Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

Ismét fellendülőben a mozgalom! Újítási ankét , a Békéscsabai Kötöttárugyárban flz úiítómozgalom fontos­sága, jelentősége napjainkban is vitathatatlan. Mégis az a ta­pasztalat, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésé­vel kapcsolatos fontos felada­tok miatt e mozgalom felkaro­lása meglehetősen háttérbe szo­rult és eredményessége általá­ban visszaesett. A Békéscsabai Kötöttárugyár vezetői idejében felismerték e jelenséget, s a hanyatlás ellen- súlyozására évenként újítási negyedévet rendeznek. A közel­múltban újítási ankétot tartot­tak, amelynek fő témaköre a ta­valyi újítási negyedév eredmé­nyeinek értékelése volt, egy­éves távlatban. Kovács Ferenc fejlesztési technikus, újítási elő­adó tartott beszámolót, amely­ből — egyebek között meg­tudtuk, hogy a tavalyi újítási negyedévben 20 javaslatot nyúj­tottak be. amelyek közül öt el­utasításra, egy átnaplózásra ke­rült, míg hat javaslat még a kí­sérleti stádiumban van. Áz újítási negyedéveknek az adja meg a különös jelentősé­gét, hogy az ezen időszakokban benyújtott és elfogadott javas­latok előkalkulált, vagy becsült eredménye alapján az újító — a megillető újítási díjtételen fejül — külön jutalomban részesül. II tavalyi javaslatok kö­zül Gera János tmk-szerelő „Motollaagyak állítási módszeré­nek megváltoztatása” tárgyú újítása bizonyult a legértéke­sebbnek. finnek előkalkulált éves gazdasági eredménye 75 ezer forint, az újító külön ju­talma 3 ezer 770 forint volt. Kaposvári Károly segédműve- vezető második helyre sorolt újításának gazdasági eredménye 61 ezer forint, külön jutalma 3 ezer 57 forint volt. Az eszmei díjas újítók közül Molcsányi Mi­hály esztergályos volt a legered­ményesebb, négy elfogadott ja­vaslattal. Példás igyekezetéért az eszmei díjakon felül két kü­lön jutalomban részesült: egy műszálas sportmelegítőt, és 300 forintos utalványt kapott. Szu- chy László üzemmérnök, főmű­vezető külön jutalma egy álta­la kiválasztott szivacskabát volt. Nem véletlen hógy az ankétra az idei újítási negyed­év befejező akkordjaként került sor. Így tájékozódást nyerhet­tünk az idei akció eredményes­ségéről is. Érdekes kuriózum, hogy az 1970. évi javaslatok öt­ven százalékát az újítási ne­gyedév időszakában nyújtották be. Ez ékes igazolás arra, hogy a külön ösztönzés hatékonynak bizonyult, amit tovább finomí­tanak azzal, hogy a jövőben az újítási negyedév keretében be­nyújtott és elfogadott javasla­tokra külön jutalomként válto­zatlanul az előkalkulált gazda­sági eredmény öt százalékát, az eszmei díjasokra pedig — tárgy­jutalmak helyett — száztól ezer forintig terjedő készpénzt fizet­nek. Határozatot hoztak arra, hogy a még kísérleti stádiumban le­vő tavalyi javaslatokat a mos­tani újítási negyedév javaslatai­val együtt értékelik és jutalmaz­zák. Külön jegvzökönyben rög­zítették a beszámolót követő kö­tetlen vita során elhangzott észrevételeket, javaslatokat, amelyek közül több komoly fi­gyelmet érdemel. Javasolták például, hogy a közreműködők díjazása ne az újítási díjból, ha­nem a gazdasági eredmény törzs-összegéből történjék (a jogszabályok erre nézve kötött­séget nem tartalmaznak). Ez to­vábbi ösztönzést adna újítóknak és közreműködőnek egyaránt. Tovább kell erősíteni a fizi­kai és műszaki gárda együtt­működését. Többször előfordul, hogy egvrégy javaslat kidolgo­zásához nem akad szerkesztő­rajzoló, vagy fordítva: a már megszerkesztett műszaki rajzhoz nem kap az újító fémmegmun­káló kivitelezőt. Javasolták, hogy a szelrkesztő-rajzoló, illetve a kivitelező az eddigi 10 forint­nál magasabb óradíjat kapjon, ami szintén a további ösztönzést és az átfutási idő csökkentését célozná. Bizonyos, — az ankét han­gulatából, az újítási negyedév eredményeiből erre lehet követ­keztetni —. hogy a kötöttáru- gyári újítómozgalom méltó ma­rad évtizedes tradícióihoz. Ka zár Mátyás Rendhagyó tanácskozás, sok élménnyel Húszéves a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Húsz évvel ezelőtt, 1950. ok-1 tóber 2-án hozták létre a Békés; megyei Építőipari és Tatarozó — a jelenlegi Békés megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatot, amelynek a termelési értéke az elmúlt két évtizedben megha­ladta a félmilliárd forintot. A vállalat fejlődése 1957-ben kez­dett meggyorsulni. A termelését 1960-tól 1970-ig megkétszerez­te. Közben a dolgozóik átlagke­resete 34 százalékkal nőtt. A vállalat a negyedik ötéves terv végére ismét megkétszerezi a termelését, amelynek elérésé­hez a megyei tanács is támoga­tást nyújt. Az eredményes mun­kát elősegíti a törzsgárda, amely a hosszú évek során kovácsoló- j dott össze és sok feladatot ol- ' dott már meg sikeresen. A békéscsabai városi tanács] egészségügyi osztálya mellett i működő állandó bizottság rend­hagyó módon tartotta meg leg­utóbbi összejövetelét. Ehhez hozzájárult a napirend is. A megyeszékhelyen sok idős, magáramaradt ember él. Ellátá­suk, a velük való törődés nem könnyű feladat és még nem is megoldott. Ennek egyik alapfel­tétele: minél több helyen — a kerületekben — az öregek nap-! közi otthonának létesítése. Csakhogy ehhez anyagi fedezet és megfelelő helyiség kell. Haj nincs honnan előteremteni, hiá­ba minden jó szándék. Viszont van a megyében olyan város is, mint Gyula, ahol rövid két-há- rom év alatt három öregek nap­közi otthonát létesítettek, a negyedik is épül már Hogyan volt lehetséges ez, mi­lyen módon tudták a feltétele­ket megteremteni? A békéscsa­baiakat leginkább ez érdekelte, amikor elhatározták, hogy na­pirendre tűzik az öregekről való] gondoskodás témáját, s ezt ösz- szekapcsolják egy tapasztalat- cserével. A városi tanács külön autóbu-| szávai a bizottság tagjai, a ta- j nács, valamint a társadalmi szervek képviselői ellátogattak i Gyulára, ahol megtekintették' ezeket az otthonokat. Kiss János, a gyulai városi ta­nács szociálpolitikai főelőadója! kalauzolta a vendégeket, s min­den otthonban ismertette annak születését, vagyis, hogy milyen Jó eredmények — megérdemelt dijak les. Hanem a kerékpárt otthagy­ta az épület mögött. Rosszat sejtettem. Ha Széles hirtelen a tanyára akart kijutni, annak oka lehet. Nem a malacok féltése. Akkor már hetek óta nem törődtünk a malacokkal, tudtuk, Bakos bá­csi a gondjukat viseli. Széles Bakos bácsit akarta figyelmez­tetni. Hanem Szélest Börcsök visz- szarendelte. Majd megyek helyette én! Térültem-fordultam, kényel­mesen felsétáltam a lépcsőn, be­mentem a hálóterembe. S azon- nyomban ugrottam is ki az ab­lakon. Közvetlenül a kerékpár mellett értem földet A beszél­gető kupacból nem láthatott sen­ki. A kerítéshez lopakodtam, át­emeltem a kerékpárt, én ie át­másztam, s a lugas árnyékában megcéloztam a sövényen a nyí­lást. Azon is sikerült átjutnom. A kátyus, göröngyös úton nyöszörgőit, zörgött alattam a rozoga gép. De én csak tapos­tam a pedált. Gyorsabban! Még gyorsabban! Meg kell előznöm a néme­teket! A kövesúton nem mehettem, a Fehér-Körösnek indultam s a töltés előtti szekérútan tér­tem le a kanális felé. Csak a cipőm s az ingem dobtam le, nadrágban gázoltam át a ví­zen, magammal vonszolva a ke­rékpárt. A meredek parton ne­hezen másztam fej, kétszer is visszapottyantam a kanálisba. Végre a túlsó parton voltam. Felegyenesedtem, s mindjárt le is kuporodtam. A dűlöúton, a mi dűlőnkön motorkerékpáros német katonák robogtak. Nyomukban hatal­mas porfelhő terpeszkedett. Megvártam, míg az utolsó motoros is eltűnik a kanyar­ban. A kerékpárt a parton hagytam s a kukoricás védel­mében a tanyánkhoz futottam. Felmásztam a magasfigyelőbe. A porfelhő már felszállóban volt. Sem a kövesűt, sem a Körös irányában nem láttam újabb mozgást. Lejöttem s átszaladtam a szomszéd tanyához, Az ólak mö­gött lopakodtam előre. Amikor a magtárhoz értem, hangokat hallottam. Idegen, ismeretlen hangokat. Nem Bakos bácsi beszélt. Va­laki más. Aztán csend lett s én hiába nyújtottam a nyakam, senkit nem láttam. Később bemerészkedtem az udvarba. A tornácon az ajtók sarkúk­ból kifordítva. Az ablakokról a keresztléc leszaggatva. önkéntelenül is a kamra felé pislogtam, ahol Bakos bácsi la­kott. A kamra ajtaja is fel volt feszítve. S akkor valami furcsa dolgot vettem észre. Emlékszem jól, amikor még Gedó úr lakott a tanyában, a tornácnak csak egy feljárója volt. Nyolc betonlép­cső, kétoldalt karfával. S most hátul, a kamraajtó közvetlen közelében is vezetett fel egy lépcső. Fából. Pontosan ott. ahol valamikor a pinceajtó tátongott. (Folytatjuk) Egy-egy országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiállítás nemcsak látnivalóival, bemuta­tóival hívja fel egy-egy terme­lőüzemre a figyelmet, hanem az odaítélt díjakkal is. , Így van ez a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságoknál is. 1967- ben e gazdaságok 48 díjat hó­dítottak el, az idén viszont hat­vannégyet. örvendetes, hogy a nagy hírű, nagy hagyománnyal rendelkező állami birtokok mel­lett, mint a Mezőhegyes! Álla­mi Gazdaság, mások is felzár­kóztak a legjobbak közé. Min­denképpen bizonyos, hogy egyetlenegv megyére — sem te­rületi igazgatóságra — nem ju­tott annyi díj, mint éppen a miénkre. Az utóbbi években tett erő­feszítéseket igazolják ezek az országos elismerések. A Minisz­teri Vándordíj és az ezzel járó 250 ezer forint mellett, amit a Mezőhegyes! Állami Gazdaság kapott (mindössze 'kettőt kap­tak az állami gazdaságok), nagydíjakból is bő termes volt. Növénytermesztésben, kukori­cájáért nagydíjas lett a Felső- nyomási Állami Gazdaság, ugyanakkor teljesítménydíjat is kapott a takarmánynövényeiért. Állattenyésztésben Mezőhegyes három nagydíjat kapott; a mén-nagydíjat, tenyészbika. nagydíjat és teljesítménydíjat. Méltó helyre kerültek a díjak, jól példázzák, hogy fejlődő me­zőgazdasági nagyüzemeink élen járnak a termelésben. A Baromfiipari , Országos Vállalat Orosházi Gyára építőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. JÖ KERESETI LEHETŐSÉG. erőfeszítésekkel sikerült megte­remteni. A tapasztalatcsere igen hasz­nos volt, s a résztvevők meg­állapíthatták, hogy csakis közös összefogással lehet segíteni az öregeken és csakis így lehet ilyen szép otthonokat kialakíta­ni. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy úgy a tanács, mint a tár­sadalmi és állami szervek veze­tői társadalmi ügynek tekintsék az idős emberekről való gondos­kodást. Gyulán elsősorban erről sze­reztek tapasztalatot a békéscsa­baiak. A városi tanács jelentős anyagi fedezetet biztosított. A helységgondokon a párt, az ál­lami és társadalmi szervek segí­tettek, bútorokat és egyéb be­rendezést a termelőszövetkeze­tek, a vállalatok, üzemek adtak. A máriafalvi otthon például egy kihasználatlan kultúrház volt korábban, melyet átalakítottak. A kulturálódási lehetőség vi­szont ma is megvan a kerület lakói részére. Nappal ugyanis az öregeké az otthon, este min­denkié, aki szívesen ellátogat ide, részt akar venni valamilyen rendezvényen. Van itt ugyanis egy kihelyezett könyvtár, tarta­nak filmvetítéseket, TIT-elő- adásokat és az MSZMP alap­szervezet is itt tartja összejöve­teleit. Van rádió, televízió és le­mezjátszó. Az épület tehát tel­jes mértékben ki van használva, amellett, hogy negyven idős em­bernek nyújt otthont. A kettes számú napköziben teljesen új épületben laknak az idős emberek. Az építéshez a ta­nács 600 ezer forintot biztosított a városfejlesztési alapból. Az egyes számú otthon a Hazafias Népfront kerületi helyisége volt korábban. De ma sincs inneb- kiszoritva, hiszen esténként sza­bad az épület. Mindkét helyen negyven-negyvenkét ember tölti napjait vidáman, sok-sok szere­tettel körülvéve, gondtalanul. Hogy mennyire kellemesen telnek itt a napok, arról a látogatók személyesen meggyőződhettek. Mindegyik helyen rögtönzött műsorral szó­rakoztatták a vendégeket az ott­honok idős lakói. Ég ez így van nap, mint nap. Egymást is szó­rakoztatják. Az „egyesben” pél­dául gyakran felcsendül Zvara Mihály bácsi citerája, a többiek pedig régi, kedves nótákat éne­kelnek. A kettes napközi ott­honnak saját vegyeskara van, melynek „legfiatalabb” tagja is 80 éves. Harmonikakísérettel felléptek már az otthonok kö­zötti házi Ki mit tud? verse­nyen is. A harmadik otthon lakói között sokan kedvelik a vers­mondást, s a tv-nézés, a rádió- hallgatás, olvasás mellett nótáz- nak is. Az állandó bizottság tagjai tehát a tapasztalatokon kívül szép élményekkel tértek haza. A Gyulán látottakat és hallotta­kat itthon szeretnék hasznosíta­ni, hogy a kerületekben hasonló kooperációval otthont teremt­hessenek , az öregeknek. Mástól tanulni nem szegyen-, vallják, s ha azt gyümölcsöztetni tudják, akkor kétszeresen hasznos volt e látogatás. Törekvésükben minden segít­séget megérdemelnek, nemcsak a tanácstól, hanem az üzemek­től, társadalmi szervektől is. Kasnyik Judit 1970. OKTOBER 2. 5

Next

/
Thumbnails
Contents