Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

Versenyben a gyorsuló idővel Nemzetközi fizikus-konierencia Magyarországon Kongresszusra készülve O Legfőbb: a hatékonyság Lehet sxáxmilHóval több Aranyérmek, kutatási eredményekért Az 1970. évi Országos Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon nagy sikerre] szere­peit többek között a Szarvasi Haltenyészté&i Kísérleti Állo­más. Reprezentatív körülmé­nyek között mutatták be az ál­lomás kutatási eredményeit, a kettős hústermelés — a hal- és halastavi pecsenyekacsa együt­tes nevelésének — jól bevált módjait. A pavilonban Szalay Mihály Igazgató által készített gyönyörű fotók mutatták be az állomást, az ott folyó munká­latokat. Grafikonok, táblázatok tájékoztatták az érdeklődőket arról, hogyan értek él kima­gasló eredményeket Szarvason a vizesforgós váltógazdálkodás­sal. , A Szarvasi Haltenyésztési Kí­sérleti Állomás a kiállításon közvetlenül a kutatási eredmé­nyekért négy aranyérmet ka­pott. Ezenkívül ezüstéremmel tüntették ki a Budapesti Kon­zervgyár újfajta halkonzervjeit, amihez a Szarvasi Haltenyész­tési Kísérleti Állomás adott ezer mázsa növényevő halat. Országas értekezlet i lalatonboglaron Az elmúlt hét végén kétna­pos tanácskozást rendeztek Ba- latonbogláron a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövet­ségének szervezésében. Ezen részt vettek a megyékben mű­ködd csoportok titkárai és ad­minisztratív dolgozói. Békés megyét Van tara András titkár, valamint Liker AncLrásné ad­minisztratív dolgozó képviselte. A kétnapos tanácskozáson részt vevők sok — a tagokat érintő es fontos közérdekű javaslatot, kérelmet terjesztettek a veze­tőség elé. Szó volt a szövetség megyei csoportjainál végzett munkáiról, a segélyezési rend­szerről, valamint a csoportok legközelebbi feladatairól. ányoznak. Elkezdenek kutatni utánuk. S a nyomok ide vezetnek. De az is lehet, hogy szeren­csénk lesz. Megússzák. Ma Széles volt az ügyeletes. Az ebéd krumplileves, szalon- nabórrel, a vacsora sült kuko­rica. Szeptember negyediké, hétfő. Reggel tisztálkodás és szoba­rend után sorba állítottam az udvaron az őrsöt, s amikor Dim péká kilépett a konyhaajtón, elébe mentem és jelentkeztem: Örsparancsnok úrnak Varga András ügyeletes jelentem, az őrs eligazításra felsorakozott. A létszám őrsparancsnok úrral együtt öt fő. Gyengélkedő nincs. Eltávozáson, szabadságom senki. Az éjszaka folyamán különö­sebb esemény nem történt. Betanultam a szöveget, haj­nalban másfél órán át gyakorol­tam, félhangosan ismételgetve. Ez volt első ügyeletes! jelenté­sem. Eddig, mint legíiatálabbat, soha nem osztattak be szolgá­latra Dini péká végighallgatott, alig észrevehetően elmosolyodott, s csak annyit mondott: — Jói van, Andris. Oszolj! Többé nem tartunk eligazítást! — Értettem. Oszolj. Többé nem tartunk eligazítást! — is­mételtem, és sarkosan megfor­dultam. De oszoltatnom már nem kellett. Addigra Széles is, Beleznai is kilépett a sorból. Kicsit bántam, hogy éppen ma csorbítja meg a szolgálat jogkörét Dini péká, amikor vég- xe én következtem ügyeletes­A Nemzetközi Fizikai Unió, a Fizikaoktatás Nemzetközi Bi-| zottsága és a Fizikaoktatás Ma­gyar Nemzeti Bizottsága 1970. szeptember 11—17 között Eger­ben nemzetközi konferenciát rendezett, amelyen a világ sok országából mintegy százötvenen vettek részt: egyetemi profesz- szorok és az oktatás más terü­letén működő szakemberek, ál­lami funkcionáriusok és egye­temi hallgatók. Az összefoglaló előadásokat nemzetközi hírű fizikusok tar­tották, mint például P. I. Kapi- ca professzor a Szovjetunióból, alti A modern fizikai képzés általános elvei, különös tekin­tettel a középiskolai oktatásra című témát tárgyalta. Felraj­zolta a fiatalok magatartását végső soron meghatározó