Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
A „25. színház” Október 14-én, szerdán este tartja színháznyitó előadását a 25. színház. Első bemutatójuk Németh László: „Gyász” című művéből készült monodráma. Szereplőd: Berek Katalin, valamint egy öttagú női kórus. A rendezője Szigeti Károly. Két héttel a megnyitó után ismét premierrel fogadja a „25. színház” közönségét. Október 28-án adják elő Platón: „Szok- rátész védőbeszéde” című művét Haumann Péterrel a címszerepben. A „25. színház” a Népköztársaság úti MUOSZ Székházban felépülő előadóterme elkészültéig a Rottenbiller utcád KISZ Központi Művészegyüttesének Székházában tartja előadásait. (MTI) Nemzetiségi klubok Eleken, Kétegyházán és Méhkeréken nemzetiségi klubokat hoznak létre. A Magyarországi Románok Demokratikus Szövet, ségét már fel is kérték egy megfelelő program összeállítására. Kérem a vezetői engedélyt Amikor még elindultam, ió volt — Otthon hagytam — A színt játszó fiola Az eligazítás rövid ideig tartott, ahol Csioei József rendőrfőhadnagy szinte tőmondatokban határozta meg a feladatokat és ismertette a kétnapos közúti ellenőrzés célját. A kék lámpás, fehércsfkos kocsik pontosan 14 órakor indultak ei a szélrózsa minden irányába, hogy a megye közútjain a forgalomban részt vevő gépjárművek biztonsági berendezéseit ellenőrizzék. • Mi a Békéscsaba — Gyula — Kétegyháza — Elek — Ke vermes — Dombegyháza útvonalon indultunk el. Alig haladtunk néhány száz métert, amikor előttünk — még Békéscsabán — cukorrépával megrakott tehergépkocsi száguldott a megengedettnél nagyobb sebességgel, és dobhár- tya-repesztő zajjal. Csak a városon kívül sikerült megelőzni. A tárcsa-jelzésre engedelmesen húzott le a7. út szélére. — Jó napot! Kérem a hajtási engedélyt, a menetlevelet, forgalmi engedélyt. — Tudja mennyivel szabad lakott területen hajtani? — Negyvennel! — hangzott a szabatos válasz. — Maga ötvenmel jött..'. Zavart mentegetőzés, magyaflktivaülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága Tegnaip délelőtt tartotta meg aktívaülésót a Kereskedelmi , Pénzügyi és Vendéglátói pari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. A tájékoztatót dr. Krekács György, a központi vezetőség titkára tartotta. Az előadó beszélt a szakszer, vezeték előtt álló időszerű feladatokról, a IV. ötéves terv célkitűzéséiről. Fontos kérdés, ként beszélt a szakkáderek neveléséről. A IV. ötéves terv során mintegy 15 ezerrel növekszik a kereskedelmi dolgozók száma. A nőknek jelenleg mintegy 00 százaléka dolgozik az országban. A IV. ötéves terv időszaka alatt mintegy 190 milliard forinttal növekszik a forgalom. Szólott továbbiakban a szövetkezeti kereskedelem fejlődéséről. Az eddigi 32,3 százalék helyett a IV. ötéves terv során mintegy 34,5 százalékot irányoz élő a kereskedelem. A beruházásról szólva elmondotta, hogy mintegy 17 milliárd forintot tesz ki a belkereskedelem területén a hálózatfejlesztés. A beszámolót hozzászólások követték. Back Gyula — A háború után minden megváltozik? — Mi változik; bú marad változatlanul, nem tudni. Any- nyi bizonyos, más világ lesz. — Apa, te ezt honnan veszed? — Gondolkozom. — És te nem félsz? — Mitől kellene félnem? — A háborútól. A fronttól. Attól, ami ezután jön. — A háborútól, a fronttól mindenki féL Az is, aki tagadja. A katona is féL De mit