Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

TISZÁN INNEN DUNÁN TÍIL Nagyon készül az elleniéi A Komárom megyében megje­lenő Dolgozók lapja vasárnapi számában jelentek meg az aláb­bi sőrék: „...a. vetélkedő a játékosság a sportszer ás eg, az udvariasság jegyében zajlik. Tehát egyik csapatot ae a mindenképpen győzni akarás, vérre menő via­dal sarkallja. S ez a legszebb vonása ennék az országos meg­mozdulásnak... Tudjuk, partnere­ink is készülnek, nagyonis ké­szülnek a vetélkedőre. Ezt tesz- azük mi is. Bízunk abban, hogy ez a vetélkedő is játékos, szóra­koztató lesz a hallgatók számá­ra és egyben a két megye jobb megismerését szolgálja”. Egyetértünk pénteki ellenfe­lünkkel. S ha ők azt írják, hogy mi készülünk, igazuk van. De tudjuk azt is — megyénk ottjárt küldöttségének tapasztalataiból é*s egyebek mellett a Dolgozók lapja több cikkéből —, hogy ők sem tétlenkednek. Nagy verseny, re van tehát kilátás. A különböző csoportok sok órát. energiát fordítanak az elő­készületekre. A könyvtárak dol­gozóinak vagy a zenészeknek a lelkesedése, ügybuagalma szinte bámulatos. De ugyanezt lehetne ímj a levéltáriakról, statisztiku­sokról, s a többiekre!, akikről most még nem tudunk, de a ver. senyén bizonyítani fognak. S akik akkor is nyertesek lesznek, ha pénteken este megyénknek nem sikerülne továbbjutni a kö­vetkező fordulóba. Hiszen tudás­ban, tapasztalatban — s a szűkebb haza iránti sze- retetben — gazdagodva foly­tathatják majd mindennapi munkájukat. ...Nagy szervezetteég, komoly technikai feltételek szükségesek a sikeres szerepléshez. Ezekről a kérdésekről holnapi számunkban olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. Ánzix Zrenjcminból Ml újság a bánáti testvérvárosban? Megyei siker egy országos pályázaton Az Országos Felszabadulási Pályázat tavaszi sikereihez ha­sonlóan, a Hazafias Népfront Országos Titkársága és a Nép­művelési Intézet által a honis­mereti mozgalom 10. évforduló, ja alkalmából hirdetett pályá­zaton is szép eredményt értek el a Békés megyei résztvevők. Dr. Janesó Miklós és Kovács And­rás legsikeresebb filmjeit tekin­tették meg az elmúlt két esz­tendőben a Mai magyar filmek klubjának tagjai. Az 1970—71- es évadban Kosa Ferenc és Gél István alkotásait tűzték műsorra a klub gazdái, a TIT békéscsa­bai szervezete és a Szabadság filmszínház. Október 12-én a Tízezer nappal kezdődik az idei akikor nyugodtam meg. amikor kint arcomba csapott a józanító friss keleti szél. Jóska a náderesz alól leszed­te a botókat, s elindultunk. A kövesút felöl egyenletes mély morajlás hallatszott. A zajra megálltam. — A németek vonulnak — tuszkolt maga előtt Széles. — Már vagy fél órája. — A kövesúton? Merre? — Váradnak. — Mi hova megyünk? A Fekete-Körös hídjához. Tu­dod, ott a bokrok tövében ki­váló horgászhelyek vannak. — A hídon át vonulnak a németék? — Na és? Csak nem gyul­ladtál be? Majd elbújunk a bokrok alatt. Igyekezzünk, mindjárt virrad. Szeptemberben korán megindulnak a halak. Megy a márna, még ponty is van, és ha fognánk kis kesze­get, megpróbálkozhatnánk a csukával! Csak siessünk! A kövesúttal párhuzamos el­ső dűlőn közelítettünk a töl­téshez. Átkúsztunk a gáton s bevettük magunkat az árterü­leten burjánzó fűzfarengetegbe. A morajlást néha dobhártyát sértő csörömpölés, dübörgés váltotta fel. A híd előtti ka­nyarban az összetorlódott pán­célosok fölött színes benzinfel­hőt lebegtetett a szél. Száz méterre lehettünk a hídtól. Itt egy vízreboruló ha­talmas fűzfabokoi védelmében végre lepakolt Széles. Három horgászbotot vittünk magunkkal, s amennyi zsánó­Bereczki Imre nyugdíjas déva- ványai tanár és Takács László, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola igazgató-helyettese egyaránt harmadik díjat nyertek, melyet október 13-án, az Orczágos