Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-15 / 216. szám
Tudomány — Technika Újság — gombnyomásra Ha megszavaztatnánk a háziasszonyokat és a háztartási munkába „besegítő” férfiakat, bizonyos, hogy a mosogatást és a tö- riilgetést neveznék a legkellemetlenebb házimunkának. Vannak sokkal nehezebb háztartási teendők is, de egyik sem olyan gyakori, mint az edénytisztogatás, e „látszat nélküli” munka. Érthető tehát, hogy a háztartási gépek nagy asaládjának új tagja, a mosogatógép mind nagyobb népszerűségnek örvend — sajnos, egyelőre csak külföldön. A világpiacon számos változata kapható, az egyszerűbb kivitelűtől a „mindentudó” edénymosogató automatáig. Annyi bizonyos, hogy még a kevésbé igényes típusok is elég drágák (s ezen nem lehet csodálkozni, hiszen meglehetősen bonyolut gépről van szó), de így volt ez valaha a hűtőszekrényekkel és a mosógépekkel is, míg az igazi nagy sorozatok gyártását el nem kezdték. A mosogatógépek „hőskoréban” az volt a legfőbb probléma, hogy a gép asak az előre leöblített tányérokat és poharakat mosta tisztára, a szennye- sebb főzőedényekkel nem tudott megbirkózni. Ez a fogyatékosság már a múlté, a mai mosogatógépek ugyanis — az intenzív kutatások jóvoltából — kivétel nél_ kül tökéletes munkát végeznek. A vízsugár erejének megfelelő kihasználásával, nagyhatású tisztítószerek alkalmazásával, a víz- hőfok alkalmas megválasztásával és néhány ügyes konstrukciós fogás révén jutottak el évék során ehhez az eredményhez. A modellek egy részébe félül rakják be az edényeket, másokba oldalsó (ió tömítéssel ellátott) ajtón át helyezhető be a moso- gatnivaló (amint az a képen is látható). A különböző edényféleségeknek meghatározott helyük van a gép „gyomrában”, sőt az sem mindegy, hogy milyen helyzetet foglalnak él a rácsozaton (általában az a szabály, hogy minden edényt a nyílásával lefelé kell fordítani). Az ételmaradékokat, darabos hulladékokat g notes mm ^ 1970. SZEPTEMBER 15. előzőleg persze ajánlatos eltávolítani. A tisztítás folyamatának több fázisa van. amelyek az egyszerűbb gépeknél a kezelő közreműködésével, a „mindentudó” gépeknél az automatikus program alapján követik egymást (persze a kezelő is valamely előírt vagy idők folyamán kitapasztalt program szerint jár él). A normál programnál az edény először hideg vízben ázik, majd vízcsere után szintén hideg vizes előöblítég következik. Ezután 70—80 Celsius fokos vízzel történik a tulajdonképpeni tisztítási művelet, a megfelelően beadagolt tisztítószer segítségével. Ezután a 35—10 Celsius fokos vízzel történő közbeeső öblítésre, majd a 70 Celsius fokos (lágyított vizes) zuhanyozásra kerül sor. A különleges program csak abban különbözik az elmondottaktól, hogy több tisztítószert tesznek a vízbe, a gépbe, és a különösen szennyes edényeket (rendszerint fazekakat. lábasokat) sokkal erőteljesebb sugarak „veszik kezelésbe”. A gép fedele a végső öblítés után is zárva marad egy ideig, s a zuhanyozó víztől áthevült edények maguktól megszáradnak (ezt egyébként a tisztítószerek egyes összetevői is siettetik). A nagyobb gépeknél meleg levegő behívásával gyorsítani is szokták a száradás folyamatát. A mosogatógép „lelke” a keringetőszivattyú, amely szabályozható nyomással az alul elhe_ lyezett, vízszintesen forgó szórókar segítségével, valamint a fölül levő fúvókarendszeren át zúdítja a vizet az edényekre. Nagyon fontos, hogy a mosogatógépen belül