Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
mm KO ROSTA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Külföldön élő magyar művészek kiállítása a Mücsarnokkaa Érdékes kiállítás nyílt augusztus 29-én a Műcsarnokban: a külföldre szakadt, s a világ különböző táján alkotó magyar képzőművészek tárlata. A Magyarok Világszövetsége felhívására számos alkotó — világhírű mesterek és csak szakmai berkekben ismert művészek — hatszáznál több alkotást küldött, amelyek méltán tartanak számot a nagyközönség érdeklődésére is. Főként azoknak a mestereknek a művei, akik a hazai modem törekvések úttörői voltak, s haladó magatartásuk miatt 1919 után emigrációba kényszerültek. Másokat egzisztenciális okok késztettek arra, hogy a két világháború között elhagyják hazájukat. Ezek is, azok is becsülettel helytálltak a művészeti élet nemzetközi porondján, munkásságukkal öregbítették népünk jó hírét, tanúsították kultúrateremtő tehetségünket. Jó- részük sohasem szakította meg kapcsolatát a szülőföldjével, s mindannyian örömmel vállalkoztak a hazai bemutatkozásra. Néhány kiváló mester már nem érte meg ezt az annyira várt alkalmat. Kegyelettel emlékezünk például, a ritka tehetségű, fiatalon, alig 40 éves korában elhunyt Mészáros Lászlóra, aki 1935-ben, a párt segítségével jutott ki a Szovjetunióba, s ott jelentős megbízásoknak tett eleget. A tragikus sorsú Tihanyi Lajos műveit, jórészt reprodukciók révén, jól ismeri a hazai közönség; Párizsban nem kevésbé ismerték és tisztelték erőteljes, modem piktúráját. Mintegy 300 művet számláló hagyatékát az idén szállítják haza. Tíz éve temették el Brassóban az erdélyi Mattis-Teutsch Jánost, akinek művei gyakran szerepeltek Berlin, Róma, Chicago, Párizs és Bukarest kiállításain; eredeti felfogású, expresszionista grafikáiban most a hazai tárlatlátogatók is gyönyörködhetnek. Akár a Zürichben elhunyt Kemény Zoltán különleges fém-reliefjeiben, amelyekkel elnyerte a Velencei Biennálé nagydíját. Régi ismerősöket üdvözölhetünk a Moszkvában élő Uitz Béla — egykor a magyar avantgapde, a Tanácsköztársaság forradalmi művészetének vezéralakja, ma a szovjet szocialista realista művészet nagymestere — alkotásait. Az Itáliában élő Amerigo Tot — Tóth Imre — tavaly hódította meg közönségünket nagyszabású kiállításával, s Moholy-Nagy László néjuk. A veterán párizsi mester, Csáky József, Bölö- ni György meghitt barátja, tíz éve már bemutatta Budapesten kubista formavilágú dekoratív szobrait. Szerepel tárlatunkon, Hantai Simon, a tassista foltfestés ünnepelt művésze, és Schöffer Miklós „térdinamikus” extra konstrukcióival, ö készítette a világ első kibernetikus, hangot adó és mozgó szobrát (újabb készítményei nemcsak mozognak, hanem konkrét zenét is szolgáltatnak,'sőt, absztrakt képeket is vetítenek!) A tizedik múzsa, a fotóművéBorbereki Kovács Zoltán: Henteslegény. Szépapó Isadányi Lajos versei Szépapó, tündéri erdő..; gyermekkorom emléke. Hatalmas tölgyed olyan volt, mint mesebeli óriás. Gyöngyszínü harmatos hajnalon hallgattam madaraid énekét, patakod zöld vizében figyeltem halaid cikázását. Ámulva néztem őzeid gyors iramlását. Hol vagy már Szépapó? Emlékeim elhullanak mint ősszel a tölgyfalevél. Szíved fölött Szíved fölött egy madár énekel, lábad előtt egy virág térdepel. IVtondd, a madár meddig énekel? Mondd, a virág meddig térdepel? Amíg csak élsz s amíg velem leszel Térdepel a virág s a madár énekel. Vonás Bezárta kelyhét a virág, mint ablakát a nyár. A porcelánszín ég mosolya eltűnt, levélfilléreit csörgeti a jegenye kaldús szél sántikál s összeszedi a garasokathány jellegzetes művét is láttuk tavaly Székesfehérvárott. A híres Bauhaus-is- kola nemzetközi hírű apostolának társa: Breuer Marcel építőművész alkotásait fotók szemléltetik a tárlaton. Ö tervezte — egyebek mellett — a párizsi UNESCO Székházat és a New Yoik-i Museum oá Modem Art palotáját ■ A magyar népballadáklhoz készített fametszetei révén széles körökben ismerik Buday Györgyöt, a „szegedi fiatalok”, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Tolna Gábor egykori harcostársát Az Angliában élő művészt római és londoni metszetei képviselik a tárlaton. Az érzékeny tollú, kiváló rajzművész, Szalay Lajos, Cervantes, Villon, Szabó Lőrinc kiváló illusztrátora — egy ideig Argentínában a Művészeti Akadémia professzora volt — az Egyesült Államokból küldte el újabb alkotásait. Ugyancsak innét jutottak el hozzánk a költőnő Várnai Zseni fiának, Peterdi Gábornak — a Yale Egyetem profesz- szorának — Kepes György, Braun Vera, Framk Magda, Gerüer Tibor és Kolos- Vary Sigismond művei. Még messzebb tengerentúlról, Ausztráliából küldte el festményeit Orbán Dezső, a Nyolcak egyik alapító tagja. Korántsem teljes ismertetésünket néhány francia- földön élő művésszel zárszet is szolhoz jut az igen változatos rendezvényen a most 60 éves Hervé révén. Elkán László kommunista ellenállóként Franciaországban kapta ezt a nevet. Az UNESCO, a Louvre, az Escorial fényképészének eredeti technikájú, plasztikus hatást keltő, kerámiára nagyított, alumíniumra ragasztott fotóiért a modem építészet vezető mestere Le Corbusier is rajongott Sokszínű, változatos anyagot sorakoztat fél tehát a tárlat rendezője, Passuth Krisztina — a realizmustól a szélsőséges modem formálásig korunknak szinte minden jellegzetes törekvése képviselve van a tárlaton. A művek behatóbb értékelése a szakmai kritika feladata. A nagyközönség mindenesetre sokat nyer ezzel a rendezvénnyel: dióhéjban megismerheti korunk modem képzőművészetének sokágú törekvéseit. A szereplő művészek egy része pályáját itthon kezdte, alkotómunkásságuk tehát természetszerűen része a magyar művészettörténetnek. De azokat is szárpon tartjuk, akik új hazájukban bontakoztatták ki a tehetségüket, mert bármely irányzat hívei legyenek is, művészetük formavilága őrzj a hazai indításokat. S ha később a szovjet, a francia, amerikai, svéd vagy svájci kultúrát gazdagították is, szeretettel fogadjuk őket és műveiket. Artner Tivadar Szent evangélisták Lakner György A budapesti hetedik kerület antifasiszta fiataljai, a volt hetes ifik emlékére... Jöttek heten, erősek, ifjak... Jöttek megváltani a világot... Jöttek, hallották, várták az újat: Jöttek, s a rongy rend húsukba vágott. Üj Ábelt gyilkolt a megveszett Kain, Üj Szent Földön raboltak új vitézek, Űj Lévit őrizett az új Babilon, Új Jónásra vártak küldetések. Győztek, a gyermek édesanyja karján. Győztek, a gyümölcshajlította ág, Győztek, a gyalú cirógatta gyertyán, Győztek, a gyújtó-vörös virág. Adták testüknek drága verítékét, Adták fényét fáklya-szellemüknek, Adták szívüknek gyönge érezését, Adták áldását egész életüknek. Mentek, hetek, fáradtak, vének.;. Mentek, nyomukban ősi átok, Mentek, halkul lassan az ének, Mentek. A Hét Kar vigyázzon rátok. Új könyvi Vszevolod Ivanov; Matvej, az isten Az év könyvszen záriéi között kétségtelenül előkelő hely illeti meg Vszevolod Ivanov novelláskötetét. „Feltámadása” sors- és pályatársáéhoz: Bulgakovához hasonló. Eddig is ismerhettük műveit, de az igazi elismerést, súlyához, a .szovjet irodalomban betöltött szerepéhez méltó elbírálást eszik a XX. kongresz- szus — tehát Ivanov halála — után kapott. A mi feladatunk azonban most nem is ez, az okok feszegetése, kutatása, mint inkább az olvasó figyelmének felkeltése erre az eredeti emberre, kitűnő íróra. Mi az, ami már a pályatársakra is, a korabeli és a mai olvasókra is a szenzáció elemi erejével hat? Ivanov műveinek hatása leginkább Gorkijéval rokonítható. Lenyűgöző, már-már nyers erő, óriási élet- és ember- ismeret, a művészi eszközök hihetetlen egyszerűsége és fegyelmezettsége. Nem formaújító Ivanov. Prózája a témájával hatott a robbanás erejével. Nagy történelmi eseményeknek volt részese és tanúja, és ezt a földrészek arculatát formáló eseményt tudta, „azon melegében” művészileg is megfogalmazni. A kötet — tendenciózusan — úgy van összeválogatva, hogy abból nyomon követhető a forradalom minden fázisa egészen a NEP-kor- szakig, sőt egy-két novellával a negyvenes évekig. De hozzá kell tennünk gyorsan azt is, hogy Ivanov — vérbeli író lévén — nem a történelemben, hanem egyéni sorsokban gondolkodik. Azt írja meg, amikor a „kisember” az adott történelmi pillanatban éppen cselekedni kényszerül. Ezt a „kényszerül” szót még alá is húznánk, hangsúlyozandó, hogy Ivanov nem a hősök emlékszobrát akarta lrifaragni. Hősei parasztok, katonák, kishiva- talnokok, derék és hitvány emberek, akik nem is mindig érők, hogy má és miért is történik velük, körülöttük. Nézzük példának a címadó novellát! Matvej, a paraszt már belefáradt a háborúba, a vérontásba. A béke hírnökéként megy a katonák közé, hogy dobják el a fegyvert. Azt állítja* hogy ő isten és nem fogja a golyó. Teszi ezt éppen az ütközet előtti napon. A katonák, tanulatlan emberek (maguk is elcsigázd már a háborútól) már-már szót fogadnak Matvejnek. És ezért kell Matvejnek meghalnia. Mert nem érti, hogy ez a háború a vörösöké a fehérek ellen nem „egyszerű” háború, ennék a tétje éppen az, hogy olyan világot teremtsenek, amelyben többé nem lesz szükség fegyverekre. A komisszár lelövi Matvejt, hogy utána maga is hősi halált haljon a fehérek elleni győztes ütközetben. Keménynek és kegyetlennek tűnhet ez a világ az olvasónak, mert ezekben az írásokban az emberi érzések (háború és forradalom idején!) a maguk elemi erejével törnek fel. Éhesek, fáznak, szenvednek, harcolnak, temetnek. De fel-fel- buggyan belőlük a jóság ás a tisztaság is, az a már Leo Tolsztojnál is megcsodált humánum, ami az orosz paraszt sajátossága. Szép írások ezek, megrázóak, szívbe markolóak. Dicséret a szerkesztő, válogató Gerencsér Zsigmondnak, az Európa Kiadónak a kiadásért és Elbert János okos, eligazító utószóért. Horpácsi Sándor
