Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
Pedagógusok eskútótele Békéscsabán Hétfőn délután Békescsifcbán, a megyei tanács fogadta azt a 15 most Végzett pedagógust, akik a megyei intézményékibe nyerték kinevezést. A fogadáson és az eskütételen jelen volt Enye- di G. Sándor, a megyei pártbizottság tálkára, Nagy János, a megyei janácg elnökhelyettese, Mayer Andrásáé, a Pedagógusok Szakszervezetiének megyei titkára és Hagymáéi Sándor, a megyéi tanács csoportvezetője. Az eskütétel alkalmából az új pedagógusokat Deák Ferenc, a megyéi tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte, Békéscsabán, a városi tanács kistermében 8 fiatal pedagógus tett esküt. Az eskütételen részt vett Babák György, a városi tanács elnökhelyettese,, Gajdács Pál, a várató (tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Farkas Károly, a Pedagógusok Szakszervezetének városi titkára, Kökényest Tibor személyügyi főelőadó és Hőgye Károly, a városi KISZ-bizóttság képviselője is. Deák Ferenc osztályvezető üdvözli az esküt tett fiatal pedagógusokat. Mellette balról Enyedi G. Sándor, Nagy János, Jobbról Mayer AndrAsné. Gajdács Pál és Kökényest Tibor, a Békéscsabára kinevezett fiatal tanítók és óvónők körében. (Fotó: Veress) Nőtt a taglétszám —146 egészségügyi állomás 320 előadás, tízezer hallgató A Vöröskereszt megyei vezetősége ezúttal Orosházán tartotta ülését — mely egyben az első ilyen alkalom volt, hogy vidékre látogattak a vezetőség tagjai. Az ülésen részt veti dr. Soóky László, orvosezredes, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának főtitkár-helyettese, Mizó Mihály, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa és Káplár Károly, az orosházi járási tanács elnöke. Dr. Tahy László megyei főorvosnak, a Vöröskereszt elnökének megnyitója után a résztvevők megvitatták az orosházi járás munkájáról szóló beszámolót, melyet Pólyák Jánosné, járási titkár terjesztett elő. Mint a beszámolóból és a kérdésekre adott válaszokból kitűnik, a járás vöröskeresztes alaphallgatóval. Ezenkívül 2551 egészségügyi tanfolyamot szerveztek, melyeken 4720-an vettek részt. Jó eredményeket értek el a polgári védelmi kiképzésben és a véradásban is, bár az utóbbi további szervezésit ki. vári, hogy újabb áldozatkész embereket vonhassanak be a véradásba. A beszámoló élénk vitát váltott ki, többen bírálták, hogy az nem tér ki részletesen a Vöröskereszt sokoldalú munkájára és nem nyújt összehasonlítási alapot. Ezt Pólyák elvtársnő szóban kiegészítette, s így a vezetőcég a beszámolót elfogadta. A vitában hozzászólt dr. Soóky László is, aki többek között elmondotta, hogy a megyei vezetőség részéről helyes volt a kezdeményezés, hogy egy-egy témáit vidéken vitassanak meg. örvendetesnek ítélte meg, hogy a tanácskozáson részt vett a járási tanacs elnöke, ez bizonyltja a Vöröskereszt és a tanácsok jó kapcsolatát. Mizó Mihály hozzászólásában kifej, tette, hogy hasonlóan jó a kapcsolat az MSZMP helyi szerveivel is. Ezt követően Öz Ferenc megyei titkár tájékoztatta a vezetőséget az első félévi munkáról, kihangsúlyozva ebben az árvízvédelmi tevékenységet. K. J. Nagyközség lesz-e Kétegyháza? szervezetei és aktívái az elmúlt években kiváló munkát végeztek. 1968 júliusában a város leválása után 1520 tagja volt a járásban á Vöröskeresztnek. Jelenleg húsz alapszervezet működik 2010 taggal. A járás községeiben 146 egészségügyi állomás van, melynek tagjai az elmúlt évben például 850 esetben végeztek elsősegélynyújtást. A vöröskeresztes aktívák szervező munkái nyomán a taglétszám az utóbbi két évben 25 százalékkal nőtt. Részt vettek az alapszervezetek tagjai az árvízvédelmi munkában is, s elsősorban a gyűjtésben értek ed kiváló eredményeket. Az egészségügyi felvilágosítás során többek között 320 egész- ségügyl előadást tartottak, 10 500 Augusztus 29-én a kétegyházi községi tanács ülést tartott, me. lyen csaknem valamennyi tanácstag részt vett. Érthető volt a nagy érdeklődés, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint arról: nagyközség lesz-e Kétegyháza? Ismeretes, hogy 1970. január 1-től 18 község biztosított olyan feltételeket, melyek feljogosították a nagyközségi rang viselésére, nagyobb feladataik ellátására. A megyei tanács 1971. január l-töl további hat község nagyközséggé való szervezését látja indokoltnak — természetesen, ha azokban a feltételek megvannak. Ezek közé tartozik Kétegyháza Is. A községi tanácsülés Míkus György tanácselnök előterjesztése alapján mélyrehatóan megvitatta a lehetőségieket. A község lakói az előzetes tanácstagi tájékoztatások útján értesültek