Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

Tiszán Innen—Dunán túl: Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. NOVEMBER 14., SZOMBAT Ara: 1 forint XXV. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM A hármas döntőben vagyunk Tegnap este 19 óra 25 pere­kor kezdődött meg a rádióban a Csongrád—Vas megye közép­döntő. A csapatok bemutatása után a Békés—Bács-Kiskun A béke eszkalációja Van abban valami jelképes, iiogy a szervezett bekemozgalcxm éppen ma két évtizedes fenn­állásának jubileumi esztendejét a „béke-eszkaláció” évének nyilvánította a Béke-Világta- nács és az Afro-ázsiai Szolida­ritási Szervezet. Ez a jelkép — úgy érezzük — egyszerre több szempontból is megvilágítja, miért jelentős állomása a máso­dik világháború utáni történe­lemnek az az 1950 novemberi nap, amelyen Varsóban a II. Béke-Világkongresszus küldöttei létrehozták a Világtanácsot, csőt. Az „eszkaláció” szó, amely köztudomásúan „lépcsőn járást” jelent, az Egyesült Államok in­dokínai háborújának elharapód- zásával vonult be a nemzetközi politikai szótárba. Azok a dele­gátusok, akik 1950-ben Varsó­ban összegyűltek, s akik — a koreai háború és az amerikai atomzsarolás láttán — joggal aggódtak a világ sorsáért, még nem tudhatták, hogy Indo-Kí- nától a Közel-Keletig milyen további veszélyeket tartogat a békére nézve az imperialista agressziók eszkalációja, s a ve­lük szinte összenőtt fegyverke­zési hajsza. Felismerték azon­ban azt a tendenciát, amely a hidegháború — és az első me­legháborús válság — közepette már akkor igen éles körvonala­kat öltött — és figyelmeztették az emberiséget. S itt érkezünk el az „eszka­láció” szó másak, jelképes je­lentéséhez. A szervezett Béke- Világmozgalom ugyanis az utóbbi két évtizedben vitatha­tatlan tekintélyű nemzetközi té­nyezővé lépett elő (amit külön­ben az a számszerű adat is er­zekeltet, hogy öt világrész kö­zel száz országában félezernél több tagozata és tagszervezete van). A világháborús veszélyek halmozódásával párhuzamosan fokozódott azoknak — az egyébként gyakran nagyon kü­lönböző — társadalmi erőknek a fellépése is, amelyek az em­beriség sorskérdésében: a lét vagy nemlét válaszútján a lel­kiismeret és a józanság hangját képviselik. A híres stockholmi felhívás­tól, amelyet sokunkkal együtt a földkerekség WO millió lakója írt alá, az emlékezetes moszkvai Leszerelési és Béke-Világkong­resszuson át az idei Vietnam­ikonferenciáig oldalakat lehetne Imii a békemozgalom nagy si­kerű, mert nagy hatású akciói­ról. Ezeknek az akcióknak, miként az egész szervezett békemozga- lomnak az a titka, eredmé­nyességének az a záloga, hogy világos és közérthető jelszavai­ban olyan célokért hívja cse­lekvésre az embermilliókat, amelyek minden tisztességes gondolkodású, jó érzésű ember helyeslésével és rokonszenvével találkoznak. Ebben van a Béke-Világmoz- galom nagy erkölcsi és tömeg­ereje, s ez ad különleges jelen­tőséget a Béke-Világtanácsnak a nemzetközi színtéren tevé­kenykedő társadalma szerveze­tek és mozgalmak sorában. Fennállásának huszadik év­fordulóján köszöntjük a Béke­világtanácsot és mindazokat, akik önmagukat a nemzetközi bókemozgalom részesének te­kintik. Hatezer résztvevőt várnak Gyulára az Erkel diákünnepekre Három megye és Budapest KISZ-vezetőinek értekezlete Békéscsabán Az 1971-ben ötödször meg- nagygyűlés és a KISZ-vezetők [ fóruma mellett különböző pá- j rendezésre kerülő Erkel diák­ünnepek szervezéséneit eddigi legfontosabb eseményére került sor november 13-án a Békésrsa- bai Ifjúsági és Üttörőházban. j Bács-Kiskun, Békés és Csong­rád megye, valamint Budapest illetékes KISZ-vezetői gyűltek tanácskozásra, hogy kidolgozzák a szép hagyományokra vissza­tekintő ifjúsági találkozó prog­ramját, megjelöljék a soron kö­vetkező feladatokat. Az Erkel diákünnepek lebo­nyolításának időpontja: 1971. május 20—24. Erre az időszakra összesen 6000 fiatalt várnak vá­rosukba a gyulaiak, jóval töb­bet tehát, mint az előző négy alkalommal. A három megye, Szeged és Budapest középisko­lásai nemcsak versenyezni fog­nák, hanem megismerkednek egymás életével, problémáival, örömeivel. A legfontosabb természetesen maga a vetélkedő. Az ifjúsági lyázatokon és diákművészeti be­mutatókon lesz alkalmuk a fia­taloknak, hogy összemérjék ere­jüket A legtöbb helyen már hónapok óta készülődnek az iro­dalmárok, a történészek, a hely­történeti láttatok, a néprajz kedvelői, a természettudomá­nyok és a technika barátai, a festők, szobrászok, népművé­szek, iparművészek s a fotózás szerelmesei. A diákművészeti bemutatóik során fellépnek a legjobb vers­es prózamondók, énekesek, hangszeres szólisták, énekkarok, kamarakórusok, diákszínpadok, zenekarok, pol-beat-együttesek, népitáncosok és társastáncosok. Hatezer fiatal s a gyulaiak ez­red hallgatják majd május 20- án a diákünnepek szignálját: „Hazám, hazám, te minde­nem...” Négy napra különösen mozgalmas lesz a város. Megte­gással, éneklő-táncoló diákok­kal Cserébe --»ép emlékeket ad majd a város azoknak, akik ad­dig kivívják a diákünnepeken való részvétel jogát. Néhány hete hírt adtunk arról a részletfizetéses akcióról, ame­lyet a MÉK a lakosság zökkenő- mentes burgonya- és vöröshagy­ma ellátása érdekében indított. Azóta ezt az akciót — melynek során kedvező feltételekkel be lehetett szerezni az egész évi szükségletet — mintegy három, három és fél ezer család vette igénybe. Ez azt jelenti, hogy 31 megyed középdöntő zsürielnöke, Bozó László, közölte, hogy az emlékezetes vetélkedő utolsó kérdésére, amellyel Bács me­gye nyert, helyes választ nem lehetett adni. Mindezt a vetél­kedő utolsó perceiről készült magnófelvétel visszajátszásával dokumentálta. A zsűri ezért a két megye ve­télkedőjét 93:93-as döntetlennel hivatalosan lezártnak nyilvání­totta és így mindkét csapat részt vehet a december il-i döntőin, melyen a hármas vetélkedő har­madik tagja Csongrád és Vas megyék közül kerül ki. Lapzár­takor a vetélkedő még tartott. vagon burgonya és vöröshagy­ma talált gazdára. Békéscsabán és Gyuláin tíz-tíz, Békésen és Mezöberényben öt­öt, Orosházán egy vagon áru került nagy tételekben a fo­gyasztókhoz. Ennek a hétnek a végén további két-három va­gont szállítanak ki és ezzeI le is zárul az akció, mely minden kintetben felülmúlta az előzetes várakozást lik élénkséggel, fiatalos zsibon­Befejezés előtt Korszerűbb feltételek szükségesek a szakmai utánpótlás oktatásához és neveléséhez a hét végén zárul a MÉK részletfizetéses burgonya- és vöröshagyma-akciója Háromezer család, 31 vagon Néhány hét múlva átadják rendeltetésének a Békéscsabai 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új létesítményét, a jelenlegi szlovák kollégium melletti — tantermeket, kollé­giumot és konyhát magábafoglaló — épületet. Az építkezés egyik utolsó munkafolyamata: korláthegesztés. (Fotó: Demény Gyula) Konferencia a szakmunkásképzésről és a munkaerőgazdálkodásról Sehol sem lehet közömbös az, hogyan alakul és fejlődik a szakmai utánpótlás helyzete. Ezért is tekinthető hasznosnak a csütörtökön Békéscsabán, a Technika Házában rendezett konferencia, melynek témája a távlati tervszerű szakmunkás­képzés és munkaerőgazdálkodás volt. Az értekezlet kezdeményezői­nek: a Gépipari. Tudományos Egyesület megyei szervezetének, a megyei tanács ipari és mun­kaügyi osztályának, valamint a szakmunkásképző iskolák me­gyei igazgatóságának megbízá­sából Tóth Pál, a Békéscsabai 611-es Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója tartott vitaindí­tót. Ebben három fő kérdésről szólt. Mégpedig a népgazdaság szakember-ellátottságának szer. kezeiéről és a fejlődés tenden­ciáiról; az oktatási rendszer fej­lesztéséről; valamint a vállala­tok szerepéről a szakmunkás- képzés gyakorlati oktatásának korszerűsítésében. Előadásában részletesen beszélt arról, nogy immár mindinkább az intenzív munkaerőgazdálkodás kerül elő. térbe. Ez szükségessé teszi a szakmunkásképzés korszerűsíté­sét is. Ebben nagy felelősség hárul a szakmunkásképző-inté­zetekre és iskolákra, úgyszintén a vállalatokra is, hiszen mint mondotta: a gyakorlati képzés szinterei mindig a vállalatok voltak és maradnak. Az iskolai tanmhűelyek ugyanis csak az alapképzést adhatják meg a szakmunkástanulóknak, a spe­ciális szakmai képzést viszont' az üzemi tanműhelyekben kap­hatják meg, ahol egyúttal köz­vetlenül részt vesznek a terme­lési folyamatokban is. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a meg­felelő tárgyi és személyi felté­telek megteremtése, rendszeres fejlesztése. Az előadáshoz — a tanácsko­záson résztvevő igazgatók, okta­tása felelősök és kisipari terme­lőszövetkezeti vezetők közül — többen hozzászóltak s mondták el tapasztalataikat és javaslatai­kat. Valamennyien egyetértettek abban, hogy törekedni kell az intenzív munkaerőgazdálkodás­ra, a szakmunkásképzés felté­teleinek javításával elméletileg és gyakorlatilag jobban felké­szült utánpótlás oktatására és nevelésére. Ám többen szóvá tették azt is, hogy a szakmun­kásképzés terheit is jobban meg kellene osztani. Vagyis az olyan vállalatok, amelyek a másik vállalattól elcsábítják a frissen kiképzett munkaerőt, valami­lyen módon járuljanak hozzá a képzés költségeihez. Elhangzott olyan javaslat is, hogy célszerű lenne ezekből a befizetésekből egy megyei alapot létesíteni. Az így összegyűjtött pénzt pedig a szakmunkásképzés fejlesztésére kellene felhasználni. A konferencia hasznos volt — állapíthatta meg Róta Ernő, a GTE megyei szervezete oktatási bizottságának vezetője. Valóban az volt, s ha újabbak követik, akkor minden bizonnyal egyre jobban fejlődik majd a szakmai utánpótlás oktatása és nevelése. P. P.

Next

/
Thumbnails
Contents