Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Nem kéményseprők, hanem postások Lemezjátszó, alkatrész nélkül Nemrég hosszabban. írtunk arról, hogy milyen bosszúságot ókoz a tévé, a rádió és egyéb villamossági készülékek tulajdonosainak. ha ezeket a tárgyakat a GELKÁ-hpz javításra viszik. Sokszor hetekig kell várniuk, mert nines alkatrész. Ezen rossz, amélyét egyelőre nem tudnak beszerezni. Olvasónk ezt kérdezte: Mit óéinál jak ezek után a készülékkel? Kidobjam az ablakon? Lödy András, a GELKA vezetője válaszában ismélelten azokra a gondokra hivatkozott, melyek nap mint nap előfordulnak: nincs alkatrész, ök nem tehetnek erről, a gyártó eégek nem szállítják le a megrendeléseket s a vásárlók bosszúsága természetesen itt csapódik le. Emiatt sokszor viták keletkeznek, de alkatrész még éttől sem lesz. (Sajnos a RAVILL műszaki osztálya nem tudja kielégíteni az igényeket. Olvasónk és töb. bek panaszát ezúttal nem a GELKÁ-nak. hanem a RAVILL- nak címezzük. Kedves műszáki Osztály! Nem lehetne ezen változtatni? A módját önökre bízzuk. Elcsúfított utca Néhány héttel ezelőtt Békéscsabán, a Szóié utcában minden jelölés mellőzésével csatornát ástak t hózsá néni ért« emberek. Sokan megbotránkoztat ezen, mert az utca lakói vtrágóskertté varázsolták a környéket. A csatorna most elcsúfítja. űrről ír egyik olvasónk és közli, hogy az még rendjén lenne, hogy a fejlődés magával hozza az Ilyen munkákat, az viszont már egyáltalán nem, hogy a munkák befejezése után nem hozzák rendbe a kérdéses területet. A kiásott föld ugyanis ott áll á betonüt mindkét oldalán. Amikor «sós az ldó, ragacsos sár, máskor. pedig por alakjában „díszíti” az utat. Olvasónk szerint már baleset Is előfordult, mert egy ember beleesett a kiásott csatornába. Meddig tűrik még ezt az illetékesek — kérdezi s a ml megjegyzésünk csupán ánnyl, hogy ha vízvezeték vagy más ok miatt szükség van az utak felbontására, az magátol értetődő, hogy visszahelyezik eredeti állapotába, legalábbis ez lenne a helyénvaló. Dombvidék a bérhásak között sajnos a GELKA sem tud segíteni. Nemrég Bohus Pál békéscsabai olvasónk keresett fel bennünket hasonló panasszal. Cseh gyártmányú lemezjátszót vásárolt 1640 forintért s egy hét után kiderült, hogy nem használható. Bevitte a GELKA-j hoz, s ott rövidesen megállapították, hogy olyan alkatrész „Szavatosság, ó! ;fMa a csomagolásteehnika fejlődésének, egyre több él több azon élelmiszerek száma, melyek' Üléses csomagolásban jutnak el o fogyasztó asztalára. Mivel élelmiszerekről twin szó, természetes dolog, hogy valamennyinek jótállási vagy szavatossági ideje van, mely a gyártás, készités napjától lép életbe, s tart mindaddig, mig az Illető élelmiszer mindén károsodás nélkül felhasználható, más szóval, emberi fogyasztásra alkalmas. Czt az idópontot a gyártó cég az árucikkeken köteles feltüntetni. Ezzel nincs is baj. Találhat is a vásárló á bádogba zárt konzerveken rejtjeles számhalmazt, az üvegeken, dobozokon, tasakokon határidőket szép számmal. Ennek ellenére egy dolog azonban majdnem mindig tt tok marad. Nevezetesen az, hogy mikortól kell számítani a heteket, hónapokat, éveket, e azok az elmosódott dá- t-umbelyegzések a szavatosság kezdetit, vagy végét jelentik-e? így aztán legtöbb esetben a vásárlás a szó szoros értelmében zsákba- maaska, s majd csak használat közben derül ki, hogy slkerült-e? Ha sikerült, akkor nem avas a vaj, nem keserű a halászlé, van aromája a pörkölt kávának, ás nemcsak minden másodtk patronból lehet szódavizét varázsolni. A vásárlók népes tábora szerint azonban változtatni lehetne ezen. Hogyanr Minden ilelmizzeren egy- stgezen és főleg érthetően keltene feltüntetni a készítési és a lejárati dátumot. Ezt mindenki megértené, nem kellene