Hon­ismereti Konferencia befejező napján nyújtanak át nekik. program, ezt követi az ítélet, a Sodrásban, a Zöldár, a Keresz- -telő és a Magasiskola bemutatása. Az este 7 órakor kezdődő vetí­tenek előtt Máté Lajos, a Jókai Színház rendezője tart beveze­tőt Valamelyik filmjének bemu­tatója előtt pedig Gaál István­nal találkozhatnak majd a film­művészet barátai. runk, horgunk, úszónk volt, azt j mind. Jóska a legvékonyabb j bot végére kétméternyi cérnát : kötött, rá keszegező horgot s ■ gyufaszálnyi úszót. Felmászott ! a fűzfa víz fölé hajló ágára s ! kenyérből borsószemnyi gala- * csínt gyúrt s bedobott. A part alatt állt. a víz. — Te szerelj fenékre — szólt j rám. ■ Sokáig piszmogtam az első • bottal. Előbb fölöttébb nagy du- I gót választottam a kukorica- : szemnyi ólomhoz, azután meg • túl könnyűt. Végű] is lerágtam ■ az ólomból két sörétnyit. Jó > nagy horgokat kerestem, ha ko- i molyabb példány kapna rájuk, ■ elbírják. — Nem hoztunk kukacot ■— • akadtam meg a szereléssel. Széles nem hallotta, mit • mondok. A fűz lombján át aj hidat nézte, a hídon átdübörgő j páncélosokat, kétéltüket. — Nem hoztunk kukacot! — ! kiáltottam. Jóska összerezzent. : — Ne bomolj! — utasított : rendre. — Szedj magadnak ku- * kacot. Vigyázz, meg ne lássa- : nak, ne mászkálj g| messzire. : Én majd ügyelek. A kukactól undorodtam, de ! most a gilisztaszedést is ki- • tüntetésnek éreztem. Nagy do- j lógnál? tűnt, hogy Széles en- j gém választott horgásztársá- • nak. Szeretek pecázni. Vagy in- ! kább szeretnék. Mindig irigy- : kedve lestem otthon a fiúkat, • akik a városi Körös-hídról víz- • be lógathatták madzagjaikat. [ Engem anya eltiltott a víztől. : (Folytatjuk) : Egy év telt el azóta, hogy Zrenjaninból kelteztem tudósí­tásomat. Nem nagy idő, a test­vérváros mégis sokat változott azóta. A centrumban, a toronyháztól száz méterre hatalmas acélto­rony felkiáltójele fut az égre. A rádiótelefon tornya. Csúcsán parabola-tükrök. Hatvan be­szélgetést bonyolít le egyszer­re. A zrenjanini újságíró kol­légák nem lelkesednek érte. „Elrontotta a városképet”, mondják; A technika betörése megállít­hatatlan. Csak itt a példa, hogy nem mindig esztétikus. ' A Hotel Vojvodina mellett még monarchia-korabeli épüle­tet bontanak. Épül az új hotel. Le egészen a Bega -partig. A város csodája lesz. Remélik. De az is csoda már, ha végre bő­vül a szállodák szobaszáma. Van úgy, hogy negyven kilométerre kapnak szállást a vendégek. Október 1. A tízezres sport- csarnok játékterén hosszú, T- alakú, virágokkal szegélyezett emelvény. Divat és ritmus cím­mel Miss Suomi, Miss Francia- ország, Miss Hollandia és Mis­ter Jugoszlávia Európa legfris­sebb ruhakreációit mutatja be. Pompás zenekar, kiváló konfe­ranszié, maxi után újra maxi, míg végre a holland lány a legminibb miniben jön be, és az est egyetlen, fergeteges tapsvi­harát aratja. Mosolyogva gyűjti össze a tapsokat, járása a leg- ritmikusabb ritmus, és fél perc múlva a legmaxibb maxiban jön, alig ismerni rá. Odakinn zuhog. A város cent­ruma két kilométer. Meg is lát­szik. Pedig sok az autó, itt még­is kevesen vannak. Aztán még egy siker. A di- vatrevű sztárja, Miss Suomi merész maxiban jön. A zöld ru­ha finoman simul és elől sem­mi. Vagyis éppencsakhogy. De még annyi sem. Ez már a finálé. Ezer ember tapsol. A lelátók kilenctizedé üres. Pedig a revű jó. Színvo­nalas és jól komponált, ötletes. És nemcsak a ruhák a fonto­sak... Hegyi József, a noviszádi rá­dió zrenjanini tudósítója meséli útközben, hogy néhány nappal azelőtt rendezték meg Zrenja- ninban a vajdasági szépségver­senyt»' „Nagy csata volt. Noviszád, Pan csóva, Zrenjanin, Debely­acsa, Szabadka és más vajda­sági helységek legszebb lányai vetélkedtek ugyanitt, a sport- csarnokban. Gyelmis Teréz, 19 éves szabadkai