Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

Todor Georgi Dzssgarov Isten veled, mondtam. Ha így akartad — jó| van. Ordít a tenger teljes erővel. Ez a Fekete-tenger. Szerelmem, akár a vonuló sirályokat, itt hozott össze minket az idő, véletlenül. S 6, a csillagok, 6, mennyi csillag — esténként beborítottak... De micsoda csalárdság, nézd, a homokon a két nyom széjjelpergett, eltűnt örökre. fis a végső sző nem kap hangot, kimondhatatlan mint ezelőtt. Jött az ősz, jött az ősz, eljött a nagy besúgó, följelentett sárga leveleivel... fis elfogtak, elítéltek engem. Tudom, a máglya emészt el, szerelmi tíízhalál. Szél Mj, sodor elém ágtöredéket. A láthatár levette vörös, csuklyáját akár a hóhér. Valaki sír. Mért sír valaki? Sírásnak nincs értelme. Elindulok a homályba. Elégek. Eltűnök a füstben, ahogyan elvész az eretnek az ítélettől, elsüllyedek mint a csónak a harag mélységeiben. Ahogy sötétben a pwt. Isten veled, mondtam. Ha így akartad, — jól van. Isten veled, isten veled. Ordít a tenger teljes erővel Ez a Fekete-tenger. Nagy László fordítása Hadzsinikolov PazartJzsikbOn született, 1920-ban. A képzőművé­szeti akadémiát 1943-ban végezte el Szófiában, Ni­kola Marinov és Borisz Mitov tanítványaként. Ed­dig 13 önálló kiállítása volt Bulgáriában és egy Prágá­ban. Részt vett minden kö­zös bolgár tárlaton és ki­állított Moszkvában, Pá­rizsban, Bukarestben, Béig- rádban, Nisben, Kisinyev- ben és Budapesten is. Ké­pei a szófiai Nemzeti Kép­zőművészeti Galériában, a vidéki képtárakban, moszk­vai, New York-i, londoni, brüsszeli és Rio de Janei- ró-i magángyűjtemények­ben találhatók meg. A bolgár festőművészek­nek az a nemzedéke, amelyhez Todor Hadzsini- kolov tartozik, a háború körüli években formálódott ki és ilyen értelemben már eljutott a művészi érettség fokára. Mi jellemzi őt? Mindenekelőtt a tájhoz va­ló hűség, a bolgár termé­szet iránti túláradó szere­tet és lelkesedés. Több száz képet festett, a kiállí­tások tucatjain szerepelt s így többszörösen átesett a kritika és a közönség ^ke­reszttüzén”. Legutóbbi kiállítását nagy érdeklődés kísérte. Bolgár hegyi tájakkal, mél- niki, tamovói, balcsiki és bozsenci képekkel, a ten­gert, a tavaszi és az őszi színpompát ábrázoló vász­nakkal, virágzó kertekkel találkoztunk tárlatán. Halk szavú lírikus ő, néha elmé­lyült és ábrándozó, máskor elégikus (de emócióit nem kényszeríti a nézőre). Ez a színek gazdag skálájával diszkréten érződik ki vász­naiból, plasztikai tékozlás és öncélú virtuozitás nél­kül Hadzsinikolov faktúrája utolsó kiállításán, a látot­tak alapján bonyolultabb lett. Korábbi kiállításainak vastag rétegeit könnyed és sokkal pontosabb ecsetke­zelés hangsúlyaival, szín- árnyalatokkal és árnyékok­kal gazdagította, melyekkel sokkal nagyobb teret és plasztikai hatást ér el. Ügy tűnik, hogy képeibe betört a fény, s ez nem külső ha­tás, hanem az ábrázolt tár­gyak megvilágításának az eredménye. Hiányzik ko­rábbi képeinek egyszínüsé- ge is, a terep most anyag- szerűbb, a levegő és a tér pedig könnyebb és megsza­badult korábbi túlzott sú­lyától. Todor Hadzsinikolov azok közé a festők közé tartozik, akik elérték a művészi érettségnek azt a fokát, hogy képeiken saját magukat, érzéseiket és egyetlen Bulgáriájukat mu­tassák meg nekünk úgy, ahogyan érzékeny szívük látja és mesteri kezük áb­rázolja. A művész békéscsabai tárlatát a Fegyveres Erők Klubjában, ma délután 6 órakor nyitják meg. Zahari Petrov: Lehet több egy emelettel? Senki sem értette, ho­gyan is történhetett A Poroló- és öngyújtó­gyár új irodaházának át­vételével megbízott bizott­ság kezdetben szobáról szobára járt. Kattingatta a villanykapcsolókat, árgus szemekkel figyelte a par­ketta lehetséges hullámait, elmélyültem kopogtatta az ablakkereteket Egy szó, mint száz — úgy viselke­dett, mint minden normális átvételi bizottság, amire még hosszú