Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

Nem kéményseprők, hanem postások Lemezjátszó, alkatrész nélkül Nemrég hosszabban. írtunk arról, hogy milyen bosszúságot ókoz a tévé, a rádió és egyéb villamossági készülékek tulaj­donosainak. ha ezeket a tárgya­kat a GELKÁ-hpz javításra vi­szik. Sokszor hetekig kell vár­niuk, mert nines alkatrész. Ezen rossz, amélyét egyelőre nem tudnak beszerezni. Olvasónk ezt kérdezte: Mit óéinál jak ezek után a készülék­kel? Kidobjam az ablakon? Lödy András, a GELKA veze­tője válaszában ismélelten azok­ra a gondokra hivatkozott, me­lyek nap mint nap előfordul­nak: nincs alkatrész, ök nem tehetnek erről, a gyártó eégek nem szállítják le a megrendelé­seket s a vásárlók bosszúsága természetesen itt csapódik le. Emiatt sokszor viták keletkez­nek, de alkatrész még éttől sem lesz. (Sajnos a RAVILL műszaki osztálya nem tudja kielégíteni az igényeket. Olvasónk és töb. bek panaszát ezúttal nem a GELKÁ-nak. hanem a RAVILL- nak címezzük. Kedves műszáki Osztály! Nem lehetne ezen változtatni? A mód­ját önökre bízzuk. Elcsúfított utca Néhány héttel ezelőtt Békéscsa­bán, a Szóié utcában minden je­lölés mellőzésével csatornát ástak t hózsá néni ért« emberek. Sokan megbotránkoztat ezen, mert az ut­ca lakói vtrágóskertté varázsolták a környéket. A csatorna most el­csúfítja. űrről ír egyik olvasónk és közli, hogy az még rendjén lenne, hogy a fejlődés magával hozza az Ilyen munkákat, az viszont már egyáltalán nem, hogy a munkák befejezése után nem hozzák rend­be a kérdéses területet. A kiásott föld ugyanis ott áll á betonüt mind­két oldalán. Amikor «sós az ldó, ragacsos sár, máskor. pedig por alakjában „díszíti” az utat. Olva­sónk szerint már baleset Is elő­fordult, mert egy ember beleesett a kiásott csatornába. Meddig tűrik még ezt az illetékesek — kérdezi s a ml megjegyzésünk csupán ánnyl, hogy ha vízvezeték vagy más ok miatt szükség van az utak felbon­tására, az magátol értetődő, hogy visszahelyezik eredeti állapotába, legalábbis ez lenne a helyénvaló. Dombvidék a bérhásak között sajnos a GELKA sem tud segí­teni. Nemrég Bohus Pál békés­csabai olvasónk keresett fel bennünket hasonló panasszal. Cseh gyártmányú lemezjátszót vásárolt 1640 forintért s egy hét után kiderült, hogy nem hasz­nálható. Bevitte a GELKA-j hoz, s ott rövidesen megállapí­tották, hogy olyan alkatrész „Szavatosság, ó! ;fMa a csomagolásteehnika fejlő­désének, egyre több él több azon élelmiszerek száma, melyek' Üléses csomagolásban jutnak el o fogyasz­tó asztalára. Mivel élelmiszerekről twin szó, természetes dolog, hogy va­lamennyinek jótállási vagy szava­tossági ideje van, mely a gyártás, készités napjától lép életbe, s tart mindaddig, mig az Illető élelmiszer mindén károsodás nélkül felhasznál­ható, más szóval, emberi fogyasztás­ra alkalmas. Czt az idópontot a gyártó cég az árucikkeken köteles feltüntetni. Ez­zel nincs is baj. Találhat is a vásár­ló á bádogba zárt konzerveken rejt­jeles számhalmazt, az üvegeken, do­bozokon, tasakokon határidőket szép számmal. Ennek ellenére egy dolog azonban majdnem mindig tt tok ma­rad. Nevezetesen az, hogy mikortól kell számítani a heteket, hónapokat, éveket, e azok az elmosódott dá- t-umbelyegzések a szavatosság kez­detit, vagy végét jelentik-e? így aztán legtöbb esetben a vásár­lás a szó szoros értelmében zsákba- maaska, s majd csak használat köz­ben derül ki, hogy slkerült-e? Ha sikerült, akkor nem avas a vaj, nem keserű a halászlé, van aromája a pörkölt kávának, ás nemcsak min­den másodtk patronból lehet szóda­vizét varázsolni. A vásárlók népes tábora szerint azonban változtatni lehetne ezen. Hogyanr Minden ilelmizzeren egy- stgezen és főleg érthetően keltene feltüntetni a készítési és a lejárati dátumot. Ezt mindenki megértené, nem kel­lene hozzá élelmiszeripart alapisme­retékkel rendelkezni. Jó volna, ha az illetékesek ezt végre meghalla­nak. Nagyon sok bosszankodó vá­sárló lenne hálós érte. Szilárd Adam Bucsa Huszonkilenc aláírással levél érkezett szerkesztőségünkbe a békéscsabai Kullch Gyula lakó­telepről. A 29-es és a 30-as ház közé még az elmúlt év őszén a Tolnai utcai lakások építése­kor felszabaduló földet hordtak azzal aZ ígérettel, hogy hamaro­san el is szállítják — írják ol­vasóink. — Telt-múlt az idő, lassan már be is fejeződik a Tol­nai utcai lakásépítés, a 29-es és 30-as ház között viszont ott ma­radt a földkupac. Időközben megkeményedett és a gaz olyan magasságban belepte, hogy a gyermekek játék közben ki sem látszanak. Ez nemcsak esztéti­kailag rontja a környék szépsé- t gét, hanem rendkívül vészé- | lyes a gyermekekre Is. A dóm- | bök között többkilós cementda- j rabok, téglák éktelenkednek, s a j gyerekek ezekkel játszanak. Az • idősebbek sem örülnek ezeknek ; a „dombocskáknak”, hiszen ■ többségük földszinten lakik, s ■ az építőipari vállalat feladata, az viszont nem rendelkezik megfelelő szállítóeszközzel. Ol­vasóink. — Telt-múlt az idő, a Kazinczy utcában egyébként sincs megfelelő játéktér a gyer­mekek részére — erről már ré­gebben mi is írtunk — nagyon szeretnénk tehát, ha legalább Innen elszállítanák a rengeteg földet és helyébe játszótér léte­sülne. Ezzel nagyon egyetértünk és bizonyára akadnának szülők, akik szívesen vennének részt társadalmi munkában is a ját­szótér kialakításában, mint ahogy azt tették a Kazinczy ut­ca 1 és 2 számú házak között. Emberemlékezét óta hull a korom a békéscsabai l-es számú Postahivatal udvarára. Az iro­dákban a csukott ablak ellenére is elmoszalolódnak az akták, megfeketednék a falak. Néha- nyan — kényszerűségből — már csak esernyővel mernek az ud­varra lépni, de ez a manőver sem sokat ér. Ami miatt a pos­tások kéményseprőnek látsza­nák, az egy alacsony, kormot, füstöt eregető kémény, a me­gyei tanács konyhájának kémé­nye. A posta udvarában lakó mű­szaki és hlrlapös dolgozók leg­utóbb július elején fordultak panasszal a tanácshoz és a kony­hát üzemeltető vendéglátóipari vállalathoz, s ennek az lett az eredménye, hogy a békéscsabai városi Állami Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség felszólította a vendéglátót, hogy szeptember 15-lg szüntesse meg a postásoknak sok bosszúságot okozó koromesőt. Igaz, a határ­idő még nem járt le, de a ké­mény napjainkban is vidáman füstöl. A közégészségügyi fel­ügyelő kérdésünkre elmondotta, hogy ha a vendéglátó Intézkedése késik, akkor határozatban ren­delik el a kémény magasítását, vagy a koromfogó felszerelését. Addig is — minden látszat el­lenére — senki se nézze ké­ményseprőnek a Szt, István téri épületből kilépő postásokat. tanulók nélkül? ötven szülő nevében írja levelét békéscsabai olvasónk, aki többek között kifogásolja, hogy az V. számú általános iskolát a tanítás megkezdéséig nem hozták rendbe, így a gyermekeknek tanév kezdetén nem tudták biztosítani a megfelelő körülményeket. A szülőket az ünnepélyes tanévnyitó után — mint olvasónk írja — nagyon kellemetlenül érinlette, hogy az iskola vezetői be­jelentették: a tanítás bizonytalan Ideig nem kezdődhet meg. Más­nap a gyerekeknek ki lett adva a jelszó: fogják a kosarat, irány a mezőgazdaság, mennek mákgubót szedni. „Tudom, hogy milyen komoly feladat a mezőgazdaság segítése és ez ellen nincs is ki­fogásom. De vajon milyen gondolatokat ébreszt az Ilyen tanév­kezdés a gyerekekben és a szülök o n Is? Mindent megmagyarázunk az Idei bel- és árvízkatasztrófával? Esetlen a szakmunkás-hiány- nyal?” Levélírónk végül azzal fejezi be, hogy bizonyára akadt volna néhány áldozatkész ember — köztük kőműves, szobafestő, aszta­los és más szakmunkás —, aki szívesen vállalta volna, hogy segít­séget nyújt az iskola tatarozásához. A társadalmi munkára már nem egyszer volt példa ebben az iskolában is. Irányi Dezső: Bolyongások vén Itáliában Útimoiaikok, életképek 6. Az „Adria Királynőiének" gyémántjai mivel a gyerekeknek nincs megfelelő területük játékra, a járdára szorulnak, az ablakok alatt zslvajognak. így az idő­sebb nemzedék nem 'tud pihen­ni. Olvasóink közük, hogy már több helyen kérték a föld el­szállítását, de nem akad gazdá­ja, A lakásszövetkezet szerint Felhőszakadás — reggel... (Jú­lius 30.) Ennek — azért is! — örülök. Pontosan ezt az időt felhasználhatom a „fedett világ” átkutatásához. (Szép időben saj­nálnám otthagyni a szép termé­szetet.) A Nagy Remekek (a „kö_ telezők”: Dózse palota, Dóm. a többiek) megnézése új, friss napom kezdő programja. / Bemutatni? Leírni — pár szó­val? Szentségtörés! Meddő vál­lalkozás. „PALAZZO DUCA- LE”... Én is megcsodálom külső árkádsora után gyönyörű udva­rát, az Óriások lépcsőit a hadak és a tenger isteneinek (Marsnak, Neptunnak) szobraival. Aztán — alaprajz, leírás. Ismertetés kezemben — emeletről emelet­re, teremből terembe... Csopor­tok itt is, ott Is körülöttem: an­gol, hémet, francia, afrikai is- elvesznek a tágas termek sar­kaiban.. Tolmácsok kalauzol­nak. Néha-néha ide-odasodró­dok, figyelek rájuk is, de önálló vagyok. Elhagyom olykor az előttem járókat, máskor elmé­lyedve leülök egy kis sarokba, egy-egy kép elé. vagy oda, ahol súlyos emlékek helyhez tapasz­tanak. Igen, jó előre bejártam már gondolatban ezeket a ter­meket, készültem rá, hol kell időznöm, míndenekfelett... — Egy, másfél évezred: mint­egy ötven nemzedék egymás után! Mennyi viharos esemény, mennyi lepergett élet, tömény történelem itt! S az alkotások? Pénzben ki nem fejezhető, vi­lághírű értékek, egyenként is! Ki mit ragad meg, kinek mi marad meg emlékezetében az élmény-zuhatagból, míg átlép­del a várószobákon — sekélyes kép, vagy életre megrázó han- gulathatás értelmének és ér­zelmeinek rezonanciája dönti el... Íme: a Négy Ajtó Terme, az „Antl-Collégió’’, a szenátus ülésterme, kápolnája, titkos irattára, a rettegett Tizek Ta­nácsának terme, a szűkebb Hár­mak Tanácsának szobája az el­ső emeleten; a szekrény aj ló. mely titkos lejárat a börtönök­be — bennük Tiepolo, Verone­se, Ttziano, Tintoretto festmé­nyei —*• a gazdag fegyvertár: zsúfolva mind a súlyos múlt em­lékeivel... aligha fogható át minden egyszerre a tudatban, aligha fér „egy érző kebelbe”!... S a második emeleten a Nagy­tanács Terme, amely akkora, hogy „benne a pesti Operaház nézőtere kétszer férne be”, s ahol „A Föld legnagyobb mére­tű olajfestménye”, Ti n torét tó „Paradicsoma” látható, amelyen „még soha senki nem volt ké­pes megszámlálni az alakokat” ...A „Szavazóterem”-ben híres tengeri csataképek, az élő törté­nelem: küzdelem Pipin frank királlyal, keresztes háborúk... Zára, Cattaro, Lepanto, Pado­va, Acre, Rhodos... A néző felsóhajt: — Hatal­mas idők! Egykoron az embe­riséget felkavaró események! Erő, gazdagság, hatalom, mely itt összpontosult évezrednyl idő­ben... Ezek mellett törpe egy vihar, egy emberélet... A Ven­dégkönyvbe, mit elém nyújtot­tad. <a. jegyeztem: „Nagy múlt, mérhetetlen gazdagság, kincs e permekben! Micsoda Hatalom, félelmetes urak! — De hol volt a nép?...” A történelem mindig a feltűnő nagyságokat jegyzi fel, néha az építők nevét, de igen ritkán a teherhordókét, a leg­mélyebb emberi fájdalmakét, örömökét... ez jár eszemben ne­kem is. Talán nincs egészen igazam... Velencében a nép is hatalom volt, korai századokban. Velen­ce fénykorában, a korhoz képest haladó, demokratikus. A legna­gyobb dogé is rettegett a szá­monkéréstől, tetteiért... s olykor a nép legegyszerűbb fiának szogáltattak igazságot a nagyok­kal szemben a Törvények őrei!

Next

/
Thumbnails
Contents