Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

Á vetőkárfya „lovagjai" Üzenet a Rolls-Royce szélvédőjén A családostul meggyilkolt Oh- ta szemsebész elhagyott Rolls- Royce-ának szélvédőjén üzenetet találtak, ami megfejtheti az ötös mészárlás rejtélyét — jelentette be a seriff, a kaliforniai Santa Cruzban. A gyilkosok minden jel sze­rint valamiféle „környezetvéde­lem” megszállottjai lehetnek — nyilvánvalóan elferdült gondol­kodású hippik. A levél, amelyet már szakértők elemeznek, így hangzik: „Ma kezdődik a harmadik világháború, az, amelyet a sza­bad világegyetem népei indíta­nak el ellenetek. Ettől a naptól \ kezdve bárki vagy bárkik, vagy akik másokkal együtt megront- I já.k a természetes környezetet, ugyanezt a halálbüntetést szen­vedik el a szabad világegyetem népének kezétől". „Én és bajtársaim ettől a nap­tól kezdve mindhalálig harco­lunk a szabadságért, bárki vagy \ bármi ellen, aki nem támogatja , a természetes életet ezen a föld- i golyón.” A levelet az amerikai vető- I kártya négy figurájának elneve­zésével írták alá: „A bot lovag­ja, a kupa lovagja, a csillag lo­vagja, a kardok lovagja." A vetőkártyában a csillag a rossz erőivel azonos. A San Francisco-i tengerpar­ton, a környező erdőségekben folytatódik a hajtóvadászat. A seriff-legények elsősorban a Santa Cruz-tól északra fekvő dombvidék hippi-„kommunáit” fésülik át. Három embert ke­resnek, két férfit és egy lányt. A körözőlista szerint húsz év körüliek lehetnek, hasszú hajat viselnek és kedden délután an­nak a vasúti alagútnak a köze­lében csavarogtak, amelyben összetörve megtalálták Ohta doktor másik kocsiját. Feltétele­zik, hogy a gyilkosok ezen az autón hagyták el a helyszínt. A boncolóorvosok szerint a bestiális gyilkosság elkövetői két lőfegyvert használtak, de lehet, hogy az öt áldozat közül egy-kettő még élt, amikor, szí­nes selyemsálakkal gúzsbakötve, behajigálták őket a villa fürdő- medencéjébe. !------------------*------------------­La pzártakor jelentették: Ellenfélnézőben Kecskeméten Az ötös gyilkossággal vádolt John Linley Fraziert pénteken röv*d kihallgatásra vezették elő. Az alacsony, szőke, már börtön­ruhát viselő ék bokájánál meg­bilincselt, 24 éves vádlott össze­sen egy szót mondott az ötper­ces kihallgatáo alatt igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy tisztában van-e törvényadta jo­gaival. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, James Jackson kirendelt védő mondott nemet. Ezután Fraziert vissza­vezették cellájába. A fiatal hippit pénteken haj-1 nalban tartóztatták le, amikor j aludt deszkabódéjában, alig 800 [ \ méternyire a 250 ezer dollárt érő Ohta-villától. Fraziernéü nem volt fegyver. A rendőrség feltevése az, hogy a fiatalember először a 43 éves asszonyt gyilkolhatta meg, aztán az iskolából külön-külön hazatérő kisfiúkat lőtte tarkón, s csak ezután végzett — mint a seriff irodájában állítják — Ohtával és titkárnőjével. Fraziert a környékbeli hippik árulták be, akik nem szerették. Egyelőre a legfőbb bizonyíték az, hogy egyszer kijelentette: a „gazdag materialistákat ki kell nyírni”. Ohtáékat pénteken te­mették. (MTI) J Csütörtökön hajnalban csabai küldöttség indult Bács megye központjába. Felderítők voltak, a rövid idő szabta lehetőséghez mérten igyekeztek minél job­ban megismerkedni a mai Kecs­keméttel. Jártak a múzeumban, a könyvtárban, a színházban, felkeresték az Idegenforgalmi Hivatalt, megnézték a leghíre­sebb szobrokat, épületeket, el­látogattak a temetőbe, figyelték az emléktáblákat, plakátokat, elolvasták a helyi lapokat. S igyekeztek megszerezni lehető­leg minden írásos anyagot, amely Bács megye történetével, nevezetességeivel, jelenével fog­lalkozik. Sok-sok oldalnyi fel­jegyzés lett munkájuk eredmé­nye, sok-sok prospektus, füzet, könyv került a Warszawa cso­magtartójába. S szereztek emellett egy meg­szívlelendő