társa­dalmi-gazdasági hátteret és rá­mutatott arra. hogy az ifjúság esetenkénti szélsőséges megnyi­latkozásai — nyugati diákláza­dások, hippimozgalom — ös­szefüggésben vannak nevelteté­sükkel. Megállapította, hogy e nevelésben, illetőleg a fiatalok természettudományos világké­pének alakításában, formálásá­ban a fizikaoktatásnak semmi mással nem helyettesíthető je­lentősége van. Little és Watson amerikai professzorok azt hangsúlyozták, hogy a fizikatanárnak szakmai­lag és pedagógiailag igen fel­készültnek kell lennie, hogy az egyre fokozódó, követelmények­nek meg .tudjon felelni. Elő­adásukból kicsendült az aggo­dalom is, amiért a tehetséges középiskolás fiatalok közül egy­re kevesebben választják a ta­nári pályát, s a lényegesen na­gyobb anyagi előnyöket nyújtó műszaki pályákon helyezked­nek el. — Ez sajnos hazánkban is így van. A szintén amerikai Strand- bér ff a számítógépeknek az ok­tatásban való felhasználásával foglalkozott. Kísérletei — me­lyek nagyon költséges voltuk miatt a legtöbb országban nem nék, de azután hamar megví- ■ gasztalódtam. Szaval sokáig a ! fülemben csengtek: Jól van, : Andris! Azt mondta, Andris! • Pedig, azt kellett volna monda- ! nda: Jól van, Varga másodikos. ! Ha éppen meg akar dicsérni. : Az Andris jobban esett. Belez- ! naival, Szélessel, néha másokkal ! is szólítottuk mi egymást ke- * resztnéven, de a szabályos ; megszólítás ez volt: Soltész őrs- ! parancsnok úr! Börcsök helyet--! tes örsparancsnok úr! Árvái ne- * gyedikes! Beleznai harmadikos! * Eddig a A parancsnokozást, úrázást, ■ elsősözést még Börcsök vezette ! be. Amikor kijöttünk ide, a ta- j nyára tizenketten, alig ismertük ; egymást. Első napokban névsor- I olvasáskor ugyancsak nyújtogat- ! tűk a nyakunkat, hogy megtud- : juk, melyik névhez ki tartozik. ; Én az őrsparancsnokra, Soltész ! Dénesre emlékeztem a gimnázá- í umból, Börcsököt, Illést akkor : láttam először. ■ A legnagyobb gondunk az ’ volt, hogy kinek hogy köszön- * jünk? A gimnáziumban a nagy- • fiúkat, a felsősöket magáztuk, l de közöttünk csak ketten voltak \ felsősök, Soltész és Kelemen. • Árvái májusban végezte a r.e- ! gyediket, Török szintén, Börcsök : is, de ő nem a gimnáziumban, j hanem a polgári iskolában, s ! ősszel akart különbözeti vizsgát : tenni. : Soltészt nem magáztuk. Ke- • lement már igen. Akivel nem tudtunk mihez kezdeni, ahhoz i . inkább nem szóltunk. (Folytatjuk) j vitát‘ váltott ki. A felszólalóik többsége azt hangsúlyozta, hogy a computereket csakis olyan esetekben szabad alkalmazni, amikor azok kiszolgálják az embert, hogy nem szabad a di­ákokat egy mechanikusan, lé- lektelenül vizsgáztató gép ké­nye kedvének kitenni. Igen nagy tetszést aratott Marx György professzornak, az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanárának előadása az ok­tatási reformról. Sürgette a fi­zikatanárok továbbképzésének megoldását, a szaktanárok is­mereteinek állandó frissítését. Ezt többek között az teszi szük­ségessé, hogy a pedagógusnak olyan ismereteket kell nem sok­kal az egyetem elvégzése után tanítania, amelyről képzése so­rán még nem hallott, hiszen a tudományos-technikai forrada­lom korában óriási ismeret- anyag halmozódik fel és dup­lázódik meg alig néhány éven belül. Döntő fontosságúnak tar­totta a tananyag modernizálá­sát és a kvantummechanika elemeinek tanítását a középis­kolában. Legnehezebben meg­oldhatónak az atomról alkotott kép helyes és a tanulók szá­mára szemléletes kialakítását jelölte meg, melyhez a kon­ferencia munkacsoportjainak tevékeny segítségét kérte. Mind a plenáris üléseken, mind a munkacsoportokban el­hangzott előadások, felszólalá­sok azt tanúsították, hogy a részvevők érezték a felelőssé­get, amely rájuk hárult. A ta­nárképzés és