hozzá élelmiszeripart alapismeretékkel rendelkezni. Jó volna, ha az illetékesek ezt végre meghallanak. Nagyon sok bosszankodó vásárló lenne hálós érte. Szilárd Adam Bucsa Huszonkilenc aláírással levél érkezett szerkesztőségünkbe a békéscsabai Kullch Gyula lakótelepről. A 29-es és a 30-as ház közé még az elmúlt év őszén a Tolnai utcai lakások építésekor felszabaduló földet hordtak azzal aZ ígérettel, hogy hamarosan el is szállítják — írják olvasóink. — Telt-múlt az idő, lassan már be is fejeződik a Tolnai utcai lakásépítés, a 29-es és 30-as ház között viszont ott maradt a földkupac. Időközben megkeményedett és a gaz olyan magasságban belepte, hogy a gyermekek játék közben ki sem látszanak. Ez nemcsak esztétikailag rontja a környék szépsé- t gét, hanem rendkívül vészé- | lyes a gyermekekre Is. A dóm- | bök között többkilós cementda- j rabok, téglák éktelenkednek, s a j gyerekek ezekkel játszanak. Az • idősebbek sem örülnek ezeknek ; a „dombocskáknak”, hiszen ■ többségük földszinten lakik, s ■ az építőipari vállalat feladata, az viszont nem rendelkezik megfelelő szállítóeszközzel. Olvasóink. — Telt-múlt az idő, a Kazinczy utcában egyébként sincs megfelelő játéktér a gyermekek részére — erről már régebben mi is írtunk — nagyon szeretnénk tehát, ha legalább Innen elszállítanák a rengeteg földet és helyébe játszótér létesülne. Ezzel nagyon egyetértünk és bizonyára akadnának szülők, akik szívesen vennének részt társadalmi munkában is a játszótér kialakításában, mint ahogy azt tették a Kazinczy utca 1 és 2 számú házak között. Emberemlékezét óta hull a korom a békéscsabai l-es számú Postahivatal udvarára. Az irodákban a csukott ablak ellenére is elmoszalolódnak az akták, megfeketednék a falak. Néha- nyan — kényszerűségből — már csak esernyővel mernek az udvarra lépni, de ez a manőver sem sokat ér. Ami miatt a postások kéményseprőnek látszanák, az egy alacsony, kormot, füstöt eregető kémény, a megyei tanács konyhájának kéménye. A posta udvarában lakó műszaki és hlrlapös dolgozók legutóbb július elején fordultak panasszal a tanácshoz és a konyhát üzemeltető vendéglátóipari vállalathoz, s ennek az lett az eredménye, hogy a békéscsabai városi Állami Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség felszólította a vendéglátót, hogy szeptember 15-lg szüntesse meg a postásoknak sok bosszúságot okozó koromesőt. Igaz, a határidő még nem járt le, de a kémény napjainkban is vidáman füstöl. A közégészségügyi felügyelő kérdésünkre elmondotta, hogy ha a vendéglátó Intézkedése késik, akkor határozatban rendelik el a kémény magasítását, vagy a koromfogó felszerelését. Addig is — minden látszat ellenére — senki se nézze kéményseprőnek a Szt, István téri épületből kilépő postásokat. tanulók nélkül? ötven szülő nevében írja levelét békéscsabai olvasónk, aki többek között kifogásolja, hogy az V. számú általános iskolát a tanítás megkezdéséig nem hozták rendbe, így a gyermekeknek tanév kezdetén nem tudták biztosítani a megfelelő körülményeket. A szülőket az ünnepélyes tanévnyitó után — mint olvasónk írja — nagyon kellemetlenül érinlette, hogy az iskola vezetői bejelentették: a tanítás bizonytalan Ideig nem kezdődhet meg. Másnap a gyerekeknek ki lett adva a jelszó: fogják a kosarat, irány a mezőgazdaság, mennek mákgubót szedni. „Tudom, hogy milyen komoly feladat a mezőgazdaság segítése és ez ellen nincs is kifogásom. De vajon milyen gondolatokat ébreszt az Ilyen tanévkezdés a gyerekekben és a szülök o n Is? Mindent megmagyarázunk az Idei bel- és árvízkatasztrófával? Esetlen a szakmunkás-hiány- nyal?” Levélírónk végül azzal fejezi be, hogy bizonyára akadt volna néhány áldozatkész ember — köztük kőműves, szobafestő, asztalos és más szakmunkás —, aki szívesen vállalta volna, hogy segítséget nyújt az iskola tatarozásához. A társadalmi munkára már nem egyszer volt példa ebben az iskolában is. Irányi Dezső: Bolyongások vén Itáliában Útimoiaikok, életképek 6. Az „Adria Királynőiének" gyémántjai mivel a gyerekeknek nincs megfelelő területük játékra, a járdára szorulnak, az ablakok alatt zslvajognak. így az idősebb nemzedék nem 'tud pihenni. Olvasóink közük, hogy már több helyen kérték a föld elszállítását, de nem akad gazdája, A lakásszövetkezet szerint Felhőszakadás — reggel... (Július 30.) Ennek — azért is! — örülök. Pontosan ezt az időt felhasználhatom a „fedett világ” átkutatásához. (Szép időben sajnálnám otthagyni a szép természetet.) A Nagy Remekek (a „kö_ telezők”: Dózse palota, Dóm. a többiek) megnézése új, friss napom kezdő programja. / Bemutatni? Leírni — pár szóval? Szentségtörés! Meddő vállalkozás. „PALAZZO DUCA- LE”... Én is megcsodálom külső árkádsora után gyönyörű udvarát, az Óriások lépcsőit a hadak és a tenger isteneinek (Marsnak, Neptunnak) szobraival. Aztán — alaprajz, leírás. Ismertetés kezemben — emeletről emeletre, teremből terembe... Csoportok itt is, ott Is körülöttem: angol, hémet, francia, afrikai is- elvesznek a tágas termek sarkaiban.. Tolmácsok kalauzolnak. Néha-néha ide-odasodródok, figyelek rájuk is, de önálló vagyok. Elhagyom olykor az előttem járókat, máskor elmélyedve leülök egy kis sarokba, egy-egy kép elé. vagy oda, ahol súlyos emlékek helyhez tapasztanak. Igen, jó előre bejártam már gondolatban ezeket a termeket, készültem rá, hol kell időznöm, míndenekfelett... — Egy, másfél évezred: mintegy ötven nemzedék egymás után! Mennyi viharos esemény, mennyi lepergett élet, tömény történelem itt! S az alkotások? Pénzben ki nem fejezhető, világhírű értékek, egyenként is! Ki mit ragad meg, kinek mi marad meg emlékezetében az élmény-zuhatagból, míg átlépdel a várószobákon — sekélyes kép, vagy életre megrázó han- gulathatás értelmének és érzelmeinek rezonanciája dönti el... Íme: a Négy Ajtó Terme, az „Antl-Collégió’’, a szenátus ülésterme, kápolnája, titkos irattára, a rettegett Tizek Tanácsának terme, a szűkebb Hármak Tanácsának szobája az első emeleten; a szekrény aj ló. mely titkos lejárat a börtönökbe — bennük Tiepolo, Veronese, Ttziano, Tintoretto festményei —*• a gazdag fegyvertár: zsúfolva mind a súlyos múlt emlékeivel... aligha fogható át minden egyszerre a tudatban, aligha fér „egy érző kebelbe”!... S a második emeleten a Nagytanács Terme, amely akkora, hogy „benne a pesti Operaház nézőtere kétszer férne be”, s ahol „A Föld legnagyobb méretű olajfestménye”, Ti n torét tó „Paradicsoma” látható, amelyen „még soha senki nem volt képes megszámlálni az alakokat” ...A „Szavazóterem”-ben híres tengeri csataképek, az élő történelem: küzdelem Pipin frank királlyal, keresztes háborúk... Zára, Cattaro, Lepanto, Padova, Acre, Rhodos... A néző felsóhajt: — Hatalmas idők! Egykoron az emberiséget felkavaró események! Erő, gazdagság, hatalom, mely itt összpontosult évezrednyl időben... Ezek mellett törpe egy vihar, egy emberélet... A Vendégkönyvbe, mit elém nyújtottad. <a. jegyeztem: „Nagy múlt, mérhetetlen gazdagság, kincs e permekben! Micsoda Hatalom, félelmetes urak! — De hol volt a nép?...” A történelem mindig a feltűnő nagyságokat jegyzi fel, néha az építők nevét, de igen ritkán a teherhordókét, a legmélyebb emberi fájdalmakét, örömökét... ez jár eszemben nekem is. Talán nincs egészen igazam... Velencében a nép is hatalom volt, korai századokban. Velence fénykorában, a korhoz képest haladó, demokratikus. A legnagyobb dogé is rettegett a számonkéréstől, tetteiért... s olykor a nép legegyszerűbb fiának szogáltattak igazságot a nagyokkal szemben a Törvények őrei!
