Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Egy hét a külpolitikában Terveink alapja E zt a tervet aztán jól meg­forgattak: — mondotta egyik képviselő a parlament fo­lyosóján a tanácskozás harma­dik napján, amikor megközelí­tőleg az ötvenedik képviselő szólt hozzá a törvényjavaslathoz. A kedélyes megjegyzésnek ko­moly alapja volt: az országgyű­lés vitája lehetővé tette, hogy a következő öt esztendő, szakem­berek és elektronikus gépek ál­tal szinte tudományos alapos­sággal elkészített és az ország- gyűlési bizottságokban már sok­oldalúan megtárgyalt népgazda, sági tervjavaslat még egyszer vizsgázzék. Ezúttal nem annyi­ra „szakszempontbói” — noha a hozzászólók között mérnöktől a mezőgazdászig, fanónőtői az orvosprofesszorig mindenfajta hivatásé akadt, — hanem min­denekelőtt annak ki tapi ntására, vajon mennyire felel meg a dol­gozó emberek kisebb és nagyobb csoportjai, széles rétegek, nem­zedékek, az egész nép érdeked­nek. A képviselők véleménye szá­mos részletkérdésben megosz­lott, érdemleges észrevételekben, javaslatokban nem volt hiány, abban azonban, hogy az időköz­ben már törvényerőre emelke­dett népgazdasági terv igen jó hatásfokkal hangolja össze szükségleteinket és lehetősége­inket, abban mindenki egyetér­tett Senki sem hallgatta el szűkebb szakmájának, körének, pátriájának és különleges vá­lasztóinak sajátos érdekeit és jo­gos kívánságait, de a részt még. sem tévesztette össze senki az egésszel, sem a napi vonzerőt a hosszabb távú érdekeltséggel. A terv főbb célkitűzéseit, amely átalakítja a terme­lés és a fogyasztás mai szerke­zetét, megbízhatóbb egyensúlyt teremt a gazdaság számos terü­letén, a tanácskozás alapján megismerhette az egész ország Adatai, előirányzatai ma már köztudottak, a termelés, a nem­zett jövedelem-gyarapítás tekin­télyes számai csakúgy, mint az elosztás a fogyasztás, az egyéni, családi boldogulás biztató adar tál Mégis ászt keil ismételnünk, amit a tanácskozáson is többen hangoztattak, hogy a nagy való­ságérzékkel kimunkált adatok­nak, tényeknek ez a valóban gazdag és érdekes tárháza sem foglalhatja magában mindazt, amit az öt év alatt változó em­beri élet és társadalmi kép a legtárgyilagosabban megítélve is miagán visel majd. A fogyasztás, a kereskedelmi forgalom csupán egyik megnyilvánulása a létnek, de ezen is le lehet mérni, hogy a számok mennyire nem monda­nak el mindent. A negyven szá­zalékkal növekvő kínálat csupán kerete a fogyasztás, jobban mondva a felhasználás gyors tartalmi és arányváltozásának, ezáltal nemcsak a vásárlási szo­kások, hanem az életmód, az élet várható, figyelemre méltó változásainak. Ss ez még csupán az egyik „keret”, hiszen az egészségügyi és szociális ellátás fejlődése, az iskoláztatás és a művelődés megnyíló új lehetőségei, a szó­rakozás és a pihenés bővülő te­re, s nem utolsósorban a kor- szierűsödő, hatékonyabbá váló munka, mind-mind életünk .ióJ- roaszul megszokott menetén kí­ván változtatni, javítani. Hogy egyre több jpggal mondhassuk: szocialista társadalomiban élünk. Ú riási feladat ez, milliárdok- ban sízámolva is, hát még erkölcsi-politikai követelmé­nyekben. Ám az alap, amire építünk, megbízható: a jelenle­gi, harmadik ötéves terv telje­sítése, valamint az ország poli­tikai helyzetének kedvező ala­kulása. Innen az országszerte ta_ pasztaiható nyugodt, bizakodó légkör. És ezért vállalkozhatunk újabb, nagyobb tervek teljesíté­séi Vendégünk: V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke Magas rangú, kedves vendég tiszteli meg hazánkat: az Elnö­ki Tanács meghívására — Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke múlt évi látogatásának