Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
A fegyelem elengedhetetlen Horváth Sándor, zsadányi lakos több mint tél éve a Kelet- magyarországi Vízügyi Építő Vállalat békési építésvezetőségénél dolgozott, mint brigádvezető. Munkája és magatartása miatt nem volt ellene kifogás. Am július 3-án 10 nap fizetés nélküli szabadságot kért, hogy a háza tetőzetét kijavítsa, s anélkül, hogy az engedélyt megvárta volna, eltávozott. Otthon kapta meg az értesítést, hogy a szabadság iránti kérelmét nem fogadták el, egyúttal a munkakönyvét is kiadták. Zsadányban való tartózkodása alatt megbetegedett. Az orvos táppénzre utalta. Amikor pedig augusztus 17-én az építésvezetőségnél jelentkezett, közölték vele, hogy táppénz nem jár neki. Kérésére lehetővé tették, hogy — mint állományon kívüli — néhány napig még dolgozzon. Az elbocsátását sérelmesnek tartotta és ezért panasszal fordult az MSZMP KB-hoz, valamint a Magyar Rádióhoz. A levélben hivatkozott arra, hogy három gyermeke után a keresete 50 százalékát gyermektartásdíjként levonják. Az ő gondja a vele együtt élő élettársának és két gyermekének az eltartása. ezenkívül adóssága is van. Kérte, tegyék lehetővé, hogy továbbra is az épitésveze- tőségnél dolgozzon, ahol a munkakörülményekkel és a keresettel is meg volt elégedve. A központi szervek — nem ismerve a valóságot — a szakszervezetet közelebbről az SZMT-t és a MEDOSZ megyei bizottságát kérték fel az ügy kivizsgálására és a szükséges intézkedés megtételére, kiderült, hogy az építésvezetőség törvényesen járt el és elzárkózik attól, hogy Horváth Sándort továbbra is alkalmazza. Joggal hivatkozik arra, hogy — bár manapság általában munkaerőhiány van —, csak fegyelmezett embereket hajlandó foglalkoztatni. Nem létszámra, hanem munkaerőre van szüksége. Olyanokra, akik teljesítik a rájuk bízott feladatokat és betartják azokat a szabályokat, amelyeket a Munka Törvény- könyve előír. Horváth Sándor azt mondta: azért fordult a központi szervekhez, mert a megyeiekkel szemben bizalmatlan. Azok nem a kedvére való módon intézik az ügyet. Hogy ki hová fordul a panaszával vagy kérelmével, azt mindenki maga határozhatja meg. Bárki kikerülheti azokat a közbeeső szerveket, amelyek a különböző ügyek intézésére illetékesek. Bizonyos azonban, hogy a munkafegyelem ilyen súlyos megsértése esetén senki sem számíthat pártfogóra. Az üzemekben 1—2 órás igazolatlan mulasztás is hátrányos következményeket von maga után, de 1—2 percet sem néznek el. Hova vezetne az út, ha a humanizmus jegyében a súlyosabb fegyelmezetlenséggel szemben is elnézők lennének? A termelés visszaesése miatt nagyon is embertelen körülmények következnének be. ^zt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Pásztor Béla Szövetkezett a gyomai és az endrődi ÁFÉSZ Együttesen oldják meg a két község kereskedelmi hálózatának fejlesztését és a jobb áruellátást A gyomai és az endrődi ÁFÉSZ igazgatósága tavaly óta egyre szorosabban működik együtt szövetkezetpolitikiai és gazdasági vonatkozásban egy. aránt. Ezt indokolttá teszi a Gyoma és Endréd egyesülési törekvése is. A két szövetkezet negyedik 5 éves tervét összhangban készítette éL Ennék alapján — felefele arányban — együttesen 25 millió forintot fordítanak építkezésre, berendezésekre és az árualap növelésére. Gyomán a Mező Imre Lakótelepen közös ruházati áruházat létesítenek, melyben presszó is lesz. A községi tanács erre a célra 800 négyszögöles telket biztosított. Endrődön a község központjában ABC-áruház, az ipartelepen pedig önkiszolgálóélelmiszerbolt létesül. Gyomán, a jelenlegi ruházati boltot ABC- áruházzá alakítják át. Az új egységeket közösen