tehet? Bízik, hogy túléli. S hogy mi jön a háború után? Rosz- szabb nem jöhet! — Azt mondják, az oroszok mindenkitől elvesznek mindent. Felgyújtják az iskolákat, a templomot, a gyerekeket elhajtják Szibériába. — Tehát mégis Börcsőkre hallgatsz? — Ezt nemcsak Bőrcsők mondja. Benne volt az újságokban. — Tőlünk mit vehetnek el? A házunkat — Háza minden második embernek van. Olyan, amilyen a mienk. Ha elveszik, kinek adják? Nézd, fiam! Én eddig is a munkámmal kerestem a kenyerem. S nekem ezután is lesz munkám. Orvosra mindig szükség van. Főleg most. Vége lesz a háborúnak, az emberek hazajönnek, sebesülten, betegen, legyengültem — Vége lesz a háborúnak, azt mondod. De mikor? — Hamar. — És ha 3 németek előbb kiirtanak bennünket? Miattuk? — Feladhatod őket. Ha félsz. Szólsz a helyettesednek, ó az apjának, az a németeknek. — De apa! Mit képzelsz rólam? — Ne kiabálj! — Soltész doktor óvatosan körülnézett. — Még valaki meghallja. Dénes lehajtotta a fejét, a kabátja belső zsebében a hallókészülékével babrált —■ Azt mondod, kiabáltam...? Tehát nem igaz! Vert hangosabban a szívem. Nem igaz, hogy Dénes szimulál! Rosszul hall, most magam győződtem meg róla, hogy rosszul hall. Különben nem hangoskodik az apjával.. Börcsök hazudott! Illés, Rad- nai is, amikor Dénest gyanús!- , tották! | Ez a bizonyosság akkor fon- 5 tosabb volt nekem, mint a másik. A szomszéd tanya titka. Hiszen ez a ttiok továbbra is titok maradt. Nem tudtam meg, kit, vagy kiket bújtat Bakos bácsi. De Dini péká aggályait sem értettem egészen. Mitől fél? Komolyan elhiszi, amit az oroszok- 1 ról mondtak? Hogy felgyújtják ■ az iskolákat, a templomokat, a gyerekeket Szibériába viszik? Ha így van, a románok mért álltak át az oroszok oldalára? Mért várják olyan sokan őket? _________________________ H ogy vége legyen a háború- • lekecmeregni a veszélyes hely- nak? Ma már tudja mindenki, : rőa. A vizsgálatnál kiderült, a németek elvesztették a há- ! hogy se a fék, se a világítás borút. Mégis harcolnak. S ve- ? lük a magyarok is. rázkódás, ami természetesen ! nem hatotta meg Baji Ferenc j rendőr-főtörzsőrmestert és Mo- I hai Szilveszter törzsőrmestert | A menetlevél is szabálytalanul volt kiállítva, amely szerint Békéscsabáról 15.30 órakor indult, ezzel szemben az óra még csak 14.10-et mutatott. A rettenetes zajt a törött kipufogódob okozta, amit. a gépkocsivezető állítása szerint, a fuvar befejezése után akart megcsináltatni. A szabálytalankodás 100 forintjába került a sofőrnek. Gyulán e Kétegyházi úton három tíz-egynéhány éves fiú ácsorgott a kanális mellett. Egyikük motorkerékpáron ült. Amikor meglátták a rendőrségi kocsit, egy keskeny ösvényen elindultak a vizenyős, zsombékos rét tóié. Csak a sziréna hangjára jöttek vissza, de a kis motor- kerékpárt bent hagyták a réten. — Kézit csókolom — köszöntek megszeppenve. — Kié a motorkeréikpár? — Enyém — jelentkezett egy fekete szemű, pöttöm, munkaruhás legényke. —‘ A hajtási engedély? Bizonytalanul kezd kotorászni a zsebekben, persze, nerr^ talál semmit. — Otthon hagytam — hangzott a lakonikus válasz. A fiú arcán és szemén látszik, hogy igazat mondott. — Most az egyszer nem írlak fel, de ha legközelebb ilyesmi előfordul, jelentem az iskola igazgatójának. — Nagyon szépen köszönöm! — és rohantak is vissza a rétre. n kétegyházi