viszonzására — Budapestre ér­kezik V.V. Girl, az Indiai Köz­társaság elnöke. A hosszú ideje gyümölcsözően fejlődő magyar —indiai kapcsolatok kimagasló eseménye iránt indokolt vára­kozással tekint a közvélemény. Annál is inkább, mert mind a gazdasági ég kulturális együtt­működés távlatait, mind a nem­zetközi helyzet alakulását ille­tően jő alkalom kínálkozik a nézetek magasszántú kölcsönös tisztázására. A 76 éves Varathgiri Venkata Giri személyében az indiai füg­getlenségi harc, a gyarmatosí­tók eilend sok évtizedes, szívós küzdelem, a kontinensünk mér­céjével mérve fiatal indiai szak- szervezeti mozgalom nagy te­kintélyű vezéralakját köszönt­hetjük hazánkban. Ügyvéd csa­lád gyermekeként az I. világ­háború idején az indiai Orissza államból — szülőhelyéről — az írországi Dublin-be kerül. A fi­atal egyetemi hallgató hamaro­san bekapcsolódik az ír fiata­lok nacionalista mozgalmába. A brit hatóságok kiutasítják. Ta­nulmányainak befejeztével ha­zájában folytathatta volna á családjukban apáról fiúra szál­ló ügyvédi hivatást V. V. Giri azonban — 26 évesen — küz­delmesebb pálya mellett dönt: a Bengáldai—Nagpur vasúttár­saság alkalmazottainak szövet­sége elnökévé választja. Két esztendővel később, mint Gan­dhi lelkes követője, az indiai függetlenségi harc bátor szószó­lója, a brit gyarmatosítók ádáz ellenfele a szervezett indiai dol­gozók bizalmából a szakszerve­zeti szövetség élére kerül. Tiszt­ségében sikeres bérharcot vív­nak meg a szakszervezetek, a gombamódra szaporodó üzemek szervezett munkásad és alkal­mazottai. A szókimondó politikus kelle­metlen ellenfél a gyarmatosítók számára: neve a „veszélyes ele­mek’’ listájára kerül. Űgyszől­I N ván nyomban a II. világháború kitörése után a brit hatóságok Girit őrizetbe veszik. Fogságá­ból csak 1945-ben szabadul. V: V. Giri nevével a II. vi­lágháború után magas állami tisztségekben találkozunk. Több állam élén kormányzó, nagykö­vet Ceylonban, majd az indiai kormány munkaügyi miniszte­re. Nem kétséges, hogy a szak- szervezeti mozgalomban szer­zett gazdag tapasztalatait a tárca élén gyümölcsöztette: az ötvenes évek első delében ki­vívott jogok, a munkáltatókkal szemben elért' eredmények, el­sősorban a munkakörülmények javításában, a munkaidő csök­kentésében, a gyermekek és a nők foglalkoztatásában, az ő nevéhez fűződnek. Három esztendeje választot­tak India alelnökévé, a múlt év augusztus 16-a óta pedig az In­diai Köztársaság elnöke. A nagy népszerűségnek örvendő államférfi — akárcsak Indira Gandhi miniszterelnök-asszony — a reformok, a társadalmi ha­ladás törhetetlen híve. Az idén két jelentős ügyben haragítot­ta- magára India konzervatív és reakciós köreit: februárban hoz­zájárult a 14 legnagyobb indiai bankház államosításához, szep­temberben pedig — a parla­ment felsőházának állásfoglalá­sa ellenére —, külön rendelet­tel megszüntette India 554 ma­haradzsájának előjogait, ősi ki­váltságait. Giri elnök külpoli­tikai vonalvezetését a követke­zetes el nem kötelezettség hangsúlyozásán kívül a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása jellemzi. Őszinte híve a nemzetközi együttmű­ködésnek, a konfliktusok békés rendezésének és a népek barát­ságának. Népünk nagy várakozással te­kint a magasszintű magyar— indiai eszmecserék elé és ha­gyományos vendégszeretettel várja V. V. Girit. Látogatása bizonyára hozzá­járul a két ország és népeink barátságának elmélyítéséhez, kapcsolataink. kölcsönös előnyö­kön alapuló fejlesztéséhez. I A \ INDIA. Térülőiéi 3138 944 km* Ceko»6agai536 983 000 fo BHUT/W MS»® DELHI» Gandhi . • Lakhrau'üü Gauhatij Kanpur Ű Bokaro tyeg P JE Rourkela Korba