Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Huszonhárom év A Balassi Néptáncegyüttes vezetőjét, Gécs Jenőt nagyon sokan ismerik a megyében, az országban és Európa számos városában. A Megyei Művelődési Központ irodájában ülünk egymással szemben. — Amit ezelőtt huszonhárom évvel elképzeltem, valóra tudtam váltani — kezdi a visszaemlékezést Jenő bácsi — s azt hiszem egy népművelő ennél szebbet nem kaphat az élettől. Most is mint mindig csendes a szava s kissé ünnepélyes, hí-' szén ezen a napon, szeptember 24-én dolgozik utoljára mint hivatásos népművelő. Másnap már nyugdíjban van. Bármenynyire is titkolná, hogy a búcsúzás egy kicsit fájdalmas, mégis!látni rajta a szomorúságot. — Ezerkdlencszáznegyvenhét- ben alakítottuk meg a ma mér nemzetközi hírű békéscsabai Balassi Néptáncegyüttest. Életemnek ez a huszonhárom éve eggyé lett a népművelésnek ezzel a szép hivatásával. Igen, voltak gondok, nehézségek is. Négy alkalommal kellett újjászerveznünk az együttest. Egyedül erre nem lettem volna képes. A közvetlen munkatársak a „Samuk” a fiúk, a lányok és szüleik megértése a népi zene, népi tánc szeretete segített át bennünket ezeken a nehéz akadályokon. Sokat köszönhetek azoknak, akikkel ezalatt a huszonhárom év alatt együttdolgoztam és mindazoknak, akiken az együttes anyagi ügyet múlottak. Gécs Jenő, az egykori szabómester a huszonhárom év alatt sokat tett a népművelésért, a népi tánc és a népzene megismertetéséért. S mint elmondta, nyugdíjba vonulása után sem szakad el a szeretett hivatástól, bármikor készen áll több mint két évtizedes tapasztalataival segíteni mindenkinek, aki azt igényli. Munkája elismeréseként 1953-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetést, ebben a hónapban pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg. Vezetésével a békéscsabai népi táncosok sok megbecsülést, sikert arattak, maradandó élményt nyújtva a szépet kedvelő embereknek Magyarországon éppen úgy, mint Európa más országaiban. A népművelésben eltöltött huszonhárom év nem volt hiábavaló. B. J. 1819. SZEPTEMBER Z’L Evcidnyitás előtt a színházban Október 9-én kezdi idei évadját a Jókai Színház. Képünkön a nyitó darab egyik jelenetét próbálják a szereplők: i.ostyán Kata'in, Agárdy Ilona, Páva Mária, Kalmár Zsuzsa, valamint Kátay Endre, Lengyel János és Simon György. (Fotó: Demény Gyula) ünnepség a Fegyveres Erik Napja alkalmikéi A pákozdi csata emlékére szeptember 20-ét nyilvánították a Fegyveres Erők Napjává. Ezekben a napokban országszerte megemlékezéseket, ünnepségeket rendeznek az évforduló tiszteletére. A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága hétfőn délután 5 órától rendezi meg a megyei ünnepséget a békéscsabai Ifjúság) és Úttörőházban. Ezen részt vesznek a Fegyveres Erők képviselői, az állami éa társadal. mi szervek küldöttei. Orosházán a határőrség laktanyájában kedden emlékeznek meg a Fegyveres Erők Napjáról. Itt egész napos program lesz, amelyen részt vesznek a város úttörőcsapatai ia. Ekkor adják át az árvízveszély idején tanúsított hősies magatartásuk elismeréseként — csaknem 30 határőrnek — az Árvízvédelemért Emlékérmet Ezen a napon kerül sor a határőr-úttöröszakoszok jutalmazására. Az orosházi Kulich Gyula Úttörőcsapat Emlékalbumot, a nagylaki, mezőhegyes! és kevermesi pajtások „Kiváló” címet és zászlót kapnak. Mindenki készüljön! újabb küzdelem előtt áll megyénk abban a versenyben, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió hirdetett meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére. Október 9-én a legjobb négy közé jutásért mérkőzik meg megyénk szellemi válogatottja Komárom megye válogatottjával. Mint ismeretes, a nemes vetélkedőből megyénk győztesen került ki Szabolcs-Szatmár ellenében, az első fordulóban. A következő erőpróba előtt 15 nappal, szeptember 25-én Békéscsabán, az Ifjúsági és Űttörőház- ban ismét tanácskoztak a csapatok vezetői és mindazok, akik szívügyüknek tekintik, hogy me. gyénk a vetélkedőben megállja a helyét. Nagy János, a megyei tanáco végrehajtó bizottságának elnökhelyettese üdvözölte az előkészítésben munkálkodókat és elmondta, hogy főként a művé- j szeti ágazatokban már hónapok • óta tart a feldolgozó munka. : Felhívta a figyelmet néhány ; fontosabb tennivalóra, és a ve- • télkedő során várható főbb té- j makörökre. Készülni kell arra, 5 hogy a megye iparáról, mező- : gazadságáról és a különböző te- ■ rületeken elért kiemelkedő tudó. ■ mányos eredményekről; a közle- : kedésben, a kereskedelemben, ; egészségügyben, szociális, kul- ; turális helyzetünkben bekövet- kezeit változásokról is sok kérdést kapunk. Várható, hogy Komárom megyére és az egész országra vd- na tkozó munkásmozgalmi, történelmi. politikai és művészeti témák is a kérdések közé kerültek. Arról is beszélt az elnökhelyettes, hogy több helyről kapott a szervező bizottság olyan jelzéseket, hogy a békéscsabai, és oroeházi csapat tagjainak jelentős része, valamint a községi művelődési otthonokban összehívott, és az első vetélkedőt hallgató, minden eshetőségre készen álló kollektívák csalódottan távoztak a helyszínről, megyénk továbbjutása ellenére is. Azzal magyarázták csalódásukat, hogy többet vártak e vetélkedőtől és számítottak arra Is, hogy őket'Is bekapcsolják a versenybe. Megjegyezte, hogy a verseny szervező bizottsága köszönetét mond mindazoknak, akik lelkesedéssel kapcsolódtak be az első vetélkedőbe és nem a megyei szervező bizottságon, hanem a műsor szerkesztőin múlott elsősorban, hogy a játék nem olyan jellegű- • vé vált, mint amilyennek tervez- i ték. Kéri, hogy mindenki, aki az ; első versenyen nem ia iutott szó. ! hoz, legyen ott az október 9-i i vetélkedőn, mert nagy szükség lesz tudására. Ezután a különböző szerveket kérte meg! arra, hogy saját terű. létükön az elmúlt évben készített összeállításokat bővítsék ki a legfrissebb adatokkal. Külön felhívta a ügyeimet arra, hogy az illetékesek az idei országos mezőgazdasági kiállításon szere, pelt Békés megyei termelőszövetkezetek, állami gazdaságok eredményeiről készítsenek pontos felmérést. A megbeszélésen többen kértek szót, s kiegészítették a szervező bizottság elnökének tájékoztatását. Így többek között Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője elmondta, hogy számítani lehet mintegy 10—15 község szereplésére a játékban, továbbá várható, hogy társadalmi munkák elvégzését is feladatul kapjuk. A második fordulóig már csak 14 nap áll rendelkezésünkre, ezért mindenkinek készülnie kell, hogy megyénk méltóképpen helytálljon e nemes vetélkedőben. B. J. Várünnepsíg Döbronfén a Fegyveres Erők Napja alkalmából A Fegyveres Erők Napja alkalmából Immár nyolcadszor rendezték meg szombaton a Veszprém megyei, Ganna község közelében, a döbröntei várünnepséget. A kétnapos program szombaton a Veszprém megyei honismereti mozgalom képviselőinek tanácskozásával kezdődött meg. A döbröntei várünnepség tudományos programja sport- és kulturális műsorral folytatódott, majd vasárnap kerül sor a hajdani végvár