Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa fl kongresszus elfogadta a határozati javaslatot ról szavazott a kongresszus. Az elnöklő Biszku Béla kérte a I kongresszust, hogy a beterjesztett j határozati javaslatról a szer-1 kesztő bizottság elnöke által \ előterjesztett módosításokkal együtt szavazzanak. A kongresz- szus egyhangúlag elfogadta az MSZMP X. kongresszusának ha­tározatát Ezt követően a Szervezeti Sza. bályzatot módosító javalatról j szavaztak a küldöttek: a kong“ resszus egyhangúlag elfogadta a Magyar Szocáalisita Munkáspárt Szervezeti Szabályzatának mó­dosítását. A Központi Bizottság jelenté­sét a kongresszus szintén egy­hangúlag elfogadta. A kongresszus pénteki ülését ezzel befejezte, szombaton reg­gel 9 órakor zárt üléssel foly­tatja munkáját. (MTI) Leonyid Brezsnyev és Kádár János elvtársak a kongresszuson. További felszólalók Nemes Dezső, a szerkesztő bi­zottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. Bejelentette, hogy a kongresszus határozatter­vezetéhez csaknem másfélszáz észrevétel, javaslat érkezett — a stiláris jellegű észrevételeken kívül. Szék között egy sincs, amely ne egyezne a Központi Bizottság beszámolójával, a párt általános irányvonalával. — Ez a tény — mondotta — önmagá­ért beszél, azt tanúsítja, ami megnyilvánult kongresszusunk egész tanácskozása folyamán, hogy elvi, politikai egység ural­kodik közöttünk. A kongresszus a szerkesztő bizottság jelentését tudomásul vette. Az elnöklő Biszku Béla ezzel a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság beszá­molója fölötti vitát lezárta. Kér. te, hogy akik nem kaptak szót a vitában, hozzászólásukat juttas­sák el a kongresszus titkárságá­hoz, amely természetesen továb­bít minden észrevételt a Köz­ponti Bizottsághoz. Bejelentette továbbá, hogy Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság el­nöke, a második napirendi pont előadója a zárszótól elállt. Ezután szünet következett. Szünet után nagy taps közben Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára lépett a szónoki emelvényre, hogy megtartsa vitazáró beszé­dét. Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott vitazárója után az elnöklő Biszku Béla be­jelentette, hogy a határozathoza­tal következik. Először a Köz­ponti Bizottság beszámolója fe­lett szavazott a kongresszus. Az elnök megállapította, hogy pár­tunk X. kongresszusa egyhan­gúlag elfogadta a Központi Bi­zottság beszámolóját. Ezután a határozati javaslat­A pénteki ülésen felszólalt még: Burgert Róbert bábolnai, Nagy Richárd budapesti, Pócsik Lajos maglódi, Bencs Tiborné Szabolcs-Szatmár megyei, Kiss István budapesti, Pétervári Já- nosné Bács-Kiskun megyei, Ga- rai Gábor budapesti, Kovács Éva budapesti, Erdei Ferenc buda­pesti, Posch Gyula budapesti, dr. V. Nagy Lukács keszthelyi, Mo- ravecz Ferenc budapesti küldött. A testvérpártok képviselői kö­zül üdvözölte a kongresszust: Jakob Lechleiter, a Svájci Mun­kapárt titkára, Gunvor Ryding, Svédország Baloldali Pártja, — Kommunisták Politikai Bizott­ságának tagja. ••••«■■•■■•■■■■■•••■■•■■•■■••••■•■••■■•■••■•■■■■•■■•■■■■■■■■••■■■■■■•■■■■••■■■•■a<■■■■■■■■*« Fél kiló só fizikár férfi Szabó Sándor, akivel először most, no- /emberben Békéscsabán talál­koztam, amikor az MSZMP X. kongresszusára indultak a Bé­kés megyei küldöttek. Köztük volt ó is, a gyulai téglagyár munkása. Téglakihordó. Majd úgy adódott, hogy egy szobában verhettem vele tanyát a Hotel Szabadság hetedik eme­letén. És már az első este meg­elevenedett közös szobánkban a két világháborús időszak mun­kássorsa. Édesapja az első világ­háborúban az orosz pusztákon verekedett a muzsikokkal, s ott érte a proletárforradalom is. Ek­kor még ifjú volt, s miután visz- szament otthonába, Dobozra, megházasodott. Amikor már meg­született a Sanyi gyerek, a ma már negyvenötéves Sándor, el­vitték Horthy kopói és többé nem látta a felesége, se ismerő­sei. Mert, aki akkoriban Orosz­országból jött vissza Magyaror­szágra, egykönnyen gyanússá vált, hiszen látta a vörös ural­mat is, á születő Szovjetuniót. Annak pedig a puszta gondolata is megremegtette a gyárak, a ti­szántúli síkság, a dunántúli dombos vidék akkori urait. így aztán a Sanyi gyerek édesanyja ajkáról ismerte csak meg a: édesapját. Majd a sok keserve év után kirobbant a második vi­lágháború. Ekkor már lakatos volt, Nagyváradon a vasútnál dolgozott. Ilyen minőségben má­sodmagával ő is kísért vonat- szerelvényeket. Egy ilyen alka­lommal találkozott össze Ungvár környékén ezerkilencszáznegy- vennégy nyár végén Úszta Gyula partizánosztagának néhány em­berével. És ott is maradt. Per­sze nem ilyen egyszerűen ment a dolog Először próbát tettek ve­le. Megkérdezték tőle, mikor megy *zon a tájon az egyik lő­szerszállítóvonat, s miután meg­mondta, bólintottak, hogy majd meglátják. S a lószeres vonat akkor ment, ahogyan mondta, és fel is robbantották a partizánok. Ezután maradhatott. S október­ben meg is sebesült, a partizán­osztag egyik akciója közben, a hátmegi csendőrórsöt támadták meg, lábaszárába kapott lövést. ¥7 kkor tizenkilenc éves volt. Későbben pedig miután Magyarországon is szétverték a szovjet csapatok a fasiszta had­sereget, az újjászülető hazánk karhatalmistái közé állt. Ez 1947-ben volt, s ezerkilencszáz- ötvenhárom januárjában már árulással vádolták, és feleségét, két kisgyermekével kilökték az utcára a lakásból, mint negyven­öt előtt azokat, akik nem fizet­ték a lakbért. A családnak hit­vese szülei adtak hajlékot. Kilenc hónap múlva „elko­pott” a vád, mint ahogyan ek­korra már kiderült, hogy mások­ra is ráaggattak csinált bűnöket. S ezután rehabilitálták, de a sé­relem olyan mélyen vésődött be­lé, hogy ötvenhárom decemberé­ben kérte leszerelését és elment Miskolcra dolgozni. Ott lakott hitvese a gyerekekkel a szülei­nél. De még jobban húzta magá­hoz szükebb hazája, Békés megye, annak is szülőfaluja, Doboz kör­nyéke. Így került aztán 54-ben Gyulára, a téglagyárba. Ott pe­dig úgy beszéltek róla, hogy nem eszik meg az üzemben fél kiló sót. Nem a szikársága miatt mondták ezt, hanem, mert „nem szokta a cigány a szántást”, hi­szen hát a karhatalmistáknél nem hordott téglát. \'l őst jó másfél évtized után nemigen gondolnak mára gyárban a sóra. ö is talán csak azért gondol erre, mert a mun­kások pártjáról beszélgettünk. S ha arról esik szó, édesanyja szavai jutnak eszébe, hiszen azt mondta mindig neki, hogy a pártot soha meg ne vesse, mert ha ok nélkül bántották is, az csak egyes emberek kegyetlen szeszélye volt. Amint most ti­zenkilenc éves koráról beszél, Elutazóit hazánkból Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Pénteken délelőtt elutazott Budapestről Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki az MSZMP X. kongresszusán részt vevő szov­jet pártküldöttséget vezette. Az SZKP főtitkárával együtt uta­zott el Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottságának póttag­ja, a Moszkvai Városi Pártbi­zottság első titkára, Grigorij Romanov, a Központi Bizottság tagja, a Leningrádi Területi Pártbizottság első titkára. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára részt vesz Jerevánban, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és az örmény Kommunista Párt megalakulá­sa 50. évfordulójának ünnepsé­gein. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fodk Jenő és Ko­mócsin Zoltán, a Politikád Bi­zottság tagjai búcsúztatták. Az elutazásnál jelen voltak az SZKP küldöttségének tagjai és a budapesti szovjet nagykö­vetség képviselői. (MTI) Kongresszusi mozaik A X. kongresszus tanácskozá- i sait nemcsak a küldöttek kí­sérik nagy figyelemmel ha-1 nem a meghívott vendégek is. Sok az ismerős arc. Hajdani for­radalmi harcok résztvevői és ta­núi: Kun Béláné, Kelen Jolán, Szerényi Sándor és mások. Ne­ves tudósok, művészek, közéleti emberek és ott találhatók a meg­hívottak között: Erdey Grúz Ti­bor, az Akadémia elnöke, Erdei Ferenc, Bognár József akadé­mikusok, Illyés Gyula és Né­meth László, Horváth Ferenc színművész, Somogyi József szobrászművész. Az írókat, mű­vészeket, amint a szünetben el­mondták, leginkább a Központi Bizottság beszámolójának az al- [ kotás és kísérletezés szabadságé- | ról szóló állásfoglalása ragadta meg. A tudósok Péter János kül­ügyminiszterrel beszélgetve, a kongresszus nagy külföldi vissz­hangját méltatták. A hajdani harcok veteránjai, a KEB elnö­kének beszámolójára hivatkoz­va a kommunista családok, a kommunista szülők felelősségét taglalták az ifjúság nevelésében. Hathatósabban kell ifjúságunkat a hagyományok tiszteletére ne­velni. Jobban meg kell értetni velük, hogy a mai békés alkotó munka is forradalmi harc része és szép tettek elkövetésére ad alkalmat ifjúságunknak. Amíg a kongresszusi teremben jó hangulatú, nyugodt tanácsko­zás folyik, a MÉMOSZ-székház folyosóin, emeletein forr, pezseg az élet. Jelentős létszámú „stáb” munkálkodik a kongresszus ki­szolgálásán, segít abban, hogy a felelős munka hírei eljussanak a nagyvilágba. A kongresszus munkáját egy 7 tagú operatív munkabizottság és egy 70 tagú rendezőgárda segíti. Rajtuk kí­vül bel- és külföldi újságírók, gép- és gyorsírók, fordítók, a kongresszusi és a városi forgal­mat egyaránt kitűnően irányító közlekedési rendőrök, felszolgá­lók és gépkocsivezetők segítik a zavartalan tanácskozást. Külön említést érdemelnek a fordító- iroda erőfeszítései. 146 fordító „teszi át” magyar, orosz, német, angol, francia és spanyol nyelv­re az elhangzott felszólalásokat. Mégpedig olyan szédítő gyorsa­sággal, hogy a beszédek elhang­zása után egy órával már a vi­lágsajtó rendelkezésére állnak a kész fordítások. azt bizonygatja, hogy most érik j már igazán annak a harcnak a • gyümölcse is, amikor a hátme- ■ gi csendőrórsöt támadta a par- ! tizánosztag többi emberével. Ez S is azért a világért volt, ame- : lyikbe a munkások pártja ve- | zeti a dolgozókat. S a negyed- : század óta ezért vált eggyé ve- : le, és a téglagyárban Is ezért ] evett meg már fél kiló sónál : többet. Meg aztán, ha napi hét- j órás munkaidőben hétezer tég- j lát hordanak ki, ó a 8—9 ezret j is. S csak azért, mert akarta, j hogy a munkafogások beleivód- ; janak. Mert kell mindenkinek j a só, neki is, hiszen azok a j gyerekek már felnőttek, akiket j akkor az utcára tettek ki a fe- s leségével. Az egyik tényleges : katona, a másik katonai műsza- j ki iskolában tanul, a harmadik, ; a lány, amelyik azóta született, j most a nyolcadik általánosba j jár. A mikor az utolsó mondatot : jegyeztem le róla, rövid . esti sétáról tért vissza közös ! szobánkba, s a X. pártkong- j resszus második napjáról azt ! mondta, az volt benne a jó, jri hogy mindenki egy nyelven be- j szélt. A külföldiek ugyan nem ■ magyarul, de egy nyelv volt az t a miénkkel: a kommunisták : nyelve. : A küldöttek tanácskozásai a kongresszus szüneteiben is foly­tatódnak. A hallottakat minden­ki iparkodik azon nyomban élet­té vagy legalábbis konkrét terv­vé formálni. A vállalati igazga­tókat, gazdasági szakembereket különösen a Központi Bizottság beszámolójának a munkaerő- vándorlás megszigorításával kapcsolatos megállapításai fog­lalkoztatták. Közülük sokan meghallgatták a Videoton Gyár vezérigazgatójának tanácsait, aki elmondotta, hogyan tudták ők fokozott törődéssel, hathatós szo­ciális intézkedésekkel, humánus bánásmóddal az országos átlag alá szorítani a munkaerő egész­ségtelen vándorlását Hasonló ta­nácskozásokra került sor a ter­melőszövetkezeti küldöttek kö­zött. A kongresszuson hallottak hatására máris születtek konk­rét megegyezések szövetkezeti összefogásra, a lakosság jobb ellátását szolgáló kooperációkra. K. Gy. BÉKÉS Mfcms. 3 Cserei Pál i 1970. NOVEMBER 88.

Next

/
Thumbnails
Contents