Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
fl Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról) | optimális üzemnagyság k) sebb j az állatná gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására' törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezetek vezetése átfog- hatatlan, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást áttekinteni s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jelenlegi méretek a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű szakosítás esetén — hosszabb időt tekintve is — tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Más szavakkal, tág teret biztosítanak arra, hogy intenzív módon, azaz belterjes fej- i lesztéssel lehessen növelni a te-! rületegységre, illetve az egy tagra jutó termelési értéket. Hasonló kép rajzolódik ki a kisiparit szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal létrehozásával. A helyes és egészséges megoldás útja itt is az, amit a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bármily jószándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolkodást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagyság elvont szempontú túlméretezésével köti össze. Arra kell a figyelmet és erőt fordítani, hogy a kis- és középüzem! méret megtartásával a műszaki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A mezőgazdaságban a szövetkezet a fő gazdálkodási forma. Döntően a szövetkezeti gazdaságok eredményeitől függ a lakosság javuló élelmiszerellátása, az export növelése. S döntően az övéké, a szövetkezeti parasztságé az ezzel együtt járó nagy társadalmi felelősség! A gazdaságirányítási reform során — elsősorban a több ízben végrehajtott mezőgazdasági árrendezés, a hitelrendezés és egyéb intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit. Ez nagy alkotó kedvet s általános fellendülést váltott ki azj egész mezőgazdaságban, kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. kintetében túlzott, társadalmilag | sokszor feszültséget okozó kü-' lönbségek ne alakuljanak ki, illetve azok mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél progresszívebb, 1971-ben életbelépő földadó és jövedelemelvonási rendszer életbeléptetésére hozott határozatot. Mindent összevetve, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. Gáspár Sándor: A legnagyobb áldozatot a munkásosztály hozta a szocializmus épitéséért Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a kongresszus szünetében. (MTI Fotó — KS> A munkásosztály segítsége a parasztság szorgalmában gyümölcsözött A munkásosztály segítségével,' a szövetkezeti parasztság szór-! galma, iparkodása, munkakedve ! gyümölcseként szemmel Látha- : ‘tóan javult a termelési színvonal. Termelőszövetkezeteink az «múlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve), eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazai termelésből megoldottuk a kenyérgabona-kérdést,, s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés mellett fejlődésnek indul az ehhez kapcsolódó ipari, forgalmazási, szolgáltatási tevékenység. A termelőszövetkezetek ipari tevékenységből származó árbevétele a szocialista ipar áruértékesítésének másfél százalékát képezte az elmúlt esztendőben. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nvugodt. kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatait is túlteliesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaságban - csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett. mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdasagokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mellett gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transzmissziós rendszer közvetíti. A növekvő terméshozamok, ai javuló munkatermelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a differenciálódás. Ez szükségszerű folyamat, sőt — a fejlődés egyik hajtóereje. Annak érdekében viszont, hogy a szövetkezetek között a személyi jövedelmek teA SZOT főtitkára bevezetőjében többek között ezeket mondta: — A szakszervezetek egyetértenek a párt politikájával, azt magukénak is vallják. Egyetértenek a szocializmus teljes felépítésére irányuló erőfeszítésekkel, a tennivalókkal és készek annak megvalósításáért továbbra is minden erejükkel dolgozni. " Majd így folytatta: — A