Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) a termelőerőkkel és azok leg- I fontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint minden átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat j ki. Az új feladatok helyes értelmezése, az irányítás konkrét új módszerei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok közgazdasági módszerekkel történő szabályozása eredményesebb és hatékonyabb, de kétségtelenül nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren alapuló gazdaságvezetés. Részben ennek tulajdonítható, hagy az állami irányító szervek munkáját 1968-ban és részben még 1969-ben is inkább az útkeresés, a bizonytalankodás, mint a következetes vezetés jellemezte. Viszonylag lassan haladt előre az irányító szervek és a vállalatok közötti új típusú kapcsolatok és az új irányítási módszerek meghonosodása. A legtöbb problémát az ágazati felelősség, a tulajdonosi jogból eredő kötelezettségek érvényesítése és a vállalati önállóság értelmezése jelentette. Jó néhány minisztérium és főhatóság még olyan esetekben sem avatkozott be a vállalatok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészének, sőt az illető vállalat távlati fejlődésének érdekében is feltétlenül szükség lett volna. Erre a tényre élesen mutatott rá pártunk Központi Bizottságának múlt év végi határozata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisztériumok és főhatóságok munkájának hatékonyabbá tételére. Az irányító szervek tevékenységében ez évben már határozott fejlődés mutatkozott. Egyebek között ennek köszönhető, hogy nagyrészt megvalósultak azok a jelentős intézkedések, melyeket a lakosság áruellátásának javítására hoztunk. Továbbfejlesztettük a kereskedelmi tevékenységgel ösz- szefüggő szabályozókat. Általában kiegyensúlyozottabbá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igényeket hiánytalanul kielégíteni. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsonykeresetű dolgozók áruellátásának javítására. Javult az árel- lenőrző-tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módszerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen, vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag is támogatják a hasznosat. A kormány alapvető követelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javítását. E téren azonban a javulás még | korántsem kielégítő. Az üzemekben olyan körülményekéi teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek Egyelőre még nem kielégítő a i minisztériumok irányító tévé- I kenysége a munkaügyekben, fő- j ként a munkaerő-gazdálkodás- ban. Bár 1970-ben a termeié- j kenység alakulásának kedvező jelel mutatkoznak, a vállalatok létszám- és munkaerő-gazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerőhiánnyal küzd, másutt viszont belső munkaerőfelesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdításáért. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális körülményeket teremt- | senek, amelyek megfelelnek a; dolgozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhető,! hogy egyes üzemek óvodákat, | bölcsődéket, öltözőket, fürdőket,' orvosi rendelőket építenek,! annyira elítélendő, hogy másutt, I különböző indokokra hivatkoz-l va, elhanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményeivel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a Kiváló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. Összegezésképpen megállapít. | ható, hogy az irányító tevékeny- j ségben kedvező változások tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlő-! dést biztosító tervezőmunkára, az új követelményeknek megfelelő vállalatvezetési módszerek kialakítására. A szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb érdekek összehangolása, a közgazdasági szabályozórendszer gazdaságpolitikai céljainknak megfelelő; eredményes működtetése, a rugalmasság és a stabilitás követelményeinek egyidejű érvényesítése nem könnyű feladat. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval na-; gyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati-, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkalmazkodni az új viszonyokhoz. A vállalatvezetőknek a termelő- munka parancsnokainak többsége azonban mindinkább érti a gazdaságirányítás rendszerét. Tudják, mit jelent önállóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni újszerűén, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység közismerten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egy- harmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rendszerek korában pedig a vezetés, a szervezés a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb, országban — beleértve a legfejlettebbeket is— éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolkodás- módja. szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türelem. Am azt is Szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem I merevedhetnek meg, és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodóképességet követel meg a gazdasági vezetőktől. Ezt az alkalmazkodóképességet a szocialista tulaj, donosnak, az államnak következetesebben el lehet és el kell várnia. Módosítottuk a jövedelem és bérgazdálkodás szabályait Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy III. ötéves tervünk jó feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a ‘ dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd az új ötéves tervünkkel foglalkozott: . — A kitűzött célok elérése ér. | dekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bérgazdálkodás állami szabályait. | A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok helyzetét javítja és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatbs változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az ország egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 vegén kezdődtek meg. A készülő hosz- szú távú terv több olyan .központi fejlesztési programra épül, amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt a megvalósítás kezdeti stádiumában más részük pedig a kormány által kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló IV. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. A tervezés számol a szocialista ' világrendszer — ezen belül a KGST-országók — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kel] növekednie. Ez- is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok, mind a formák és módszerek vonatkozásában. Ehhez szükséges, hogy a továbbiakban is mindenkor teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, a szociálisa és más országokkal megkötött egyezményekben foglalt szállításokat. Mint a Központi Bizottság beszámolója is említette, külpoliti. kai feladatainkat becsülettel teljesítjük. Államunk a többi szocialista országgal együtt számottevően hozzájárul a világbéke megőrzéséhez, a szocialista építőmunka számára nélkülözhetetlen békés nemzetközi feltételek biztosításához. Aktív külpolitikánk az országok közötti kapcsolatok sokoldalú fejlődését szolgálja, és összhangban van a szocialista testvérországok törekvéseivel. Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis eredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemző munka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait. Valóságos, vagy vélt állami érdek? Az ajapvetöen pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életünkről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosz- szantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugvan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a (tóközök hangulatát, munkakedvét. A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a vélt és a valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állam, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztársadalom érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap nap után ezt kifejezésre is juttatja. A szocailista állam vállalatának feladata az egész dolgozó nép érdekeinek szolgálata és pzen belül a vállalati kollektíva helyzetének javítása. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Népköztársaságunk kormánya a szocialista építőmunka szerve, zésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban — mondotta befejezésül a kormányéi nők. A testvérpártok üdvözletét hozták A kongresszus tegnapi ülésén felszólaltak többek között a bolgár, a csehszlovák és a lengyel testvérpártok vezetői és tolmácsolták népük és pártjuk üdvözletét. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. DR. GUSTAV HUSÁK, WLADISLAW GOMULKA, a Csehszlovák Kommunista Párt a Lengyel Egyestilt Munkáspárt Központi Bizottságának Központi Bizottságának első titkára. első titkára.
