Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
Tudomány Működésben a szívizom A fáradhatatlan szívizom már régóta magára vonta a tudósok figyelmét. Hogyan valósul meg a szív szabályozása, és milyen szerepet játszik ebben a szívizom? Az APN tudósítóinak erre a kérdésére Grigorij Ko- szíckij professzor, a Piro- govról elnevezett 2. sz. Moszkvai Orvostudományi főiskola fiziológia tanszékének vezetője válaszok — Azok a kutatások, amelyeket az elmúlt években intézetünk egyik tudóskollektívája folytatott, nyilvánvalóvá tették, hogy a szív igen tökéletes önszabályozó-rendszer vezérlésével működik. Régi tapasztalat, hogy a szív csodálatosan alkalmazkodik a szervezet változó követelményedhez, s ezt az idegrendszer szabályozó hatásának és testünk egyéb szabályozó mechanizmusainak tulajdonították. Csakhogy az utóbbi években igen érdekes felfedezést tettek a tudósok. Ismeretes, hogy átültetés után a szívnek minden idegkapcsolata megszűnik a szervezettel. Ennek ellenére az átültetett szív kifogástalanul betölti funkcióját, s messzemenően alkalmazkodik az új „gazda” minden igényéhez. Hogyan lehetséges ez? Intézetünk hisztofógiai tanszékén — az állatokon végzett kísérleti szívátültetések után — megállapították, hogy a szívben fennmarad egy bonyolult, szíven belüli idegrendszer, amely érző idegsejtekből, valamint un. közbülső és mozgó idegsejtekből áll. E sejtek közötti kapcsolat biztosítja a szívben a periférikus reflexiv létrejöttét, tehát annak a mechanizmusnak a kialakulását, melynek segítségével az egész központi idegrendszer működik. Azokat az ídegsejteket, amelyek a szívizom mélyén találhatók, mind ez ideig a szív struktúráját és a központi idegrendszert összekapcsoló láncolathoz sorolták. Így ezeknek az elemeknek a szerkezet — és működésbeli megmaradása — miután a szív és a központi idegrendszer között minden kapcsolat megszűnt (tehát savátültetés után) — bizonyos mértékben váratlannak bizonyult. A fiziológusok eddig is ismerték a szív néhány önszabályozó mechanizmusát. Ezek magának az izomrostnak a sajátosságaival függtek össze, illetve azokkal a bonyolult anyagcserefolyamatokkal, amelyek itt lejátszódnak. Most a szívműködést szabályozó új mechanizmus funkciójának, azaz a szíven belüli idegrendszer sajátosságainak tanulmányozása a feladat, A fiziológiai tanszéken végzett kutatások kimutatták, hogy a szíven belüli idegrendszer — a szívbe kerülő vérnek megfelelően — szabályozza a szívösszehúzódás erejét. Ennek a koszorúérkeringésben jelentős szerepe van. Ügy véljük, hogy a koszorúérkeringés szabályozásának további kutatása sikeresebb lehet, ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a szíven belüli idegrendszer a folyamatokban nemcsak mint közvetítő mechanizmus vesz részt, hanem mint a szabályozó rendszer fontos alkotóeleme, amely önálló, s olyan alkotóelem, amely önmaga képes biztosítani a koszorúérkeringés szükséges szintjét, még abban az esetben is, ha teljesen elvágjuk kapcsolatait a szíven kívül működő szabályozó mechanizmusokkal. — Technika Az állatok okozta allergia Mangánbányászat Mangántartalmú salaik nagyüzemi „halászatára” nagyszabású kísérlet kezdődött 240 kilométernyire a floridai partoktól, az ún. Blake-fennsíkon. Egy átalakított kereskedelmi hajóval. 900 méter mélységből próbálnak mangántartalmú salakot felhozni. A mélytengeri kutató vállalkozás irányítói szerint évente egymillió tonna salakot kellene „felszippantani” a tenger mélyéből, hogy a feldolgozás kifizetődő legyen. Siker esetén azonban az Egyesült Államok mangánszükségletének kb. egynegyedét, nikkelszükségletének 10 ^százalékát és ko~ baldszükségletének 40 százalékát meríthetnék az Atlanti- óceánból. Vannak emberek, akik beteges érzékenységgel reagálnak az állatokkal történő érintkezésre, mert kizökkenti őket egészségi egyensúlyukból. Az allergiának ugyanolyan megnyilvánulása ez, mint amilyennek sokan rendszeresen visz- szatérő szénanáthájukat „köszönhetik”, vagy amelynek következtében egyesek kiütést kapnak a földiepertől. A szervezet ilyenkor „védekező állásba” helyezkedik