Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
Történetek, apró képek a penzaiakról Tovább futottunk! Békés — Komárom 66:63 Következő versenyünk november 13-án, vagy 27-én Tudományos szekció — nagyon nehéz kérdés, rövid összpontosítás, remek válasz. Utána csattant tel először a taps. Vendégeink, a Szovjetunió-beli Penza megye 300 küldötte, péntek óta tartózkodnak megyénkben. Ez alatt az idő alatt — hivatalos programban meghatáro. zottakon kívül — számos olyan apró eset történt, amely ugyan nem túl jelentős, de érdekes és emlékezetessé teszi a békési Iá. togatásfc Ezekből nyújtunk át most egy csokorra valót Nincs párja? Békésszentandrás határában üdvözlő-transzparenssel, virággal ős természetesen ajándékokkal fogadták a penzaiakat a Békés megyei vendéglátók. Egy tv- dóboz nagyságú csomagban a szarvasi járás üzemeinek termékeit helyezték el, s ezzel kedveskedtek az érkezőknek. A várakozás előtti percekben a fogadás résztvevőinek Sárhegyi András, az endrődi cipészszövetkezet elnöke megmutatta az endrödiek ajándékát, egy erre az alkalomra készült, s a XVI. század 'lábbelikészítésének hagyományait őrző fekete— piros, fűzős lakkcsizmát. A bemutató nagy sikert aratott, s az egyébként is jó kedélyű elnök addig bizonygatta, hogy „az end_ rődi cipőnek nincs pórja”, amíg valaki megjegyezte: — Hát persze, hogy nincs párja, hiszen ebből a csizmából iB csak egyetlen darab készült... Két autóbusz elveszett Az előzetes hírek szerint pénteken délben nyolc autóbusszal háromszáz penzadnak kellett megérkeznie Békésbe. Igen ám, csakhogy az ünnepélyes fogadás forgatagában a vendéglátók alig-alig vették észre, hogy a várt nyolc helyett, csak hat autóbusz futott be. Az történt ugyanis^ hogy az egyik koosi Pest alatt, a másik pedig Kecskeméten ragadt, mert a motor, hogy, hogy nem, felmondta a szolgálatit. így aztán 70 vendég nem lehetett részese az ünnepélyes fogadtatásnak. Szerencsére, amikor a menetrend szerint érkezők, az első békéscsabai ebédnél a levest kanalazták, a későnjövők iß befutottak a Körös Hotel elé. A két, kényszerűségből kettészakadt csoport végül a fekete, kávénál érte utói egymást. Árulkodunk? A békéscsabai téglagyár kultúrtermében tartott nagygyűlés szünetében újabb penzai—békés, csabai baráti kapcsolatok szövődtek. A szovjet vendégek és a magyar vendéglátók közvetlen szavakkal — néha törve az idegen nyelvet, néha tolmács segít, ségével — beszélgettek. Röpködtek a testvérmegyék képviselőinek kérdései és gyakran szóba került az oktatás. Ez nem véletlen, hiszen nemcsak a penzai és Békés megyei üzemek, vállalatok alakítanak ki baráti kapcsolatot, hanem az iskolák is. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy szóbakerült a penzai 1. sz. iskola és a Békés- i csabai Rózsa Ferenc Gimnázium ' közös programja is. Többek között emiatt is ígérkezik érdekes. nek a mad ifitalálkozó a békéscsabai Ifjúsági és Űttörőház- ban... Szovjet csárdás A nagygyűlést követően műsorral köszöntötte a penzai küldötteket a gyulai Körös Néptánc-együttes. Hogy, hogy nem, de erről előzetesen tudomást szereztek a szovjet vendégek, s elhatározták, viszonozzák a kedveskedést. Már útközben, az au. tóbuszban gyakorolt a négy alkalmi táncos. Amikor a téglagyári kultúrotthonban kerestük őket, azt a választ kaptuk: „Valószínűleg az öltözőben vannak, de az előbb még itt táncoltak az udvaron..Később aztán kiderült, milyen meglepetést készített elő Ljudmdla, Olga, Oleg és Jevgenyij: magyar csárdást — szovjet módra! Hogy a meglepetés mennyire sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a műsoruk után felosattant taps. A filmes kritikája A penzai televízió tudósítója egy percre sem válik meg masinájától, a filmfelvevő-géptől. Minden eseményt megörökít, mert a magyarországi, s különösen a Békés megyei látogatás egyetlen mozzanatát sem szeretné elmulasztani. Elsőként mindig ő száll le az autóbuszról, hogy a többieket még idejében lencsevégre kaphassa, s minden látogatásról, megbeszélésről utolsóként távozik. A rossz nyelvek szerint — amikor alszik, a felvevőgépét a párnája alatt tartja, mert egy vérbeli riporter mindig készen, létben áll. S ha már a pletykálkodásnál tartunk, eláruljuk, hogy barátunk, eddigi magyoronszági tar. tózkodása alatt mindössze egyetlen egyszer vált meg hűséges filmfelvevőjétől. Mégpedig akkor, amikor ellátogatott egyik fővárosi éjszakai mulatóhelyre, ahol fölöttébb különös műsort látott... Mindenki úgy mond kritikát, ahogy tud. Az operatőr semmit sem mondott, illetve semmit sem filmezett.