Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
T/UUA H4S4B0K HŐSÖK A CSATORNÁN Holdtölte előtt gyorstelefonon jelenti a más célra Is szerződtetett tudósítónk a gyulai Mikro Hotel aulájától öt méterre, észak—déli irányban. Idő: megjárja. Szín: a nagy eseményhez illő. Szereplők: egy emberként. ... Má/r dél óta cseng a telefon, a Gyula és környéki telepesek lélegzet-visszafojtott érdeklődése tartja állandó áram alatt a gyulai Mikro Hotel távbeszélő állomását. „Megérkezett-e a négy úttörő?” „Mi hír a RÁ—3 matrózairól?” „Sikerült-e az átkelés az ismeretlen zsilipeken?” „Kibírták-e a viszontagságokat a Csatorna Hősei?” -J- Ezer és ezer kérdés és legalább 50 lelkes gyulai érdeklődő várta azokat az újságírókat, akik a SZŰR-véd- nökség ürügyén nekivágtak a nagy útnak: vajon megérkeznek-e épségben a kijelölt helyre? A várakozók tömege között ott állt a Mikro Hotel jól kivehető pincére, tálcáján négy jaffával, gondolván jól fog esni egy kis ital a nagy út után. Nyilván jól is esett, mert a várakozás izgalmában megitta a jaffákat. Ott állt a tömegben a küldöttség is, mely a „Szúnyogrend lovagjai” kitüntetést szándékozott adományozni a nagy úttörőknek vállalkozásuk sikere esetére. Mindenki ott volt, csak a hajósok késtek. öt óra... hat óra... hat óra öt perc., hat óra hat perc... Es ekkor a távolban feltűnt egy fehér vitorla. Azaz kettő. Azaz nem is vitorlák voltak azok, ahogyan az utolsó, már-már erőtlen evezőcsapások után egyre kivehetőbbé váltak. Hanem zászlók. Ezt a két kifeszített zászlót hordozták végig a 15 kilométeres úttalan viziutakon, ahol csupán teljesen elvadult kecskebékák ,taralyosgőték, egykét elkeseredett vízisikló és egyéb elcsatangolt háziállatok tarkítják a csatorna két oldalán nádassal benőtt vadont. A zászlókon fekete betűk világítottak: „Vásároljon mindent az UNIVERZAL áruházakban!” „Olvassa és terjessze a Népújságot!” Talán a transzparenseknek is volt szerepük c bban, hogy útközben senki nem merte megtámadni az utazókat.t Nigy óváció közepette léplek végre szárazföldre a SERDANBO elcsigázott hajósai. Az ott várakozó újságírók ezúttal újságírókat rohantak meg. Kattogott a fényképezőgép és a napraforgómag, ahogyan szétpattant az izgatott érdeklődők szájában. Kérdések hasítottak a szürkületbe: — Nem paprikázta el Bo- tyánszki a bográcsgulyást? Vagy konzerv volt? — Kapni már Kinizsi sört a Veszély csárdában? — Sikerült-e megdönteni a percenkénti evezőcsapások világrekordját? — S ki tudja még hány kérdés hangzott el a népes gyülekezetben. A hajósok stílszerűen rendre válaszoltak: Daniss: — Nekem egy hordágy kéne gyorsan... Botyánszki: — Hol van végre az a tüzes viz? Wolmuth: — Hát mégis van víz a csatornában. Rendben volt minden: Gyula valóban a jelzett koordináták között terül el. Es Sass, az egész vállalko' • . . / Nagyképűség (Boros Béla rajza) zás egyik szellemi atyja: — Sikerült! A kishitűek ellenére mégis keresztülvittük, j Büszke vagyok az együttesre, 5 bár meg kell vallanom, a j Veszély csárdánál majdnem ; eltérítették irányából hajón- £ kot Békés felé. Mi azonban \ helytálltunk az utolsó korsó- £ V- \ Az ünneplő gyülekezet meg- ! iíletődötten hallgatta a vála- ■ szokat és egy emberként j hangzott el a sóhaj: „Végre ! felfedezett bennünket a Nép- i újság!” Es megilletődötten j hallgatták a négy vadevezős j viszontagságairól