A>2K^*Hiraku§=== ^Bhilai Ahmedsbad larapufa Vishakhapainam Bangalor .CEYLON EOdf -PAK\SZTAN(K): ■ Szén ® Erőmű Á Kas # Atomipar A Mangán 3. Kohászat © Csillám Gépipar h Hasadó- „a- Kőo/aifi­—\ ^Hasadó- „ft Koo/ajh- — i anyagok 130 nomitás zEXin-Arany Textilipar £ kőolaj Elelmi- w szeripar India földje már az ókorban és középkorban is közismert volt kincsekben való gazdagságáról (arany, gyémánt, drágakövek). Bányakincsei közül kiemelkedik az iparfejlesztés szempontjából fontos kőszén (évi termelés "4.8 millió tonna, a világtermelésben az ötödik helyen), vas (24,8 millió tonna fémtartalom, a világter­melésben a hetedik helyen), mangán (világtermelés 10—12 százaié- I kával a második helyen) nehéziparának megalapozását tették le- j hetévé. Szovjet segítséggel létesült többek között a hatalmas bhilai és bokaröi vaskohászati kombinát, hazánk pedig vaséredú- i sító építését végzi. A hatalmas csillám, és hasadóanyag-készletek! mellett a szocialista országok segítségével más ásványkincsek fel-1 tárása is folyik: a bauxitkincs felhasználására Magyarország évii 200 ezer tonna kapacitású timföldgyárat, a Szovjetunió pedig alu-[ míniumkohót épít Korbában. Magyar segítséggel vegyipari gép-I gyár, kisebb erőművek, élelmiszeripari üzemek létesültek Indiában.! A függetlenség elnyerése óta eltelt két évtized alatt a hatalmas ország — a korábban szinten egyedüli textilipar mellé — sokol­dalú ipart fejlesztett ki^ 1 A nagy temetés — Elmaradt a flottagyakorlat — Nyugat- Berlin napirenden Váratlan és tragikus esemény- j nyel kezdődött a hét: Nasszer elnök hirtelen halálával. Az egyiptomi államférfi még hol­tában is befolyást gyakorolt a nemzetközi események meneté­re. A jordániai fegyvernyugvás megvalósulásában igen nagy ré­sze lehetett a megdöbbenésnek és a gyásznak, egyesekben pe­dig még a bűntudatnak is... Má­sik következmény: az Európába érkezett Nixon elnök Nasszer halálának hírére lefújta a Föld­közi-tengeri 6. flotta tervezett hadgyakorlatát, amelynek az erőfitogtatás lett volna a célja a Közel-Kelet tengeri kapui előtt... Nasszer elnök csütörtöki temetése nemcsak az arab mil­liók megindító látványt nyújtó gyászának kifejezésére volt al­kalmas, hanem —' ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem — „a ravatal melletti csúcstalálkozó­vá” változott. Hetven ország kormánydelegációja volt ott Kairóban, 18 államfő és 9 mi­niszterelnök vett részt a gyász­menetben, jelenlétük amellett, hogy az arab nemzet nagy fiá­nak a végtisztesség méltó meg­adását célozta, lehetőséget szol­gáltatott rendkívüli jelentőségű politikai találkozókra, eszme­cserékre, tárgyalásokra; Nasszer olyan államférfi volt, akit vagy szeretni, vagy gyűlöl­ni lehetett. Az arab világban — az Atlanti-óceán partjától a Perzsa-öbölig — tíz- és tízmil­liók rajongtak érte, fanatiku­san, szenvedélyesen követték... E sorok írója Párizsban élt tudósítóként, amikor a Szuezi- csatorna francia és angol tő­késeit Nasszer kibillentette po­zícióikból, amikor aztán a fran­cia—angol—izraeli agresszió igyekezett visszavágni az egyip­tomi politikusnak. Tizenegy év­vel később, a „villámháború” idején megint csak egy nyugati utazás köbben érezhettem, mi­lyen feneketlen gyűlölet él az imperialista politikusok, a mo­nopoltőkések soraiban Nasszer- rel szemben. Ha most a gyűlöUködők közül számosán Nasszer koporsójánál kénytelenek voltaik elismerni államférfiúi nagyságát, akkor ez az Egyesült Arab Köztársa­ság megerősödését, nemzetközi súlyát, általában pedig az arab világ fontosságát mutatta. Az EAK és a haladó arab orszá­gok nemzetközi szerepének alakulása pedig elválaszthatat­lan attól, hogy