tartják fenn és a bevételt elosztják. A két szövetkezet — a húsellátás megjavítására — közös sertéshizlalda létrehozását is tervezi. Bővíti Endrődön az üdí. tő ital. és szikvizgyártást. ösz- szevonja az építő- és szakipari részlegét és megszervezi a lakossági építő-javító szolgáltatást. ri pompában a szarvasi Arborélum Az Arborétum egyik legszebb dísze jelenleg a lángoló tűztövis. A tüskés levelű, méregzöld bokrokon messzire virít a sok apró piros bogyó, hasonlóan szép látvány az embermagasságúra nőtt pampasfű, a gypereum ar- genteum. A Dél-Amerikából származó nádíéleség fél méteres ezüst színű bugái a kert érdekességei. Eredmények az Úttörők az árvízkárosult iskolákért akcióban A Békés megyei úttörők már bebizonyították, hogy a bajba jutottakon lehetőségeikhez mérten készségesen segítenek. Így történt ez az Úttörők az árvíz- károsult iskolákért — akció során is, melynek lényege a hulladékgyűjtés, s jaz ezért kapott összeg átutalása az árvízkárosultaknak. Az akció szeptember 15-én kezdődött és egyes iskoa kis hal játékát. Amíg ezzel bíbelődöm, az úszóm ismét megbillen. Keszeg ez is. Szögletesebb a vörös szárnyúnál. Mutatom Jós. kán 8.1c. — Ne zavarj! — intéz el kurtán Széles. Jóska ideges. Biztosan azért, mert én fogtam többet, ítélem meg a helyzetet. Nem szép tőle, ahelyett, hogy gorombásko- dik, inkább figyelne. De őt csak a páncélosok érdeklik. A hídon. Mintha még soha nem látott volna német páncélosokat. Vagy ágyút. A páncélosok után most ágyúk következnek. Hosszú csövű, teherautó-vontatta ágyúk. Én is elvétettem egy kapást. Az ördög törődik a németekkel... Lassan kivilágosodik. S már fél órája semmi. A túloldalon az árterületen most tehenek csörtetnek elő a bokrok közül. Az erdőgazdaság- tehenei. A néma Péter hajku- rássza őket. Széles fészkelődik az ágon. — Át kellene menni. Itt már úgyse fogunk többet. Nappal a túlsó part jobb. S cihelődik. Alsónadrágra vetkőzünk, holminkat összecsomagoljuk, de csak nem indulunk. Széles tétován bámulja a hidat. A híd mindkét feljárójánál fegyveres őr áll. Észrevehetnek, ha a vízbe gázolunk. A túloldalon a tehenek elindulnak a folyóhoz. Belegázolnak. Hasuk aljáig, szügyig ér a VÍZ. — Most! — lódul meg Jóska. Három ugrással a tehenék között vagyunk. Mögöttük mászunk ki, négykézláb a partra. A néma felénk közeledik. Felnyitja a halkosár , tetejét. Szeme ragyog a boldogságtól. — ö! ö! — más hang nem jön ki a torkán. Széles nyújtja a botját. — Akarod? A néma kap utána. Azután visszaadja. A tehenek felé bök. — ö! ö! — Majd én vigyázok a teheneidre, Péter. Te csak horgássz! — veri hátba barátságosan Széles. S hajkurássza a marhákat. Közelebb a hídhoz. Nem hittem volna Jóskáról, hogy jobban • ereti a pásztorkodást, mint a -lorgás/ást. Vagy a tankok vonzzák? Péter rámkacsint. S int a fejével, hogy menjek utána. Elindulunk a parton. Nyolcvan—száz métert megyünk a folyással, amikor egy homok- pádhoz érünk. — Itt jó lesz? — kérdem. — Ö! ö! — hagyja rám a néma. Újra csalizom mindkét szerelésem. Péter közben lerágja Széles botjáról a cérnát, megtoldja vagy ötmétemyi zsinórral, a végét csuklójára hurkolja s az ólommal bedob a folyóba. A zsinórt ujjával feszíti ki. Vár. Aztán nagyot ránt. Es szabad kezével a zsinór után kap, Törpeharcsát fogott. (Folytatjuk) Iákban már eddig is kimagasló eredményeket érték el. Az eredmény bizonyítja: nemcsak a pedagógusok, az úttörők, hanem a szülők is megértették az akció jelentőségét ég segítik ebben a pajtásokat. A megyében eddig a legjobb eredményeket a következő iskolák érték él: gyomai 1-es számú iskola, melynek pajtásai 15 ezer kilogramm vasat, 600 kilogramm rongyot és 1300 kiló papírt gyűjtöttek. A dévaványai 1-es számú iskola 10 ezer kilogramm vasat 1430 kilogramm rongyot, és 1500 kilogrammm papírt, a 2-es iskola tanulói 6000 kilogramm vasat, ezer kilogramm rongyot én 1300 kilogramm papírt gyűjtöttek. A gyomai 2-es iskola 12000 a kunágotai iskola pedig 1300 kilogramm vasat adott át. A városok iskolái közül a békéscsabai 2-es számú iskola tanulói 1320 forint értékű hulladékot gyűjtöttek eddig. Példát mutattak a ozarvasi iskolák is. Köztük a középhalmi tanyai tanulók ezer forint értékű hulladékot adtak át a MÉH-nék. Kongresssusra készülünk Lenini stílus G zeptember elején fiatal épí- tómúvészek csoportjával Skandináviában jártam. Fiataljaink sok mindent láttak, egyebek között a jólét számtalan jelét ks. Itt, ott el is ámultak valamelyik pompás épület vagy gazdag áruház láttán, végül mégis alig várták, hógy itthon legyenek. Azt mondták, hogy nálunk nemcsak az éghajlat melegebb, hanem az érzések, az emberek egymáshoz való kapcsolata is. Odakint sok minden épül a tőke hideg számítása alapján, dé nem érezték úgy a tették hevét, mint itthon, egy- egy alkotás láttán az emberek tekintete sem villant össze bensőségesen. Ezt vagy azt az épületet, parkot valakik építették valakinek, mi viszont közösen építkezünk, és mindent magunknak csinálunk. Egyszóval nálunk vonzóbb, emberségesebb az élet stílusa. Valóban, az utóbbi tizennégy év talán legnagyobb vívmánya volt ennék a vonzó stílusnak a kialakítása, amely tulajdonképpen nem is új, nem is saját találmány, hiszen Lenintől örököltük. S milyen egyszerű és magától értetődőnek látszó stílus ez: segítségül hívni a népet, közéé tanácskozások, fejtörések alapján megteremteni az élet rendjét és megszabni a tennivalókat. S ha közös az elhatározás, a munka és a felelősség, közös az eredmények, győzelmek fölötti öröm is. Így élmondva, illetve leírva egyszerűnek látszik, mégsem az. Nem az, mert ezen az úton haladni csak megfeszített akarattal, következetességgel lehet. Sok a csábítás, amely könnyebb, gyorsabb eredményt ígér. A személyi kultusz idején nálunk is sokan engedtek a csábításnak. Az akkori vezetők nem tanulták meg Lenintől, hogy a szocializmust nem lehet „elrendelni”. A szocialista rend ugyanis az életnek nem csupán új kereteit és formáját jelenti, hanem elsősorban tartalmi, tudati vagy belső változást. A z ötvenes évek elején ren- geteg szó esett például az újtípusú szocialista emberről. Némelyek általánosítva és konkrét példák alapján is, szívesen elmélkedtek arról, hogy társadalmunk már ezrével szüli ezt a vonzó emberideált. Ma sem változott a cél. Szocialista emberré válni ma is a legszebb célkitűzésnek számít. De ma már tudjuk, hogy ez nem póz, nem csupán kiállás kérdése. Nem elég akár ezer százalékra teljesíteni a normát, nem elég meggyőző felszólalásokat tartani. Gsak az évtizedes helytállás, a közösségért való élet, rendünk igazának hirdetése, méltó képviselete és az eszméhez való töretlen hűség emelheti az embert erre a magas rangra. Ahogyan, egy, mai fantasztikus tudományos filmben mondanák: az emberek egész értelmi és érzelemvilágát át kell programozni az új életre. S ez a munka sem csodaszerek, sem rendeletek útSzázhetvenezer gyöngy ös a belvízkárok pótlására Kanadai íehérpulykát keltetnek az orosházi Új Élet Tsz-ben Az orosházi Új Élet Tsz-ben kiváló melléküzemággá fejlődött a baromfitenyésztés és keltetés. Az idén például az összárubevétel értéke meghaladja a ki- lencvenmillió forintot, aminek jó részét a fenti üzemág adja. Libából, gyöngyösből és bronzpulykából például több mint másfél milliót keltettek az idén, jelenleg pedig Kanadából repülővel érkező fehérpulyka- tojások bérkeltetését végzik. Csupán toliból hárommillió forint az idei bevételük. A belvízkárok pótlására például 170 ezer gyöngyöst nevelt a jó hírű szövetkezet. Az ország legnagyobb iibate- nyésztó szövetkezete megduplázta a törzsállományát, összesen 40 ezer libát gondoznak. Ezentúl évente egymillió kislibát értékesítenek. öt évre előre megkötötték a szerződést a BÓV-val. A megnővékedett feladatok ellátására a 100 gépes keltetőállomásukat 150 gépessé fejlesztik. jan nem megy. Új életünk egészét kell megértetni és megszerettetni ahhoz, hogy minden gondolkodó, értő ember az eszével és a ozívével elfogadja. Ezt a fontos követelményt értette meg a politikát formáló partunk az ellenforradalmi zűrzavar után. Ezért tette életünk alapjává a humános hangot, a bizalmat, a kölcsönös megbecsülést, a közös megbeszéléseket és tervezéseket, az élet rendjébe, a jövő épitésébe való beleszólás jogát, és ezzel együtt természetesen a közös erőfeszítések és a felelősség megtisztelő terhét is. Lenin stílusa ez, amely a bizalom fundamentumán állva hívta dolgozni, küzdeni az embermilliókat, önnön' szabad életük meg. teremtéséért. G az emberek a tapasztalás szerint mindig hallgatnak az ilyen szóra. Hallgattak nálunk is. Nemcsak azok, akiket származásuk, sorsuk eleve az új rend építőinek sorába állított. Jöttek azok is, akik addig idegenként vagy közömbös szemlélőként figyelték erőfeszítéseinket. S jöttek még távolabbról is, bizonyítva, hogy a jó hang, az okos szó, ha segítőszándékú emberséggel párosul, megfékezi a káros indulatokat is. S ez a jó hang, a dolgozó emberek biztonságos életét garantáló szocialista humanizmus megteremtette az alkotó munka, légkörét, nem csupán a műhelyekben, a földeken, hanem a közéletben is. A bátorítás, a fent. ről érkező biztatás vitázó és bíráló, a -véleményeket szabadon hangoztató politikus légkört teremtett. Kiderült, hogy az emberek — ha tudják miről van szó — nagyon is megértik a gondokat, s indulataikat a fékező erők ellen fordítják. lég csak a reformok beve- zetése előtti vitákra gondolni. Szinte az egész ország tanácskozott. A közös felelősségnek olyan jeleit láthatta itt az ember, amilyeneket azelőtt még soha. S a mostani pártkongresz_ szusra való készülődéi! idején is hasonló a kép. Nemcsak a párttagság, hanem a pártonkívüliék sokasága is készül a nagy eseményre. Készül, mert az emberek a közös alkotások esztendeiben megértették, hogy a párt nemcsak a kommunistákért van, hanem az egész népiért. Nem arról van szó, hogy ma már fenékig tejföl az életünk, s arról sem, hogy 1970-ben már sehol sem vétenek Lenin stílusa ellen. Ilyen tetszetős képet nyilván még sokáig nem festhetünk. Sajnos, napról-napra felüti a fejét — még párttagok között is — az önzés, az önelégültség, a befelé fordulás, s főként a gyűjtögető szenvedély, a harácsolás vágya. A bírálatot sem fogadják mindenütt szívesen, s bizony előfordul még, hogy aki szól, az megbánja. S nemcsak a villamoson rideg a hang, hanem itt-ott a hivatalokban is, ahol megrögzött bürokraták az embert js aktaként kezelik. De mégis van egy nagyon nagy különbség a múlt és a jelen között: ma már mindenki tudja, hogy ezek a tünetek nem rendünket jellemzik általában, hanem csupán azt a néhány embert, aki maga körül próbálja forgatni a világot. S reméljük, őket sem jellemzi sokáig, hiszen a le_ nini stüus egyik jellemzője, hogy hibák ecetén' segítségül hívja a mindent látó, szókimondó közvéleményt C ez a hatalmas erő szívesen segít, mert magáénak vallja partunk jó politikáját. S úgy vigyáz rá, mint saját legféltettebb értékeire. Kékesdi Gyula Bjmmsss 5 1970. OKTOBER 8.