szakszervezetek tevékenységének további javítása szorosan összefügg a párt politikájának következetes megvalósításával. Nem független a pártszervek és a párttagok munkájától, a szakszervezetek tevékenységével .kapcsolatos állásfoglalásuktól, gyakorlatuktól sem. A párt irányításának és befolyásának erősödése a szakszervezetekben erősíti társadalmunk vezető osztályának, a munkásosztálynak a párthoz való kapcsolatát. Megérdemel ezért minden ráfordított energiát. A szakszervezetek jelenlegi feladatait, mint eddig is, alapvetően a munkáshatalom iránti elkötelezettség határozza meg. A dolgozók alapvető érdekei csak a munkáshatalom révén valósulhatnak meg és így mindaz, amit a szákszervezetek tesznek, csak ennek a fényében és szolgálatában értékelhető. BÉKÉS MEGYEI i NfPUJSAC t 1976. NOVtMlitR 27. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára felszólalt a pártkongresszuson. (MTI Fotó — KS) A magyar munkásosztály, történelmi hivatását teljesítve, az utóbbi 25 évben élvezte a dolgozó parasztság támogatását. Nagy céljaink megvalósításáért folytatott küzdelmeiben támogatták a munkásosztályt a különböző társadalmi rétegek és csoportok is. Ez történelmi ténjf, de tény az is — és ezzel senkinek az érdemét nem akarjuk kisebbíteni —, hogy a legnagyobb áldozatot a magyar munkásosztály hozta a szocializmus építéséért. A magyar munkásosztály számban gyarapodott, szakmai műveltségben nagyot fejlődött, a politikai hatalom gyakorlásának immár negyedszázados iskolájában tanulta és értette meg a politika és a gazdálkodás kis é$ nagy kérdéseit. Nincs kiváltsága, de felelősségérzete, cselekvőkészsége mindig nagy és határtalan. Szocializmust építő társadalmunkban teljes a jogegyenlőség. Ez így helyes. Egyenlőek vagyunk, de nem vagyunk egyformák. AM a közösség, a társadalom érdekében többet és nagyobbat alkot, az méltán érdemli ki a társadalom elismerését is. Ez az elismerés a magyar munkásosztályt megilleti. Elsősorban a munkásosztályé a felelősség az egész országért, a szocialista építésért, a felemelkedésért, a jövőért. Képviseljük, valamint védjük a társadalom és az egyének érdekét A szakszervezeteik érdekvédelmi tevékenysége szocialista viszonyok között bonyolult, mert egyidőben és egyszerre keli képviselnünk és védenünk a társadalom, a rétegelt és az egyének érdekeit. Együttesen, erőinket egyesítve, annak tudatában. kell ezt végeznünk, hogy j az érdekvédelem és érdekkép- j viselet fejlesztése szocialista j építésünk legfontosabb politi- j kai és gazdasági kérdései köze i tartozik. Felismert tény, hogy a szocializmusban is létezik — bár nem antagonisztikus — érdekellentét,' így szükség van arra, hogy a szakszervezetek képviseljék és védjék a dolgozók érdekelt. Az alapvető érdekek szocialista viszonyok között azonosak, de varrnak, amelyek különböznek és ütköznék egymással. Sokrétűek és önma- guktól nem kerülnek Összhangba. Ezzel mint társadalmi realitással számolni kell azért, hogy a szocializmus építésének bonyolult munkája közben kevesebb hibát kövessünk el. A párt társadalmunk vezető ereje. Ez nem vitakérdés. Azonban sem Marx, sem Lenin nem mondotta sehol, hogy a munkásosztály forradalmi pártja mindent egymaga végezzen el. A párt, ha kell, tud más szervek helyett is dolgozni, de egyik szerv sem képes a párt helyett dolgozni. A pártnak az a hivatása, hogy a tudományos világnézet birtokában, a társadalmi mozgástörvények ismeretében meghatározza a szocialista építőmunka fő vonásait és a fő feladatok végrehajtását irányítsa. A munkamegosztásban a párt nem „egy” szerv, hanem a vezető erő. A szakszervezetek mint a dolgozók képviselői intézményesen már régebben részt vesznek az államhatalmi és államigazgatási szervek munkájában. Az együttműködés új formákkal bővült. Rendszeressé váltak a kormány és a SZOT vezetőinek a találkozásai. Olyan gyakorlattá váltak e tárgyalások, amely figyelemre méltóak és feltétlenül továbbfejleszthetők. Együttes megállapításaink, állásfoglalásaink nagy jelentőségűek, mert egyesítik az erőket ennek következtében a feladatok megvalósításában a lehető leghatékonyabb megoldásokat tudjuk elhatározni. Minden lehetőséget ki kell használni — mutatott rá ezután Gásipár Sándor —, hogy erősítsük rendszerünk szocialista jellegét, hazánk gazdasági erejét. (Folytatás a 3. oldalon)
