Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

Naponta 300 ezer tégla Alig tíz napja tartottak megyei szintű tanácskozást Békéscsabán az illetékes felsőbb szervek kép­viselői arról, hogyan lehetne meggyorsítani a belvízkáros la­kások építését, illetve helyreál­lítását? Dr. Árvay József minisz­teri főosztályvezető állást fog-S lalt amellett, hogy meg kell gyorsítani az anyagellátást ezen a tájon is. Az elmúlt tíz napban hasznos intézkedések történtek megyénk­ben. A megyei tanács vb megbí­zásából operatív munkabizottság jött létre az építési, közlekedési és vízügyi osztály, a MÉSZÖV, az OTP, a TÜZÉP, a téglaipar és a szállítási bizottság képviselői­ből. A munkabizottság legutóbbi ülésén kiderült: naponta 300 ezer tégla 38—40 tonna cement, 750 köbméter kavics és egyéb alapanyag érkezik a belvízkáros városokba, falvakba. Az operatív munkabizottság úgy értékelte: ha a folyamatos anyagszállítás üteme nem las­sul — márpedig nem szabad las. sulnia, és az időjárás is kedvez —, akkor az első ütemben terve­zett 750 lakás újjáépítése ée az 520 helyreállítása határidőre el­készül megyénkben. Igen nagy segítséget nyújt a munkákhoz az OTP. Eddig ezer- huszonkilenc lakás hitelkérésére érkezett kérvény az OTP-hez, s ebből 921-nek az ügyét soron kí­vül el is intézték. A szállítási bizottság pedig gondoskodik ar­ról, hogy a közutakon való anyagszállításhoz megfelelő jár­mű álljon rendelkezésre; Az operatív munkabizottság mind­addig megmarad és hetenként tanácskozik, tájékoztatást kér az illetékes tanácsi szervektől a munkák állásáról, amíg vala­mennyi helyreállítási vagy új­jáépítési lakásnak legalább egy szobáját beköltözésre ált nem ad­ják az I. lépcsőben. A. R. tálók a galambok és színpadot ácsoló munkások, a miniszok­nyás lányok és maximilliomo­sok, ultra-ragyogású katona­tisztek, egyenruhás tengerészek, régi dámák és bagórágó hippik tarka egyvelegében körbe-kör- be — közben kézikönyvemmel górcső alá veszek minden mű­remeket, ahogy illik: Márk dómjának öt kapuzatát, a lo­vacskákat felette; szomszédjá­ban az órákat, a magasban ha­rangjukon kalapáccsal ütő mó­rok figuráit, a Doge-palotát... Egyelőre bejárók mindent s árgus szemekkel végigvizsgá­lok mindent, amihez — nem kell belépő. (A kiválasztottak látogatását, alaposabban, más­napra tervezem!) Ringva-sétál- va, vagy olykor egy-egy pádon, kövön üldögélve, bámészan hallgatom én is — mint min­denki más — a zenét.-' Aztán végignézem a rakpar­tot is: a Molo Ríva degli Schia- vonit, az induló hajókat. Tájé­kozódom, hisz erre is szükség lesz, ha vízre szállók... A Só­hajók Hídja alatt is ülök egy negyedórát, míg a parton jön- nek-mennek s száz nyelven te­referélnek az idegenek s elle­begnek percenként a híd alatt a gondolák... Előbb kelet felé járom végig a partot — szép szigetek, ligetek, az Arsenál, Lidó képe, arab mesék... — majd nyugatnak fordulóik. Betérek az elhagy ottabb si­kátorokba is. A Teret elhagyva „főúton” indulok — közben csak egy piccoló sör egy „bár”- ban — apró terek, azokon a hason-elnevezésű templomok során át... Campo Morse, Zove­A ház nélküli utcák lakói Az úttörők, Vietnamért Arról már nem beszél senki, hogy június 12—14 között 141, június 26-án ötven perc alatt 95 milliméter csapadék hullott a községre, hogy a talaj és a csapadékgyújtők június 12-ig telítetté váltak, s több vizet sem elnyelni sem befogadni nem voltak képesek, hogy a harmincas évek inségmunkái- nak idején épült árokrendszer használhatatlannak bizonyult, hogy az árvízzel együtt jelent­kező belvíz szinte a község egész mezőgazdasági területét elöntötte. Békés községben csak arról beszélnek, hogy több mint 500 házat kell újjáépíteni, illetve felújítani, hogy még egyetlen új házat sem adtak át, hogy 11 család még mindig a Kossuth utcai iskolában lakik. A tanácsnál egymásnak adják a kilincset a panaszosok. Nagy Gábor, a nagyközség tanácsa végrehajtó bizottságának elnök- helyettese naponta 20—25 em­bert fogad. A még most sem végleges műszaki felmérés sze­rint 279 lakájt kell újjáépíteni, 263-at felújítani. Ám ha a helyreállítás tempója nem gyor­sul meg, szükségszerűen növek­szik az újjáépítések száma. A legtöbb gondot az a száz család okozta, amelyeket ki kel­lett telepíteni. Legtöbben a ro­konoknál, ismerősöknél húzták meg magukat, de 21 családot a tanács az iskolákban helyezett el. Most, hogy megkezdődött a tanév, az iskolák a Kossuth ut­cai kivételével' felszabadultak. A község vezetői hiáha szeret­ték volna ideiglenesen igénybe venni' a személyi tulajdonban levő lakásokat... A felsőbb szer­vek nem járultak hozzá. A ta­nács — mit tehetett — újabb szükséglakásokat jelöltek ki, külterületeken és a szanálásra váró, már kisajátított házak­ban, de — és ezt már az elnök- helyettes némi bosszúsággal mondja — az emberek nem hajlandók elfogadni. Fellebbez­ték és még a megyéhez is el­mentek panaszkodni; A riport szeptember 3-án ké­nigo, Maurizio, Morosini. San Vidal: ahány tér, annyi híres templom, tízannyi műremek- palota. Én bekukkantok, ahova lehet... (Többnyire oda is — „pardon, scusi”..: vissza, de már láttam valamit — ahova nem lehet...) Az Accadémia hídján lépem most át a Canale Grandé-t, s a labirintusokon át a Zattare-ra bukkanok ki. Ez hosszú rakpart a Duna-széles Canale de la Giudecca partján — szemben a hasonnevű nagy­szerű szigetív: zöld fák között fehér és tarka épületek hosz- szú dominó-sora. Előttük már nagy tengeri hajók horgonyoz­nak s el is úsznak előttem. Megcsodálom őket: ott, annak a fedélzetrésze magasabb, mint mögötte, a négyemeletes ház tetőzete. Maga a part is érdekes; Cso­korba láncolt vastag cövekek a vízben négy-ötösével; tarkára festett bóbitát hordó díszoszlo­pok a parton, zöld fákkal, vi­rággal beültetett sétány.:. Ten­geri levegő, itt már kevés sé­táló. Én végighúzok egészen a kilométerhosszú sétány végére. Beténfergek itt is, ahova nem szabad: a zárt kikötőrészbe, méla-tudatlanul. Katonaság? vagy a kereskedelmi érdek őrzi úgy? Benn megfordítanak. Mit keresek? — így egy egyenru­hás. »Szavát nem értem ponto­san, de mondja... No-no, talán kémgyanús lehetek? — Hát a napnyugtát figye­lem... — mondom magyarul. — Az szép! És elfordulok, amerre sza­bad. (Folytatjuk) szült. Az iskolát szeptember nyolcadikéig kellett elhagynia a 11 családnak. Kossuth utca 34. Az iskola épülete szokatlanul csendes. Az árnyékos udvaron fehérnemű szárad. Süveges Má'tyásék két hónap­ja lakják az egyik termet. A férj, a feleség és a kislány. Az öreg házat, amelyet tönkretett a víz, néhány évvel ezelőtt vet­ték. Részletre. Még mindig fi­zetik s egy év múlva kezdik törleszteni az új ház 115 ezer forintos kölcsönét. Az ideigle­nes megoldásként felajánlott Szánthó Albert utcai lakást nem fogadták él. ,.A tanítási órát zavarni ti­los” feliratú ajtó mögött három család lakik. Nagy Ferencék meg a lányuk a gyerekekkel és Koszti Sándorné. Összesen he­ten. A hatalmas termet térítők­ké!, nippekkel megrakott kom­binált szekrények barikádjai osztják fel; Az egyik sarokban televízió, az ajtó mellett gáz­tűzhely. Bent főznek a közös helyiségben. A falon, a kettős ágy fölött zászlótartó. A fekete tábla elmaszatolódott ákom- bákomjai még az előző tanévet idézik. Nagy ék sem akarnak a felajánlott lakásba átköltözni (az új ház fala már áll a Prá­gai utcában), de Nagy néni tud­ni véli, hogy a tanács itt meg ott sok olyan üres lakás fölött rendelkezik, amit ő szívesen el­fogadna, de hát neki nincs pro­tekciója... Az iskolában lakóik közül alighanem Králikék vannak a legnehezebb helyzetben. Az Irá­nyi Dániel utcában laktak, de csak mint lakók. Így, hogy most „földönfutóvá váltak” semmiféle segélyre, építési köl­csönre nem jogosultak —mond­ja az asszony. Egy hónapja köl­töztek az iskolába a három kis­gyerekkel. A férj — naponta oda—vissza utazva — Eleken dolgozik, kubikos. Csak azasz- szony van otthon, így csak ő panaszkodik. Sem a szülőknek, sem a testvéreknek nincs sa­ját lakásuk. Sehova se tudnak menni. Azaz a tanács felaján­lott egy lakást, Békéstől 6 kilo­méterre, de ott — az asszony megnézte a házat — nincs se víz, se' villany. Pénzük sincs. Építeni nem tudnak. Albérletet hiába kerestek. özvegy Horváth Károlyné népes családjával szintén az is­kola lakója. Bár már áll az új ház, mégis elégedetlen. Fiával együtt indulnak a Berényi útra. A házat a békési ktsz építet­te fel. Szoba, konyha, kamra. Minden a helyén, csak éppen „elfelejtették” lepallásolni a házat az építők. A mennyezet papírvékony. A nádfonatra csapkodott, de a máris repe­dező malter ujjnyi hasadékain át látszanak a cserepek. Itt hatan /laknak majd. Az Erkel utca Szabolcs ár­vízsújtotta házainak kép^t idé­zi. Igaz, a romokat már eltaka­rították, de... a fél utca hi­ányzik. Barakokban, ólakban laknak az emberek. Ajtó nincs. Egy-egy megmaradt faldarab elé függönyt húznak s mögé húzódnak. De a házszámtáblát — alig maradt több egy-egy épületből — a kunyhók .falára szögezték. Thurzó Ferencék az Erkel Fe­renc u. 12 szám alatt a disznó­mesmmssi Q 1970. SZEPTEMBER 9. ól szomszédságában, egy nyitott színben laknak. A két idős em­ber csaknem a szabad ég alatt a szénre, kukoricacsutkára te­rített ágyneműn alszik két hó­napja. De most már hűvösek az éjszakák. Fáznak. A Prágai utca 14 számú ház fala már kibukkant a földből. Egy hét múlva már — állítja a házigazda Tóth Gábor — állnak a falak, s mire megjön a rossz idő, beköltöznek. A férfi, aki 18 éve dolgozik a békési tég­lagyárban, láthatóan megnyugo­dott már. Csak éppen még cse­repet nem tudott szerezni. A tanácselnökhedyettes azt mondta: — Ismerem az anyagszállítási diszpozíciókat. Most inár az anyaghiány nem lehet oka a késésnek. Ha késve is, de az el­látás napokon belül folyamatos lesz. A békési újjáépítésből a Bé­kés megyei Tanács Építőipari Vállalata 30, a Békési Építő­ipari Ktsz 89, a békési Egyet­értés Tsz 26, a Kossuth 23, a TÖVÁLL 10, az orosházi kis­iparosok építőipari jellegű szö­vetkezete 7 lakás felépítését vállalta. A Prágai és az Erkel utcá­ban a Tanácsi Építőipari Vál­lalat 21 dolgozója épít. A mű­vezetővel járjuk végig a mun­katerületet. — Csak anyag, anyag, anyag legyen. Most is üzemzavar van a téglagyárban, alig kapnak utánpótlást. Négy ház fala már áll, háromnak megcsináltuk az alapját. Egy hónap múlva 8— 10 épületet átadunk. Év végére — nagyon remélem — mind a harminccal végzünk, Arról viszont már csak némi unszolás után beszél, hogy a keskeny, sáros kis utcába alig lehet behajtani az anyagszállí­tó kocsikkal. Nehezíti a mun­kát, hogy egy utcában hárman is építenék, ők a ktsz és a ma­szek kőműves. Hogy milyen sorrend alapján fognak hozzá a munkához a kivitelezők azt megnyugtatóan nem sikerült tisztázni, de egye­sek; — akiknek még érintetle­nül áll a telke — holmi önké­nyes sorrendről beszélnek.Hogy valami igaza mégis lehet a suttogóknak, azt többek között a hetekkel ezelőtt kiázott, víz­zel telt alapgödrök, a gazdát­lannak látszó és a forgalmat akadályozó téglarakások, sóder­halmok látszanak igazolni. Az embernek az az érzése — és ezt bizonygatják a ' békésiek is —, hogy nemcsak az anyagellátás­sal, hanem a szervezéssel is baj van. Mindenki csak fut, ro­han s a bizonytalanság a leg­jellemzőbb szó a ház nélküli utcák lakóira. Persze, minde­nekelőtt tetőt szeretnének a fejük fölé. És jó szót is. Vala­miféle biztatást, mert a júniusi tragédia nemcsak a szívet rán­totta görcsbe, hanem a kezet is. Azt a kezet, amely építhetne is. Brackő István A KISZ KB Titkárságának ha tározata alapján a Miagyar Ű1 törők Szövetsége, a Pajtás, vak. mint a Magyar Rádió és Televí zió közreműködésével „Úttörők — Vietnamért” elnevezéssel or­szágos kerékpáros stafétát ren­dez szeptember 25—26—27-én. Kedden délelőtt a nagyszabá­sú staféta megyei előkészületei, ről, lebonyolításáról tartottak tájékoztatót a békéscsabai Ifjú­sági és Űttörőházban, a városi és járási úttörőtitkároknak. A program szerint a Jtözségek, fal­vak úttörőcsapatai az általuk hímzett selyemszalagot (amelyen feltüntetik a csapat nevét szá­mát, az alakulás és a harcoló vietnami fiataloknak jelképesen küldött kerékpárok számát) szeptember 23-án juttatják el a járási székhelyekre, ahonnan különböző útvonalakon szeptem. bér 24-én Viszik Békéscsabára, az Ifjúsági és Űttörőház elé. Szakosított szarvasmarha-telep Dombegyházán Megyénk első termelőszövet­kezeti szakosított szarvasmarha­telepét a dombegyházi Petőfi Tsz-ben adták át rendeltetésé­nek. A 16 millió forintos költ­séggel épült modern telepen tbc- menteg állománnyal „népesítik” be az istállókat. A tehénistálló­kon kívül 144 férőhelyes borjú­nevelő, elletőistálló és tejház áll rendelkezésre. Külön női, férfiöltöző, mosdó, pihenő készült a munkások ré­szére. Az egyik tehénistállóban ugyanis kizárólag .nők dolgoz­nak, s így nemes verseny ala­kulhat ki a férfi és női brigádok között. A fejést, a trágyakihor- dást és egyéb nehéz fizikai mun­kát ugyanis gépesítették, így nem lesz fáradságos, inkább na­gyobb szakértelmet követel az új telep a munkásoktól. Megyénk termelőszövetkeze­teiben 1970—71-ben — főként társulással — még újabb szako­sított szarvasmarha-telepeket építenek. ................. (__________ F elhívjuk Gyónta község lakosainak figyelmét, hogy a gabonafelvásárló takarmánykeverőjéhez épített 20 kV-os leágazást és transzfor­mátorállomást feszültség alá helyeztük. A beren­dezése^ megközelítése és érintése életveszélyes. BÉKÉS MEGYEI ÁÉV _______________________162448 H egesztő szakmunkásokat veszünk fel Bérezés megállapodás sze­rint. Kéthetenként szabad szombat. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezés: MGV. 6. SZ. GÉPJAVÍTÓ ÁLDOMÁS, Mezőkovácsháza. ______________________ 669 P AMUTTEXTILMÜVEK BÉKÉSCSABAI GYÁRA (Pamutszövő) £ e 1 v esz szövő munkakörbe átképzősöket és gyakorlattal rendelkező szövőket, valamint 15 évet betöltött lányokat és fiúkat szövő­ipari tanulónak. Bővebb felvilágosítást a gyár üzem- gazdasági osztályán. 1924

Next

/
Thumbnails
Contents