tapasztalatot: a Bács megyeiek nagyon készülnek. A könyvtárban naponta óriás könyvhalmazok között jegyze­telnek a csapat különböző te­rületeken jártas szakértői. Nem kis részben Békés megyéről szóló tanulmányokat olvasnak. Mások az új társadalmi mun­kafeladatra várnak — azóta tudjuk, hogy járdaépítésben kell a megyéknek jeleskedniük. Nagyon becsülik a kecskeméti­ek azokat, akik az elmúlt for­dulókban jól szerepeltek. Ugyanolyan tisztelettel, szere­tettel veszik őket körül, mint a döntő pillanatban gólt rúgó futballistákat A versenyláz már most a tetőpontra érkezett. * Találomra megszólítok egy járókelőt: — Október 30-án este nézik majd a televíziót? — Jövő pénteken? Dehogy! A rádiót hallgatom. Akkor lesz az elődöntő Békés megyével. — Hallgatta a Bács—Borsod találkozót? — Természetesen. — És Békés megye verse­nyét? — Csák néhány percet belő­le. De tudom, hogy Komárom­mal csaptak össze. — Mit vár a pénteki vetél­kedőtől? — Azt hiszem, nincs lénye­ges különbség a megyék tudása között. Eddig is inkább a pil­lanatnyi találékonyság, meg a szerencse döntött. Remélem, nem lesz nagy pechünk. És re­mélem, hogy nem maradunk alul. — Meg tudná mondani, hol van a legközelebbi emléktábla? — A nyolcadik vagy kilen­cedik házon. Katona József ott járt iskolába. Meg Klapka, meg még valakik, de az ő ne­vüket sajnos, nem tudom. Nem mondom, hogy minden­ki így ismeri a várost és a ve­télkedő várható eseményeit, mint véletlen interjúalanyom. De tényleg találomra választot­tam őt. S vannak nála felké­szültebbek. A Bács megyei tanács műve­lődési osztályának munkatársa­itól kecskeméti származású művészekről érdeklődtek kül­dötteink. Néhányat elárultak kö­zülük, az utolsót azonban kellett „barkochbázni”. A játék így folyt: — Jelenleg is él? — Igen. A Magyar Közlöny szombati száma közli a munkaügyi mi­niszter rendeletét, amely átfo­góan rendezi a külföldiek ma­gyarországi munkavállalásának engedélyezési szabályait. A munkavállalásnak tovább­ra is előfeltétele a magyaror­szági tartózkodási engedély, amelyet a belügyi szervek ad­nak ki. Űj intézkedés, hogy a munkavállalási engedélyt ezen­túl nem a belügyi szervektől, hanem a megyei, fővárosi, me­gyei jogú városi tanácsok, mun­kaügyi osztályaitól kell kérni. — Előadóművész? — Igen. — Zenész? — Nem. — Színész? — Igen. — Férfi? — Nem. — Budapesti színház tagja? — Igen, — Prózai színházé? — Igen. — A Nemzeti Színházé? — Igen. — 1945 előtt is színész volt már? — Igen. — Klasszikus darabokban is fellép? — Igen. — Görög drámában is? — Igen. — Aiszkhülosz Oreszteiájá- ban játszott? — Igen. — Az első részbein? — Igen. — Zöld ruhában volt? — Igen. — A monogramja M. M. ? — Igen. ‘Valamelyik képviselőnk ki­mondta a nevet. A többiek gra­tuláltak, az „ellenfél’.’ elisme­rően bólogatott... A krónikás pedig azt gondolta: de jó lenne az igazi verseny után hasonló eseményről beszámolni. Van még hátra néhány nap. Addig még sokat tehetünk a sikerért. Daniss Győző Azok a külföldiek, akiknek Magyarországon lakhatási en­gedélyük is van, határozatlan időre, egyéb esetben legfeljebb egy évre kaphatnak munkavál­lalási engedélyt. A tanácsok munkaügyi szer­vei nyolc napon belül kötele­sek dönteni a munkavállalási engedély kiadásáról. Elutasító válasz esetén 15 napon belül panasszal élhet az illető kül­földi a megyei (fővárosi, me­gyei jogú városi) tanács Vb-el- nökénél, aki ugyancsak nyolc napon belül dönt. (MTI) — Azt mondod, az őrt Fintá- nak hívjak. Honnan ismered? — kérdezte. — Nekünk arra van földünk. A makkosban. Sitkéban. — Hadartam. — Két éve bérel­jük. Ha kimegyünk a földre, mindig a szanatóriumnál szál- lunk le a vonatról, a hídon túl. És Finta bácsi, a bakter visz- szakísér. Mert gyalogos nem járhat a hídon. Csak ha átkí­sérik. Amíg apa itthon volt, sokszor kint aludtunk Finta bá­csinál a fészerben. — És mii ven