Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
TAR KA RAS ÁROK Különleges tudakozó Nép szerű í v-m üsar T3bbsz5r is olvastam az utóbbi időkben, hogy hírszolgálatunk elmaradt a közönség igényeitől. Éppen ezért én is lelkesen vártam a legújabb műsort. — Tessék csak bátran kérdezni, mindenre legjobb tudásunk szerint válaszolunk! — közölte a bemondó ás bemutatta a mikrofon előtt helyet foglaló agy-trösztöt. Ott volt dr. Hallgath Ottmár, a Hírszolgálati Központ alelnöke, dr. Nemphel Hűek Munkaügyi Szóvivő, Birrál Tamás, az ismert sportdiplomata és mások. Azután csengett e rádióban a telefon, és már hallottuk is az első érdeklődő hangját & repedtfaaék túlsó végébőd. — Mennyi nálunk egy vezető állású dolgozó munkabére.. Dr. Nemphel Elek megköszo- rülte a torkát — Nálunk egy vezető állású dolgozó munkabére a körülményektől és a besorolástól függ. Ha nem is mindig éri el egy ve- aetőállású nemdolgozó munkabérét, többnyire megközelíti Hogy pontosan mennyi, azt a vállalati kollektív szerződés szabja meg és egy fillérrel sem több, mint amennyit aláírás ellenében a bérfizetés napján felvesz. ■— Nagyon köszönjük a Főszóvivő pontos válaszát, és most Birrál Tamást kérdezzük meg. Tomikám, egy táviratban azt tudakolják, hogy mi a véleményed a legutóbbi BCG— EKG-mérkőzésen elkövetett i bírói tévedésekről. Ezek nagyon felkavarták a sportközvéleményt. — Hát, hogyan is kezdjem? Siketül Vaksi, a. mérkőzés vezetője nékem gyerekkori barátom. Azonkívül a Játékvezetők Szervezete és a Tudósítók Egyesülése között megegyezés van, hogy soha nem bíráljuk egymást. Azt is meg kell mondanom, hogy a mérkőzésen nem voltam ott, és a tévém is elromlott, így közvetlen tapasztalatom sincs. Hallottam ugyan oäyam híresztelése- : két, hogy Siketh Vaksi három« tizenegyest éppen fordítva ítélt • meg, ás megadott nyolc lesgólt £ a BCG javára, de sajnos, mint £ már mondtam, nem tudok az! ügyben állást foglalni. — Nagyon köszönjük, Tomi- £ kám, értékes magyarázatodat, £ és most Hallgath Ottmár elv- \ társ válaszol többek kérdésé-£ re. Kedves Otti bátyám, mi az ; oka, hogy a Zulambiaj Köz- 5 társaságban lefolyt ismeretes S események kapcsán csak nagy £ késéssel, és töredékesen kap- £ tunk tájékoztatást? — Hát, a mi tájékoztatásunk : azért késett, mert Lassú Álmos, £ a tudósítónk éppen a köszvónyét j gyógyította Balumbiában, és £ semmiképpen sem tudott vissza- ■ térni az állomáshelyére. Mikor. pedig visszaért, akkor a Kossuth} Lajos utcai kábelbeázás miatt! nem tudtunk vele kapcsolatba! lépni. Így végül is kénytelenek; voltunk, bevallom, a Lisszabon ! —Bonn—Soroksári út — ka peso- £ last igénybevenni. De ez a ja-£ vulás jele... — Nagyon köszönjük és most j ismét egy munkaügyi kérdés, j Halló! Tessék kérdezni! Dr.! Nemphel Eleik válaszol. KI ! beszél ott? — Itt Csini Jucfka a TV. e-ből • Hol kell jelentkeznem beiskolá- ! zásra, ha világhírű táncdaléne-! kés vagy Nobel-díjas költőnő: akarok lenni? — Megmondom őszintén, nem* is tudom, melyik főiskolára sza- • kosi tort tűk a kérdezett szakmát. ! De az osztályfőnöke tudja, a; jelentkezési lapot nála kell lé- ■ adni, ő majd továbbítja a meg- ! felelő főiskolára. £ ■ — Nagyon köszönjük az érté- £ kés feleleteket. Sajnos a műsor- £ idő lejárt. A fennmaradó 9985 £ fontos és közérdekű kérdésre is £ iparkodunk válaszolni mához £ három hónapra sorrakerülő leg- " közelebbi adásunkban. Dessewffy László ■ ■■■agaaaBSCBB0aBBaaMBMB8esB*««BecaeBi>BS(ia«B8BSBaa«aBcaaiiaBaBBBaaoaaaaa*B«aoaeaeauaa&. VICCEK — Kisfiú, ki szeret téged jobban, anyuka vagy apuka? — Még nem tudom — ma fog kiderülni a bíróságon. * * * — Hallottam, hogy a felesége kiváló gyorsírónő volt. — Ami igaz, az igaz, még ma is percenként 200 szavas sebességgel beszél. * • • — Ez a gyerek teljesen az apjára ütött! — Csak ma szegénykém nem érzi jól magát; de máskor egészen szép kis baba! * • * Egy dülöngélő férfi állít be a talált tárgyak hivatalába: — Kérem én elvesztettem száz koronát. Nem találta meg valaki? — Nem, csak egy tízkoronást hoztak be. — Na jó,. elviszem addig is, amíg a többit meghozzák. * • • Két gyáros beszélget egy londoni klubban. — Tegnap feladtam egy hirdetést, hogy éjjeliőrt keresek a gyáramba. — És volt már valami eredménye? — Ó igen. A mára virradó éjjel kirabolták a gyáramat. • » * A kérő már harmadszor tesz látogatást jövendőbelije családjánál. A mama rendkívül elégedett a fiatalemberrel és odasúgja a lányának: — Tetszik nekem ez a fiú... — öt hagyd ki a játékból — mondja a lánya. — Ott van neked az apja... * • • A tenger hullámai egy palackot sodornak a partra. Benne egy hajótörött levele: „Ha már nem tudnak megmenteni engem, kérem, juttassák el ezt a palackot a bátyámnak, aki az ,,Árany Vas macska" < vendéglőben megkapja érte az • 5 penny betétet...’1 • • • — Milyen fajta az új kutyája? £ — Rendőrkutya. — Micsoda? Ez rendőrkutya, ! ezzel a hosszú szőrrel és lapos £ pofával? — Igen, titkosrendőr. ! L tBBaBüBaaBaaaaaaaaBaBaaaaaBflaaaaaBaeCBaBeasaM Tanulékony gyerekek m FÉRFIAK A nyolcéves Peti vagy másfa órás késéssel tért haza az iskolából. Anyja izgatottan leste az ablakból. Szerencsére a második emeleten laknak, így a viszontlátás örömét le tudta győzni, mire a meglehetősen tépett, de — hál’ isten — ép gyermek fölért a lakásba. — Hát te hol csavarogtál? — támadt rá szigorúan. Esőben- Most mit a hűtőben. y'wrr csináljak. Nincs — Osztályértekezletünk volt — válaszolt Peti szemrebbenés nélkül. — No ne mondd! — Hidd el, ha mondom. — Ha nem mondod meg ősziig tán, hol voltál, megmondlak apukának. Peti konokul hallgatott, édesanyja pedig beváltotta fenyegetését és panaszt tett a csa-ád fejénél. Az apa szép szóval kezdte faggatni a fiát, majd elvesztette türelmét, s már emelte a kezét Az utolsó pillanatban azonban — gondolta, tesz még egy kísérletet. — Na! — kacsintott fiára cinkosan — beszéljünk, mint férfi a férfivel, valid be nekem, hol voltál délután. — Miért? — néz apja «seriébe a férfivá előléptetett Peti. — Te be szoktad vallani, hol voltál, amikor hazajössz „az értekezletről”? A SZEMTELEN KÖLYÖK Párbeszéd anya és tizenöt éves forma fia között: — Anyuka, holnap hadd maradjak itthon! — Szó sem lehet róla. — De igazán! Számtan dalit írunk és gőzöm sincs hozzá. — Akkor sem. Nem tűröm, hogy lógjál az iskolából. — A múltkor te is lógtál a hivatalból. — Én nem lógtam, én táppénzen voltam. — Ha fizetnek érte, akkor lehet? — Szemtelen kölyök! FOGADALOM Az előzményeket nem tudom. Abban a drámai pillanatban értem a tett színhelyére, amikor a négy év körüli kisfiú fuldokol, va zokogott, anyukája pedig eléje guggolva törülgette köny- nyeit és nevelő célzattal beszélt hozzá. — ígérd meg, hogy nem fogsz többé hazudni! — Ne-e-em... fogsz — nyögte ki könnyeit nyelve a kisfiú. — Soha többé? — So-ha... többé... — préselte magából a szót a kisfiú. — De soha, soha többé? — próbált fenyegető ujja kíséretében szent fogadalmat kicsikarni az anya. — Soha, soha többé — szól most már a könnytelen kisfiú, majd nagy komolyan hozzáteszi: — csak, ha majd nagy leszek. Sólyom László Mit tenne ön... ? (Kallus rajza) Pályaválasztás előtt« ■ e ® ♦ i Es mi leszel fiam, ha nagy leszel? (Kallus rajza) KIPRÓBÁLTA Azért olyan „libegős” a járása...? (Kallus rajza) Méq mindig a mini Ez egy blúzom volt, csak felhajtottam ruhának... (Kallus rajza)