általában az ok­tatás megjavítására kidolgozott ajánlásaik bizonyára éreztetni fogják hatásukat szerte a vilá­gon. So!k tanulságot szolgáltatott ez a konferencia a hazai részve­vőknek is, jikík kitekintést nyerhettek és összevethették a hazai állapotokat a más or­szágbeliekkel. Békés megyéből ketten vettünk részt a konfe­rencián, melynek végeztével el­mondhattuk, hogy — ha prob­lémáink vannak is — nincs szégyellnivalónk a fizikaokta­tás terén. Kiss Ferenc középiskolai szakfelügyelő, a TIT Fizikai Szakosztályának elnöke Nagy sikerű emlékest A Bartók-évforduló első rendezvénye Békéscsabán Zsúfolásig megtelt hétfőn a TIT békéscsabai előadóterme azon az emlékesten, amelyet Bartók Béla halálának 25. év­fordulója méltó megemlékezé­sére rendezett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A hallgatóságot Tóth Ilona, a TIT békéscsabai városi titká­ra üdvözölte, majd Sárhelyi Jenő, a békéscsabai Bartók Bé­la Zeneiskola igazgatója emlé­kezett meg a XX. század leg­nagyobb magyar zeneszerzőjé­ről, munkásságának hazai és nemzetközi jelentőségéről. A megemlékezést műsor követte, amelyben méltán arattak si­kert a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola tanárai és növendé­kei, valamint a 2. számú álta­lános iskola kórusa. A zenei él­ményt nagyszerűen segítette Sárhelyi Jenő összekötő szöve­ge örvendetes volt ezen az em­lékesten, hogy a közönség mint­egy 80 százaléka a fiatalabb korosztályú volt. Ügy gondol­juk, hogy ez nem vetetten, hi­szen Bartók életcélja volt az is­kolások zenei nevelésének ki­dolgozása. S hogy munkája nem volt hiábavaló, többek között a hétfő esti emlékest nagyszá­mú fiatal részvevőinek jelenlé­te is bizonyítja: Nincs olyan iparág, vállalat, üzem, de családi háztartás sem, amely ne feszegetné meglevő pénzügyi kereteit. A számos gazdasági, és társadalmi feszült­ség forrása az, hogy igényeink mind a fogyasztásban, mind a beruházásokban legtöbb terüle­ten jóval megelőzik a lehetősé­geket. Sokan — főként a fiata­labb nemzedék tagjai — az ele­mi szükségletet jelentő lakáshoz szeretnének hozzájutni. Mások tágasabb, szebb otthonhoz. S hiába állítunk fel új országos csúcsokat az idén a 70 ezer, a negyedik ötéves tervben a 400 ezer lakás felépítésével, mind­ez talán egyszerre és azonnal is kevés lenne. S ha már van la­kás, kell a bútor, a szőnyeg, a sokféle háztartási gép és készü­lék ... Egyszer élünk, hát szeretnénk emberi módra élni, bár néha ezért az embertelen hajszát, a túlórát és különmunkát is vál­laljuk. Mert látjuk, hogyan él­nek másutt, a világ gazdasági­lag fejlettebb országaiban. (Pontosabban, ennék csak a napfényes oldalát.) Nálunk is milliók számára elérhető közel­ségbe kerültek olyan termékek, amelyek egy évtizede még az álmok világába tartoztak. Az egyre bővülő igényeknek nem is akarunk megálljt parancsolni. Sőt, határozottabban szeretnénk azokat gazdasági fejlődésünk szolgálatába állítani. Hasonlóan nagy feszítőerőt tapasztalhatunk a beruházási javak piacán is. A vállalatok termelésük bővítésére népgazda­sági méretben lényegesen több eszközt szeretnének felhasznál­ni, mint amennyi erre jut. A szakemberek számára nem is­meretlen a legkorszerűbb tech­nika. Megvásárolhatják, ha van rá pénzük. Ám lehetőségeink itt is végesek. Gazdaságunk jelenleg a közepesen fejlettek csoportjába tartozik. Az egy lakosra jutó évi nemzeti jövedelem hazánkban körülbelül 750 dollar. Ez lénye­gesen magasabb a nemrégen fel­szabadult országok 60—100 dol­láros szintjénél, s meghaladja a görög, a spanyol, a portugál 5— 700 dollárt is. Elmarad viszont a fejlett nyugat-európai 1200— 1700 dolláros, s az 1000—1200 dolláros egy főre jutó olasz és osztrák nemzeti jövedelemtől is. A legközelebbi öt-hat évben a gazdaságilag fejlett országok 1000 dolláros küszöbszintjét szeretnénk elérni. S azután me­hetünk tovább, a magasan fej­lett gazdaság megteremtéséhez, a szocializmus teljes felépítésé­hez. S mivel a megtermelt nem­zeti jövedelem a jövőben is 76—24 arányban oszlik meg a fogyasztás és a felhalmozás kö­zött, így már öt-hat év múlva a jelenlegi egy főre jutó évi 570 dolláros fogyasztás 760 dollárra emelkedhet, S a nemzeti jöve­delemmel arányosan növekszik a felhalmozási alap is. „A gazdaságpolitika fő irány­vonala a társadalmi termelés hatékonyságának az eddigieknél gyorsabb ütemű fejlesztése le­gyen. Ez a szocializmus tovább­Makulatúra hulladék újságpapír (fehér) kapható BÉKÉS MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT TELEPE. Békéscsaba. Szent István tér 18 a célt is szolgálja, hogy Magyar- ország az iparilag közepesen fej­lett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett orszá­gok közé emelkedjen” — ezt ol­vashatjuk a X. pártkongresszus irányelvei között, a negyedik ötéves terv feladatairól szólva. R lelkesítő nagy célok el­éréséhez határozott ösztönzés szükséges. „A vállalatok jöve­delme és a dolgozók keresete a hatékonyság javulásával össz­hangban emelkedjék” — olvas­hatjuk máshelyütt a kongresz- szusi irányelvekben. Ez — mivel a vállalatok hatékonysága és a dolgozók teljesítmény,, különbö­ző — egyúttal a vállalati é6 a személyi jövedelemnek határo­zott differenciálását is eredmé­nyezi. Ennek megfelelően lesz­nek gyorsan fejlődő és stagnáló vállalatok. A vállalatok rangsorolása nem eleve adott, hanem a munkától, az eredményektől függ. Lehet néhány százmillióval — népgaz­dasági szinten pedig sok milli- árddal — többet költeni a bérek emelésére, beiuházásokra, ha hatékony munkával megterem­tik ezek fedezetét. Ám ehhez nem egyszerűen többel., hanem másként kell termelni. Más ösz- szetételben növelve a korszerű, a keresétt, a jól értékesíthető termékek arányát. És más. ma­gasabb színvonalon: termeléke­nyebben, a fajlagos anyag- és eszközigényességet csökkentve. Az elmúlt húsz évben az egy lakosra jutó fogyasztás a két és félszeresére emelkedett. Ezt alapjában a termelés extenzív növelésével, a foglalkoztatottak arányának emelkedésével értük el. Az elmúlt húszevi termelés- növekedesnek körülbelül 45 szá­zaléka származott a foglalkoz­tatottság és 55 százaléka a mun_ ka termelékenységenek emelésé­ből. Az új ötéves tervben — az irányelvek szerint — a terme­lésnövekedésnek 75—80 százalé­kát kell a termelékenység emelésével elérni. N munkaerőhelyzet közismert feszültségeinek eny­hítése a meglevő létszám ész­szerűbb, hatékonyabb foglalkoz­tatását igényli. Ez viszont fel­tételezi a jobb szervezést, a műszaki fejlesztést, a munka- fegyelem és -erkölcs megszilár­dítását, s az ösztönzőbb bére­zést. Olyan közszellem és érde­keltségi rendszer szükséges, hogy a dolgozók — munkások és műszaknak — megtalálhassák saját vállalatuknál anyagi bol­dogulásukat, növekvő szükség­leteik kielégítésének feltételeit. Jobban meg kell fizetni a mű­helyekben, az irodákban azokat a kulcsembereket, akiknek mun­kájától a termelékenység eme­lése, a hatékonyság javulása leginkább függ. övezze anyagi és erkölcsi elismerés a szorgal­mat, a nagyobb tudást, a kez­deményezőkészséget, az odaadó, telkes munkát! A dolgozók kö­zösítsék ki soraikból a haszon­lesőket, akik ügyeskedéssel és nem több, jobb munkával akar­nak révbejutni. A vezetők pe­dig bátran figyelmezzék, szük­ség esetén távolítsák el a lógó- sokat. Kovács Józse; Következik: Előrelátó, jöve­delmező beruházásokat! Bmmcm^ 5 1970. SZEPTEMBER 23. a közeljövő problémái — éles 'eaeaaasBMaaMaaeaasaataaaaaaaBaaaaaaecaaaasoaaeaaeaaasaMasaaaaaaaaaaaaaoaaaaaaaaasaaaaafc i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents