Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Tizenkét kőműves A Békési Építőipari Ktsz ta­vasszal háromnapos jutalomuta­zásban részesítette Baji Gábor 12 tagú kétszeres szocialista brigádját. Mindenki készült á kirándulásra, amikor egyszer Nővé István, a szövetkezet el­nöke közölte: — Indulnak Fehérgyarmatra. Éppenséggel senki sem örült neki, de egy ázó éllett Vé-tös sértt hangzott el. Fehérgyarmaton rOéétUdták, hogy hát családi házat kell fel­építeniük és íióvémBéf közepéig egy-egy szobát és a konyhát lakhátóan átadniuk. A „tizenkét kőműves összieta- nakodék...” Na, ném arra, hogy tnagas Öévá várát, hátiéi« a hat családi házat felépítik. De nem novemberre, hanem már jóval előbb. És nem „lakható- an”, hanem teljesén befejezve átadják tulajdonosaiknak. Egt — a X. pártkongresszus tisztele­tére — vállálták is mindjárt. Á vállalás1-kát szeptember Él­re teljesítették. A búcsú vacsorán a kedves vendégeknek járó töltött káposz­tát tálalták fél a házigazdák éS az ottani szokásnak megfelelően egy-egy kendőt adták át (.emlé­kül” a brigád tagjainak. A szövetkezet elnökének mondták: — Tizenkét hétig láttuk Őkét. Jóformán egy hang nélkül dől­LámpaLiátlítás A zsámbóki művelődési hák- oan kapott otthont Bartls Fe­renc 300 lámpából álló gyűjte­ménye. A Kiállításon az elmúlt három évszázad báli használát-oS világítási eszközöket — köztük egyszerű mécseseket, díszes ki­vi telő függő- és asztali lámpá­kat láthatnak az érdeklődők. A gyűjtemény értékes darabjai é Napóleon köréből szármázó, gazdagon aranyozott empire gyertyéiartó, ás Íé70-beh ké­szült egy méter magas porcelán- lámps, és » csaknem 90ű eves templomi mécses. A hat Család tagjái szeptember 22-én könnyes szemmel búcsú», tak a Baji brigádtél. ígérték; ha rriájd elrendeződik minden, ellá­tógátnak hozzájuk. Szeptember 23-áft á brigád már Békésen dolgozóit. Helye­sebben : megkezdte a munkát az ügyfievéZett „PáriZs’* lakóiéi e- péíi, ma pedig máf nyolc családi ház áll tető alatt. Négyheti a va­kolását kívül, bellii befejezték, igyekeznék, hogy mielőbb em.be. ri körülmények k§Zé képüljenek a Viskók lakói! Persze nyoma sincs a négy sietségnek, kapkodásnak. Az e'Ő- rehaladás titka a szervezettség és a folyamatos fnuftka. Baji Gábornak senkit Sem, feéÜ rió- gétnia. — Nálunk példáit! — ffióhdja Bartyik Mátyás, ä brigádvezető helyettese «- ffeggel 7 ójúhor van munkakezdés. Háromnegyed hétkor érkezünk, egy perccel sem később. Felkészülünk és hétkor már mindenki a helyén van. A fegyelmet a brigád tagjai megkövetelik egy máétól. A ké­sés, lógás évek óta ismeretlen fögaióm. Aki pedig valamilyen föladatét kap, becsülettel elvég­zi. A tisztességes munkának ter­mészetesen megvan ss. anyag elismerése is. az irigyek ázom ban ázt mondják: —* fez amolyan befutott bri­gád. Segíti őket a szövetkezet Vezetősége De miért szorulna bárkinek a segítségére? Szilárdan áll a sa­ját lábán is. van A sikeres munka másik titka a rendszeres tanulás. A két fia­tal segédmunkás például elha­tározta, hogy elvégzi az általá­nos iskola VII. és VIII. osztá-! lyát. Ügyesek, már falazni is! tudnak. Szeretnék előbb-utóbb letenni á szakmunkásvizsgát, az, pedig flém megy nyolc osztály j nélkül. Gubucz László kőműves, az építőipari technikum levelező; tagozatán tanul tovább. A többi- ék Önképzés útjárt tartanak lé- j pést a fejlődéssel. A szakmai könyvek beszerző- j .