falainál az ifjúsági találkozóra, a kulturális seregszemlére és a látványos ügyességi versenyekre. (MTI) «■■■■■■«■■■■■••■■■■■■■■■I «■•■••■■■■■•■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■»■■■■■■■■■a »■■HiiiiiiiMiii Petrovácz István Szombatra péntek R«g6ny 1. Viszont nincs zsíroz ónk. Se cukrunk, se lisztünk. Négy napja nem ettünk kenyeret. Már gondoltunk arra, hogy napraforgóból sajtolunk olajat. De nincs hozzá darálónk. A napraforgónak mégis hasznát látjuk. Méghámozzuk és puha belét két vaslap között szétnyomjuk. Krumplival, liszttel lángost sütünk belőle. Hosszadalmas munka, öt tányért is ki kell szemelni, hogy egy ételnyi lángoshoz elég legyen. Közel a két Körös találkozásé, hoz a múltkor járőrözés közben tököt láttunk. Elhatároztuk, megkeressük, s ha még ott van, meglékeljük, kibelezzük. A tökmag szaporább a napraforgónál. Legfontosabb élelmünk most a kukorica. Esszük főve, parázson sütve. De lassacskán beérik. S csak addig jó, amíg tejes. A kukoricáiban több helyen leltünk babot. Leszedtük, úgyis elperegne. A köves úton túl, az erdőben már fekete a szeder, nemsokára a mogyoró is ehető lesz. Ám az erdő messze van, s a köves úton veszélyes az átmáizkálás, ezért egyelőre a szederről le kell mondanunk. Végül itt volna az én két kismalacom. Nem is itt, hanem a szomszéd tanyában. Lehetnek úgy 3 hónaposak. Korukhoz képest fejlettek, kövérek, egy-két hétre megoldanák a gondjainkat. Mindenki tud róluk. Mégse szá. mól velük senki, amikor a vagyonúnkat leltárba szedjük. Nekem kellene felajánlanom, hogy öljük le őket. De amikor olyan aranyosak! A két malacnak külöín története van. Messziről kezdődik, akkor még nem volt tűzőrség s én otthon vakációztam. i Régről őriztem a perselyemben két pengőt. Negyedikes elemista koromban rakosgattam össze, tízfillérenként. Idén tavasszal, locsoláskor kaptam hozzá egy pengő ötven fillért. A jó bizonyítványért újabb ötven fillért. Négy pengő volt együtt. Elhatároztam, hogy malacot veszek rajta. Május vége lehetett, közvetlenül évzáró után. Otthon lődörögtem és nagyon untam magam. Mások selyemhernyót tenyésztettek, de én az elmúlt nyáron próbálkoztam selyemhernyóval, eredmény nélkül, mert mielőtt bebugóztak volna, mind megdöglött. Gondoltam, a malac csak más. Fű van elég az utcánkban, kis korpa, dara is akad a mosogatóvízbe, s az ól az udvar végében üresen áll. Terveme^ elmondtam keresztapámnak, ákj vásárjáró ember, s megkérdeztem tőle, venne-e nekem négy pengőért egy malacot. Akármilyen girhes görcsöt, csak malac legyen. Majd nálam ki- kupálódik. Keresztpám mindjárt lehűtötte lelkesedésmet. Nemhogy négy pengőért, de nyolcért se nagyon kínálnak mostanában választási malacot, mondta. Majd, ha nyolc pengőm lesz, akkor szóljak. A hiányzó pénzt ő hozzáadja. Honnan vegyék még négy pengőt? Es akkor rámmoaolygatt a szerencse! Egyik nap kint saraztam az utcán. Arra lettem figyelmes, hogy Csűri Gazsi bácsi, a kézbesítő áll mögöttem. — Te, Andris, — kotorászott a táskájában. — nem adnád be Gulyásokhoz ezt az értesítést? Tudod, soha nem voltam beszelő viszonyban velük. Nem kérem ingyen, kapsz érte egy ötvenest. Mér nyújtotta is a kezét. Előbb az otven fillért adta ide, azután a lehelet. Miért ne, gondoltam. Sáros tenyerem beletöröltem az árok partján zöldellő gazba* s elnyargaltam. — Gulyás néni, levele van! — kiáltottam be a kiskonyhába, s letettem a borítékot a tornác párkányára. A kézbesítő a kapu előtt várt. — Átadtad? — kérdezte. — Ühtím. — Akkor írd alá — nyújtotta