Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Körös-parti Párizs mas, arányaiban lenyűgöző. A feketére érlelt fa formái döbbenetes éröved sugallják Ady költészetének lényegét. Nagy verskötetek címei idéződnek: A menekülő élet, Ki látott engem? A halottak élén, A minden titok versei, Szeretném, ha szeretnének, Vér és arany. Ez a szeretettel formált fatömb a legkülönb Ady- szobor. Mellette, fölötte a költő utóéletének emlékei. Gyásztáviratok, sírató cikkek és sok-sok későbbi keltezésű kötet. Magyarul, románul, a világ számtalan nyelvén. Meg egy 1925-ös aradi plakát. Ady-estre hívja az érdeklődőket. A szereplők közt több ismeretlen és néhány ismerősebb név. Az egyik Tabéry Gézáé. Este Tabéry-darabot játszik a színház... Danisé Győző SZÍNHÁZI est váradon ADY-EMLÉKEK KÖZÖTT A tizenkilencedik és huszadik század fordulóján Pest mellett Várad volt az egyik legfontosabb irodalmi központ. Itt élt a magyar kabaré atyja Nagy Eridre, itt dolgozott a va- rázsos szavú Krúdy, itt Juhász Gyula, Dutka, Ernőd — Tamás. Velük úisáeirósko- -Vdott s alkotta első igazán saját-hangú verselt Ady Endre. Emléküket — elsősorban Adyét — egy sor patinás ház, ódon utca, ma is barátságos hangulatot árasztó étterem, hajdani szálló őrzi. Legfőképpen pedie egy kis tér közepén, százados fák között megbúvó valamikori cukrászda. akkori nevén „mülle- rá.1”, a jelenlegi Ady-mú- sseum. Szürke, most szigorúnak tűnő épület — sok kortárs emlékszik rá derűsem, boldogan — előtte kovácsoltvas rácsú terasz. Kiugró sarkában szeretett üldögélni Ady, s figyelni onnan a város zajló életét. A múzeumba lépőt Szer- vátiusz Jenő Adyt és édesanyját ábrázoló kettős mellszobra fogadja. S tárlókban, fali tablókon a költő ifjúkorának emlékei. Iskolai bizonyítvány, önképzőkört pályázaton díiat nyert ballada, a „Versek” 1899-es debreceni kiadása. Könyvek, korabeli folyóiratok, a pályatársak fényképei. Babitsé, Balázs Béláé, Bíró Lajosé. A fal mellett ütött- kopott íróasztal. Furcsának tűnik, hogy ezen dolgozik a múzeum vezetője. De csak addig, amíg el nem olvassuk a kis réztáblát: Ady szerkesztőségi íróasztala. Ez mindent megmagyaráz. Egy tárlóban selyemszalag. Arról a koszorúról való, amelyet színpadi szerzőként kapott Ady. Különös története van ... Várad akkori vezetőd váltig sürgették a költőt, örökítse meg versekben városukat. Nem tudni, miért — önérzetét sértette a sürgetés, nem ih’ette versre a Körösparti táj, vagy ideje nem engedte — Ady nem írta meg a várt műveket. Talán az utolsó ok lehetett a döntő, mert a sok biztatásnak mé;,is engedett — nem vers került ugyan ki a tolla alól, hanem egy rövid színdarab. Címe: A műhelyben. S arról szól, hogy a szerkesztőségi robot mellett az újságírónak semmi szebbhez. nemesebbhez nem marad ereje. Váradot éneklő versekhez sem. Nem volt jó darab. Mégis bemutatták. Két évvel a ma is álló színházépület 1900- as megnyitása után. Akkor kapta a közönségtől azt a bizonyos koszorút. Üjabb tárló, újabb tablók. Festmény az 1900-as évek várad! EMKE-kávé- házáról: ma k;á'lítőcsar- nok. Kötetek első lapján dedikációk. Levelek, újságcikkek. Ady-kéziratok fotókópiái. Köztük egv különösen érdekes. A híres, a költőnek sok meghurco1 tatást okozó „Eev