diáklány lett az első, udvarhölgyei pedig a zren­janini Zorica Kovacsevics és a noviszádi Ljiljana Popov 20 éves tisztviselőnő.” A legújabb hír: a vajdasági Miss lett egész Jugoszlávia Szépe. Zrenjanin ezekben a napok­ban különben is az események városa. A Mala Galerijában megnyitották Dragosláv Sztoja- novics festőművész kiállítását. Húsz-huszonöt kép. Színes há­zikók egymás mellett és egy­más felett. Házikók: pirosak, kékek, sárgák. Házikók: sárgák, kékek, pirosak. Kisebb házikók és nagyobb házikók. Nekem egy kék ház különösen tetszett. Ne kérdezzék miért. Csak. Vagy talán azért, mert a kék színt szeretem. Kéfe ég, kék tó, tisz­ta tó... Igen! A János vitéz most a zrenjanini magyar nyel­vű „Madách” színház sikerda­rabja. Gratulálunk. Nekünk is gratuláltak a zrenjaniniak. A békéscsabai Sygma-zenekar csütörtöktől hét­főig a város vendége. Péntek esti koncertjük a Dom Omiadi- ne-ben tudásuk színvonalát bi­zonyítja. Másnap Muzslyán tap­sol a fiatalság. * Csillárok, ünnepélyesség. Ok­tóber 2-a, Zrenjanin felszaba­dulásának napja. A szkuptsina tanácstermében egyetlen óriási perzsaszőnyeg. A televízió ref­lektoraiból éles fény világítja be a patinás falakat és az ar­cokat, körben. Ljubomir Paics mérnök, a községi szkuptsina elnöke átadja az Októberi-díjat kilenc zrenjanini polgárnak és egy munkaszervezetnek. Elis­merő oklevelet kapnak négyen és nyolc munkaszervezet. Az oklevelesek között a muzslyai magyar fúvószenekar. A televízió riportere a kitün- tetteket filmezi. Este már lát­juk a híradóban. Már október elseje is az ün­nep napja Zrenjaninban. A do­hánygyár, a „Duvanska Indust- rija” ünnepli százéves fennál­lását. A díszülésen Tomislav Tadics igazgató beszél a gyár múltjáról, eredményedről. 1870- ben építették fel az első felvá­sárló állomást a városban, 1930- ban pedig megkezdték a kézi feldolgozást. Most mintegy 2200 termelő szerződött a gyárral és szállít be évi 1400 tonna do­hányt. Kétmillió dínáros beru­házással európai színvonalra emelték a gyár termékeit. Szi­vart, füstszűrös szivarkát és pipadohányt készítenék 18 féle választékban. Az új üzemrészt most avat­ják. Utána fogadás. A jugo­szláv konyak mellé mindenki kap egy doboz szivart. A tele­vízió innen is tudósít. Este már ezt is hozza a híradó. Délután a nemzetközi orvos- kongresszus előadására nézünk be. Ott van a békéscsabai dele­gáció is, dr. Pirityi Károly ve­zetésével. Mondja, hogy más­nap Noviszádon folytatódik a program, aztán Belgrádba is ellátogatnak. * A város üzletsorait járva az ember azt hiszi, minden har­madik ember békéscsabai, ösz- szefuitunk a MÁV kézilabdás lányaival és fiaival (szép mécs­eseket vívtak pénteken este a sportcsarnokban!) a megyei művelődési ház vezetőivel, a sportszövetség képviselőivel, mezőgazdasági szakemberekkel. Persze, nemcsak az üzletsoron találkozunk, de itt van idő né­mi csevegésre, és egymás útba­igazítására. Aztán egy feketére a Vojvodina kávéházban. Az esti korzó Zrenjaninban külön élmény. Hét órakor kez­dődik. Vagy kétezer fiatal 150 méteres útszakaszon, mint a heringek. A fiúk sorfala között a lányok sétálnak, ha tudnak. Hangzavar, kiabálás, zsebrá­diók bömbölése. Kilenckor mint­egy varázsütésre, percek alatt felbomlik a „rend”, kiürül a korzó. Másnap este a túlolda­lon kezdődik a séta. Hogy ki irányítja? Ki szervezi? Senki sem tudja. Jön, magától. Tízkor’a 68 ezer lakosú Bega- parti város aludni tér. Természe­tesen nem mindenki. A Vojvo­dina éttermében éjfélig játszik a zenekar és énekel a dizőz szláv románcokat. „Zsiveli” mondjuk poharainkat emelve, és ezt az „éljent" min­denki komolyan veszi. A baráti kozás meleg szava ez, a határon átlépve is erre gondol az em­ber. Sass Ervin mimmm 5 1970. OKTÓBER 7. Mai magyar filmek klubja

Next

/
Thumbnails
Contents