Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

» Összeállították a SZÚR csapatait A tegnap éjszakai órákban felkerestük a SZŰR két csapat- kapitányát és tájékoztatást kér­tünk az összeállításokról. Elöl­járóban elmondották, hogy két- két csapatot állítottak össze, ugyanis számolni kell egy eset­leges géprablással, vagy az ugyancsak divatossá vált túsz­fogással. Eszerint a csapatok: SZÍNÉSZEK: Lörincz — Ká- tay, Szerencsi. Csermák — Ga­ray, Dany — Lengyel, Szobosz- lai, Széplaky, Lakatos, György- falvay. Tartalék: Gonda, Körtvélye- sd, Háromszéky. Cserecsapat: Gálfy — Köroßz- tös, Kecer, Székely — Simon, Cserényi — Valkay, Kovács, Gaburek, Novak, Bődre. ÚJSÁGÍRÓK: Baranyai — Róta, Podina, Daniss — Seleszt, Sárközi — Fodor, Varga T., Bé­la O., Fábián, Brackó. Tartalék: Várnai, Szarvas, Kárpáti, Botyánszki, Vitaszek, Hegedűs, Uhrln P., Uhrin J. Cserecsapat: Cserei — Pász­tor, Dupsi, Machalek — Sass, Demény — Iván, Kukk, Deák, Varga D., Rocskár. — Hát egyelőre ez van! — nyilatkozták egyhangúan a ka­pitányok. Lyukas tető, két idős ember feje felett Karcagi Dániel, Mezőberény, I Nagymester utca 30-ból levél- ben keresett fel bennünket: se- I gítsünk ügyében, mert feje felett I — ha továbbra is esőzés lesz, márpedig az ősz beálltával ez várható —, beomlik a tető. Hiá_ ba fordult a községi tanácsihoz, már több ízben, lakást nem ka pott. Pedig 80 éves édesanyja.- val ói együtt, 30 óve gyári mun­kás a Pamutszövőben, megbe­csült dolgozó, mégsem tudta év­tizedeken áf elérni, hogy megfe­lelő lakáshoz jusson. Levelében arra kér bennün­ket, látogassunk él, győződjünk meg személyesen a helyzetük­ről. A kérésnek eleget tettünk, bár eleve azzal kellett elindul­nunk; sokat nem segíthetünk, hiszen lakást adni nem tudunk, ez kizárólag a helyi tanács joga. A leírtak alapján rosszat vár­tunk, de a valóság többszörösein felülmúlta elképzelésünket. A ház valóban siralmas állapot­ban van. A látogatás alatt egy percre sem hagyott el bennün­ket az az érzés, hogy pillanato­kon belül nagy robajjal beom­lik a tető. A szobában a két ágy az egyik sarokban — viszonylag száraz helyen — állt. A többi részt elfoglalták a csöbrök, vöd­rök és egy jókora teknő. Miért? Mert a mennyezeten át becsorog az esővíz. A szobából vígan szemlélhettük volna az akkor A folyosó egy részlete. A Tízek Hiúsági Klubjának szeptemberi műsora A Békéscsabai Ifjúsági Ház Tízek Ifjúsági Klubjának igen gazdag programja van szeptem­berben. A megnyitót már 3-án megtartották, hétfőn. 7-én pedig a filmklub rendezésében bemu. tatták a Türelmetlenség című amerikai filmet, amelyet vita követett vitavezető Péter László volt. Legközelebbi összejövete­lük 10-én volt. Ekkor esti tár­laton mutatta be Tóth Valéria textilfestményeit. Hétfőn, 14-én Mocsár Gábor íróval találkoznak a klub tagjai. Ez alkalommal az író Magyarország felfedezése cí­mű szociológiai sorozatában megjelent Égő arany című mű­véről, valamint a fiatalok és a szociológia kapcsolatáról beszél­getnek. Következő összejövete­lükön 17-én Marton László, a Magyar Távirati Iroda munka­társa tart tájékoztatást az idő­szerű külpolitikai kérdésekről, 21-én, hétfőn pedig klubesten ta­lálkoznak ismét a fiatalok. A hónap utolsó összejövetele ugyancsak hétfői napon, 28-án lesz, amelyen Nagy Attila Já- szay-díjas színművész mutatko­zik be a klub tagjainak, „Na­gyon fáj” című előadóestjével. A klub tervei között szerepel még szeptember 24-én kirándulás a Va3zely-csárdához. melyet sza­lonnasütéssel kötnek egybe. • ------------------------------------------------------------------------------------------------­A csillagvizsgáló horgászból Különleges „alkotásokkal” vo­nulnak fel a magyar amatőr csil- lagáűzok a szeptember 12-én nyíló „Csináld magad” barká­csoló-kiállításon. Több olyan távcsövet mutatnak be, amely­nek készítése az amatőrök Stle- tességéröl tanúskodik. A legki­sebb közülük egy 26 milliméter '.osszú színházi távcső, ami pél­dául egyetlen horgászbot-toldó rézhüvelyből készült. éppen ragyogóan kélk égboltot is, ha nem lett volna olyan ko­mor a hangulatunk a látvány­tól. A kémény mellett két hatal­mas — egyenként legalább I négyzetméteres — lyuk táton­gott, ezen át láthattuk a nádte­tőt, melyen itt is, ott is, kisebb, nagyobb rések „ékeskedtek”. Ügy hisszük, nem kell tovább ecsetelni, mi történik itt, ha le­zúdul egy kiadás eső. Az idős j néni éjszaka már be sem meri ! hunyni a szemét, mert fél az esőtől, amely ha váratlanul éri őket, akkor vízben úszik a la­kás. Valóban életveszélyes már Itt élni, tarthatatlan a helyzetük. De hogyan vált azzá? A ház falai erősek — a tanács műszaki embere ezt már koráb­ban megállapította —, csak a tetőt és a mennyezetet kellene rendbehozni és ismét lakhatóvá válna. Ha viszont hosszabb ide­ig lesz még így, megrongálód­nak a falak is — ezt egyes he­lyeken a repedések jelzik — és teljesen tönkremehet az épület. Mint kiderült: a ház magán- tulajdon. egy özvegy asszonyé, aki csekély nyugdijából nem tudja tataroztatni. Karcagi Dá­niel pedig bérlő, nem kötelessé­ge. Így hát egymásra várnak és sokszor éles vitákká fajul a ket­tőjük közötti kapcsolat Az épület az évek során így rongálódott és ment tönkre — közben volt még egy kémény­tűz is —, míg végül ide jutott. Karcagi Dániel — mint mond­ja — a kérelem ellenére sem j kapott lakást! Az ember ezek után felháborodik... A tanács­nál viszont egész más megvilá­gításba kerül ez a lakásügy. Az igénylő valóban járt már ott, nem is egyszer, és kért la­kást. Hosszas keresgélés, ügyin­tézés után végül találtak egy megfelelőt, de nem fogadta j el. (?!) Több okkal indokolta, s j a részletek már a hományba vesztek. Tény, hogy riiaradt to­vább a régi lakásban, amely csak rosszabbodott Az esőzések és az ár-, illetve belvíz miatt a tanács az idén olyan helyzetbe került, hogy hat családnak kellett sürgősen la­kást biztosítani. Köztük van hatgyermekes is, akiket össze- i Nem ég Lobot vetett az ég alja, ahogy a nap utolsó sugarai eltűntek egy távoli domb mögött.' A Camion motorja egyhan­gúan dorombolt. Egy pillantást vetettem a kilométerórára: 85. A város még százhúsz kilomé­terre van. Szeretnék meginni egy kávét, és vagy egy-két órát pihenni. Lejjebb nyomtam a gázpedált. Az országút nyílegye­nesen veszett el a félhomály­ban. Halk, majd erősödő sziréna- vijjogasra riadtam. A vissza­pillantó tükörben feltűnt egy erős fényű motorkerékpár-lám­pa. A hang onnan jött. Egy fej­vadász! összeszorult a szívem. Las­san, nagyon óvatosan Eresztet­tem vissza a gázpedált. 105 — 103 — 97 ... De hát ez most már úgysem segít, keseredett el a szám íze. Ha ugyan erről van szó... Nézzük csak: menetlevél rendben, lámpák rendben... De a fék, az istenit... Na nem, én ezt nem 'csiná­lom tovább. Nyolc év, elég volt. Visszamegyek a műhelybe sze­relni, vagy átmegyek a taxihoz. Igaz, az is autó. De hát mit csi­náljak, ha semmi máshoz nem értek... Minden-mindegy elkeseredés­sel kanyarodok a padkára. Gye­re csak, teljesítő a kötelessé­ged ... A motoros elémfarol. Már nem siet, hiszen megvan az ál­dozat. Legalábbis látszólag, nyugodtan ülök a volán mögött. ő komótos mozdulatokkal le­állítja a motort, leszáll, odajön hozzám, kezében táska. Int, hogy nyissam ki az ajtót. — Adjon isten... a hátsó Horgok valamit. — Szép esténk van . *. Neked. — Horn megy? Nyúlok a menetlevél után. — Hagyja csak. Külföld? — Görögország. — Görögország ... Hej, de szép életük van maguknak! Látja, én is mindig nagyon sze­rettem volna átázni... A ten­gerparton járt már? — Marseilles, Amsterdam, Ogyessza... — Mondja, iga~ az. hogy már száz kilométerről is lehet érez­ni a tenger szagát? Sok úti­könyvem van, ott olvastam va­lahol — halkan elneveti magát. —■ Tudja, én most legszíveseb­ben felülnék maga mellé, aztán 120-szal irány Athén.,. Pedzi már... — ...De háf ez nem