és egyetértettek a nagyközséggé való átszervezéssel. Ennek alapján hozta meg a határozatát a tanácsülés, mely kimondta, hogy az ehhez szükséges feltételek biztosítottak. A tanácsülés megbízta a vb vezetőit, hogy a határozatot terjesszék elfogadásra a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. Nagy utat tett meg ez az 5 ezer lakosú nagy forgalmú vasúti gócponttal rendelkező község, míg ilyen határozatöt hozott. Most már nagy a várakozás és a készülődés, hogy majd az „igen” után valóban meg is feleljenek e sokat jelentő nagyközségi rangnak. Back Gyula VBröskőy János: A fekete macska visszatér — KÉMREGÉDW — 25. ' Öten ültek az asztal körül. Három tiszt, a kémnő és Király őrmester. Az asztalon két jegyzőkönyv hevert. Kertész ezredes megkérdezte: — Ismerik egymást? A nö mosolygott, az őrmester izgatottan fészkelődön. Beke a segítségére sietett. — Mondja csak nyugodtan, ő már mindent beismert. Itt az aláírt vallomása. — Hát... ő volt a ... Med- gyes Kati ... ? — Figyeljen Ide, felolvasok néhány sort a jegyzőkönyvéből. „Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok össze, de hát nem válogathattam. Be kellett érnem vele...” Az őrmester elsápadt. Gyűlölködő pillantást vetett a nőre, azután rá se nézett többé az egész szembesítés során. Beke ismertette a macskaügyet, a kirándulást és az éjszakai kitérő hiteles történetét. — Mit szól mindezekhez? — Ocsmányság. Aljas gaztett. Amikor meghallottam, hogy a két éleslövedék egy menedéik- házba csapódott be, mindjárt gondoltam, hogy itt valami bűntett készült. S ebbe valahogy én Is belekeveredtem. Csak azt nem tudtam pontosan, mi volt az én szerepem. S miért kellett meghalnia Czukor Pálnak. Most már mindent értek. — Érti az ablak mögötti vet- kózést, a hazug csókokat, a hitegetést? — Igen. — Elismeri tehát a bűnösségét? — Igen. Kertész ezredes kiszólt az előszobájába: — Kísérjék el őket! Amíg a kémnőt és az őrmestert elvezették, Beke odasúgta barátjának: — Irány a „tapéta”! Kertész ezredes hangját hallották. — Jöjjetek ide, tekintsük át a helyzetet. Meghúzott egy zsinórt, s a hosszú brokátfüggöny szétnyílt a térkép előtt. — Nézzük, ml volt a sorrend. Budapest, Szolnok, Bakonyfürt, a gimnázium, Násfa, a gyakorlat színhelyére vezető országút, Vadgalamb menedékház. Jól kitervelt akció. Tömeggyilkosság, amelyben a hadsereg a tettes, és egy tizenöt éves fiatalokból álló lányosztály az áldozat. A várható hatás kétségtelenül a nép és a fegyveres erők kapcsolatának rombolása. Hangulatkeltés. Nem utolsósorban jó sztori a nyugati lapok számára, amelyek nyilván szívhez szóló képes riportokban számoltak volna be a gyászoló családok végtelen fájdalmáról. 1 Kertész ezredes a beosztottjaira nézett. — Persze, azért ne feledjük, hogy két-három ember ilyen széles körű akciót nem képes lebonyolítani ... Beke őrnagy és Ébert százados figyelmesen hallgatott. — A nő elfogását tekintsük csupán első lépésnek. Tavaly júniusban ő itt Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgyesékhez. Az odakint beszervezett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szállították. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Megcsináltatták a két különleges éleslövedéket és elszállították Bakonyfürtre. Beke közbeszólt: — Ez még homályos pont. Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osztályt szállító MÁVAUT-busz defektet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turistacsoport, ők tovább is akarták vinni a gyerekeket, sőt, egyikük ugyancsak erőszakoskodott, mintha tudta volna, hogy azoknak fél kilencre meg „kell” érkezniük a Vadgalamb menedékházba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta magával a lőszert és adta át valahol a vasutasnak. Másrészt miért tartózkodtak éppen az esemény időpontjában a színhelyen? Mint a turisták általában, ök Is hoztak magukkal egy csomó fényképezőgépet meg filmfelvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni ? Kertész ezredes egyetértőén bólogatott. — Azt hiszem, igazad van. De a turistáknak már bottal üthetjük a nyomát. A vasutastól sem kérdezhetjük meg, hol és kitől vetté át a lőszereket. A .megrendelők azonban még itt tartózkodnak valahol. Talán tudják is már, hogy ügynökeik lebuktak. A térkép zászlócskáira mutatott. — A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd lekerülnek Innen, de azért egyéb színűek maradnak még jócskán. Mályvák, sárgák, hupikékek. Meg azok; amelyeket talán több színnel kellene jelölni. A központok. A több csoportot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb jutottunk most valamelyikhez?