szóló be- j számolóját is, az alattomos békákkal, siklókkal, csödör- : szúnyogokkal és egyéb gyom- i növényekkel vívott harcról, j Felemelő pillanat volt, mi- \ kor kijelentették: „Egye fene • a csónakot, Volgával megyünk £ haza, hogy idejében ott le- S gyünk a SZŰR-mérkőzés kéz- ■ detén.” Az útjukat és erőfe- • szitésüket végigkísérő törne- £ gekkel együtt mi is csak úgy \ üdvözölhetjük a négy úttö- 5 rőt: : — Szép volt, fiúk, csak egy ■ kicsit sokáig tartott: De oda £ i : * ■ : _'rL ■ Tabletta — óh! j ■ ■ M. filozófus egyike a legfur- • csább tablgttománi ásóknak, aki. | vei valaha is találkoztam. Évek- j kel ezelőtt együtt nyaraltunk. { M. — kinek a felesége azt ál- • lította, hogy M. úgy alszik, mint . a bunda — esténként, kb tíz óra £ tájt, teletömte magát a legkü- £ lönfélébb altatókkal. Ennek következtében teljesen £ kábult volt reggel. Ezt az álla- £ potát jókora adag ébresztőtab- £ lettával próbálta ellensúlyozni. £ • A bébit semmiképpen sem le- ■ • hét betegségnek nevezni — még. £ ! is feltalálták az antibébi-pirulát. £ A gyógyszerszenvedély viszont j £ kétségkívül súlyos betegség. Mikor éa ki fogja végre felta- - S lálni az anti-pirula pirulát? (Ford.: Prágai Edit) £ £ ___________________________: 5 5 BÉKÉS MM/SsZi i 1M7U. bkEFXEMbEít 13. 1 Vidámságok Két férfi beszélget a londoni Sohoban: — Gyorsan pénzt kell szerezned, Christopher, egy pennym sincs már! — Bírd már ki öregem azt a félórát, amíg becsukják a bankokat. — Nekem már minden mindegy. — És én semmit sem számítok?! — Sajnos — t* vagy a mindenem. * A legrövidebb filmkritika a „Dr. Desmonda 13 áldozata" című amerikai filmről készült. A bíráló ezt írta: „Én voltam a tizennegyedik”. • A rendőr megállít egy gépkocsit: — Miért köröz folyton a kórház körül? — Óvatosságból. Ma vezetek először. * Az étkezőkocsiban azt kérdezi az utas: — Főúr, mikor hozza ki nekem azt a feketét, amelyet még Piestánynál rendeltem? — Azonnal hozom kérem. Csak még egy pár kilométer türelmet kérek... * Főúr, majd ha elmegy nyugdíjba, mondja meg az utódjának, hogy rendeltem magánál egy marhapörköltet. ♦ A pincér szól a szakácsnak: — Az étteremben ül egy vendég, aki vegyész a ragasztógyárban. — Na és? — Szeretné megismerni a te gyümölcsleves-receptedet. — Főúr, ez a hús teljesen ehetetlen. Küldje ide a szakácsot! Néhány másodperc múlva a pincér visszajön a konyhából. — Ne tessék haragudna, de egy kicsit várni kell, a szakács hazament ebédelni... ♦ Két barátnő beszélget: — Hallod, az udvarlód nem valami jómodorú fiú. Egész idő alatt, amíg beszéltem, legalább hússzor ásított! — Ugyan hová gondolsz! Hússzor szeretett volna megszólalni, de te nem hagytad. * A tanító felteszi a kérdést: — Hogy osztasz el öt burgonyát hat ember között? — Fürét főzök belőle. * — Doktor úr, mondja meg, mi az igazság. — Meg fog gyógyulni. Ez bizonyos. A statisztika is azt mutatja. hogy az e betegségben szenvedők egy százaléka meggyógyul. — Igazán? — Eddig 99 betegem közül egy sem gyógyult meg, tehát nem kell izgulnia. * Már elhangzott a mérkőzés kezdetét jelző gongütés, amikor az edző hirtelen átbújik a ring kötelén és odaszalad tanítványé, hoz: — Tudod, nem akartam eddig szólni neked, de most már meg kell mondanom... Ujjával az ellenfélre mutat és így folytatja: — Egy héttel ezelőtt láttam őt sétálni a feleségeddel. Kézenfogva mentek!
