Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
Pompidou sajtóértekezlete — a tapasztalatairól A szovjet vezetőikkel folytatott tárgyalásairól és a szovjet —francia kapcsolatokról nyilatkozott a sajtó képviselőinek Taskentben Pompidou francia köztársasági elnök. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban mindenütt lelkesen fogadták. A szovjet emberek — húzta alá — rendkívül nyílt szívűek és barátságosak. Nagyon elégedett vagyok, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhettem az egyszerű emberekkel. Ami a legmélyebb benyomást tett rám, az a szovjet embereknek — mind az államférfiaknak, mind a helyi vezetőknek — a jövőbe, a békébe vetett bizalma. Az újságírók megkérték az államfőt: beszéljen bajkonuri látogatásáról és hasonlítsa össze az ott látottakat azzal, amit az amerikai űrközpontban, a Ken. nedy-fokon tapasztalt. Az elnök közölte, hogy rendkívüli dolgokat látott és kiemelte annak a gesztusnak a jelentőségét, hogy a szovjet vezetők meghívták őt az űrrepülőtérre. Ahol a nyugati államférfiak közül előtte csak De Gaulle tábornok járt. Pompidou elmondotta, hogy módja nyílt beülni abba az űrkabinba, amelyben 1961-ben Jurij Gagarin, körülrepülte a Földet Az újságírók különösen kíváncsiak voltak arra, hogy az elnök milyen nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét a szovjet vezetőkkel. Pompidou a beszélgetések témái között megnevezte IndoÉletképes marad a Brandt-kormány Willy Brandt kancellár kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok kormánykoalíciója hatalmon marad 1973-lg, ami-' kor a jelenlegi törvényhozási I időszak lejár. A nyugatnémet kormányfő a Südwestfunk rádióállomásnak adott interjújá-l ban ezzel reagált a három sza-1 baddemokrata képviselőnek átállására a kereszténydemokra. iákhoz. Brandt egy kérdésre válaszolva elmondotta: mint a kormányfő és mind az SPD elnöke nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy félne az új választásoktól, de ez a lehetőség nem látszik valószínűnek. A kancellár az interjú során ismételten hangsúlyozta a moszkvai szerződés és egy „kielégítő” berlini megoldás közti összefüggést. A Nyugat-Berlin- nel kapcsolatos négyhatalmi megbeszélésekről azt mondotta, hogy az eddigi tapasztalatok szerint még sok tennivaló van hátra, de „bizonyos területeken már mutatkozik közeledés”. Walter Scheel külügyminiszter egy vasárnapi televízióinterjújában szintén azon a véleményen volt, hogy a szabaddemokrata párti képviselők kilépése után is életképes a Brandt- kormány. Egy nyugatnémet nagykoalíciót Schmidt bonni hadügyminiszter sem tart célszerűnek. A délnémet rádiónak adott vasárnapi nyilatkozatában kijelentette, hogy a nagykoalíció megismétlése annak külpolitikai és gazdaságpolitikai eredményei alapján „nem ajánlatos”. kínát, Nixon legutóbbi ötpontos javaslatát és Kínát, amely- lyel összefüggésben megemlítette, hogy a Szovjetunió kapcsolatainak javítására törekszik ezzel az országgal. Ezután részletesebben foglalkozott a közel-keleti helyzettel. Kijelentette: „Ebben a kérdésben a francia és a szovjet álláspont ha nem is azonos, mindenesetre közel áll egymás- I hoz. Egyetértünk abban, hogy békére van szükség a Közel- Keleten, mindketten azt akarjuk, hogy Izrael vonja ki csapatait a megszállt arab területekről, elismerjük a térség valamennyi országának — köztük Izraelnek — a jogát az állami létre. A francia—szovjet kapcsolatokról Pompidou hangsúlyozta, hogy a legnagyobb jelentőséget a gazdasági együttműködésnek tulajdonítja. A sajtótudósítók megkérdezték