a világban ál­landóan módosulnak az erővi­szonyok a szocialista országok javára! A Szovjetunió és az EAK viszonyára, szövetségére nézve fontos tárgyalásokat folytatott Koszigin szovjet miniszterelnök az egyiptomi államférfiakkal, a szovjet kormányfő kíséretében le­vő katonai személyiségek pedig az EAK katonai vezetőivel. Ko­szigin Kairóban találkozott szá­most más arab ország állam-, illetve kormányfőjével. A szov­jet—arab eszmecserékhez kap­csolódik Leonyid Brezsnyevnek legutóbbi, bakui beszédének ez a mondata: „A jövőben is meg­adunk minden segítséget az ara­bok igazságos harcához, az ag- resszorok által elfoglalt terüle­tek felszabadításáért, a szilárd béke megteremtéséért a Közel- Kelet térségében”. Már említettem, hogy Nasszer halála bizonyos fokig módosítot­ta Nixon amerikai elnök euró­pai programját — elmaradt aj látogatás csúcspontjának szánt flottagyakorlat —, a kairói te­metés pedig mindenképpen el­terelte a világközvélemény és a világsajtó figyelmét a Rómát, Belgrádot, Madridot érintő Nixon-útról. Amiért — ha jól belegondolunk — az amerikai elnök talán még hálás is lehet... Hiszen a Nixon-út valaminek a visszaszerzését célozta, ami már elveszett: az Egyesült Államok döntő és kizárólagos befolyásá­ról van szó a Földközi-tenger térségében, az arab világban, a Közel-Keletem Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Nixon látogatásának szov­jetellenes éle átmenetileg beár­nyékolta a nemzetközi horizon­tot. Csak az a kérdés, hogy he­tekkel vagy hónapokkal mérhe­tő-e ez az átmeneti periódus? Talán összefüggésben van az amerikai választásokkal: no­vemberben az urnák elé szólít­ják a választókat, hogy voksa- ikkal újítsák meg a szenátus egyharmadát, illetve a képvise­lőházat. Nixon alighanem úgy számítja, hogy a sokat emlege­tett „hallgatag többség” meg­nyerése érdekében hasznos, ha erélyt mutat a nemzetközi po­rondon. A vietnami háborút el­lenző „hangos kisebbség” az ő számára kevesebbet jelent. Kü­lönösen akkor, ha tudjuk, hogy — bizony, ilyen bonyolult az amerikai politikai helyzet! — valójában milyen sok amerikai ellenzi a vietnami háborút, de ugyanakkor helyesli Izrael fel­tétlen támogatását! Ha tehát Nixon űjra kiáll Izrael mellett, azt abban a reményben teszi, hogy ezzel lemorzsolhat valame­lyest a vietnami háború miatti ,,hangos kisebbségből”... A szovjet—amerikai viszony pillanatnyi alakulása rányom- hatja bélyegét a különböző ke­let-nyugati tárgyalásokra, ame­lyek közül e héten a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyhatalmi (szovjet, amerikai, angol, fran­cia) tárgyalások folytatódása ér­demelt figyelmet. Az ülés nem hozott eredményt, csak annyit, hogy előbbre hozták a tervezett következő találkozó dátumát. A nyunat-berlini kérdésben természetesen igen hasznos len­ne valamilyen előrehaladás a megoldás felé, mert köztudomá­sú, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a jobboldala el­lenzék a két hónapja Moszkvá­ban aláírt szovjet—nyugatnémet szerződést csak akkor hajlandó elfogadni vagy legalábbis nem támadni, ha éppen Nyugat-Ber- lin dolgában a revansista köve­telésekkel a Brand-kormány is azonosítaná magát. Egy négyha­talmi megegyezés kifogná a sze­let a Kiesingerek és Straussok vitorláiból... Bármilyen előrelé­pés a nyugat-berlini kérdés ren­dezése irányában javítaná az összeurópai légkört is. Fülembe cseng Brosdo NATO-főtitkár szava a római NATO-konferen- cia emelvényéről, amikor az új­ságírók előtt felsorolja egy eu­rópai biztonsági értekezlet félté, telei között Nyugat-Berlin ügyét is. Pálfy Józsel 1970. OKTÓBER 4,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents