Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Ott kALdt öőliw, djiiöiulcudL.,, Igen! Ott kellett volna! Akkor volt bennem igazán, de valami görcs bénított meg, és amit mondtam, sután hangzott; szürke volt, semmitmondó közhely. El kellett volna mondani, hogy az emberek nem szeretik, ; ha nem veszik őket ember- ' számba. A párttagok meg különösen nem szeretik, nem is szabad nekik eltűrniük, hiszen milyen élcsapat az, amelynek a tagjai eltűrik a basáskcdast, a lehurrogást. Nem szeretjük mi ezt! Valami fáj miatta, valami cselekvésre , mozdít bennünk ; egy-egy ilyen gesztus, amilyet te produkáltál párttitkár elv- társ, a legutóbbi taggyűlésen. Igen! Emlékezz csak! Beszámoltál a kétéves munkáról. Milyen \ volt a beszámolód?! Szinte mindegy ma már! Nem volt hi- \ bátlan, sematikus volt s ezt meg j merte egy-két-három ember mondani neked. S ugye, emlékszel reagálásodra! Ma már a J beszámolódra alig emlékezik valaki, de arra az emberi magatartásra, ahogyan a bírá- j latot visszautasítottad, arra a minősíthetetlenül öntelt és sün- j disznótüskés alapállásra, ahogy a bírálatot fogadtad, valameny- nyien, vagy szinte mindannyian, akik ott voltunk. Igen. Persze! Nagy dolog tud- : ni azt, merre kell a puskát for\- ditani, ha kell! Ez így igaz! És ez nagyon fontos! De nem ke- \ vésbé fontos az sem, tudjunk ösztöneinken uralkodni a forradalom mai szakaszában. Mert tudni kell uralkodni ösztöneinken! Enélkül nem megy a ve- ; zetés! Egyszerűen nem mehet, mert nem fogadják el az emberek! Valami nagy dolog történt ebben a mi világunkban a , múló évek során! Az történt, 1 hogy az emberek érzik a ma- j guk méltóságát, amelyet nem lehet és nem is szabad semmibe venni! I második világháború tette fel a szomorú koronát. Az az egysze- rű kis család — egy hadiözvegy, velem egykorú két gyermekével — amely körébe fogadott annak idején, tele volt az első háború borzalmainak emlékével, az apa elvesztésének fájdalmával. Az anya úgy szeretett engem is, mint gyermekeit és egyszerre szólt hozzánk: „Nincs nagyobb csapás a háborúnál, s ami egyszer volt, annak megismétlődnie nem szabad!” Mi, távoli országok gyermekei is szeressük egymást... ő szegény asszony létére — a hadiözvegyi nyugdíjból és saját szorgalmából élt gondos beosztással — azért vett magához engem, az „ellenség” gyermekét (a húszas évek nemzetközi gyermekmentő akciója vitt sok társammal akkor nyugatra en- srem), hogy megismerve egymást, barátokká legyünk. S bárhová is vet a sors bennünket, el ne felejtsük egymást. Minden tudásunkkal, ügyességünkkel azon legyünk, hogy soha egymás ellen ne kelljen fegyvert fognunk: a békéért éljünk! Ha csak tudunk, szószólói legyünk az emberiség békéjének is. Elszakadtunk; vé- gigpergett azóta annyi esemény, benne életünk... S az új háború hatványra emelte a múlt borzalmait. Az a város — az én „második szülővárosom” — lett a pokol utolsó, legborzalmasabb szakaszának centruma! Éppen azokban a S ezt csak tudomásul venni lehet! S el kellett volna mondani azt is, hogy abban a szituációban, amikor téged kihagyott a jelölő bizottság, s valaki mást jelölt helyetted, már benne volt megítélésed is. Nem o te elitéltetésed, ne hidd, de egy stilus, egy magatartás, egy rossz reflexre ndszer, vagy ahogy ma n_ dani szokás: egy rossz „vonalvezetés" kritikája. És végső soron azt kellett volna elmondani, hogy a másik, az új mellett való kiállás állásfoglalás