úton, messze az állami tangazdaságtól, motorkerékpáros közeledett. Az ellenőrzésnél kiderült, hogy a motorkerékpáron nincs kürt és hiányos a világítása is. A fiatalember szó nélkül nyújtotta a helyszíni bírság összegét: 100 forintot. Míg kiállítják a csekket, zötyögő tejeskocsá fékez. Ezen már súlyosabb hiányosságokat- fedeznék fel. Nem megfelelő a kormányszerkezet, a világítás, a fék. — Kérem, én nem tehetek róla, most vettem át a kacsát két órakor, még jóformán körül se tudtam nézni. — Ismeri a KRESZ-t? — Igen! — Akkor miért indul el ilyen kocsival? A büntetés itt is 100 forint és egy figyelmeztetés, hogy ha legközelebb így találkoznak, akkor nem ússza meg ennyivel. Kétegyházán az első látásra jó állapotban levő Moszkvicsot állít meg a tárcsa. Hamarosan kiderül azonban, hogy a látszat ellenére nincs is oíyan jó állapotban. Nem jó a kézifék, a gumik rosszak, olyannyira, hogy ez már veszélyt okozhat a közúti forgalomban. A kocsi vezetője ógre-földre esküszik, hogy mihelyt hazaért, megcsináltatja a féket és, hogy már régen megvette volna az új gumiköpenyt, de sehol sem lehet kapni. — Akkor kérem tessék letenni a kocsit, ilyen állapotú kocsival nem szabad részt venni a forgalomban,. mert nemcsak a saját- életét, de a másokét is veszélyezteti! Egy nap haladékot kap a kocsi rendbehozására. Eleken hajmeresztő látványban volt részünk. A vasúti átjárón a síneken egy tetejéig sáros vontató állt. Alig tudott Soltész doktor úr azt mondta, rosszabb nem lehet. (Folytatjuk) nem jó. Természetesen a helyszíni bírság és a figyelmeztetés itt sem maradt el- Lökösháza. Már alaposan besötétedett, amikor gépkocsink fényszórójának sugarában egy imbolygó, silóval megrakott vontató tűnt fel. A vezető kérés nélkül vett® elő a jogosítványt és hadarta: — Tudtam én ezt kérem, mihelyt rendőrökkel találkozom; „ugrik” a jogosítványom. Kérem, én el is búcsúzom tőle. Számtalanszor megmondtam már a főnöknek, hogy se ez nem jó, se az nem jó a vontatón, de hát mit csináljak, menni kell! Bár a jogosítványt most nem veszik el, szabálysértésért feljelentik a traktorost. (Én a főnökét sem kímélném.) Dombegyháza, 19.10 óra. Az úttesten kerékpáros jön szembe, világítás nélkül. — Csak ide megyek a szomszédba. — S miért nem ég a lámpa? —* Elszakadt a drótja! E7 a magyarázat nem menti meg attól, hogy ne fizessen 50 forint bírságot. Még ki sem fizette; feltűnt a távolban egy személykocsi, vakító fénnyel. Ez a reflektorozás lakott területen 100 forintjába került a kocsi vezetőj éneik. Alig haladtunk 200 métert, a község felől vontató jött kivilágítva, szabályszerűen az úttest jobb oldalán. Az igazoltatásnál azonban kiderült, hogy vezetője szeszes italt ivott. Előkerült a szonda, és rövid idő múlva zöldes színűre változott a vontatóvezető leheleté nyomán. Beültették a gépkocsiba, és elvitték a legközelebbi orvoshoz, vérvételre... Se szeri, se 6záma azoknak a kerékpárosoknak, amelyekkel késő este ki világi tatlanul közlekedtek. De több sötétségbe burkolózott lovas, kocsival is találkoztunk. Megdöbbentő volt, az a fegyelmezetlőnsóg, amelyet úton-útfélen lehetett tapasztalni; a kisebb szabálysértésektől kezdve az ittas vezetésig. — Lehet-e csodálkozni azon — kérdezte Baji főtörzsőrmester —, hogy annyi baleset történik az országban? Nagyobb lelkiismeretességgel, a közlekedési