Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
Kongresszusra készülve Hatékonyan segítik a helyi politika kialakítását a szakmaközi bizottságok legnagyobb osztály 2 Ä munka és a munkás rangja „A negyedik öt éves terv... az egy főre jutó jöv edelem 25—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos legyen... Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe...” (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből). Á Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának székhazában a minap tanácskoztak a városok és községek szakmaközi bizottságainak titkárai. Az értekezleten az SZMT munkabizottságának vezetői: Farkas János, Hajdú Antal és Kiss István tájékoztatták a megjelenteket az időszerű' szákszervezeti feladatokról. Kosznál János, aki az SZMT részéről segíti a bizottságokat, szintén ismertette a fontos tennivalókat a tanácskozáson részt vett 30 titkárnak. Az értekezleten megállapították, hogy az elmúlt évék tapasztalatai szerint a szakmaközi bizottságok jól betöltik hivatásukat, eredményesen képviselik a szórvány-tagság érdekeit s cselekvő részesei a helyi politika alakításának. A szakmaközi bizottságok törődnek a neveléssel, a munka- és egészségvédelemmel, szervezik a társadalmi munkát, segítenek a termelőszövetkezetnek. Ehhez hasonlóan tevékenységüknek szerves részét képezi a testneÜjszerü kezdeményezésre gyűltek össze az elmúlt szombaton a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanárai és diákjai. Az Erkel Diákünnepekre való felkészülés jegyében változatos, érdekes műsort adtak az Ifjúsági és Üttöröház nagytermében. A versenyláz hiánya még meglátszott a produkciókban, itt-ott máris felcsillant azonban egy későbbi sikeres szereplés lehetősége. A műsor változatossága az egyenetlen színvonal ellenére is elismerést érdemel. A „profik”, az eddigi ünnepségeken szép sikereket elért előadók természetesen kitűntek csiszoltabb, könnyedebb előadásmódjukkal. Fischer Edit prózamondásával, Tamássy Éva zongora- játékával. Az „amatőrök” közül egy másodikos pantomimszáma Spanyol kultúráról beszélve, persze, nem maradhatunk meg esak a piktoránál, szobrászatnál, írók, költők példáinál. Szólnunk kell a színházról, a spanyol színművészetről, amelynek megújítója 40 évvel ezelőtt — megint öt kell idéznünk! — Garcia Lorca volt, midőn vándortársulatával a kor szelleméhez illő művek tucatját segítette színpadra — a nagy tragika, Margarita Xirgu tehetsége révén — döbbenetes hatású produkciókban. Hanem ez a színház: a Yerma, a Mariana Pineda, a Vémász komor tablói, vagy Lope de Vega szellemes, csípős vígjátékai, drámái már inkább csak a múltat jelzik, mintsem a mai spanyol színpadot. Madridban ezen a nyáron egy nálunk évtizedekkel ezelőtt agy on játszott limonádé, Duval Francia szobalány-a a sláger. Hónapok óta, naponta két előadásban, este 7-kor és 11-kor játssza a Victoria Színház, s igencsak megtelnek rá a széksorok, ami a szerző mellett a címszerepet játszó színésznőnek köszönhető leginkább. A második világháború alatti Pest népszerű színésznőjéről, Murát! Liliről van szó, aki rutinjával „kilóg” az egész társulatból, s akinek korábban, másfél évtizeden át, saját színháza volt Spanyol- országban. Persze maga az állam bánik eléggé mostohán ezzel a műfajvelési és sportmunka támogatása. Több helyütt igen élénk klubéletet alakítottak ki. A vitából az is kiderült, hogy a fentieken kívül a szakmaközi bizottságok segítik a nők és a fiatalok, a nyugdíjasok és a cigány lakosság különböző gondjainak megoldását. Erejükhöz képest támogatják a továbbtanulásra való felkészítésben a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeit. Több helyütt rendszeresen megtartják a fogadóórákat. Az értekezletén felszólalt és elmondta véleményét Frei Márton (Mezőberény), Kerekes Sándor (Kétegyháza), Kádár Sándor (Zsadány), Ben- csdk János (Elek), Pozsár András (Gyoma), Deák János (Békés) és Sárvári György (Kétegyháza). A tanácskozás alkalmából az SZMT Gőg Gábor, Bencsik János és Kerekes Sándor szakmaközi bizottsági titkárokat elismerésben részesítette. D. F. aratott talán legnagyobb tetszést. Az énekkarnál is lehetőség van egy jól összeforrott együttes kialakítására — hiszen tagjai többségükben alsóbb évesek. A műsor érdekességét fokozta Kovalcsik Éva balettszáma — kár, hogy rossz technikai feltételek között volt kénytelen eltáncolni. A műsort a gimnázium első szárnypróbálgatásait végző beat-zenekara zárta. Az egyelőre inkább csak lehetőségeiben sikeresnek tűnő műsorszámok még sok csiszolásra, alakításra várnak. Remélhető, hogy a patronáló tanárok kritikus, segítő hozzáértésével színvonalas, átgondolt produkciókká érnek és ismét sok sikert és elismerést szereznek majd előadóiknak és az iskolának. Sz. S. A pártalapszervezetek kongresszusi irányelvekéit megvitató és a vezetőséget választó taggyűlésein a járási, városi, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredményekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jóval kisebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult összefüggésekkel terhes kérdéscsoport ez. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Változó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosz- szul kereső munkásrétegek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántok, hogy a munkásosztályon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy- egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és a foglalkoztatottság változását is magában foglaló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A jövedelmek általános növekedése azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét, A mérce: az érték A taggyűléseken erről elhangzott vélemények nemcsak megszívlelendők, hanem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cselekvésre. Igazuk van azoknak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S e mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész, s más alkotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, annyira felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúra-lovagok manipulációit. Érdemes azonban itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik azok minél határozottabb s minél előbbi nyesegeté- sét, hangsúlyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka | fokozott megbecsülése nem ál- | lítható szembe más tevékenysé- j gek anyagi elismerésével. Nem : arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét dirigáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelem- elosztás korszerűsítésével, a törvényes rendelkezések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzéssel, az adózási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a munkás- osztály érdekeinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigieknél sokkal követ- j kezetesebben szükséges érvényt I szerezni a munkások körén belül is a differenciálás elvének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és munkás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kapjanak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig marad el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A többért többet A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt. és a kormányvezetés azon határozott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban kerüljön első helyre a munkások közötti keresetek differenciálása, a jelenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgozik, aki igyekvő és szívvel- lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mellékállással, fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fokozatosan és mindenütt érvényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt tapasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szakmunkás a képessége legjavát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önállót- lanul, immel-ámmal dolgozó, akkor a fizikai munka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni, hiszen beszédesen vallanak arról a tények. A munka és a munkás rangja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségének kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitikájának érvényesítése. Ez utóbbira gondolva, s a példákat találomra választva, hivatkozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyugdíjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, elsősorban a nehéz fizikai Igénybevételt megkövetelő, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi " és szociális ellátás egyéb területein tervezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következetesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor a ma még nemegyszer megkérdőjelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonyítja majd a kijelentő mód jogosságát. „ÄFOR” békéscsabai műhelye felvételre keres KŐMŰVES, LAKATOS. HEGESZTŐ, VILLANY- SZERELŐ, CSŐSZERELŐ szakmunkásokat és segédmunkást. Jelentkezés: „AFOR” Kirendeltség, Békéscsaba. 1970. NOVEMBER 18. jal, mint a kulturális élet egyéb bázisaival is, amelyek — kiadók, filmgyárak, zenekarok! — általában magánkézen vannak, s elsősorban a kasszára mennek. Madridnak például nincs stabil operatársulata, hogy mást ne mondjak! Madrid: a Spanyol tér Quijote szobrával. Film? Móri? Az egyházzal kooperáló művészetpolitikai vezetés, a kor szavára, s ha nehezen is, meghajolt a szex előtt, vagy pedig a borzalmat keltő horror-filmekre koncentrál. Jellemző, hogy legnagyobb rendezőjük, Bunuel is Franciaországban dolgozik már nagyon régen... A bárok, danzingok azonban hajnalig nyitva tartanak, s három programmal dolgozik a nemzeti televízió, amelynek legnépszerűbb műsora az iskola-adás. Mert művelődni, tanulni azért szeret a spanyol, ha este 10 után, s vacsorájához tálalják a szellemi táplálékot. Aztán újra, sokszor visszagondolok a Pradó kép- gyűjteményére... Mérhetetlen feszültség zsúfolódik ott a termekben, századok megany- nyi harca, küzdelme az emberibb, tisztább világért, a szabadabb, levegő- sebb Spanyolországért. (Vége) Don • • EDUmhangulat a Rózsa Ferenc Gimnáziumban