az ellen, amit te csináltál. Nem minden ellen, amit csináltál, de az ellen, amit rosszul csináltál, s ami miatt úgy ültünk ott egy-egy taggyűlésen, mintha kénytelen-kelletlen valami li- : turgiát ülnénk végig! S el kellett volna nyilván mondani azt is, hogy mindany- j nyiunknak restellkednünk kellene, amiért ezt nem mondtuk meg neked régen. S ehelyett ott dadogtam valamit az új jelölt mellett! Pedig, akik ott . voltunk, zömmel éreztük azt, hogy most ki kell mondani a döntő szót: mást akarunk! Más szellemet, más emberi ' tartást. Olyat, amely nem teszi már- már illuzórikussá azt az alapot, amelyen állva szövetkezetünk önként és elkötelezetten nagy- nagy misszióra: előrevinni a világot! Valami ilyesmit kellett volna elmondani, s ahogy most végiggondolom, érzem, még azt , is: sajnálunk a kudarcodért. Ne i vedd ezt bántó sajnálkozásnak! j De csődbe jutottál egy mód- j szerrel, egy magatartással, amelyet a ma embere már nem szeret. S ha keserű is a felismerés. korántsem késő, hogy számba vedd, mit kell a jövő- [ ben másként tenni. Megéri, gondold végig! És erre bárki ké- j pes, aki érzi az ember méltó- j ságát. — fi I napokban, amikor nálunk Buda élte az ostrom végzetes napjait, 1944 végén, Hitler — a sarokba szorult patkány teljes ereje végső kifejtésével — az Arden, neken át indította el ellenof- fenzíváját: összes felsorakoztat ható fegyverével, hadosztályával a Maas-ig nyomult. S Bas- togne volt az egész akció közepe... Hadosztályok nyomultak e fennsíkon fekvő fontos stratégiai pont felé (út—vasút—folyótalálkozó a csupán ötezer lakosú városka), a történelmi leírások szerint ezernél több (!) légitámadás érte s hogy felmentették a nyugati szövetségesek, ott találkoztak tábornokaik; ha jól emlékszem, Patton, De Gaulle, Eisenhower... Nagy nap... de a városkából kő kövön nem maradt... Régebben leveleztem kis barátaimmal. A háború után minden próbálkozásom semmibe veszett: hírt nem kaptam róluk többé... Pedig mindig megszerettem volna mondani nekik: még jobban gondoltam rájuk háború közben és óta, mint valaha s a békére, amelyet a bizonyára már régebben halott szegény özvegy, nekem is második anyám, ültetett mindnyájunk szívébe... Ütitársaim — úgy néztem szolidabb polgárembereik, harmonikus család — hallgatták történetem. S megígérték, kutatnak majd ismerőseim után... — De Bastogsie-ban? — ingatta nehéz kétkedéssel fejét többször is az apa.., — Hova Bokáig éri vízben járnak a betegek — Két italboltot bezártak — Jól működnek az alkoholellenes társadalmi bizottságok... A Vöröskereszt megyei vezetősége mellett működő alkoholizmus elleni társadalmi bizottság tegnap délelőtt Békéscsabán, az .IB nagytermében kibővített ülést tartott, melyen tíz előadás lián gzott el az alkoholizmus elleni küzdelemről, a szakrendelések munkájáról és az eddig szerzett tapasztalatokról. Az ülésen részt vett dr. Kiss Endre, a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes főorvosa, Őz Ferenc, megyei Vöröskereszt-titkár ’ is. Mi lesz egymillió forint sorsa? A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat nehéz helyzet- „ ben . van az ár. és belvízkárok * következtében, mert a vetőmag- ! kendernek egy része tönkrement, : kipusztult. A vállalat szakembe- ; rei még idejében szeretnének ae- ■ gíteni a termelő gazadságok ve_ ; tőmaggondjain. Ezért megkér- * ték őket, hogy ahol lehet, ott • hagyják meg a kendert ve- : tőmagfogúsra. Mindenképpen ; dicséret illeti meg a vál- • lalat szakvezetőit azért, mert j valutafelhasználás helyett hazai : viszonyok között kívánják a szá- ; mukra. igen komoly problémát ! megoldani, s a kendervetőmagot : megtermeltetni. Ilyen céllal jártak az Orosházi ■ Állami Gazdaságban is, ahol 160 : katasztrális hold kenderkóró vár ; betakarításra. Felajánlották a ! gazdaság vezetőinek a fenti fel- i tételeket. A gazdaság vezetői je. ■ lenleg még gondolkoznak a fel- ; kínált lehetőségen, mivel a ken- : dermag betakarítása, tisztitroa ■ eléggé munkaigényes. A többlet- ■ munka azonban a gazdaságnak : egymillió forint jövedelmet je- : lentene. Reméljük, hogy az állami gaz- j daság vezetői helyesen döntenek : és megoldódik a népgazadság ; számára az igen fontos kendervetőmag pótlásai valamint szá- : mukra is kedvezően eldől egy- ; millió forint sorsa. Hegedűs József mezőgazdasági mérnök Chioggia: a Garibaldi-kapu és a dóm lettek annak a városnak egykori lakói? Hiszen ott egy ház, egy fal sem maradt épen... Egy hivatal sem... Ott keresni oly régről valakit.., azt hiszem reménytelen! ... A látóhatáron ekkor már egyre nő előttünk a világítótorony, mely a lagúnák déli bejáróját őrzi... Kirajzolódnak egy földnyelv végén épült erőd éles körvonalai; nyílegyenesen sík- lunk Chioggia felé... (Folytatjuk) Az első előadó dr. Hudák György volt, a békéscsabai alokoholel- vonó szakrendelő'; vezető orvosa, aki a békéscsabai tapasztalatokról számolt be. Többek között elmondotta, hogy az idén némileg csökkent azoknak a száma, akik elvonókúrára jelentkeztek, ennek okát főleg abban látja, hogy a szakrendelés helyzete kriminális. ‘ Olasz Imre, a szarvasi járásban végzett tevékenység új módszereiről tájékoztatta a résztvevőket, melyekkel igen szép eredményeket értek el. Az elmúlt évben például 192 beteget kezeltek, az idén viszont már 231-et. Ezt úgy érték el, hogy megszervezték a területi kiszállást, a hét meghatározott napján meglátogatják a községeket, s ehhez a tanáosök a legmesszebbmenő segítséget megadják. Az eredményesség egyik bizonyítéka az is, hogy például 26 új beteg közül mindössze három volt a visszaeső. Elérték azt is, hogy javaslatukra Szarvason két rassz hírű italboltot bezártak. A büfékben pedig csak zárt üvegekben árusítanak szeszes italt. Dr. Tóth Mihály, a békéscsabai téglagyár üzemorvosa igen érdekes és jó módszerekről számolt be, melyeket megyénk több üzemeiben is érdemes lenne követni és helyes lenne egy tapasztalatcsere megszervezése. Dr Báli Hermina, az idegbeteg-gondozó intézet főorvosa a félévi gyógyító tevékenységről és az utógondozói munkáról adott tájékoztatót. A tanácskozáson részt vett és hozzászólt dr. Bonta Ml. hály, az országos alkoholizmus elleni társadalmi bizottság elnöke is. K. J. palámat Ingmar Bergman: RITUS „Halálom után a Szorongás és rettegés című írásom egymaga elég lesz a halhatatlansághoz. Külföldön is olvasni fogják és elborzadnak a benne leírt féktelen szenvedélytől”. Ezeket a sorokat Kierkegaard irta, s el kell mondanunk, hogy jóslata bevált. A napjaink divatos filozófiai és művészeti irányzata, az egzisztencializmus alapja lett a múlt j században élt dán filozófus mun. I kássága, s Bergman neve mel- ; lett ezt a nevet éc a közte levő kapcsolatot feltétlenül meg kell említeni. Eddigi filmjeiben — Az ige, Tükör által homályosan, A nap vége, Csend stb. — központi problémaként