bizonyos anyagokkal szemben, amelyeket valamilyen okból nem tud elviselni. Áz allergiás reakciók rendkívül hevesek is lehetnek. Olyan esetet is feljegyeztek; amikor egyetlen méhcsípés egy felnőtt ember halálát okozta; míg másoknál ugyanilyen csípés jelentéktelen duzzanaton kívül semmi különösebb következménnyel nem jár: Részleteiben még tisztázatlan, melyek azok az anyagok, amelyek az allergiát kiváltják, sőt maga a hatásmechanizmus sem teljesen ismert. A kutatók becslése szerint az embereknek körülbelül negyedrésze allergiában szenved, anélkül, hogy tudna róla. Számos rosszullét, nagyon sok fejfájás például rejtett allergiával magyarázható, mélynek egyes eseteknek az ember környezetében levő állatok az okozói; Szomjúság A kutatók, a tudósok szomorú képet tárnak elénk a világ víz- ellátottságáról. Becslésük szerint kb. két és fél milliárd (!) embernek nincsenek kielégítően megoldva a vízgondjai, különös tekintettel az ivóvízre. S miközben a technika a nagyszerű vívmányok egész sorával ejti bámulatba a világot, évente sok tízezren szomjhalál következtében vesztik életüket. Miként lehetséges ez?. Ha az emberi szervezet víztartalma a testsúly fél százalékával csökken, szomjúságot érzünk. Amennyiben a csökkenés eléri a 15—20 százalékot, a víz- veszteség halálos lehet. Márpedig ez néhány nap alatt bekövetkezhet, ezért van az, hogy táplálék nélkül akár 2—3 hétig is elél az ember, a víz hiányába azonban — a körülményektől függően — 4—6 nap alatt belepusztul. EGYENSÚLY ' A VÍZHÁZTARTÁSBAN A szomjúság a szervezetünk fontos jelzése: folyadékra, vízre van szüksége. A felnőtt szervezetnek 60—65 százalékát teszi ki a víz, fiatalabb korban még magasabb az aránya. Testünk az elvesztett vizet folyadékok és tápanyagok útján pótolja. A gyümölcs — általában a növényi táplálék — több mint 90 százalék vizet tartalmaz, de a szilárd ételek víztartalma is 60— 80 százalék között van. Átlagban napi 1,2 liter vizet veszünk magunkhoz a táplálékkal és kb 1 liter vizet (folyadékot) iszunk meg. A szervezet belsejében lejátszódó égési folyamatokból napi mintegy 0,3 liter víz keletkezik (az emberi szervezet szempontjából ez utóbbi nem valami jelentős mennyiség, a sivatagi teve számára azonban az életet jelenti a testében felhalmozódott zsír „elégése”, illetve az abból felszabaduló víz). Tehát összesen kb. 2,5 liter a szervezet napi folyadékforgalma. A belső „vízháztartás”' egyensúlyának érdekében a jelzett mennyiségnek el is kell távoznia a szervezetből (ha ez nem történne meg, a félhalmozódó víz súlyos következményekhez vezetne). Naponta átlagban 0,5 liter víz párolog él testünk felületéről, a tüdőnkből távozó levegő 0,35 liter vizet (párát) tartalmaz, a székletben 0,15, a vizeletben pedig 1,5 liter víz távozik. Ekként egyensúlyban marad a víz félvétele és leadása. Betegségek esetén a felsorolt számok nagyon megváltozhatnak. Cukorbetegek pl. naponta 10 liter vizeletet is kiválaszthatnak, a vérhasbetegek viszont csupán néhány decit, viszont akár 2—3 liter vizet is üríthetnék a székletükkel. Az erős izzadáskor is rendkívüli helyzet áll elő, 1—2 litert elérhet a verejték mennyisége (rendkívüli forróságban dolgofi mjymsss 1970. SZEPTEMBER 22. zóknál napi ”6—7 liter izzadság sem ritkaság). Ha a leadásra kerülő víz mennyisége fokozott, természetesen több vizet kell fogyasztanunk, de ugyanakkor pótolni kell az egyéb elvesztett anyagokat (pl. a különféle sókait) is. Az emlős állatokban és az emberekben a szomjúság irányítja a folyadékfelvételt. Érdekes viszont, hogy pl. a kutya csak annyi vizet fogyaszt, amennyire a szervezetének szüksége van, az ember pedig igen gyakran többet iszik, mint amennyit a a szomjúságérzete diktál. IDEGRENDSZER ES SZOMJÜSAG Miként jelentkezik a szomjúság érzete? A kutatóknak sikerült megtalálniuk az agyban a szomjúság központját. Állatkísérletek során az illető agyterület ingerlésére a kutya testsúlya egyötödének megfelelő mennyiségű vizet ivott, mígnem vízmérgezésben kimúlt. Ha viszont kiirtották az agyból ezt a központot, a vízzel lelt edények mellett is szomjan pusztultak az állatok. A szomjúság központjához érkező jelzések értékelésében nem egyöntetű a kutatók véleménye. Egyesek szerint a csökkent nyálelválasztás és az ehhez járuló torok- és garatszárazság váltja ki a szomjúság érzését, illetve az agyba irányuló jelzést. Mások viszont a szervezetben helyet foglaló, a sejtekben és a sejtek között elhelyezkedő vízterek viszonyait tartják a szamjúságkeltés alapvető ingerének. A sós ételek elfogyasztása után azért szomjazunk, mert a szervezet jelzőrendszere „soknak találja” a bekerült só mennyiségét, annak „felhígítását”, a koncentráció csökkentését igényli. E magyarázattal egyben arra is rámutattunk, hogy miért vezet halálhoz a sósvíz ivása. A tengervizet lenyelő hajótörött szervezete „hígítóanyag” helyett a töménységet csak tovább növelő, még kín- zóbb szomjúságérzetet kiváltó anyagot kap, s a halál végeredményben a vér sótartalmának feldúsulása következtében áll be, a rengeteg sót ugyanis a belső szervek már nem képesek kiválasztani. Sótartalmú víz mérhetetlen mennyiségben rendelkezésre áll az emberiségnek, hiszen köztudomású, hogy a Föld felületének kétharmadát tengerek, óceánok borítják. Kézenfekvő tehát, hogy a szomjúság elleni világméretű küzdelemben elsősorban a tengervíz sótalanítását kell megoldani. A hatalmas — újabban atomerőművekkel kombinált — vízdesztilláló üzemek egyre-másra épülnek világszerte. Ma már a hajótörötteknek sem kell feltétlenül szomjan halniuk, még több hetes hányódás esetén sem, a mentőcsóna- koiknak ugyanis elmaradhatatlan tartozéka egy kis készülék, amellyel a tengervíz megfosztható sótartalmától. A sivatagi vándorok és az ott élő emberek számára pedig a napenergiát hasznosító viz-sótalanító-beren- dezések készülnek.---------------------» Az ember és az állat közötti kapcsolat intenzitásától, valamint az egyén reagáló készségétől függ, hogy mikar és milyen fokon fejlődik ki az allergia. Többnyire tüsszogéssel és náthával — tehát a megfázáshoz hasonló jelenségekkel — kezdődik, ami időnként (főképpen éjjel) egyik percről a másikra elmúlik. Nemritkár szamárköhögéshez hasonló tünetek is felléphetnék, légcsőhurut, sőt asztma is jelentkezhet E kellemetlenségek erős viszketéssel párosulnak olyankor, amikor az állat az ember bőréhez hozzáér. Az eddigi megfigyelések szerint sok allergiát azok a parányi fehérjerészecskék okoznak, amelyek a mindenütt jelenlevő rovarok páncéljából válnak le. Ezeket a levegő magával viszi; az emberek pedig belélegzik. Ami a rovaroknál legalább félig-meddig tisztázódott, az más állatok vonatkozásában ,jnég elég homályos. A kutyánál és a macskánál azonban bizonyára a szőrzet vagy a bőrpik- kelyék váltanak ki olyan hatást, mint a rovarpáncél fehérje-pora. Érdekes, hogy olyan személyeknél is jelentkezett állatokozta allergia, akik nem élő állatokkal kerültek kapcsolatba; hanem zoológiái gyűjtemények gondozásával voltak megbízva. Az okokra vonatkozó tájékozatlanság mindenesetre semmit sem változtat azon a tényen, hogy az allergiás betegek szenvednek és kezelésre szorulnak. Gigantikus turbina Az atomerőművek a világ energiatermelésének ma még csak kb. 2 százalékát adják, de részarányuk 2000-re 25 százalékra fog emelkedni — állapították meg a Moszkvában megtartott VII. Energetikai Világkonferencián résztvevő tudósok. A fejlődés a Szovjetunióban is ebbe az irányba mutat. A nagyszabású program bázisa, a Harkovi Turbinagyár, ahol most készült el az új 220 megawatt teljesítményű turbina-óriás prototípusa (az első, a Novo-Voronyezsi Atom. erőmű számára készült turbina csak 70 MW-os volt), mely 45 atmoszféra nyomású telített gőzzel dolgozik. Még ebben az évben befejezik az 500 MW teljesítményű, 65—70 atmoszféra kezdeti gőznyomású turbina kialakítását is, mely az eddigieknél sokkai gazdaságosabbá fogja tenni az atomenergiával működő erőművek üzemét. A szovjet turbinaszerkesztők sok új szabadalommal segítik elő a 2000-re kitűzött célok elérését, így a 220 MW-os prototípusba például egészen új rendszerű zsalus szeparátort és túlhevítőt építettek be. Képünkön: ve új 220 MW-os gőzturbina.