«mMHHiMHiUln.nMnnMioMMMHuUM egyik ponyvája «lói maga* póz­nát dugtak ki, a rúd Végére an­tennát szerelteik. Telt az idő. A nyitott ajtón, egyenként kibátorkodtunk a tornácra, onftan az udvarra. Zsebre dugott kézzel bámész­kodtunk, süttetttík magunkat a napon. Töröknek eszébe Jutott, hogy még nem ettütik, Volt kevéske málénik, s még két napra hú­sunk. Hanerrt Jóska hiába ke­reste a gyufát, elhányhatta haj­nalban a nagy sietségben. Szétosztottuk testvériesem a máiét, sárgarépát ropogtattunk, karalábét. Ügysefrt lesz többé szükségünk a zöldségre, gondol­tuk, számunkra végé á hábo­rúnak. Ma vágy holnap haza­megyünk. A kövesűton sZaX&dáttSÍHd vonultak aZ-ágyúk, á tehergép­kocsik, a tankok. A gépek ka­ravánjai közt iGVéficzépatofc kí­gyóztak előbbre. A nap már túljutott az ébreit félén, amikor Bakos bácsi alak­ja újra feltűnt a szomszéd ta­nyából hozzánk vezető kitapo­sott gyalogú ton. Kezében nagy zománcog vödör. A vödörben kávé. Vízzel főzött katonákévá — Maguknak 1* hoztam ■— tette le az edényt a konyha kö­zepére, — Hideg ven Itt — nézett körül a konyhában. — Nem tüzelnék? — Elvesztettem a gyufát — vallotta be Jóska, — Mért nem szóltak? Sza­ladjon át valaki, az én kam­rámban talál. Na. ugorj, And­ris — választott engem. Megörültem, hogy végre tűd* | ja nevem. Eddig soha nem tud­ta. Szaladtam, semmivel sem tö­rődve A Gedó-tanya közelében visz- szafogtam lépteimet. A tanya mögött katonák Serénykedtek, trikóra-nadrágra vetkőzött, so­vány, szótlan emberek. A futó- árkot mélyítették, amit még mi készítettünk szeptember elején. És így nagyobb vérem alapjait | ásták. Ellépdeltem mellettük. fel- | néztek, de nem szóltak hozzám. ; Mentem tovább. Az udvaron, a darásháznál az ólak deszkáiból négyen amolyan féSZérformát eszkábáltak a téren táróknak. Közvetlenül a ház előtt a Ba­kos bácsi kamrájához vezető ! feljárót bontották, a pinceajtót szabadították ki. Etobbre kellett kerülnöm, a kőből épített feljáróhoz, s a tornácon vésigjönfli Bakos bá­csi kamrájához. Lenyomtam a kilincset, be­léptem. A kis helyiség ben négyen szo­rongtak. Négv vattával bélelt kabátot, seszfnű nadrágot vise­lő idősebb férfi. Sapka egvlk fején se volt. így nem tudhat­tam róluk, katonák-e? Köszön­tem nekik, mire ők visszamo­rogtak valamit, amit nem ér­tettem. A prlccsen ültek. De nem az ajtótól jobbra, ahol eddig a prices volt, hanem az ellenkező oldalon. A prices régi helyén most ajtónyi rés tátongott. (Folytatjuk) jé Apáti Imre kőműves. Tőle hallom: — Szinté hónapról hónapra Ván valami újdonság áz építő­iparban. Béldául jó tudni, hógy egyes anyagok alkalmazásánál milyen á betonhabarcs keve­rési átányá. Megismerkedtünk csempe,. és a mozaiklap- btirkolással is. A munka minősége pedig nem­csak a jó szándékon, haneffl a hozzáértésen is múlik. Öáji Gábóf így érvel: — Ha vásárolok valamit, el­várom,- hogy kifogástalan legyen az áru. Mi építünk, egy-égy ház yagy más építmény s* amit „eladunk”. Velünk sHéffibeiti iS hasonló követelményt tárnáért a y#vő, akinek bizony alaposan meg kell dolgoznia a rn „porté­kánkért". Mar elhatározták, hogy a ja; Vőben garanciálisán vállalják az építkezéseket. Az építtetők nem egyszer kérik a szövetkéz Zettől:-= Ha lenét, a Baji brigádot küldjék hozzánk ., Hírnevet Szerezték, meg is akarják tärtSni. Építők Jubileumi kiállítása Nem Mmlíi ivaeska Bál művezetőhöz négy brigád tartozik. Á legkevesebb gondja Bsjiékkai van. így jel­lemzi őket: — Legyen anyag és munka- toraiét, aztán tájuk sem kall nézni. i Baji Gábor Így adja vissza a bókot: — Ivsesfca Pál művezető és Gubucz Imre építésvezető pedig nagyon igyekszik anyagot ég munkaterületet biztosítani Tud1 hogy * fáradozásuk nem Se hallgassuk meg még « na nő Jenőnét, az egyik épülő ház jövendőbeli tulajdonosát Is, — Gyorsan és szépe« dolgoz­nak ezek az emberek, öröm nézni a munkájukat. Karácsonyra tá­lán átköltözhetünk abból á rossz putriból — mondja. Anyai büszkeségtől áradva beszél a kisfiáról, Elemérről aki az általános iskola VI, osztályá­nak 4--OS elömesieteltí tanülója Ügy véli, egyszer majd belőle is kőműves lesz. Amióta Itt a tele­pen dolgozik a Baji brigád, a fiú szinte nem is tud másra gondolni, annyira tetőzik neki ez a munka. Pásztor Béla Hús* éré, 1990. Októberében jött létre a Békés megyei Taná; esi Építőipari Vállalat. Az év­forduló alkalmából október Htj­án kiállítás nyílt a megyei ta­nára épületében, ahol fényképe­ken, fáj zokon, maketteken lát­ható a váiiaiat két évtizedéé féj.- Iődése. A megnyitó ünnepségen meg­jelent Gyulavári Pál, az MSZMP békéscsabai Városi bizőfttágá- fták éláő titkára. Nagy János, á megyei tanát* éifiskhelyettése éfí Uhljár Mihály, a városi ta­nács elfiöké. sziköfá Jáfieg fémárnak tab» bek között elmondta, hogy a vál­lalat termelési értéke húsz év alatt meghaladta a félmilliárd fortfitot, sok lakóház, üzem, korfifhUfiálls és kulturális szük­séglétét kielégítő létesítmény fémjelzi a Vállalat munkáját. A kiállítás ezt igyekezik a közön­ségnek börriutátni. A kiállítás égyik részlete. (Fotó: Beméity) Olcsó a csirke és a hízott kacsa — Kevés a paprika — A mákot drágán adják Békéscsabán A Békéscsabai piacon szomba­ton uralkodtak aZ őszirózsák és egyéb virágok, Talán még soluu sem volt ennyi, viszont ilyeti drágán nem adták még egy év­ben sem, A virágok mellett ter­mészetesen bő volt a választék más árukból, Különösen a ba- romfípiaeen voltak sokan, A csirkét ezúttal igen olcsón vá tárolhatták a csabai háziasszo­nyok és aki a hízott kacsát kedveli, az is olcsón juthatott hozzá, A csirke kilója átlagosan 24 forint volt, a hízott kacsét Nagy a forgalom 4 tejpiacon. pedig 20 forintért adták kilón­ként. Gélekéből 877 pár, kacsá­ból 310 darab volt. Igen jól le­ment az ára a tyúkhaik is, toló­ja most 10 fori fit. TermelÖszö- vezét áruval csak a baromfipia- con jelentkezett, a csipke tolóját 18 forintért adta. A zöldségpiacról mér eltűnt az uborka és a zöldbab, zöld­borsó. Paprika is kevés, össze­sen sőö kilogrammot hoztak a termelők, g az éra igen magas, 8—ló forint, de volt olyan is, aki 14-ért adta kilóját. Burgo­nyából nagy volt a kínálat, de az árát tartják, általában 3,50— 4 forint, összesen 4887 kilogram­mot hoztak a termelők. A’ sár­garépa ára 4. a petrezselyemé 7 forint volt szombaton. A jelek szerint ez az ár meg is marad. Káposztából 1200 kilogramm érkezett, ára 2,58—8 forint. Vá­logathattak a csabai háziasszo­nyok még salátában is, bér a fejek nem voltak nagyok, de az árt*1 sem. Már nyolcvan fillé­rért is lehetett venni darabját. . A tejpiacon a szokásos volt a felhozatal. Összesen 148 liter tej érkezett, 818 liter tejfel és 404 kilogramm tűró, Az utóbbi­nak 18-ról 18 forintra ment fél * az ára, Itt kell megemlíteni a tojást 1«, melynek az ára indo­kolatlanul magas. Darabja 1,80, sőt 1,80 1», pedig volt bőven, összesen 8900 darab. A gyümölcspiacon az alma uralkodott, összesen 8180 kilót hoztak, ára 5 forinttól 7-ig ter­jedt, A szőlő ára B—10 forint, a körtét 8—7 forintért adták. Olcsó volt a dió, kilója 12—14 forint, viszont horribilis összeget kértek a mákért, kilója 92—84 forint, amit eddig még nem ta- Rhsztalt a vásárlóközönség. ' K.'J. gtoMmssst |j 1970. NOVEMBER L

Next

/
Thumbnails
Contents