szabályok betartásával sok tragédiát lehetne elkerülni. Sajnos, a közúti forgalomban részt vevők egy része még a legelemibb szabályokat sem tartja be. Ezt látszott bebizonyítani ez a közlekedésrendészeti ellenőrzés is, amelyen két nap alatt a megyében több mint 1100 járművet vizsgáltak meg. Ebből 201 gépjárművezető figyelmeztetést kapott, 63-at feljelentettek, és 229 esetben került sor helyszíni bírságolásra. A különféle szabálysértések közül legtöbbet — szám szerint 82-t — ittas vezetés miatt vontak felelősségre. Az is előfordult — 15 esetben —, hogy vezetői engedély nélkül vették részt a közúti forgalomban. Olyan gépjárművekkel is találkoztak (17), amelyeket hiányos felszerelésük miatt műszaki vizsgára kellett berendelni. Úgy gondoljuk, «* a számok mindennél jobban bizonyítják, hogy a jövőben még fokozottabb szükség van a közút- jadnkon a szigorra. Béla Ottó Makulatúra és hulladék újságpapír (fehér) kapható BÉKÉS MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT TELEPE. Békéscsaba, Szent István tér 18 A nyugdíjas hangversenymester Tudom róla, hogy 1912-ben. (rettenetesen nagy idő: 58 év, több mint félévszázad!) játszott először az Orosházi Filharmonikus Társaság zenekarában, kitűnő muzsikus volt, és teljes szívével szerette a zenét. Később forró sikerű hangversenyeken ült a hangversenymesteri székben, az első hegedűsök élén, precizitása közismert volt, muzsikaértése ugyanúgy, soha, egyetlen hangos szót senki nem hallott tőle. Igaz, a halk, szerény beszéd a tartalmas emberek sajátja. Persze, ez a hirtelen felvázolt arcéi lehet, hogy nem egészen pontos. Egy azonban biztos: Róna Sándor, akit nemrég a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítettek, az orosházi zenei élet közismert és szeretett alakja volt, de az ma is. Már nem muzsikál a zenekarban, Kovács József, a karnagy mondja, hogy nyugdíjas már a Sándor bácsi, de azért most is eszmei tag. Sűrűn meglátogatjuk otthonában, hol ez, hol az a volt muzsikustárs keresi fel, elbeszélgetnek, tréfálkoznak, mert Sándor bácsi híres jó hangulatáról, tréfás kedvéről. A muzsika azonban nem távozott tőle. Most is játszik, otthon, önmaga szórakoztatására és mindig akad egy-két tanítvány, akik tisztelettel és ta- núlnivágyássai jönnek hozzá. Ezeknek a fiataloknak aztán nemcsak a zeneelmélet rejtelmeiről beszél, elmondja nekik hosszú élete sok-sok eseményét, a fél évszázadnál is idősebb zenekar hangversenyeit idézi, amikor még messze földön híres volt az orosházi filharmonikus zenekar, amikor lelkes amatőrök szinte minden szabadidejüket a próbákra áldozták, hogy Orosházán is felcsendülhessen Beethoven, Mozart, Haydn muzsikája. Volt idő, nem sokkal a felszabadulás után, amikor teherautóval jártak ki a kisebb községekbe, a zenei műveltség terjesztésének hőskora volt ez. Sándor bácsi soha nem hiányzott.. Példája lelkesített másokat, ügyszeretetéről is sokat tudnak mesélni a régi tagok, akikkel együtt muzsikált. A mostani zenekar, a filharmonikus utóda, az Erkel Ferenc Szimfonikus Zenekar minden tagja szereti őt, és megbecsülés, sei köszöntötte kitüntetése alkalmából. Érdemesen, nagyon érdemesen. Mi is szeretettel köszöntjük. A kitüntetést méltó ember kapta, olyan ember, akinek életét a legtöbb örömmel talán éppen a muzsika tölti ki... S. E. bMswyíi^ R ■b—^ 1970. OKTOBER XI.