találjuk meg ezt a filozófiát, s ennek a filmnek, a Ritus-nak szinte alcíme lehetne az előbb idézett Kierkegaard cím: „Szorongás és rettegés”. A filmben ábrázolt világ és filozófia a mi közönségünk számára eléggé szokatlan, és nehezen emészthető. Mégis megnézik, mert óriási betűkkel reklámozták a moziplakáton, és mert sokan tudják, hogy Bergman meghatározó egyéniség a jelenlegi európai filmművészeiben, és művei a mai nyugati társadalom helyzetét tükrözik: az önzést, a dologivá degradálódott embert. Ablak tehát ez a film a nyugati világra, s programot ad a vitatkozó és gondolkodó embernek. Műfajilag kamarafilm. Mindössze négy szereplője van, a bíróságnál feljelentett három művész és a vizsgálóbíró. Amikor először ülnek a vizsgálóbíróval szemben, kimértek, feszesen udvariasak, játsszák azt a szerepet, amelyet a civilizált társadalomban élő emberek egymás közti érintkezésükben gondolataik elleplezésére használnak. Mihelyt a bíró egy pillanatra elhagyja a szobát, azonnal feloldódnak: szabad teret adnak felháborodásuknak és dühüknek. A nő fiatalabb partnere, Fischer nem titkolja vágyát, legszívesebben megölné ezt az embert. A film végén ez be is következik. De addig rendkívül sokat tudunk meg a szembenálló felekről. A konfliktus a két szélsőséges felfogás összeütközése. Egyfelől állnak a művészek, akik életfelfogása a legteljesebb szabadság, az egyéniség — vagy inkább az önzés — legteljesebb kiélése. Nem tartják magukat semmilyen társadalomhoz tartozónak, nincs nemzetük, nincs családjuk, nincs vallásuk, nincs ideológiájuk, csak a mérhetetlen önzésük és élvhajhászásuk. Produkciójukkal milliókat keresnek és milliókat költenek, nem élik és nem is akarják a megszokott és elfogadott polgári életformát élni. A másik oldal a bíró által képviselt Társadalom, Erkölcs, Vallás stb. világos, hogy felelősségre vonja őket, és elítéli őket, mert vétettek az előírt és íratlan szabályok ellen. Ez a konfliktus mindenki számára nyilvánvaló, és érthető. Van viszont egy másik, és talán ez az igazi berg- mani konfliktus: a szereplők lélektani meditációi. Valameny- nyien azon vívódnak: vajon van-e igazságuk és nekik van-e igazuk? Hiába gyón meg a bíró az egyháznak ér, az istennek, hiába mondja meg problémáit halála előtt a többieknek, senki nem hallgatja meg és senki nem ad neki feleletet. A művészek a szívbeteg bírót idegborzoló produkciójuk bemutatásával kíméletlenül meggyilkolják, nem azért, mert igazuk van, nézeteikkel nem győztek, hanem mert a bíró is önző, számító ember volt, a kettőjük asszonyát akarta a hivatali hatalom igénybevétele által megerőszakolni. A bíró, mint ember, keresztezte útjaikat, s a modern társadalom minden írott törvényét figyelmen kívül hagyva, visszatértek a talán ős. emberi erkölcsi felfogáshoz: az ellenséget, ha erre alkalom adódik, le kell bunkózni, s gyilkossággal kapcsolatos lelki gátlásokat nem kell ismerni. Ügy látszik, Bergmannak az a gondolata az emberről, hogy semmilyen formában nem tudja ma már megtalálni a kapcsolatát egymással — vagy egy kissé erősebben — semmit sem fejlődött alapjait tekintve az őskori állapotoktól. Pesszimista világfelfogás ez, józan ember sehogysem tudja ezt befogadni. Péter László ÉRTESÍTJÜK T. ÜZLETFELEINKET, hogy vállalatunk szegedi és békéscsabai telepe 1970. szeptember 17-től 30-ig hajtja végre év végi leltározási munkálatait. VÍDIA KERESKEDELMI VÁLLALAT. . ' 1748
