Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Nemcsak repül, ugrik is Ejtőernyős-iskola Békéscsabán Napirenden a szlovák nyelvoktatás •• Ülést tartott a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének Oktatási Bizottsága A közelmúltban ült össze Bu­dapesten a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövetsé­gének Oktatási Bizottsága, hogy tárgyaljon a nemzetiségi isko­laügy legaktuálisabb kérdésed­ről, elsősorban a szlovák anya­nyelvi oktatás helyzetéről és feladatairól. Az Oktatása Bizottság tagjai — nemzetiségi pedagógusok, szakfelügyelők, népművelők, a szövetség munkatársai és társa­dalmi aktivistái — megnyug­vással állapították meg, hogy az utóbbi időszakban egyre akti­vizálódó nemzetiségi politikánk kedvezően hat a nemzetiségi is­kolaügy fejlődésére is. Míg a hatvanas évek elejétől kezdve a nemzetiségi nyelvet (németet, románt, szerb-horvátot és szlo­vákot) tanulok száma fokoza­tosan csökkent, addig az utóbbi két évben ez a szám stagnáló, vagy némileg emelkedő tenden­ciát mutat örvendetes, hogy a szlovák nyelvoktatás területén is — ahol a legerőteljesebb volt az anyanyelvet tanuló nemzeti­ségi gyerekek lemorzsolódása — szintén tapasztalható valame­lyes fejlődés. Több helyen, így például Pest és Nógrád megyé­ben a szlovák anyanyelvi okta­tásban részt vevők száma az el­múlt iskolévben az 1968/69-es tanévhez viszonyítva 18 száza­lékkal emelkedett Komárom megyében viszont a csökkenés tovább tart, s Békés megyében is stagnál a nyelvet tanulók száma (a Viharsarokban évek óta 1600 körül mozog). , A bizottság tagjai részletesen elemezték a nemzetiségi nyelv- oktatás fejlődést gátló tényező­it. Rámutattak, hogy sok isko­lában és, óvodában gondo^ okoz a szakképzett nemzetiségi peda­gógusok hiánya. Több faluban a legkisebbek azért nem részesül­hetnek anyanyelvi foglalkozás­ban, mert nincs szlovákul tudó óvónő. Sajnos néhány éven be­Miniszteri utasítás iskolai előkészítő foglalkozások megszervezésére Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása az iskolai előkészítő foglalkozások meg­szervezéséről, vezetéséről. Az intézkedés alapján a következő év április 1-től a tanévzáró ér­tekezletig 12 héten át. hetenként kétszer 3—3 órában ingyenes előkészítő foglalkozásokat szer­veznek azoknak a gyerekeknek, akik ősszel lépnek az általános iskola első osztályába, s óvodába nem jártak. Az előkészítés céflja, hogy fel­készítsék a kicniket az iskolai életre, megkönnyítsék beillesz- kedésüket a tanintézeti keretek­be, megismertessék velük leen­dő második otthonukat. Éppen ezért foglalkozásokat az általános iskolákban tartják majd, annak a pedagógusnak a vezetésével, aki a gyerekeket szeptember elsejétől tanítani fog­ja. Az előkészítők legfőbb pe­dagógiai módszere: a játék. A beiratást követően az iskola igazgatója gondolkodik a je­lentkező gyerekek nyilvántartás­ba vételéről, valamint az előké­szítő megszervezéséről. 1970. OKTOBER 18. lül sem számíthatunk a problé­ma megnyugtató megoldására, mivel jelenleg mindössze három hallgató tanul a Szarvasi óvónő­képző Intézet szlovák szakán. Fontos lenne ezért, hogy a bé­késcsabai és- a budapesti szlo­vák gimnáziumból minél töb­ben folytassák itt tanulmányai­kat örvendetes viszont, hogy a Szegedi Tanárképző Főiskola Szlovák Tanszékén már máso­dik éve megduplázódott az el­ső éves hallgatók száma. Az ed­digi hat hallgató helyett ebben a tanévben is tizenketten kezd­ték meg itt tanulmányaikat. Az elkövetkezendő években ez min­den bizonnyal előnyösen fog hatni a szlovák nyelvet tanító iskolák káderhelyzetére. Az Oktatási Bizottság tagjai a