ember? Ősz. Ko­pasz? Öreg? Fiatal? — öreg. Csupasz képű. A szemöldöke vörös, ritka. A haja őszes. A bal lábát húzza. — Rendben van — mondta Széles. — Mindjárt megtudjuk, igazat beszél'él-e? — És ezzel átszalad r a szomszéd tanyába. Negyedóráig volt oda. De nekem ez a negyedóra iszonya­tos hosszúnak tűnt. — Készülj, Andris — jött a gyatogösvényen egyenesen fe­lém. — Nemsoká indulnod kell. A szívem a torkomban dobo­gott. Erre nem gondoltam. így? Ké'zülj! És meg se kérdezik, vállalom-e. akarok-e menni? Dinit kerentem. Dénes Törö­kökkel beszél eetett a tornácon. Egykedvűn, mintha mi sem tör­ténne. Mintha én nem a veszélybe indulnék! Készüljek. Hogyan készül­jek? Kiráztam a kabátomat, kicsit megtisztítottam a bakancsomat, kitérdelt nadrágom szárát be­nedvesítettem, hátha eltűnnek a térdemen a gyűrődések. Á vádlottak tagadnak Mint arról már többször be- i számoltunk, e7 év június 28-án hajnalba^ megdöbbentő tragé- ! dia történt Vésztőn. Két fiatalember belekötött egy névadóról hazafelé tartó társaságba, majd verekedés kez­dődött, előkerült a bicska és egy ember, Vígh József, a földön maradt. Leszúrták és a helyszí­nen meghalt. ■ A Békés megyei Bíróság ok­tóber 22-én kezdte tárgyalni Mohácsi Endre elsőrendű vád­lott bűnügyét, akit az ügyészség emberöléssel. MUhár Vilmái- ■ másodrendű vádlottá1 -dig ga­rázdasággal vádol. 1 Az október 22—23-ra tervezett tárgyalás első napján került sor a tanúk kihallgatására. A vád­lottak a tárgyaláson is épp­úgy, mint a nyomozás során ta­gadták azt, hogy kezdeményezői voltak a halálos végű vereke- lésnek. A tanúkkal való szem­besítés sem járt eredménnyel. Bár az első napon több'tanút és két orvosszakértőt hallgattak ki, az ellentmondó vallomások mi­att a bíróság újabb tanúk be­rendelését és kihallgatását tart- ia szükségesnek Ezért a tárgya­lás folytatására november 12-én kerül sor. Petrovácz István Szombatra péntek Regény 31. Jóska, testét mélyen a szal­mába fészkelve, jóízűen aludt. Megirigyeltem Jóskát. Csak az alhat ilyen békésen, aki nyu­godt, aki biztos a dolgában. Tudja, mit miért csinál. Jóska bizonyosan tudja. Jó neki. Én néha sejtem. Máskor csak megyek a többiek után. Követem Jóskát, Soltész Dénest. Mert kedvelem őket. Dénest kimondottan szeretem. Ha nagyobb leszek, olyan meg­gondolt, komolv fiú akarok len­ni, amilyen most ő. Szélesről nem mondhatnám, hogy szeretem. Jóska viselkedé­sében olykor van valami bántó nyersesség. Nem törődik azzal, mások mit akarnák, hogyan gondolkoznak. Megy a maga feje után. S elvárja, hogy mi is vele tartsunk. Az ákaratosséga, konoksága tetszik? A határozottsága? Jó, hogy ilyen. Jó tudni, hogy van valaki köztünk, aki még itt is. most is tudja, mit kell tennünk. Vasv Jósika is parancsra cse­lekszik? Bakos bácsi, az idege­nek parancsára? Tsrr'rétién, ti­tokzatos erők irányítanák ben­Pftrl'd? M Íven iogon? De hiszen n^m kénvsz-'rifbet- nok semmire. Ha nem akarok, nem jelentkezem, nem megyeik sehová. Jóska, amikor reggel kinyitot. ta a szemét, ezzel kezdte: — A Fekete-Körösön a gya- loghidat már nem robbanthat­ják fel! — Kiszerelted az aknát? — álltuk körül. — A gyújtózsinórt intéztem el. Ablakot vágtam a kábelen, két helyen, és kihuzigáltam a zsinórt. — Nem vettek észre? — A gyaloghidat nem őrzik. Gyaloghídnak mi a közúti hi­dat mondjuk, így szoktuk meg, a vasúti híd a mi szóhaszná­latunkban a vonathíd. — A vonathidat majd elin­tézem én — vállalkozott Tö­rök. — Oda olyan valaki mehet csak, aki a bakteri ismeri. A vonathídnál őrség áll. — Engem ismer Finta bácsi! — kottyantotam ei magam ön. kéntelenül. Megbántam mind­járt, de már késő volt. öt szempár szegezödött vallatón rám. — Ne higgyétek el! Ö akar menni, azért mondia! — esett nekem Beleznai. Durván mell­bei ökött. Dénes hátrább parancsolta Sanyit. RENDELET külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről

Next

/
Thumbnails
Contents