és kellemetlen viták várnak a kivitelező­vel, aki az utolsó pillanat­ban hasztalan igyekezettel tüntette el az építkezés hi­báit. Naspolya Elemér, a jegy­zőkönyvvezető mérnök, miután feljegyezte „Két db kilincs hiánya pótlandó”, egyszercsak felkiáltott: — Megszámoltuk mi az emeleteket? Nekem úgy tűnik, mintha egy emelet­tel több volna! — Na, még csak ez hi­ányzott — mondta Rob­bers pderezki, a bizottság el­nöke. — Nem elég, hogy se a kezüket, se a szemü­ket nem használták az épít­kezés alatt, most még ez is ráadásul! Azonnal számol­ják át az emeletéket! Tíznek kell lenni! Számolták kívülről, szá­molták belülről, tizenegy jött ki. A harmadik számlálás után Robberspierszki a fe­jéhez kapott. — Ez, lehetetlen! Képte­lenség! Egy emelettel töb­bet csinálni! Lófalvay—Kiscsikóssy, a beruházási ellenőr, vihar­felhők tornyosul ását érezte a feje fölött s elhatározta, hogy csak rövid időre is, de távoltartja őket és ezért ja­vasolta, az emeletek számá­nak újbóli megállapítását. Üjra számoltak, újra ti­zenegyet hoztak ki. — Mindenki bíróság elé kerül! — ordította Rob- berspierszkl. — A műveze­tők, a beruházási ellenőr, mindenki! Kihivatom a né­pi ellenőröket, aztán majd nekik magyarázzák meg, honnan is keletkezett egy emelet, milyen anyaggal építették fel, ki fizette ki a béreket, ki készítette a ter­veket?! A „Csürve-Csavarva” Tervezőiroda képviselői — az épület tervezői —, úfey próbálták beállítani a dol­got, hogy az épület tulaj­donképpen tízemeletes, csak a földszinten kívül fél­emelet is van. — Félemelet nem volt a tervben! Nem volt és nincs is rá szükség — sza­kította őket félbe Rob­berspierszki. — fin fél­emelet nélkül írtam alá a tervet, ehhez tartsák ma­gukat! Ekkor a csűrve-csavaró­sok bizonyítgatni kezdték, hogy a többlet-emeletet csupán azért csinálták, mert igy az épület kényel­mesebb, reprezentatívabb. Jobban beilleszkedik a környezetbe. Robberspierszki közölte, hogy az ügyet igazgatójá­nak fogja jelenteni, majd a kivitelezők és a beruhá­zók vérfagyasztó tekintet­tel váltak el és kölcsönö­sen biztosították egymást arról is, hogy az ügyet nem hagyják annyiban. Ha kell, vér ömlik, fejek fognak porba hullani, de az igazság győzedelmeskedni log. Lóf a 1 vay—K iscsd kóssy, beruházási ellenőr és az építésvezető mindenesetre azonnal átíratták öröklaká­sukat és gépkocsijukat egy távoli rokonuk nevére. És a tizenegyedik eme­let? Mit sem sejtve magaslott a kék égben, nem törődött azzal, hogy vér folyik és fejek hullanak porba miat­ta. Esetleg. Vércse Salamon, a Poro­ló- és öngyújtógyár igaz­gatója, viszonylag nyugod­tan fogadta a bizottság je­lentését. — Hm, hm, tizenegy eme­let — hát ez tényleg kel­lemetlen! — mondta. — De, ha ez az emelet szerepel az épület kalkulációjában és pláne, ha tőlünk nem kémek érte pénzt, akkor úgy gondolom, hogy csak nyerünk vele. Igen, elvtár­sak, egy egész emeletet nyerünk! Ezenkívül nö­vekszünk is, elvtársak! Vállalatunk nagy fejlődés előtt áll. Talán tudjak, hogy a távoli Bolíviából ezer darab kocsitörlőron- gvot rendeltek tőlünk! Ja­vasolom, hogy alakítsunk egy latin-amerikai osztályt, kérjünk létszámemelést és új osztályt a tizenegyedik emeleten helyezük el. íme, láthatják, nem is felesleges ez az emelet! Lófalvay—Kiscsikóssy, amikor értesült Vércse sa­lamoni ítéletéről, azonnal visszavette gépkocsiját és öröklakását távoli rokoná­tól és darabokra tépte a fiktív adás-vételi szerző­dést. Vércse Salamon igazgató pedig egy csapásra teljesí­tette össszes rokonai, közeli és távoli hozzátartozói, ba­rátai kérését s pártfogolt- jaikat, n°, meg őket magu­kat is alkalmazta a tizen­egyedik emeleten. Mondhat bárki, amit akar, de a többlet-emelet mégis­csak jó munkát végzett! Senki sem tette fel a kér­dést: „Lehet több egy emelet­tel”? Lengyel Károly fordítása A régi Plovdiv Áranyhomok pari­Fák

Next

/
Thumbnails
Contents