Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

I öriiskeresstes aktívákat jutalmaztak

Tomegvéradás az üzemekben

Bizalmat kapott a vezetőség

A Vöröskereszt megyei vezetősége az árvízvédelemben kitűnt járási, városi vezetők részére bensőséges ünnepséget rendezett tegnap délelőtt Békéscsabán. A' résztvevőket Oz Ferenc megyei titkár üdvözölte a vezetőség nevében és értékelte a megyében végzett munkát. Többek között elmondotta, hogy az árvízvédelemben 56 egészség- ügyi szakasz és több mint kétezer vöröskeresztes aktíva vett részt. Az aktívák ugyanúgy , a gátakon, mint a fogadóhelyeken | serényen tevékenykedtek, nagyban hozzásegítették a szervező- bizottságokat ahhoz, hogy a kitelepített 35 ezer embert zökkenőmentesen tudták elhelyez0*

Elet és iskola kapcsolata Murooyban

A községi tanács végrehajtó bizottságának ülésén számolt be az iskolaév kezdetének tapasztalatairól és az elkövetkezendő tervekről Hajdú Sándor, a központi általános iskola igazgatója.

Elmondta, hogy minden lehetséges eszközzel erősíteni kívánják az iskola és az élet kapcsolatát, szeretnék tanítványaikat minél jobban felkészíteni a munkára, a továbbtanulásra, a 14 esztendős kor utáni életre. Részben nevelésközpontú pedagógiai tevékenységgel, részben konkrét iskola-társadalom együttműködéssel. Ezek közül legfontosabb lesz talán az a forma, hogy a tanulók az erre fordítható időben a község termelőüzemeiben dolgoznák, aminek fejében azok segítenek az iskola szállítási gondjainak megoldásában, részt vesznék az épület és a különböző belső berendezések karbantartásában. Ezen felül az állami gazdasági szakszervezeti bizottság vállalja öt gyerek üdültetését 1971 nyarán. A társadalommal való kapcsolat szorosabbra fűzését szolgálja az a határozat is, hogy az eddiginél több szülőt vonnak be a szülői munkaközösség munkájába.

A muronyi központi általános iskola sem rendelkezik ■ jobb tárgyi, anyagi feltételekkel, mint a megye más hasonló intézményei. Az összefogás, az akarat, a jószándékú tenni- akarás mégis jelentősen fokozza és fokozhatja a nevelőmunka hatékonyságát.

AZ ÚJKÍGYÓST ÁFÉSZ

eladásra kínál

1 db román pótkocsit Zetorhoz

Eladási ár megegyezés szerint.

Érdeklődni: Újkígyós. Telefon: 5. 164741

A HŰTŐHÁZ

m w fi r 00»

férfi es női

segédmunkásokat

felvesz.

Jelentkezés a munkaügyi vezetőnél. x

4 jlMMmssn

1870. SZEPTEMBER 89.

ni. A Vöröskereszt nemcsak a Békés megyeieket, hanem a Szabolcs-Szatmár megyei árvízkárosultakat is segítette. Ezért a Szabolcs-Szatmár megyei tanácstól elismerő levelet kaptak és köszönetét az áldozatkészségért. '

Az árvízvédelemben végzett kimagasló teljesítményekért ösz- szesen 120-an kaptak emlékérmet, illetve elismerő oklevelet. Többek között Öz Ferenc megyei titkár, Gyebnár Károly előadó, Máthé Pálné gazdasági vezető, ezenkívül a járási és városi titkárok többsége, valamint Petró Mihály, a békéscsabai KISZ-táborban végzett segítőkész munkájáért. A községekben és városokban hasonló ünnepségüket rendeznék a közeljövőben, ahol az aktíváknak adják át a jelvényeket és okleveleket.

Szeptember utolsó napjaiban a békéscsabai vállalatok és üzemek dolgozói közül sokan mutattak példát emberbaráti segítésből, szolidaritásból. A Vörös- kereszt városi vezetősége és a megyei Vérellátó Állomás több helyen önálló véradónapot rendezett. A békéscsabai Kötöttáru- gyárban 120-an vettek részt a véradáson, de év közben is sokan jelentkeztek. így ez év januártól összesen 180 kötöttáru- gyári dolgozó segítette beteg embertársainak gyógyulását. Szeptember 28-án, hétfőn a gépjavító állomáson tartottak vér- adónapot. A jelentkezés itt is várakozáson felüli volt. A MÁV- nál kétnapos véradást rendeznek 29—30-án, s a MÁV dolgozói szintén példamutatóak e nemes cselekedet teljesítésében.

(Tudósítónktól)

Sokoldalú eszmecsere előzte! meg a két esztendővel ezelőtt a1 szeghalmi járási pártbizottság- j hoz érkezett kérelmet, melyben j a községi alapszervezethez tartozó nyolc bucsai pedagógus ( párttag kérte, hogy önálló alap-j szervezetet hozhassanak létre I az iskolában. Voltak, akik a kis! létszám miatti esetleges életképtelenségtől féltek, másokat a községi alapszervezet gyengülése aggasztott.

Az idő ezúttal is igazolt. Ha voltak is kezdeti nehézségek, az új alapszervezet végül is létjogosultságot nyert. Munkájával bizonyította, hogy a pedagógusok szakmai és politikai összefogásának megteremtésében segítője tud lenni az iskolai élet

irányításának. Különösen az évente új tematikával jelentkezői politikai oktatások szolgáltattak jó alkalamat arra, hogy párttagok és pértonkívüliek megvitassák az oktató-nevelő munkához legközvetlenebbül kapcsolódó ideológiai kérdéseket.

Ezekkel a főbb gondolatokkal terjesztette az alapszervezet elé beszámolóját Finta Sándor titkár, majd a jövő feladatairól szólva elmondta, hogy a tantestület kommunistáira különösen lelkiismeretes, odaadó munka vár a kettős nevelés káros hatásai elleni küzdelemben. Ennek érdekében fokozottabban törekedniük kell az úttörőélet vonzóbbá tételére, s az életkori sajátosságok figyelembevételével a tartalmasabb munkára. Arra, hogy az eddiginél jelentősebb szerepet kapjon az órákon a nevelés, arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknak és a munkás-, parasztfiataloknák nagyobb segítséget adjanak.Egy vasútvonal százéves jubileuma

Kossuth Lajos gondolata

volt, hogy a magyar Alföldet az Adriai-tengerrel vasútvonallal

kell összekötni, ezáltal terményeinket — Ausztriára való tekintet nélkül — vihetjük a külföldi államokba.

Huszonhárom év telt el azután, amíg a kosrsuthi elgondolás, az 1868. évi VIII. törvénycikk alapján megvalósulhatott a Nagyvárad—Békéscsaba—Szeged—Szabadka— Eszék—Fiume közötti vasútvonal megépítésével. A szükséges földmunkák Szeged és Orosháza között már 1863-ban elindultak, az akkori súlyos munkanélküliség, a példátlan aszály miatt még nehezebb életviszonyok javításában is szerepet játszottak. 1864-től egy- ideig szünetelték a munkálatok. Az 1869. szeptember 11-től 1874. szeptember 14-ig terjedő időszakban megépült 389 kilométer hosszú vasútvonal nak Békéscsaba—Hódmezővásárhely közötti

64 kilométer hosszú szakaszát 1870. június 16-án; a Nagyvárad —Békéscsaba közötti 87 kilométeres részét pedig 1871. szeptember 14-én adták át a forgalomnak.

Minket, Békés megyeieket, elsősorban e két vonalrész építési és forgalomba helyezési eseményeinek emlékei érdekelnek. Megyebeli hírlapjaink tudósításai azonban csak az utóbb létesült 87 kilométeres vonalrésszel foglalkozták, mert a vármegye akkori székhelye, Gyula csak ekkor kapcsolódhatott be a vasúti vonalhálózatba. Békéscsabán át viszont már 1858 óta volt vonatközlekedés Pest—Szolnok—

Arad irányában s így a Hódmezővásárhely felőli csatlakozás építkezése már nem volt olyan érdeklődést keltő, mint a gyulaié. Békéscsaba ezzel a vonallal lett vasúti csomópont, Orosháza és Sarkad is ezzel jutott vasúthoz.

Gyuláit az „első ásóvágást” az akkor még a város határában levő Popp-féle tanya területén, 1870. január 17-én ünnepélyes keretek között tették. A talicskákból emelt szószékről Pnnz munkavezető főmérnök üdvözölte a megjelenteket, majd az építő vasúttársaság részéről Szakái Lajos ismertette a pályaépítés történetét és ezután — amint a hírlapi közleményben olvashatjuk, — „zsebéből egy zacskót vett ki s az abban volt 50 darab hatost kiszórta. Tán felesleges is érintenem, miszerint beszédjének azon része, mi a pénz kiszórására vonatkozott, keltett legnagyobb lelkesedést. Szűnni nem akaró éljenzés, megszakítva a pénz után kapkodok egyes megjegyzései által, követte ezt. Szónok az éljenzések közepette alig tudott egy ásóhoz jutni, mellyel a szokásos ásást véghez vigye.

Ilyen nagy von az öröm

akkor Gyulán, de ehhez gond is társult, mert a létesülő vasútállomáshoz vezető kocsiút hiányzott. A panasz erre akkor így ! hangzott: „Lesz vasútunk — ha- nem lesz eső és sár ezentúl is, I mint eddig volt s aztán az a kér-1 dés, hogy jutunk majd ki az in- | dóházhoz. Loiz-e megfelelő jó l közlekedési ütünk, mely lehető- j vé teszi, hogy az indóházhoz minden időben eljussunk? E nélkül ugyan határunkat össze-visz- sza hálózhatják a vasútvonalak;, mind nem használ ez semmit, mit ér, ha nincs megfelelő út, melyen édesmagunkat, vagy szállítmányainkat könnyen és kényelmesen az indóházhoz vihes- sük”. Ez a jogos kívánság 1874-ben a mai gyulai Béke sugárút kinyitásával és kikövezésével teljesült. (Ez volt egyúttal a megyében az első nagyobb modem városrendezési teljesítmény).

A vasút építkezése olyan gyors ütemben haladt, hogy az első „vaspályavonat félbokrétázva és lobogózva” már 1871. május 8- án átmehetett Sarkadra. A Nagyváradig terjedő teljes vonalrészt pedig az évi szeptember 14-én adták át a forgalomnak, szintén nagy ünnepség közepette, amikor „nem volt arc, melyen az esemény feletti öröm vissza nem tükröződött volna” —írta az egykorú hírlaptudósító.

Az új vasútvonal jelentősen megnövelte Békéscsaba személyforgalmát és teherforgalmát egyaránt. Az 1895-ös adatok szerint abbán az évben 330 ezer utas szállt fel a csabai állomáson, 95 ezer az orosházin. Rell Lajos

nyugalmazott MÁV műszaki főtanácsos

Szeptember 30-án, szerdán dél. előtt tartja soron következő ülését a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő pedagógiai bizottság Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában.

Az illésen Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára mond megnyitót, majd Knap- csek Pálné, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, a megyei pedagógiai

A beszámolót élénk vita követte, melynek során felszólalt — többek között — Boruzs József, aki a járási pártbizottságot képviselte a taggyűlésen. Őszinte örömének adott kifejezést, amiért az alapszervezet beváltotta a két esztendővel ezelőtti' reményeket.

A taggyűlés második felében került sor a vezetőségválasiztás- ra, ahol a vezetőség jelenlegi tagjai a következő esztendőkre is bizalmat kaptak.

Szilárd Ádám

bizottság vezetője mond vitaindítót „A szülői munkaközösségek és pedagógiai bizottságok tevékenysége és feladatai az 1970—71-os tanévben” címmeSL Az ülésen részt vesznek a pedagógiai bizottság tagjai, a járási, városi művelődésügyi osztályok vezetői, valamint a járási és városi pedagógiai bizottságok vezetői.

— Hát. — Félelmemet egyszer,

re furcsa bizonytalanság érzése váltotta fel. Mit mondhatnék az idegennek?

Mert az igazság az, hogy én Dini péká után Szélesít szerettem a fiúk közül a legjobban, ő is kedvelt engem, de vajon állíthatom-e, hogy a barátja vagyok?

— Mondd meg Jóskának, — lépett közelebb hozzám a férfi —, hogy új tanyás van a szomszédban. Ha tud, jöjjön át.

Széles látszólag közömbösen fogadta á hírt.

— Azt mondta, menjek át? — csodálkozott rám kerékre nyitott szemmel. — Nem tévedsz, azt mondta? — s kicsit később, a legtermészetesebb hangon megkérdezte;

— Voltár már a malacoknál?

— Voltam.

— Látták? Barcsok vagy Illés?

— Nem hiszem.

— Akkor, nem voltál. Érted? És' ma én megyek.

Lábasával körbejárta a többieket. begyűjtötte a maradékot s hangosan átcsörtetett a kukoricáson.

Este tábortüzet raktunk. Énekeltünk, a nagyobb fiúk bohóckodtak. Amikor az üszkösödő rő- zsevégek fellobbanó fényében már csak néhánvan beszélgettünk. Széles előhozakodott az idegennel.

— Új tanyás jött a szomszédba.

— Honnan tudod? — csapott le rá azonnal Börcsök.

— Találkoztam véle. Amikor a malacokat etettem*

— Hogy hívják?

— Bakosnak. Bakos Lajosnak* ha jól emlékszem.

— Ismered?

\ Petrovácz István

[ Szombatra péntek

S

Regény

8.

jj ölbe vettem s átvittem a mi » tanyánkba. Börcsök azonnal ; visszazavart. Csináljak velük, « amit akarok, de malaccal még I egyszer éléje ne kerüljek.

5 A két szerencsétlen jószág nyi- ; vakolt az. ölemben. Sajnáltam ; őket. Soha nem nyúltam a má- ! séhoz.ám akkor nagy elkesere- ; désemben nekiestem Gedó úr

• magtára oldalának, kifeszítettem ! egy lécet s a nyíláson bebújtam : a helyiségbe.

S Kevés darát találtam, korpát, ; herelisztet. Híg moslékot kever• tem a tyúkitatóban, s beledug- : tam a rívó kismalacok orrát.

• Éppen csak belenyaltak.

• Sietnem kellett, kezdődött a ! kiképzés. Este nem ettem meg - az aludttejet, vittem át a mala• coknak.

i Addigra az éhesek kiitták a ; tyúkitatóból az ivóst. Az aludt- ; tejet is behabzsolták.

S Tej kellene ezeknek, gondol- 5 tam, hisz még szopósok. De ak• kor már nem volt tejünk, két ; napja adta él Gedó a tehenét | Szabadságot kértem Dinf pé- £ kától. Otthonról elhoztam a cuc• lisüveget, amivel a tűzőrtség előtt

• az én malacomat etettem, s a tej5 csarnokban vettem egy kanna

: írót.

■

5 Másfél hét múltán a malacok : abbahagyták a cuclit. Farkasétvágyuk volt, befaltak mindent, amit elébük • adtam.

Napjában háromszor etettem őket. Már füvet is kaptak. És moslékot. A tanyában összegyűjtöttem az ételmaradékot, a mosogatóvizet. Vittem nékik.

Egyik este éppen az óljukat takarítottam. Július közepe lehetett vagy már inkább a vége. Egész nap járőrőztünk. A földekről szekerekkel hordták a gabonát a kijelölt szérűkre, Börcsök ezért vigyázatta nagyon a határt. Nehogy olyanok is erre vetődjenek, akiknek semmi keresnivalójuk itt.

Söpröm az ólat a szemétre dobott nyírfaseprő-csonkkal, azután, ahogy felnézek, egy embert látok magam előtt. Borostás arcú, negyven óv körüli férfit, szürke vászon nadrágban, ördögbőr kabátban. Nyugodtan áll, a darásház oldalának támaszkodva, s engem néz.

A meglepetéstől és az ijedtségtől arcomból kiszökött a vér, tagjaim elnehezedtek.' Enyhe rcűszullét fogott el. Mteg kellett kapaszkodnom, nehogy elessék. A kifutó kerítésébe fogództam.

— Ismered a Széles fiút? A Széles Jóskát? — szólalt meg az idegen. Mélyen zengő, meleg hangja volt.

— Ühüm, — köszörültem meg a torkom.

— A barátja vagy talán?

II megyei pedagógiai bizottság vitája