Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
MA; Tudósítások a pártértekezletekről (3. oldal) MO Pillanatképek a csabai piacról (4. oldal) Fékezzen egy percre <7. oldal) A MEGY El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1970. OKTÓBER 31., SZERDA Ara 80 fillér XXV. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM Biztosították az építőanyagot az ár- és belvizes lakások helyreállításához—Napi 400 ezer tégla — Társadalmi munkát kérnek Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága október 20-án tartotta ülését Békéscsabán Klaukó Mátyás elnökletével. Elsőként az ifjúság helyzetéNépszava-ankét Békéscsa bán ~A Népszava szerkesztősége, Lapkiadó Vállalata és a Szak- szervezetek Békés megyei tanácsa tegnap, kedden Népsza- va-ankétot rendezett Békéscsa- ] bán, az SZMT-saékházban. A tanácskozást, amelyen részt vett Enyedi G. Sándor, a párt megyei bizottságának titkára, Siklós János, a Népszava főszerkesztője és Gábor Márton, a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója, Nagy István, az SZMT vezető titkára nyitotta meg- Bevezetőjében elmondotta, hogy a Népszava, á magyar szakszervezetek központi lapja igen sokat fejlődött az utóbbi időben. Ezzel azonban nem tartott lépést az olvasottság megyénkben, mi vél a lap előfizetőinek száma még az ötezret sem éri el. Siklós' János, a Népszava főszerkesztője vitaindítójában ismertette a szerkesztőségnék azokat az erőfeszítéseit, amelyeket a lap szerkesztésében és hasábjain tesznek a szervezett dolgozók érdekvédelméért, az üzemi demokrácia érvényesüléséért, valamint a munkásosztály új geországos Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete csütörtökön rendezi székhazában az egészségügy területén dolgozó fiatalok országos fórumát. A tanácskozáson fiatal orvosok, gyógyszerészek, ápolónők, az egészségügyben tevékenykedő műszaki és gazdasági szakemberek vitatják meg a pályakezdés tapasztalatait, eddigi munkáik eredményeit és gondjait. Az egyes szakágak képviselői külön szekcióban tanácskoznak. (MTI) iterációjának neveléséért. Helyeselte azt a törekvést, miszerint megyénkben is követésre talált az „Egy bizalmi csoport — egy előfizető”-mozgalom. A vitaindítóhoz tizenketten szólta^ hozzá. Farkas János, az SZMT szervezési és kádermunkabizottságának vezetője, Vizsnyiczai János, az SZMT vezető propagandistája, György János, az SZMT munkatársa, Vlcskó Károlyné, a Békéscsabai Kötöttárugyár nőfelelőse, Molnár József, a kötöttárugyár szb-titkárhelyettese, Gábor Mártoii, á Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója, Lovas János, a Felsőnyomásd Állami Gazdaság szb-titkára, Bánfi József, a Békés megyei Tanács Építőipari Vállalata szakszervezeti bizottságának tagja, Háló Ferenc, a békéscsabai 611-es szakmunkásképző-intézet tanára, Székely János, a Pamuttex- tilművék Mezőberényi Gyárának propagandistája, Lipcsei Imre, az SZMT közgadaságd és Hajdú Antal, az SZMT kulturális, agitációs, propaganda és sport munkabizottságának vezetője mondott véleményt a Népszaváról és terjesztéséről. Mindenekelőtt azt kérték, hogy a lap tartalmában legyen még szakszervezetibb, szenteljen nagyobb terjedelmet a mozgalom politikai, érdekvédelmi és gazdasági kérdéseire, szintúgy, mint a szakszervezeti aktívák ábrázolásának, valamint a nők és az ifjúság sajátos gondjainak. Elhangzott olyan javaslat is, mely szerint jó lenne, ha a Népszava hasábjain állandó fórumot kapnának a szakmunkás- tanulók, s végül az is, hogy gyakrabban szeretnének Békés megyéről szóló írásokat olvas-! ni az újságban. A vitában elhangzott észre- j vételekre és javaslatokra Siklós János főszerkesztő válaszolt, majd az ankét Nagy Istvánnak, az SZMT vezető. titkárának zárszavával ért véget. Többlet-teljesítmény a kongresszusi versenyben A párt X. kongresszusának tiszteletére igen jelentős munka- venseny-vállalást tett a MLÄV mezőhegyasi fűtőháza. Célul tűzték a termelési terv túlteljesítését az Élüzem cím eléréséért. Bán Károly, a fűtőház vezetője elmondotta, hogy a kongresszusi munkaversenyben háromnegyed év alatt másfél hónapos munkának megfelelő többlet-teljesítményt értek el. A mozdonyok kihasználását eddig 131 százalékra növelték, ugyanakkor az önköltséget 7—8 százalékkal csökkentették. vei összefüggő feladatok megoldásáról szóló jelentést, a vb-tagok által tett javaslatokkal kiegészítve elfogadta. Ezt követően dr. Takács János osztályvezető írásos jelentésben tájékoztatta a testületi ülést az ár- és belvízkárokkal összefüggő lakáshelyreállítási munkákról. Az előterjesztést Klaukó Mátyás, a vb-elnöke a különböző minisztériumokkal és országos főhatóságokkal történt legutóbbi megbeszélés alapján kiegészítette. Mint arról már hírt adtunk, a nagy mennyiségű csapadéktól megyénkben nagyon sok település került bel- és árvízpusztítás alá. A helyreállítási munkálatokra az intézkedések időben történtek ugyan, azonban hosszú ideig — építési anyaghiány miatt — lassan haladtak a munkálatok. Parlamenti interpelláció és más országos szintű megbeszélések folytak, aminek eredményeként a szükséges téglamennyiséget — mintegy napi 370 ezret — a tervteijesítés- ből — a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat biztosítja. Remény van arra, hogy az ottani dolgozók a kongresz- szusi vállalási tervük túlteljesítése eredményeként körülbelül napi 400 ezer téglát juttatnak az építők rendelkezésére. Egyben határozott intézkedések születtek a szükséges vasúti kocsik biztosítására a központi szállítási tanács, illetve a MÁV Szegedi Igazgatósága részéről, hogy a kavicsbányákból a kavicsot folyamatosan és nagyobb ütemben szállítsák. Az anyagellátás adott, a tél közeleg, így minden építési kapacitásra szükség van. Számítás szerint a munkaerő és gépi felszereltség folyamatos foglalkoztatottságának biztosítása mellett, 700—750 lakást tehetnek ez évben beköltöz- hetővé. A tett határozott intézkedések nyomán október közepétől biztosított, ismét folyamatosabb ás nagyobb mennyiségű az építési anyag- Sajnos azonban, hogy a helyreállítás Békés megyében nem vált olyan társadalmi üggyé, mint az ár- és belvíz elleni védekezés. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szükségét látja a társadalmi munka jobb megszervezésének. Ismeretes, hogy az építőipar segédmunkás-hiánnyal küzd. Ezért ionos, hogy a károsult családok rokonai és a munkahelyek kollektívái segítsenek. Olyan erőket kell mozgósítani — állapította meg a végrehajtó bizottság —melyek naponta rendszeresen dolgoznak, mert az idő sürget. A helyreállítással kapcsolatban megelégedéssel nyugtázta a végrehajtó bizottság, hogy a károsultak részére gyűjtött forintokból 24 milliót a megye rendelkezésére bocsátottak a károk helyreállításának meggyorsítására. Ülését bejelentésekkel zárta és meghatározta a legközelebbi tanácsülés idejét. A megyei ünnepi tanácsülés november 4-én lesz Békéscsabán. Törik a háztáji kukoricát Mezőgyánban, Mándi Imre és családtagjai. (Fotó: Márton László) Nemzeti kincsünk Két éve porosodnak a magyar konstrukciójú hatsoros ciikorré- pia-kiemelő és cukorrépa-rendfelszedő gép tervdokumentációi Szekozárdon. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tervező-mérnökei két évvel ezelőtt „álmodták” meg a cukorrépa-betakarító gépsor két darabját. A prototípust csakhamar tíz—tíz gép követte. A konstrukcióval mégis csak ez év október 16-án Mezőhegyesen léptek először a nagy nyilvánosság elé. A magyar gyártmányú cukorrépa-betakarí- tó gépek osztatlan sikert arattak. Szakemberek vizsgálták kritikus szemmel. Összehasonlították az NDK, a cseh és a francia cukorrépa-betakarító gépekkel. Tanulmányozták a betakarítási munka minőségét és végül megkérdezték: miért nem árusítja ezeket a gépeket az AGROKER? A mezőgazdasági gépkereskedelem irányítói bizonyára kellő válasszal szolgálnak majd erre a kérdésre. Mindenesetre magyarázatot lehet találni arra, hogy a tervdokumentációk miért porosodnak s á cukorrépa- betakarítóihoz szükséges gépeket ugyanakkor miért a nyugat- európai országokból vásároljuk meg a magyar mezőgazdaságnak. Ezeket a gépeket dollárért kapjuk. Hej, de gazdag ez a mi országunk! Valuta-tartalékaink vajon ojyan bőségesek, hogy egyesek nemzeti kincsünkre, a hazai műszaki értelmiség törekvésére fittyet hányhatnak? Ezeknek az embereknek nem kell a kiváló teljesítményű és minőségű munkát adó magyar gép. De kell a dolláron vásárolt! S aki szót emel a szekszárdiak gápkonstrukciója mellett, csak rövid ideig tartó maradást remélhet azok közt, akik ellenzik azt. Valóságos közelharcot folytatnak azért, hogy nyugati gép kerüljön a magyar mezőgazdaságba, ne pedig hazai gyártmányú. Az egyik állami gazdaság igazgatója így fogalmazott „Ha ön ténylegesen szolgálni akarja a magyar mezőgazdaságot, akkor az újságban a francia gépet dicsérje meg!” Hat ennyire elmentek! Szó, arra szó, a francia gyártmányú cukorrépa-betakarító gépsor mellett szerzett kiváló bizonyítványt, nagy elismerést a szekszárdi gép! Ha a magyar gyártmány jól állta a versenyt, akkor miért dicsérjük a franciát? Talán azért, hogy az ország szűkös valuta-tartalékából ilyet hozzanak be? Ugyanakkor derüljenek rajtunk nyugaton, mert tudják, hogy a szekszárdi gép jó s mi mégis szórjuk az aranyat A szekszárdiak cukorrépa-betakarító gépsorára, amely ma már két gépből áll — kiemelő és rendfelszedő — legyünk büszkék. Mégiscsak a miénk! Magyarok tervezték, hazánk fiai csinálták olyan időben, amikor a kormány takarékosságra szólított. Büszkék lehetünk arra, hogy a mezőgazdasági gépkonstrukciós versenyben a fejlett iparral rendelkező államok színvonalán gondolkoznak és alkotnak géptervezőink. A gazdasági versenyben elért helyünk ezért figyelemre méltó, csak éppen az a probléma, hogy 1970-ben még mindig akadnak olyan gazdasági vezetők, akik nem látják a fától az erdőt! D. K.
