Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! „A PART MINDEN SZINTŰ SZERVÉBEN ÉS SZERVEZETÉBEN ELŐTÉRBE KELL Állítani a határozatok KÖVETKEZETES VÉGREHAJTÁSÁT, AMINEK FONTOS FELTÉTELE AZ ALAPSZERVEZETI MUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK FOKOZÁSA.” (Az Irányelvekből) 1970. NOVEMBER 29., VASÁRNAP Ara: 1,20 forint mmmmammmmmmm na XXV. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM Befejezte munkáját a X. pártkongresszus Újjáválasztották a párt vezető szerveit Az MSZMP kongresszusánál: h at ározst3 Szombat reggel 9 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a féllebbviteli bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus újjáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A pártkongresszus zárónapján is a táviratok százai érkeztek a tanácskozás színhelyére: vállalatok, intézmények, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszámolójával, a párt irányvonalával, fővárosi és vidéki vállalatok, termelőszövetkezetek kongresz- szusi felajánlásaik teljesítését jelentették a kongresszusnak. Jókívánságaikat fejezték ki a kongresszusnak a Drezdában tanuló magyar fiatalok, a Magyarországon tanuló libanoni diákok, s táviratban köszöntötte a kongresszust Beloiannisz község magyar és görög lakossága. Pénteken, a beszámolók feletti vita után hangzott el Kádár János elvtárs zárszava. Tegnap befejezte munkáját a kongresszus. megítélésünk szerint jé, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresz- szusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az orszáJános vitazárá beszéde Kádár Tisztéit Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Elvtársak!. A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszó-! lalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésében eltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps) Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, s általában a kongresz- szusunkon részt vett testvérpár- tok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunkat. (Nagy taps) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására külön-külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent hancunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. A vita egyik résztvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először állt ilyen fórum előtt Mondtam neki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség) Mert aki a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy milyen fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Ügy vélem, annak a ténynek, hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik párton kívüli eivtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretetett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdésekhez!. A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem —- ha tetszik, ha nem — már közgazdaságtanra is megtanítanák minket. A Központi Bizottság és a' Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével akik jó és nemes értelemben magukénak j érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap állásfoglalása és fővonala a kommu-, A felszólalók egyikét-másikát régebbről ismerem és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel. A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóan egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja nista és munkáspártok nagy\ többségénél, a szocializmust1 építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem — de most már tényként — azt. ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóvágokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobb- ra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk saját párttagságunk, a md népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. IDerültség.) hagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kel) végeznie. (Folytatás a 2. oldalon) Kötelező parancs: lelkiismeretesen szolgálni dolgozó népünk igényét