legyezőszerű legyen a vízelosztás, így ugyanis nem keletkezhetnek ún. szóródási ár_ nyékok. A mosogatógépek beszerzési' árát, valamint az üzemeltetési költségeket figyelembe véve, az a vélemény alakult ki — s a külföldi tapasztalatok is ezt támasztják alá —, hogy közepes vagy nagy családok (háztartások) számára kifizetődő a gépek megvásárlása és üzemben tartása. Szállodák, éttermek, cukrászdák stb. számára természetesen vitathatatlanul gazdaságosak. A távvezetékek védelmében A villamos távvezetékeiket erősen rongálja a szél hatására keletkező lengés, illetve a hu- zalkötegben létrejövő magas rezgésszámú vibráció. Emiatt ugyanis a fém „elfárad”, s ez szakadást okozhat. A baleset megelőzésére a távvezetékekre ún. vibrációnyelőket szerelnek fel, de olykor még ez sem segítSzovjet tudósok több olyan műszert szerkesztettek, amelyekkel megállapítható a legerősebb vibráció helye: ide kell felszerelni a vibrációnyelőket. A képen: egyik ilyen műszer látható, ez automatikusan regisztrálja a rezgések számát és mértékét. Ugyanez a műszer alkalmas a vibrációnyelő hatékonyságának mérésére is. A hírközlés forradalma még sok meglepetést tartogat számunkra. Valószínű, hogy a jövő újságja ®z elektronikus újság lesz, amely egyenesen lakásunkba jön. Majd csak megnyomjuk a gombot egy televízióhoz hasonló készüléken és kifut belőle széles papírszalagon az elektronikus újság nyomtatott oldala. Választhatunk is majd kedvünk szerint, ha más-más gombokat nyomunk meg, s ezzel kedvünkre kiválaszthatjuk a belföldi és külföldi, sport-, művészeti, divat, színházi eseményekről és az időjárásról szóló híreket. Ilyen újság már létezik, az Asahi Shimbum, a naponta 9 millió példányban megjelenő japán újság tulajdona. Az adás pedig az oszakai szerkesztőség és az Expo 70, között működik; Az elektronikus újságot két készüléken állítják elő. Az egyik a közvetítő-készülék, amely a nyomtatott újságot átváltoztatja rádió impulzusokra és közvetíti azokat. A másik a vevő- készülék, amely ma még csak maximálisan 10 km-es távolságban bocsátja ki az újságlapot. Ezen a televízióhoz hasonlatos készüléken kell majd megnyomnunk egy gombot és az újság megjelenik otthonunkban. Melyek hát azok a technikai elvek, amelyek alapján a tele- újság működik? Mindenekelőtt induljunk ki a közvetítőkészülékből. Ezt a nyomtatott újságot átváltoztatja rádiójelekké egy antenna segítségével, s ezeket az impulzusokat fogja fel a vevőkészülék. A vevőkészülék élőfizetője a készülék felső részén elhelyezett nyíláson keresztül kézhez kapja a 46,5 cm hosszú és 32 cm széles újságoldalt. Az újság vételét szolgáló elektronikus gép elektro- statikus felvételi szisztémára és egy elektródra épül, amelyet a japánok „multistilo”-nak, sok- tűjűnek neveznek. A készülékhez nem normál elektroncsöveket használnak, hanem nagyszámú, rendkívül kicsi méretű tűelektrodákat, amelyeket, mint láncszemeket kapcsolnak össze és ezek szolgálnak nyomtatófejként. Az újság első kiadását majdan reggel 8 óra és 9 óra között készítik. Az előfizetők számára ezt követően óránként közvetítik az elektronikus újságot reggel 10 órától este 6-ig Az egyes kiadások különbözőek lesznek. Ha a már említett közvetítési időn túl kívánnak majd valami igen fontos hirt közölni, úgy a különkiadás megszerkesztésére is felkészülnek. A különkiadás elkészültének pillanatában a vevőkészüléken megszólal a csengő, így az előfizető rögtön értesül arról, hogy valami rendkívüli dolok van, amiért érdemes bekapcsolni a készüléket. Régein az olvasó volt az, áld kiválasztotta a neki tetsző híreket és nem a hír választotta ki az olvasót Az olvasónak le kellett mennie az utcára, meg kellett hallania a rikkancsot, zsebéből kihalásznia a pénztárcáját és meg kellett vennie az újságot. Ma már tulajdonképpen ilyen nincs, vagy legalábbis ritka, az utcán történő vásárlás, hiszen az újságolvasók túlnyomó többsége előfizető. Amikor azonban a csengő megszólal, az előfizető, ha akarja, ha nem, kénytelen lesz tudomásul venni az információt Természetesen még nagyon messze van az idő, amikor az elektronikus újság elföldeli a körforgógépen nyomtatott újságot Ha jól meggondoljuk, hogy a délutáni lapot, egy több milliós világvárosban az elkészültétől számítva csúcsforgalmd időben eljuttassanak rendeltetési helyére, nem kevesebb mint két óra szükséges. Magyarán szólva ennek híranyaga már nem friss. Ezzel szemben az elektronikus újság nagyobb terjedelmű délutáni kiadását az adás előtt néhány perccel állítják össze, az így ténylegesen a legfrissebb híranyagot közölheti. Kétségtelen, hogy egyelőre a® elektronikus újság nem juthat el azonnal a nagyközönséghez, bizonyára csak szűk körben terjed el, a kormányhivatalok, a nagyvállalatok, a rádió- és televízió-társaságok között. Azonban talán már egy évtized múlva a vállalkozás tömegméretűvé válhat s a vevőkészülék ára többé-kevésbé azonos lesz egy fekete-fehér normál televízió árával. Az elektronikus újság hatósugara jelenleg mindössze 10 km. Azonban az első kereskedelmi próbaévben már Tokyo és Oszaka között, azaz 500 km-es távolságban közvetítenek. Ügy tervezik, hogy a második évben már Japán egész területét ölelik fel és nincs1 túl messze az idő, amikor más kontinensekre is közvetíthetnek és fordítva. Nem cél, hogy a téleújság helyettesítse a nyomdában készü_ lő újságot. Bár bizonyos, hogy a tradicionális és a tökéletesített teleújság között nagy lesz a versengés. A közeli jövőben kibocsátják az AT 3-at, amely már olyan vevőkészülék, amely a papír mindkét oldalára nyomtatott újság. Ugyanis az eddigi típus csak a lap egyik oldalára nyomhatott. Ezeket a típusokat mindaddig fejlesztik, ameddig el nem érik, hogy 16—20 oldalas, az újságárusoknál kapható újsághoz hasonló lapot tudjanak a készülékből kibocsátani. A képek nyomását is tökéletesítik és hozzákészültek a színes elektronikus újság tervezéséhez. Az olvasó, mikor ezeket a sorokat olvassa, talán még kételkedik. Az újságíró azonban már nem, mert ő maga előtt látja a világ nagy képügynökségének telefax networkjeit, képrögzítőit, amelyen jelentős világeseményekről naponta több ezer km- es távolságból erősítő állomásokon keresztül 60—80 fotót továbbítanak. Aki már látott ilyent, annak nem nehéz elképzelnie a jövő elektronikus újságját, amely nagyjából hasonló elvek alapján működik. (Bori®) Tej és higiénia Angliában — az egyik nagy műanyaggyár jóvoltából — a képen látható módon gyűjthetik be a tejet. 160 liter tej fér bele egy-egy műanyag-tartályba, melynek súlya üresen még a szállítást a megfogást könnyítő fémpántokkal együtt sem haladja meg a 3—4 kilót. A szállítókocsi egy, a tartály fedeléből kiemelkedő csonkhoz csatlakozva, szivattyúval „szippantja ki” a tejet az út mellé kitett edényből, s máris megy tovább. A teljesen sima, szögletektől mentes tartály könnyen tisztítható, fertőtleníthető.