Pompidout: meghívja-e a szovjet vezetőket Franciaországba. Az elnök felhívta a figyelmet arra, hogy még annak idején elődje, De Gaulle tábornok adott át ilyen meghívást. A maga részéről most szorgalmazni fogja ennek mielőbbi realizálását. Pompidou elnök országjáró körútjáról hétfőn tért vissza a szovjet fővárosba, ahol folytatja tárgyalásait a szovjet vezetőkkel. © Georges Pompidou francia elnök Nyikolaj Podgornijnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének kíséretében hétfőn reggel különrepülőgépen Taskent- ből visszautazott Moszkvába. j Pompidou és Podgornij két j napot töltött Üzbegisztánban; ezt megelőzően a bajkonuri repülőtéren és Novoszibirszkben jártak. A vendégeket és kíséretüket a taskenti repülőtéren Sarai Rasidov, az SZKP KB Politikai! Bizottságának póttagja, az Üz- ' begisztáni KP első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa I Elnökségének tagja és Nazar Matcsanov, Üzbegisztán Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke búcsúztatta. (MTI) 2 békés mm ÍMHUSACt 1870. OKTOBER 13. A gyerek testét csíkos kéziszőttes szoknya borította. Már járni és beszélni kezdett. Szokatlannak tűnt jelenléte a ha- zafais erők harci akcióból' visz- szatért katonáinak táborában. „Teljesen magára hagyva, éhesen, egy fa odvábán találtunk rá. Ebbe a szoknyába csavarva feküdt ott — magyarázta az egyik katona. — Az amerikaiak elkergették a parasztokat a falvakból. Egy lélek se maradt itt. Az anyja valószínűleg már nem tudta magával vinni a gyermeket.” A parancsnokság gépkocsiján elvittük a csatamezőhöz legközelebb eső, barlangban meghúzódó faluba, s a hadsereg nevében a Frontbizottság gondjaira bíztuk. »** Amikor elbúcsúzott a katonáktól, a gyerek sírva fakadt. Belekapaszkodott a köpenyükbe, kabátjukba és ordított, mintha másodszor is szüleitől szakítanák el. S figyelmét egy pillanatra elterelte az ajándék: nádból font kalitkában kék— fehér—piros madár ugrándozott, egyike annak a sok-sok ezer vad madárnak, amelyek a laoszi erdőket benépesítették a B—52-es bombázók megjelenése előtt. Egy életben maradt madár, egy elveszített gyermek... S hirtelen rádöbbentünk, hogy a felszaggatott dzsungelek fölött, ahol az emberek a győzelemért képesek beásni magukat a földbe, a természet szörnyű csendje honol: az állatok elA Mende-Qgy hullámai A Centropress hétfő esti kommentárja Gyanúba került Nixon vezető képessége A polgári jogok bizottsága elnevezésű amerikai kormánybizottság a kormányprogrammal kapcsolatban negyvennél több állami szervnél végrehajtott vizsgálatainak eredményét több mint ezeroldalas jelentésében tette közzé. Martin E. Sloane, a bizottság ügyvezető igazgatója ismertette a jelentést, amely azt elemzi, miként érvényesülnek a polgári jogok az amerikai köz- igazgatásban és közéletben. A jelentés nem a leghizelgőbb ké. pet rajzolja meg az amerikai kormányról, amely „nem tett eleget a polgári jogokra vonatkozóan tett saját ígéreteinek sem, és ezért végső soron a felelősség az Egyesült Államok elnökének vezetői képességét terheli”. A hattagú bizottság számos munkatárs bevonásával folytatott vizsgálata szerint „a megkülönböztetés további fennmaradása komolyan felveti azt a kérdést, hogy a polgári jogi| rendelkezések végrehajtásával megbízott szövetségi minisztériumok és szervek eleget tettek-e feladatuknak”. pusztultak vagy elhagyták a környéket. „Hosszú évekig éltem Vien- tiané-ban — mondja a fiatalabb pap. — Szégyellem, de bevallom, akkoriban be tudtak csapni az amerikaiak. Egészen 1966-ig nagyon keveset tudtam a hazám ellen elkövetett agressziójukról. Az Egyesült Államok kormányának hosszú ideig sikerült nálunk — ahogy a bűnügyi regényekben írják — „tökéletes bűntényeket” elkövetnie. Vientiané-ban egy hamis béke és a dollárok teremtette hazug jólét körülményei között sokan niég csak nem is sejtik, milyen drámák játszódnak le a falvakban, hogyan koncentrálják a parasztokat a „jóléti falvakba” és a „gyűjtőpontokra”, a katonai támaszpontok körül a Mekong mentén, ahol az amerikaiak megerősített agressziós vonalukat építették ki, repülőterekkel, stratégiai utakkal.. Mindezt Thaifölddel egyetértésben... Sokáig még a bombázások A nyugatnémet belpolitikában bekövetkezett az, amire egy közelmúlt-beli esemény nyomán feltétlenül számítani lehetett. Erich Mende, a szabad demokrata párt egykori elnöke, a lovagkeresztes politikus, aki mindig is gőzerővel igyekezett jobbra húzni pártját, mint ismeretes, két képviselőtársával együtt átlépett az ellenzéki kereszténydemokrata pártiba. Ezzel még jobban lecsökkent a jelenlegi szabaddemokrata — szociáldemokrata kormánykoalíció amúgy is csekély többsége. Elképzelhetetlen volt, hogy ezt a fejleményt a CDU—CSU berkeiben ne próbálják meg propagandacélokra a lehető legjobban kihasználni. így is történt: a bukott rezsim prominens politikusai sorra mondták a beszédeket, amelyek konklúziója mindig egy volt — az, hogy a Brandt-kabinet feje felett megjelent az összeomlás Damoklesz-kardja és a nyugatnémet közvéleménynek meg puszta tényét is tagadták, egészen addig amíg Nixonnak be kellett ismernie, hogy „Laosz- ban széles körű légiháború folyik”. Vientiané-ban a háború távoli dolognak tűnt számomra”. „Jó ideig úgy voltam, mintha beoltottak volna felháborodás ellen — folytatja a másik buddhista szerzetes, Szaleum. — Az amerikaiak még a vallási felekezetek iskoláiban is hazugságáradattal árasztottak el bennünket arról, amit ők a „Laosz elleni észak-vietnami agressziónak” hívtak. És csak fokozatosan, célozgatva kezdtek beszélni a saját indokínai katonai beavatkozásaikról. Azért tették ezt, hogy hozzászoktassanak bennünket a gondolathoz, hogy helyeseljük, az agressziót... Végül azután túlságosan mész. szire merészkedtek vallási szervezeteink ügyeibe való beavatkozásukkal. Kinyílt a szemünk... Hogy elkerüljem a letartóztatást, a felszabadított zónában tanítottam, amikor az amerikaiak a múlt nyáron elfoglalták a kell barátkoznia új választások lehetőségével. Legalább ennyire elképzelhetetlen volt azonban az is, hogy a jelenlegi vezetés mindezt szó nélkül hagyja és a legutóbbi órákban ez is bebizonyosodott. A kancellár komoly és a jglek szerint átgondolt ellenállással válaszolt az összeomlás és az új választások kísérletével kacérkodó ellenzéknek. A nyitány egy nyilatkozat volt, amelyet Willy Brandt a Südwestfunk nevű rádióállomásnak adott és amelynek lényege, vezérfonala kétségtelenül a következő mondat: „Mende és két társa átállása lényegében nem gyengítette a kormány parlamenti bázisát”. ‘ Ezek a szavak az első pillanatra talán nem hatnak meggyőzően — de csak azok számára, akik a parlamenti erőviszonyokat kizárólag matematikai arányokban, képzelik el. Ez azonban a bonyolult belpolitikái küzdelem leegyszerűsítése, tehát téves szemlélete. A nyugatnémet alkotmány lehetővé tette Mendééknek az átlépést és ez a lépés számszerűen valóban csökkentette a többséget. De az alkotmány azt is lehetővé tette, hogy Mendéék még a koalícióban részt vevő szabad demokrata párt tagjaiként is állandó bizonytalansági tényezőt jelentsenek a kancellár és környezete számára — olyan tényezőt, amely egy-egy döntő szavazásnál esetleg végzetesnek bizonyulhatott volna. Az a veszteség, amely számszerűen érte a koalíciót, bőven megtérülhet abban az erkölcsi pluszban, amelyet a Mende-féle frakció kiválása erkölcsileg és politikailag jelent. A kancellár hajója végül ,is kölönctől és nem hasznos súlytól szabadult meg. Ez jogosította fel Brandtot az említett kijelentésre, amely tehát nem afféle „kincstári optimizmus”, hanem megalapozott helyzetkép. laaBBBBBBBBsaBBsaBB» ■•aaaaaaBaaBaaaaBBaBaaa« Rizsesköcsőg síkságot, s megkezdték a B—52-esek bevetését. Átéltem — meséli a bonc — a megsemmisítő szőnyegbombázásokat, amikor a levegőből a legkülönfélébb pusztító eszközöket szórták le: ananász formájú golyós-bombákat, levél formájú bombákat, amelyek beleolvadnak a növény-környezetbe, s robbannak, mihelyt gyanútlanul rálép az ember, mágneses bombákat és az úgynevezett „pókokat”, melyek hosszú zsinórt húznak maguk után, aminek már az érintése is elegendő ahhoz, hogy a bomba száz és száz halálthozó szilánkra robbanjon szét. Voltak ott szög-bombak is, az ezek okozta sebeket Igen nehéz gyógyítani. Ezt én nagyon jól tudom, mert én is foglalkozom egy kicsit az orvostudománnyal... S ne feledje, hogy ott vannak még a „közönséges’’ napalm és a foszforbombák is... Ha a Front nem foganatosított volna időben megfelelő intézkedéseket, mi maradt volna most lakosságunkból?” (A Rizsesköcsőg Síkság harcosai elmondták nekem, hogy az amerikaiak által ledobott hatalmas mennyiségű mágneses bomba, egy ideig korlátozta mozgásukat. Azután a felderítőknek az jutott az eszükbe, úgy kellene megtisztítani az utat a hadsereg előtt, hogy lövedék-hüvelyeket szórnak maguk elé. A fém érintésére a bombák iel- robbantak.) (Folytatjuk) Két vietnami nyilatkozat az USA politikájáról VDK-nyiiatkozat | A Vietnami Demokratikus Köztársaság küiügyminiszténu-; ma vasárnap jegyzékben bélye- i gezte meg az Egyesült Államok agresszív laoszi háborújának kiterjesztését. Az amerikai imperialisták és lakájaik — mutat rá a VDK j külügyminisztériumának nyilatkozata — kiterjesztik agresszív i háborújukat Laoszban, a gya-1 korlat nyelvére fordítják le a! „Nixon-doktrinát”, amely ázsi- j aiakat küld harcba ' ázsiaiak el- ; len és laosziakat uszít egymás- j ra. A VDK kormánya — állapítja meg a nyilatkozat — teljes j mértékben támogatja a Laoszi Hazafias Front központi bizottságának 1970. szeptember 29-i nyilatkozatát, amelyben élesen1 elítélte az amerikai imperialisták és csatlósaik laoszi cselekedeteit. Dél-vietnami nyilatkozat A dél-vietnami felszabadulási hírügynökség Nixon amerikai elnöknek az Egyesült Államok ami a dólviebnamd kérdés igaz7-én tett nyilatkozatot kommentálva rámutat: javaslatai lényegében annak a követelésnek megvalósítását akadályozzák, ami a dél-vietnami kérdés igazságos megoldásának lényege — minden intervenciós haderő teljes és feltétel nélküli kivonását. Amikor Nixon arról beszélt, hogy „haladéktalanul és feltétel nélkül szabadon kell bocsátani minden hadifoglyot” ezzel a közvéleménnyel akarja elhitetni, hogy aggódik az amerikai katonák sorsáért. Ez azonban csak lélektani manőver. Ha Nixon valóban aggódik az ame. rikai katonák életéért, akkor miért nem rendeli el az amerikai haderők visszavonását 1971. június 10-ig? (MTI) A íörös Ulekong Laosz népe október 12-én ünnepelte hazája függetlenségének évfordulóját. Ebből az alkalomból közlünk részleteket Madealine Ttiffaux francia újságírónőnek a párizsi PHumanitében megjelent riportsorozatából. f. rést P A P O K
