Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Huszonhárom év A Balassi Néptáncegyüttes vezetőjét, Gécs Jenőt nagyon sokan ismerik a megyében, az országban és Európa számos városában. A Megyei Művelő­dési Központ irodájában ülünk egymással szemben. — Amit ezelőtt huszonhá­rom évvel elképzeltem, va­lóra tudtam váltani — kezdi a visszaemlékezést Jenő bácsi — s azt hiszem egy népművelő ennél szebbet nem kaphat az élettől. Most is mint mindig csendes a szava s kissé ünnepélyes, hí-' szén ezen a napon, szeptember 24-én dolgozik utoljára mint hivatásos népművelő. Másnap már nyugdíjban van. Bármeny­nyire is titkolná, hogy a bú­csúzás egy kicsit fájdalmas, mégis!látni rajta a szomorúsá­got. — Ezerkdlencszáznegyvenhét- ben alakítottuk meg a ma mér nemzetközi hírű békéscsabai Balassi Néptáncegyüttest. Éle­temnek ez a huszonhárom éve eggyé lett a népművelésnek ez­zel a szép hivatásával. Igen, voltak gondok, nehézségek is. Négy alkalommal kellett újjá­szerveznünk az együttest. Egye­dül erre nem lettem volna ké­pes. A közvetlen munkatársak a „Samuk” a fiúk, a lányok és szüleik megértése a népi zene, népi tánc szeretete segített át bennünket ezeken a nehéz aka­dályokon. Sokat köszönhetek azoknak, akikkel ezalatt a hu­szonhárom év alatt együttdol­goztam és mindazoknak, akiken az együttes anyagi ügyet múlot­tak. Gécs Jenő, az egykori szabó­mester a huszonhárom év alatt sokat tett a népművelésért, a népi tánc és a népzene megis­mertetéséért. S mint elmondta, nyugdíjba vonulása után sem szakad el a szeretett hivatás­tól, bármikor készen áll több mint két évtizedes tapasztala­taival segíteni mindenkinek, aki azt igényli. Munkája elismeré­seként 1953-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetést, ebben a hónapban pedig a Munka Ér­demrend bronz fokozatát kap­ta meg. Vezetésével a békéscsabai né­pi táncosok sok megbecsülést, sikert arattak, maradandó él­ményt nyújtva a szépet ked­velő embereknek Magyarorszá­gon éppen úgy, mint Európa más országaiban. A népműve­lésben eltöltött huszonhárom év nem volt hiábavaló. B. J. 1819. SZEPTEMBER Z’L Evcidnyitás előtt a színházban Október 9-én kezdi idei évadját a Jókai Színház. Képünkön a nyitó darab egyik jelenetét próbál­ják a szereplők: i.ostyán Kata'in, Agárdy Ilona, Páva Mária, Kalmár Zsuzsa, valamint Kátay Endre, Lengyel János és Simon György. (Fotó: Demény Gyula) ünnepség a Fegyveres Erik Napja alkalmikéi A pákozdi csata emlékére szeptember 20-ét nyilvánították a Fegyveres Erők Napjává. Ezekben a napokban ország­szerte megemlékezéseket, ün­nepségeket rendeznek az évfor­duló tiszteletére. A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága hétfőn dél­után 5 órától rendezi meg a me­gyei ünnepséget a békéscsabai Ifjúság) és Úttörőházban. Ezen részt vesznek a Fegyveres Erők képviselői, az állami éa társadal. mi szervek küldöttei. Orosházán a határőrség lak­tanyájában kedden emlékeznek meg a Fegyveres Erők Napjáról. Itt egész napos program lesz, amelyen részt vesznek a város úttörőcsapatai ia. Ekkor adják át az árvízveszély idején tanú­sított hősies magatartásuk elis­meréseként — csaknem 30 ha­tárőrnek — az Árvízvédelemért Emlékérmet Ezen a napon ke­rül sor a határőr-úttöröszako­szok jutalmazására. Az orosházi Kulich Gyula Úttörőcsapat Em­lékalbumot, a nagylaki, mező­hegyes! és kevermesi pajtások „Kiváló” címet és zászlót kap­nak. Mindenki készüljön! újabb küzdelem előtt áll me­gyénk abban a versenyben, ame­lyet a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Magyar Rádió hir­detett meg hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója tisztele­tére. Október 9-én a legjobb négy közé jutásért mérkőzik meg megyénk szellemi válogatottja Komárom megye válogatottjá­val. Mint ismeretes, a nemes vetélkedőből megyénk győztesen került ki Szabolcs-Szatmár el­lenében, az első fordulóban. A következő erőpróba előtt 15 nappal, szeptember 25-én Békés­csabán, az Ifjúsági és Űttörőház- ban ismét tanácskoztak a csa­patok vezetői és mindazok, akik szívügyüknek tekintik, hogy me. gyénk a vetélkedőben megállja a helyét. Nagy János, a megyei tanáco végrehajtó bizottságának elnökhelyettese üdvözölte az elő­készítésben munkálkodókat és elmondta, hogy főként a művé- j szeti ágazatokban már hónapok • óta tart a feldolgozó munka. : Felhívta a figyelmet néhány ; fontosabb tennivalóra, és a ve- • télkedő során várható főbb té- j makörökre. Készülni kell arra, 5 hogy a megye iparáról, mező- : gazadságáról és a különböző te- ■ rületeken elért kiemelkedő tudó. ■ mányos eredményekről; a közle- : kedésben, a kereskedelemben, ; egészségügyben, szociális, kul- ; turális helyzetünkben bekövet- kezeit változásokról is sok kér­dést kapunk. Várható, hogy Komárom me­gyére és az egész országra vd- na tkozó munkásmozgalmi, tör­ténelmi. politikai és művészeti témák is a kérdések közé ke­rültek. Arról is beszélt az elnökhe­lyettes, hogy több helyről kapott a szervező bizottság olyan jel­zéseket, hogy a békéscsabai, és oroeházi csapat tagjainak jelen­tős része, valamint a községi művelődési otthonokban összehí­vott, és az első vetélkedőt hall­gató, minden eshetőségre készen álló kollektívák csalódottan tá­voztak a helyszínről, megyénk továbbjutása ellenére is. Azzal magyarázták csalódásukat, hogy többet vártak e vetélkedőtől és számítottak arra Is, hogy őket'Is bekapcsolják a versenybe. Meg­jegyezte, hogy a verseny szer­vező bizottsága köszönetét mond mindazoknak, akik lelkesedéssel kapcsolódtak be az első vetél­kedőbe és nem a megyei szer­vező bizottságon, hanem a műsor szerkesztőin múlott elsősorban, hogy a játék nem olyan jellegű- • vé vált, mint amilyennek tervez- i ték. Kéri, hogy mindenki, aki az ; első versenyen nem ia iutott szó. ! hoz, legyen ott az október 9-i i vetélkedőn, mert nagy szükség lesz tudására. Ezután a különböző szerveket kérte meg! arra, hogy saját terű. létükön az elmúlt évben készí­tett összeállításokat bővítsék ki a legfrissebb adatokkal. Külön felhívta a ügyeimet arra, hogy az illetékesek az idei országos mezőgazdasági kiállításon szere, pelt Békés megyei termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok eredményeiről készítsenek pon­tos felmérést. A megbeszélésen többen kér­tek szót, s kiegészítették a szer­vező bizottság elnökének tájé­koztatását. Így többek között Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának cso­portvezetője elmondta, hogy szá­mítani lehet mintegy 10—15 község szereplésére a játékban, továbbá várható, hogy társadal­mi munkák elvégzését is felada­tul kapjuk. A második fordulóig már csak 14 nap áll rendelkezésünkre, ezért mindenkinek készülnie kell, hogy megyénk méltóképpen helytálljon e nemes vetélkedő­ben. B. J. Várünnepsíg Döbronfén a Fegyveres Erők Napja alkalmából A Fegyveres Erők Napja al­kalmából Immár nyolcadszor rendezték meg szombaton a Veszprém megyei, Ganna köz­ség közelében, a döbröntei vár­ünnepséget. A kétnapos prog­ram szombaton a Veszprém me­gyei honismereti mozgalom kép­viselőinek tanácskozásával kez­dődött meg. A döbröntei várünnepség tu­dományos programja sport- és kulturális műsorral folytatódott, majd vasárnap kerül sor a haj­dani végvár falainál az ifjúsági találkozóra, a kulturális sereg­szemlére és a látványos ügyes­ségi versenyekre. (MTI) «■■■■■■«■■■■■••■■■■■■■■■I «■•■••■■■■■•■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■»■■■■■■■■■a »■■HiiiiiiiMiii Petrovácz István Szombatra péntek R«g6ny 1. Viszont nincs zsíroz ónk. Se cukrunk, se lisztünk. Négy nap­ja nem ettünk kenyeret. Már gondoltunk arra, hogy napraforgóból sajtolunk olajat. De nincs hozzá darálónk. A nap­raforgónak mégis hasznát látjuk. Méghámozzuk és puha belét két vaslap között szétnyomjuk. Krumplival, liszttel lángost sü­tünk belőle. Hosszadalmas munka, öt tá­nyért is ki kell szemelni, hogy egy ételnyi lángoshoz elég le­gyen. Közel a két Körös találkozásé, hoz a múltkor járőrözés közben tököt láttunk. Elhatároztuk, megkeressük, s ha még ott van, meglékeljük, kibelezzük. A tök­mag szaporább a napraforgónál. Legfontosabb élelmünk most a kukorica. Esszük főve, pará­zson sütve. De lassacskán be­érik. S csak addig jó, amíg te­jes. A kukoricáiban több helyen leltünk babot. Leszedtük, úgyis elperegne. A köves úton túl, az erdőben már fekete a szeder, nemsokára a mogyoró is ehető lesz. Ám az erdő messze van, s a köves úton veszélyes az átmáizkálás, ezért egyelőre a szederről le kell mon­danunk. Végül itt volna az én két kis­malacom. Nem is itt, hanem a szomszéd tanyában. Lehetnek úgy 3 hónaposak. Korukhoz ké­pest fejlettek, kövérek, egy-két hétre megoldanák a gondjainkat. Mindenki tud róluk. Mégse szá. mól velük senki, amikor a va­gyonúnkat leltárba szedjük. Ne­kem kellene felajánlanom, hogy öljük le őket. De amikor olyan aranyosak! A két malacnak külöín törté­nete van. Messziről kezdődik, akkor még nem volt tűzőrség s én otthon vakációztam. i Régről őriztem a perselyem­ben két pengőt. Negyedikes ele­mista koromban rakosgattam össze, tízfillérenként. Idén ta­vasszal, locsoláskor kaptam hoz­zá egy pengő ötven fillért. A jó bizonyítványért újabb ötven fil­lért. Négy pengő volt együtt. Elha­tároztam, hogy malacot veszek rajta. Május vége lehetett, köz­vetlenül évzáró után. Otthon lő­dörögtem és nagyon untam ma­gam. Mások selyemhernyót te­nyésztettek, de én az elmúlt nyáron próbálkoztam selyemher­nyóval, eredmény nélkül, mert mielőtt bebugóztak volna, mind megdöglött. Gondoltam, a malac csak más. Fű van elég az ut­cánkban, kis korpa, dara is akad a mosogatóvízbe, s az ól az ud­var végében üresen áll. Terveme^ elmondtam kereszt­apámnak, ákj vásárjáró ember, s megkérdeztem tőle, venne-e ne­kem négy pengőért egy malacot. Akármilyen girhes görcsöt, csak malac legyen. Majd nálam ki- kupálódik. Keresztpám mindjárt lehűtötte lelkesedésmet. Nemhogy négy pengőért, de nyolcért se nagyon kínálnak mostanában választási malacot, mondta. Majd, ha nyolc pengőm lesz, akkor szól­jak. A hiányzó pénzt ő hozzáad­ja. Honnan vegyék még négy pen­gőt? Es akkor rámmoaolygatt a sze­rencse! Egyik nap kint saraztam az utcán. Arra lettem figyelmes, hogy Csűri Gazsi bácsi, a kézbe­sítő áll mögöttem. — Te, Andris, — kotorászott a táskájában. — nem adnád be Gulyásokhoz ezt az értesítést? Tudod, soha nem voltam be­szelő viszonyban velük. Nem ké­rem ingyen, kapsz érte egy öt­venest. Mér nyújtotta is a kezét. Előbb az otven fillért adta ide, azután a lehelet. Miért ne, gondoltam. Sáros te­nyerem beletöröltem az árok partján zöldellő gazba* s el­nyargaltam. — Gulyás néni, levele van! — kiáltottam be a kiskonyhába, s letettem a borítékot a tornác párkányára. A kézbesítő a kapu előtt várt. — Átadtad? — kérdezte. — Ühtím. — Akkor írd alá — nyújtotta

Next

/
Thumbnails
Contents