szlovák anyanyelvi oktatás színvonalát több iskolában nem tartják kielégítőnek. Ennek okát részben a nemzetiségi pedagó­gusok nem megfelelő nyelvi és szakmai felkészültségében, to­vábbképzési rendszerük megol­datlanságában, részben pedig — amint erre a bizottság Bé­kés megyei tagjai rámutattak — a megfelelő szlovák nyelvű if­júsági irodalom és szemléltetö- eszközök hiányában látják a nemzetiségi és nemzeti nyelvet oktató iskolákban. E negatív jelenségek felszá­molása részben már meg is kez­dődött. Az elmúlt három év alatt például 75 szlovák szakos pedagógus vett részt háromhe­tes nyelvtanfolyamon Szlováki­ában, 6 az évente Budapesten szervezett továbbképzéseket is szlovákiai. szakemberek veze­tik. Az Oktatási Bizottság a fenti továbbképzési formák to­vábbfejlesztését javasolja, mi­vel azok nem hozták meg a várt eredményeket. Ezért az Oktatási Bizottság felkérte az Országos Pedagógiai Intézet Nemzetiségi Tanszékét, hogy a Szegedi Tanárképző Főiskola Szlovák Tanszékével közösen dolgozza ki a szlovák nemzeti­ségi pedagógusok továbbképzési rendszerét. Ugyanakkor megbíz, ta a szakfelügyelőket, hogy a differenciált továbbképzés ér­dekében ők javasolják, melyik nemzetiségi pedagógusnak van szüksége alaposabb nyelvi és szakmai továbbképzésre. Az Oktatási Bizottság a nemzetisé­gi óvónők szakmai továbbkép­zése érdekében első lépésként jóváhagyta a rendszeres tapasz­talatcserék szervezését. Ami az iskolák szemléltető eszközökkel és megfelelő szlo­vák nyelvű ifjúsági irodalom­mal való ellátását illeti, ezen a téren is tapasztalható valame­lyes javulás, bár a nemzetiségi tantárgyak ellátottsága még mindig nem éri el a magyar tantárgyakét. Az Oktatási Bi­zottság véleménye szerint a vég­leges megoldás ezen a téren csak az oktatásügyi szervek to­vábbi áldozatos támogatásával lehetséges. Az Oktatási Bizottság tagjai még számos értékes javaslatot terjesztettek elő. Szó esett példá­ul a jobb tankönyvek bevezeté­séről, a nemzetiségi pedagógu­sok és tanulók közvetlen kap­csolatáról és csereutazásainak megszervezéséről szlovákiai is­kolákkal, a Ludové Noviny fel- használásáról az anyanyelvi ok­tatásiban és más kérdésekről, amelyek mind hozzájárulnának az anyanyelvi oktatás színvona­lának emeléséhez. Bárkányi Zoltán Egy pesti bérház hetedik eme­letének erkélyéről lenézve elfo­gott a bizonytalanság, a féle­lem, labilisnak éreztem a kör­nyezetet és arra gondoltam: hát­ha éppen most szakad le az er­kély. Amikor repülőgépbe ülve először emelkedtem a magasba, jól éreztem magam, s a kifeje­zés nem is fedi teljesen a va­lóságot, hiszen nagyszerű volt. Nagyszerű volt utazni, bízva az emberben, pilótában, s az ember alkotásában a gépben. Mindig tiszteltem és most is be­csülöm azokat, akik bátran és rendszenesen úrrá lesznek a magasságokon, PZL-eken, AN— 2-eseken, AERO-motorokon szállnak felettünk, vagy szuper­szonikus gépeket irányítva su­hannak el az égbolton. A repü­lés szerelmesei ők, de ne fe­ledkezzünk meg azokról sem, akik nemcsak repülnek, hanem ugranak is: az ejtőernyősökről. Vajon milyen érzés zuhanni? Vajon milyen emberek azok, akiknek szenvedélye e sport? A kérdések egymást követik bennem, amíg a békéscsabai re­pülőtérre visz a gépkocsi. Moz­galmas napra érkezeik. A 17— 19 éves fiatalok részére szerve­zett ejtőernyős-iskola részvevői összetett honvédelmi versenyt és elméleti vetélkedőt rendez­nek. összetett honvédelmi ver­seny: ugrás a gépből ismeret­len terepre, majd minél rövi- debb idő alatt túljutni egy aka­dályokkal tűzdelt, öt kilométer hosszú terepszakaszon. Lövészet bukó alakra, gránátdobás, jel­képes sebesültszállítás, víz fe­letti kötélhídon való átfüggesz- kedés — egymást követik a ne­héz feladatok. Egy derűs pillanat — persze nem a „főhős” számára Valaki függeszkedés közben belepoty- tyan a vízbe. Szándékosan írom: valaki. Mert e balsze­rencsétől eltekintve ügyes fiú. Elérkezik a délután, amikor elméleti kérdésekre ad választ a „selejtezőkön” túljutott tíz versenyző. A zsűri elnöke Réti Antal, az MHSZ főtitkárhelyet­tese, játékvezető Bötkös Ferenc, az MHSZ-vezetők Lapja főszer­kesztője. Egymást követik a kérdések — s a válaszok, amelyek leg­többje jó és nem ritka a maxi­mális pontszám. Helytállnak az ifjú ejtőernyősök az elméleti vizsgán is. Milyen kérdéseket kapnak? Felszabadulásunkkal, a Tanácsköztársasággal, Lenin­nel kapcsolatosakat, és termé­szetesen az ejtőernyőzés is sze­repel a „napirenden”. — Kinek lehet ugrást enge­délyezni? A válasz nem is olyan egy­szerű, hiszen hosszú, kitartást, tanulást, igénylő felkészülés elő­zi meg az első ugrást. Az or­vosi engedélyen kívül elméleti és gyakorlati előképzésre van szükség, s csakis az ejtőernyős klubok tagjai hagyhatják el a magasban a repülőgépet. — Mik a .kitérés” szabályai? Ugyanis előfordul, hogy az ej­tőernyősök túlságosan közel ke­rülnek egymáshoz a levegőben, s ez veszélyes lehet. Ki kell te­hát térni és akárcsak a köz­úton, itt is megvannak a sza­bályok, amelyeket légi KRESZ- nek is nevezhetünk. Minden kérdést és választ ter­mészetesen nem sorolhatunk fel, de végül is egy sorrend alakul ki a közben végrehaj­tott lövészetet követően a tíz versenyző között. Négyen „ki* esnek”, hatan folytatják a ve­télkedést. Aztán hárman maradnak. Űjabb „szakmai” feladat. Há­rom összehajtott ejtőernyőt hoznak be a terembe, mind­egyik hét hibát rejt magában, s közülük egy is nagy veszélyt jelenthet az ugró számára, bár végső esetben segít a mentő- ernyő. A feladat nehéz, de si­kerül. Ismét a játékvezetőé a szó, illetve a tett, mert ezúttal pénzt oszt ki a versenyzők között. A szerencse folytán kinek az öt­forintos, kinek-kinek pedig tíz-, illetve húszforintos jut. ■— Beszéljen arról a személy­ről, akinek arcképe a bankje­gyeken látható. Kossuth. Petőfi, Dózsa. A válaszok után a verseny­zők vissza akarják adni a pénzt, de a játékvezető azt mondja, tartsák meg. Valaki közbeszól: — Ha megengednék, én na­Jó erőnlétet kívánt, nagy fizikai igénybevételt jelent az öt kilo­méteres távon elhelyezett akadá­lyok leküzdése gyón sokat tudnék beszélni Adyról... Végső feladat, egy magnós interjú. A dunaújvárosi Laka­tos István és Odor Károly, va­lamint a kiskunfélegyházi Ke- reki Károly különszobába megy, ahol senkitől sem za­vartatva elmondja, miért je­lentkezett ejtőernyősnek, ki a bátor ember, s bátornak tartja- e magát? Az iskola tagjai visszafojtott lélegzettel, hallgatják a magne­tofont. A legtöbb pontot Odor Károly éri el frappáns felele­tével. Nem idézhetjük a há­romperces interjút, de a bátor­ságról ez a véleménye: Nem az a bátor ember, aki nem méri fel tette várható következményeit, hanem az, aki látja a veszélyt, de úrrá lesz felelemérzetén és tu­datosan leküzdi azt. A végeredmény: első Lakatos István, második Kereki Károly, harmadik Odor Károly. Mi sem mondhatunk mást az ifjú ej­tőernyősöknek, mint amit Réti Antal mondott a verseny befe­jezésekor: További sok sikert! Vitaszek Zoltán Az ejtőernyős-iskolával egyidőber, rendszeresen tartják edzéseket a békéscsabai repülősklub tagjai, s baráti kapcsolatot alakítottak ki az ejtőernyősökkel. Képünkön: a start pillanata. (Fotó: Béla Ottó) Nagyon fontos az ejtőer nyő helyes összehajtása

Next

/
Thumbnails
Contents