kis séta”. A magyar újságírás történetének egvik legragyogóbb ékköve: „Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi jártunk. Közeledik a május. Zöldellő és viráffzó fák csaliák úgyis az embert. Tessék sétálni a Schlauch-park, no meg az úgynevezett Káptalan-sor felé... Az előkelő, feszengő, jó módról valló pa’oták ... lakosai a legmihasznább, leg- ingyenélőbb emberek... Sé'áljanak el aztán bármelyik külvárosi részbe. De erősítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni s mennyi könnyet letörölni a kanonokok pénzével.” Elsétálunk a híres Káptalan-sorra. Vesztett régi fényéből. Ahogy a már nem új, de még nem is nagyon régi házaknál természetes. ötvenhat vaskos, négyszögletes pülér tartja az árkád íveit Megannyi lehajtottfejű, fehéringes ministráns-gyerek. Vagy básityatorony. Valamikor félelmetes lehetett. S figyeltük a külvárosokat. A régiek mellett a sok új házat. A ml szemünknek szokatlan formák, harsányabb színek, számunkra túl sok a kék, a zöld. De modem, világos, humanista erőt suaalló épületek. .. Más a mai külváros arca, mint Ady külvárosáé volt. A Körös partján három- négy-öt emeletek magasodnák. S a nagyszerű Hotel Dácia. Tovább a múzeumban. Az utolsó évek. Csinszka- levelek. Major Henrik karikatúrája. „A halottak élén” — Ady utolsó dedi- kációjával. A halotti maszk. Az oldalsó terem már az emlékezésé. Szervátiusz Tibor mértél méteres fekete faportréja uralja, Hatalbocsássult. Mi hittel vállaltuk. ezt a feladatot és az Önök jelenléte azt példázza, hogy a tisztelt publikum is vállalja velünk a kirándulás kockázatát.” Taps. Emlékező, meghatott. Várakozásteli. Es elkezdődik. Az Álomhajó kifut a nyűt vizekre, ahol emberi sorsok, köny- nyek, szerelmek, bánatok, talán csak egyszer átélhető örömök feszítik a hajó vitorláit, és ragadják egyre mélyebb vizek felé.:. Játék. Olyan szép, hogy ezt egy pillanatig sem felejtjük. Ha eddig lenyűgöDutka Ákos Írja a Hol- nagy ívű pálya, Fényesen 7Ött a hely utánozhatatlan nap városában: „A váradi világítás néhol megborzon- hangulata, most lenyűgöz a színház belseje miniatűrben gat. Akár az Álomhajó, Játék. Az előadás. A színé- t&lán finomabban tökéletes ősbemutatója A kitűnő színészek... mása a hajdani pesti Víg- / . Es, amit először csak kutat színház neorokokó bájé- 1922-ben volt a váradi szín. ^ hogy mi ez’ Mi nak. A színez és közön- házban. Siker. Hamarosan “ a külünös,még fokozot± ; Berlin ta iátsza- AZtÁn tabb varázs? Aztán a felfelvonás fináléja útán^éi- A sanpa" ismerés: müyen S2épeT1 be" óra számra szólítsa függöny don nem 5201 többé- szélnek ezek a váradi sztélé tomboló tapsorkánjá- 1970-nek kellett eljönnie, r.íszek — magyarul. A szép val kedvenc színészeit, s hogy az Álomhajó újra ki- magyar szó betölti a színelárassza virágerdők halmazával ...” Várad, századforduló. A „nagy szerep” kezdete. Juhász Gyula írta róla: „Várad, kinek nem látni mását: Ily vígiat, újat és erőset.” Az irodalom városa. A színház városa. Dutka sorai sokat sejtetnek erről. És a valóság. A Bémer-tér, a középkori városok gyönyörű tereit idéző. Trónián a színház, a görög-osziooos, a most hetvenéves. Nézőterén megremeg az ember. Ady járt itt. Juhász Gyula ült itt a piros zsöllvékben vagy az újságírópáhoJy mélyén. Utánozhatatlan hangulat — és 1970. A színházban premier. Tabéry Géza Alomhalóia. A színlap szerint komédia. Érzésem szerint tragikus komédia. A kettő között talán egy furcsa fintor a választóvonal. Az elmúlás fintora, és az élet groteszk mosolya. Ki ez a Tabéry Géza? A Bémer-tér trónján a színház, a görög oszlopos, most hetvenéves. bontsa vitorláit és kifusson padot, az Alomhajó minden a színház messzi, belátha- zugát. Nagyvárad. 