-N Mit szólnak majd a halak? Szombaton reggel a békéscsabai Körös Hoteltól indultak megyejáró útjaikra az autóbuszok. Az előzetes program alaposan felborult, de végülis mindenki olyan üzembe, gazdaságba utazott, amelyik érdeklődési körének megfelelt, ahol tapasztalatot, szakmai ismeretet szerezhetett. E megállapítás alól talán egyedül csak a szeghalmi járásba induló autóbusz volt kivétel, hiszen a sárréti vendéglátók egy biharugrai látogatást is beiktattak a programba. Reggel, amikor híre terjedt, hogy a gazdaságban halászati bemutató, csó_ nakázás is lesz, bizony néhány, nem kifejezetten halászati, vagy éppen mezőgazdasági érdeklődésű penzai is felkapaszkodott a szeghalmi buszra. Nem vitás, a program csábító volt, hiszen a halászat látványos esemény..: Csak mit szóltak ehhez a halak? B. L—V. Z. A verseny csak fél nyolckor kezdődött, de már egy órával korábban szinte zsúfolásig tele volt Békéscsabán a Megyei Művelődési Központ nagyterme. Hasonló volt a helyzet Orosházán, a későbbi telefonstaféta városaiban, községeiben, az egyes üzemekben, intézményekben — egyszóval: az egész megyében. S nyilván nem történt ez másképp az ország másik felében sem. A Magyar Rádió nagy vetélkedőjében ezúttal szószerint egy Tiszán innen és egy Dunán túli megye mérte össze erejét. Mindenki fejében ez a gondolat forgott: „Nem a győzelem, a részvétei a fontos.” De azért mindenki elfehéredett arccal, összeharapott szájszéllel várta Szepesi György első kérdését... a részvétel mellett mégiscsak szerettünk volna tovább is jutni. Tíz pontot szereztünk az egy héttel ezelőtt kapott társadalmi munka-feladat elvégzésével. Sokszáz lelkes csabai fáradtsága nyomán játszótér született, megszépült a Kulich lakótelep. Tíz pontot érdemelt Komárom is. Az esti versenyben aztán egy sor fantasztikusan nehéz kérdésre válaszoltak szinte másodpercek alatt a versenyzők. Jól sikerültek az ügyességi feladatok is. Hallatlanul szoros volt a verseny. Az utolsó forduló előtt három ponttal vezettünk. Az izgalom a tetőpontra hágott— Többen az esélyeket latolgatva villámgyors valószínűségszámításokba kezdtek. Ha Komárom hat pontot kap, és ha mi ötöt kapunk, akkor... Egy másik asztalnál viszont esküdni mertek volna, hogy a komáromi jelenet gyenge, és lepontozza a zsűri... Végeredményben senki nem tudott semmit, amikor az orosháziak két remek verse után a csabai paródiabrigád állt a mikrofon elé. Éreztük: most dől el a verseny...! És sikerült megtartani az előnyt! Csapatkapitányunk az est folyamán most mosolyodott el először. A Komárom megyei „ellenőrök” kicsit szomorúan, de nagyon sportszerűen gratuláltak néki. Őszintén mondjuk: sajnáljuk, hogy nem juthatott tovább kitűnő ellenfelünk is. Nagy volt az öröm. Nevetés, boldog kiáltozás zaja töltötte be a művelődési központot. Csak arra a pár percre halkult el a zsivaly, amíg Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese megköszönte csapatunk helytállását, a megye egész lakosságának önzetlen, lelkes segítségét. A verseny utáni percekben Rapcsányi Lászlónak, a vetélkedő csabai riporterének véleményét kértük: — Többször vezettem már vetélkedőt Békés megyében; Ennék alapján már idejövet úgy gondoltam, hogy megvan a lehetőség a sikerre. Örülök, hogy nem bizonyultam rossz jósnak. A legjobban az tetszett, hogy a hosszú vezetés után egy pillanatra megtorpanó, sőt hátrányba kerülő Békés megye a kritikus ponton higgadtan, nyugodtan tudott újítani. Ez a tény feltétlenül győzelmet érdemelt. Gratulálok! Három megye helye biztos már a következő fordulóban. A jövő héten eldől, ki lesz a negyedik részvevő. Aztán következik az utolsó előtti próba. Elődöntők november 13-án és november 27-én, már most elkezdődhet a felkészülés... D. Gy. íű.észeV a poiűinion — aggódó arcok, rettentő igyekezet Csak a riporter mosolyog. Mintha érezte volna, hogy a maximális pontszámot fogjuk kapni... (Fotó: Demény Gyula) fis győztünk!