megy. Majd a fiam. Azt majd egy ilyen camionra ültetem, aztán ha hazajött, összeülünk otthon, elővesszük a térképet, és ahogy ő mondja hol járt, mit látott én követem a térképen, és akkor én is utazom... Na, de ne ha­ragudjon, hogy itt feltartottam magát, biztosan siet, és hát tu­lajdonképpen nem is azért állí­tottam meg magát, hogy itt el­fecsegjem az időt — kinyitotta a táskáját, és kivett belőle egy termoszt — ... de ma született a fiam, tudja, a leendő camion- pilóta, és hát, ha meg nem sér­teném, igyon velem egy korty kávét a fiam egészségére ... Aztán igazítsa meg sürgősen a hátsó lámpáját, mert nem ég... Nagyon jó, nagyon erős, na­gyon forró kávé volt. Lámpám fényében az ország­út, mint ezüst nyíl mutatott Görögország felé ... Deák Gusztáv I /dőléssel fenyegetett a házuk, s ki kellett költöztetni. Látogatá­sunkkor még mindig két család lakott iskolai tanteremben, a tanév megnyitásával viszont ezeknek is megfelelő helyet kel­lett biztosítani. Karcegiék így háttérbe szorultak, de ígéretet kaptak arra, hogy nem marad­nak segítség nélkül. Karcagi Dániel ma már vál­lalkozna arra is, hogy OTP-köl- csönt vesz fel és rendbehozatja a tetőt, a mennyezetet. (Ha ko­rábban gondon erre, talán nem jutott volna ilyen helyzetbe!) Ai újabb bökkenő azonban ép­pen a tatarozás miatt van. Nem foghat hozzá, mert a tulajdonos beleegyezése szükséges, ugyanis a költségek őt terhelik. (A lakó addig nem köteles lakbért fizet­ni, míg a tatarozás költsége le nem megy.) A tulajdonos vi­szont azért vette a házat, hogy idővel beköltözhessen. A tata­rozásba tehát nem egyezik bele. Hiszen akkor talán évekig a nyakán lennének a bérlők. Szá­mítása érthető, ugyanakkor ért­hetetlen is, mert így tönkremegy a ház, s később súlyos összegek­be kerülne a rendbehozása. "■■■■■■•••■■■■■■■■•■■■■«■■■■•■«••■■■■■■■•a» Szilánkok Levél érkezett a Szerkesztőség címére. Gyerekek ügyében író­dott. Szülök jogos panaszát tar­talmazta. Valaki aláírta a levelet. De kérte, hogy a levél közlése ese­tén ne szerepeljen alatta a ne- j ve. Mert esetleg kellemetlensé* ; ge lehet belőle a gyermekének. Lehet, hogy ez a szülő gyáva. : Lehet azonban, hogy oka van az ■ inkognitóra. Mert korábban : rossz tapasztalatokat szerzett ■ Egyik sem jó dolog_ [ Idő: 1970, • * • Hivatalos beszélgetés. | — Ne ragasszatok bélyeget a ■ nekünk szóló levelekre. Hiszen j naponta vagyunk itt, elvihetjük | személyesen. A bélyeg árát meg : okosabbra fordíthatnátok. A huzavona már régóta tart, j akkor kezdődött, amikor még ■ kicsi volt a baj és kevés pénz- { bői is helyre lehetett volna hoz- • ni a házat. Ám egyik sem tette. | Vajon ki a hibás és kit terhel • a felelősség két ember életve- • szélyes helyzetéért? Ezek után ; nem vitás, de végső soron még- ; is a tanácsra hárul az a fel- i adat, hogy gondoskodjon a két ; emberről. Hogy ezt mikor tud- ■ ja megtenni, az a bizonytalan 1 jövőé. Viszont Karcagiék itt áll. • nak az őszi esők és a téli hideg • előtt, tehetetlenül, fejük felett a ! lyukas tetővel. Lakást adni, sajnos, mi nem ! tudunk. De megírtuk esetüket j tanulságul másoknak. Szomorú j ugyanis, hogy ez nem egyedi. ! Ékes bizonyság arra, hová vezet : az érthetetlen huzavona tulajdo­nos és bérlő között. Talán sokan okulnak belőle, hiszen a taná­csok még sehol sem rendelkez­nek olyan lehetőséggel, hogy akkor adjanak lakást valakinek, amikor éppen akarnak. i Kasnyik Judit (Fotó: Veress) * — Jó lenne. Csakhogy azt a pénzt — másra úgysem hasz­nálhatjuk. Idő: 1970. Fontos értekezlet. Bizonyos munkatervekről van szó. Valaki elmondja. hogy má­soknak ajánlotta: „Ugyanolyan legyen a munkatervük, mint az elmúlt évben volt. Ez lesz a leg­könnyebb, legjobb.” Senki nem háborodott fel raj­ta... Lehet, hogy a tavalyi példa átvétele volna a legkönnyebb. Lehet. De nem volna a legjobb. Biz­tosan nem lenne az^ Idő: 1970! tÉJBBssa 7 1970. SZEPTEMBER 11. \

Next

/
Thumbnails
Contents