1890; Nagy- tatlan, varázslatos vizeire. várad. 1958. Szellemi ereje meghatározó szerepet játAzt hiszem, jó lenne írni ban. _______ írói társaság egyik alapítója. Első 1914-ben Békéscsabán (!) jelenik meg. Az eddig utol- Qlszlet só. a Két kor küszöbén 1970, Bukarest, A legkülönb Xóy-portré ... Nagy verskötetek címei idéződnek. Alomhajó... 1970. október , , ,, . 10. A színház aranyhímzé- valamlt a darabr°! f Ne* szik a romániai magyar sei tömören csillognak, csu- mer^: 02 82 irais nem rodalmi élet kialakítása- pa csápke dísz, rokokó báj kritikának indult, beszá^■z Erdélyi Helikon és nehéz piros bársony mólóinak sem. Egy varázsminderi- A függöny a ma- lat visszaálmod ásónak, in- Békéscsabán tn A színen különös kább. É® sokszori dicséretéül a mai váradi színészeit Dutka sorai sejlenek: művészetének, három Merész, „ha zsúfolásig megtelt olyan alakításnak, melyekre közönséggel, tündököl és a nagy színházi élmények pompázik...” között emlékezem. Halasi Zsúfolásig megtelt Az el- Erzsébet, Lavatta Károly ső sorban az író özvegye. és Misiké László aiándéko- Valahonnan, a hátsó ki- a na^ pillanatokjárat felől Depelotte Lám- kai. A színházzal. Az iga- bert illúzionista érkezik, zjval. Elegáns frakk, piros selyemsál. Prológ Még a Persze’ nem e8fiSzen ff széksorok között. A va- ez 1§Sr- ba mncs körázsió felemeli pálcáját... rülöttük az egész együttes, Ez már a színház. Az igazi, az egyet akaró és a váradi A megmásíthatatlan. A hagyományok erejét tisz- csak ilyen lehet. tán arző; Szabó József, Prológ: „Jó estét kává- a remek rendező ■—, nem nők, hölgyeim és uraim! lett volna igazi élmény ez Különös és szokatlan hajó- a három. De ott voltak, sü- kirándulásra hívjuk meg r;tették az élmény atmosz- Önöket ma este. A hajó & végén> a két_ neve: Álomhajo! Megalmo- varázsiat után. ondója — Tabéry Géza. Most oras varazslat utan> cs<> lenne 80 esztendős — ha da_e’ hogy most **> mmt élne. És itt ülne Önök kö- annak idején, hosszú ötper- zött az első sorban, épp cekig zúgott a taps, és a azon a széken, ahonnan rokokó aranycirádák oda- évtizedeken át vigyázta a mosolyogták az első sorba, mi színházunk sorsat. De, a gzerző özvegyére, akinek mert ő már a végtelen vi- a színés2ek pircs zeken hajózik — kitűnő ba- rÓ2sacsokra viráezott rá ti társaságban: Ernőd Ta~ virágzott. más, Juhász Gyula, Ady A hűvös, tiszta levegőjű Endre és más váradd poé- Bémer-téren, a színház ták körében - ránk testá- eWtti fények ^lámáiban a lódott az a feladat, hogy a kfivek ^ekelnek Erre járt már-már feledésbe merült A , T , , _ ,. Alomhajót felszínre hoz- Ady> Jurhás2’ Dutjf Ta~ zuk. megtisztítsuk a rára- ^ ■ y Innen ‘ndult el kódott moszatoktól, üres u3ra utjara az Álomhajó. kagylóhéjaktól és útjára Sasé Ervin
