Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

A munkásőr aknavetöszázad rekordjai — Műsorunk következő szá­mát az éieslövészeti gyakorla­tot sikeresen végrehajtó akna­vetőszázadnak ajánljuk — jelen­tette be a Munkásőrség Közpon­ti Férfikarának legutóbbi, bé­késcsabai szereplése alkalmával a bemondó. Aztán felhangzott a „Hej, kubáno” című dal, amely- lyel a forradalom győzelmének kivívására buzdították egymást Fidel Castro zászlaja alatt a, ku. baiak. A munkásőr aknavetőszázad parancsnoka és tagjai másod­szorra is elérzékenyültek. Tóth Pál városi muríkásőrparancsnok ugyanis az ajándékműsort adó férfikórust üdvözlő beszédében csak a* aknavetőszázad helytál­lását dicsérte, s állította köve­tendő példaként az őszi nagy­gyakorlatra készülő zászlóalj elé. Meghatódtak, pedig kd tud­ja hányszor kaptak már dicsé­retet az elmúlt 13 év alatt. Leg­többször azért — a városi, me­gyed és országos pártszervektől, parancsnokságoktól —, mert a téglagyár egyedül olyan üzem Békéscsabán és a megyében is, amelynek dolgozói, vezetői egy munkásőr századot alkotnak. Méghozzá egy nagyon összeforrt, a harci feladatokra mindig kész századot. Csak a legrégibb szo­cialista brigádokban forrnak úgy össze képzettség és beosztásra való tekintet nélkül a vezetők és dolgozók, mint az ő esetükben. — Főként az utóbbi négy év­ben tapasztalható ez — mondja érezhető büszkeséggel a városi parancsnok. — Akkor neveztük ki ugyanis századparancsnokká Berki Lászlót, a Tégla- és Cse­répipari Vállalat igazgatóját. Azelőtt éveikig tartalékállo­mányban volt. Egyrészt azzal a megokolással, hogy az ellenfor­radalom leverése idején karha- talmistaként, s aztán a munkás­őrség megalakulásának kezdeté­től eleget cipelte a fegyvert. Ez így igaz. De tény az is, hogy az üzemi és a városi pártbizottság is nélkülözhetetlennek találta Berki elvtárs munkabírását, rá­termettségét a pártra váró sok­oldalú teendők elvégzése köz- 1 ben. Munkabírása, szervezőkészsé­ge, az emberekkel könnyen szót érteni tudása szólt századpa­rancsnoki kinevezése mellett. Már kezdetben sem volt nehéz arra következtetni, hogy az 6 példájára léptek annyian a gyár­ból a munkásőrségbe. S nemcsak a „vérbeli prolik”, mint ahogyan az ott dolgozók nevezik magu­kat. A7 aktívák sorad között ta­lálható többek között a vállalat jogásza, az egyes tedep vezetője, több művezető és technikus Is. Az állomány egyötöde alapító tagja a munkásőrségnek. Köz­tük Kristóf András kiváló raj- parancsnok, a feleségével együtt. Nem csoda, hogy különböző ki­tüntetések díszítik a század tag­jainak zubbonyát. Berki Lász­lóét a Szolgálati Érdemérem arany fokozata, Szabó Józsefét és Szabó Istvánét a Szolgálati Érdemérem ezüst fokozata. Az éles aknalövészet nem egy­szerű feladat. Az egynapos gya­korlatot kétnapi fáradtságos elő­készület előzte meg. A korábbi gyakorlatokon és a mostani fel- készültségben ugyancsak sokat jeleskedett Szabó József mun­kásőr, az aknavetőszázad szol­gálatvezetője is. Több mint egy évtizede, a honvédségben tanult Szép szőnyegek a múzeumban meg bánni az aknavetővel. Azóta a munkásőrségben úgy ügyködik, mintha azt akarná, hogy nálánál mindenki jobban tudja kezelni az aknavetőt. Öröm tanítani a fegyelmezett, akarattól és lelkesedéstől hevü- lő embereket. Márpedig az ak­navetöszázad ilyen emberekből tevődik össze. A kétnapos elő­készület szombatra és vasárnap, ra esett. Mégis kivétel nélkül mindenki ott volt a századból. A gyakorlaton is. Pedig éjjel 1 órakor volt a sorakozó és 2-kor az indulás, eléggé fárasztó, 180 kilométer távolságra. Aligha rótta volna meg valaki az* a né­hány — akár 10 munkásőrt is —, aki az árvízi műszak régóta tartó hajrájában kifáradva, be­teget jelentett volna a gyakor­lat előtt Így azonban rekordot állítottak fel. A békéscsabai, de a megyei munkásőrség történe­tében sem fordult még elő az, hogy egy egység teljes létszám­ban vonult volna ki gyakorlat­ra. Ráadásul példás, fegyelme­zettséggel és dicséretes pontos­sággal hajtotta végre feladatát a század. Kukk Imre Megyei közgazdászok továbbképzése (Tudósítónktól) Az egész országban újra meg. kezdődött a tanítás. A már is­kolapadból kinőtt, de magukat továbbképezni kívánók is ké­szülnek az 1970—71-es esztendő­re Így a megye közgazdászai is. A továbbképzés formájáról a Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei Szervezetének tit­kárát, Sánta Lajost kérdeztem meg és kértem meg, hogy tájé­koztassa lapunk olvasóit — A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem Közgaz­dász Továbbképző Tagozatával a Társaság megyei szervezete két témában szervezte meg a megyében élő közgazdászok to­vábbképzését. Az első tanfolyam címe: Pénzügyi elmélet, pénz­ügyi gyakorlat aktuális kérdé­sei. A tanfolyam két féléves, a,, előadásokat kéthetenként tartják. Előadók: az egyetem belső és külső munkatársai, az adott téma legképzettebb szak­emberei. Hogy néhány nevet említsek az előadok közül, elő­adást fog tartani: dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója, dr. Dob- rovitis Iván, docens, dr. Hagel- mayer István, a Közgazdaság­tudományi Egyetem pénzügyi tanszékének vezetője. Á második tanfolyam a Ke­reskedelmi Vállalatok gazdálko­dása a gazdaságirányítás új rendszerében című témát öleli fel. Ez a tanfolyam foglalkozik a kereskedelmi vállalatok kor­szerű szervezési, tervezési, áru­forgalmi, elemzési, pénzügyi feladataival, az árrevízióval, az árpolitikával, piackutatással és annak módszereivel, a kereske­delmi vállalatok anyagi érde­keltségének szabályozásával. Általában mindazon korszerű ismeretanyaggal, amely a me­chanizmus feltételei között ma már-nélkülözhetetlen a kereske­delemben dolgozók számára. A két tanfolyam összesen 144 hallgatóval október hónapban kezdődik. Reméljük, hogy a tan­folyamok korszerű ismeretanya­ga jelentős mértékben elősegíti a résztvevő közgazdászok mun­káját annak hatékonyságát és ennek végső soron nemcsak az egyén, hanem a vállalatok és az egész népgazdaság látja hasznát — fejezete be tájékoztatását a MKT Békés megyei Szervezeté­nek titkára. A HÓDIKÖT CSORDÁSON A Munkácsy Mihály Múze­umban szeptember 13-án 11 óra­kor nyílik meg a Csaba Szőnyeg- szövő HTSZ kiállítása A Né­meth Éva iparművész és Hollósi János népi iparművész által ter­vezett színpompás szövött és csomózott szőnyegek a htsz leg­újabb — többségében még for­galomban sem levő — termékei. A látogatók eszerint már az 1971-os szónyegdivatba is be­pillantást kaphatnak. A kiállítást dr. Koós Judit kandidátus nyitja meg, majd utána szeptember 27-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. járt, túl a laguna tükrén: Mestre mellett. Helyét elárulja az az éppen arra tartó alacsonyan szállógép, mely Trieszt és a Piave-torkolat felől érkezett... Körötte sötét, haragos az ég: vihar készül! Ez a lagúna, itt mellettem, amerre kijelölték az utat, nem is olyan „unalmas”! Túl a lámpasoron itt is, ott is kiálló füves-homokos padkák, zátonyszigetek... Velence őskora óta töltődik itt a tenger. De azért még most is inkább csak víz. víz mindenütt, amelyen — szakértelemmel ugyan, de — ha­józni lehet... A messzeségben idilli színes pamacsok: zöld fa­csoportok között egy-egy fehér épület: magányos, lakott álom­szigetek... S egy-egy édekes pont mellett mi is elúszunk. Íme, itt mindjárt egy kiemel­kedő terasz: azon üde ligetben klasszikus épület... Odébb falu is látszik egy másikon. „San Era3mo” — mutatja a térkép. Mögötte hozzá tartozó, hosszabb „lidó” terül eL Egy kis szigettől alig pár lé­pésnyire úszunk most el. Szem- ügyre vehetem. Homokdomb, magas téglafallal teljesen körül­kerítve, úppúgy, mint Velence temető-szigete, a délután látott Cimitero San Michele Velence és Murano között. Ám ezt vajmi „trehányul” tartják karban... (nem tudom, hogy lehet egyálta­lán gazdaságos egy ilyen homok- halom köré ennyi drága téglát kerítésként beépíteni, köröskö­rül...? Igaz, ez az építés régen lehetett!) — a víz nyüvi, om- lasztja a falakat. A szigeten cse­répfedés, egyszerű, négyszög ű épület. Raktárnak vagy istálló- [ félének nézem —, de sem azt s nem tudom kitalálni, mit raktá- ■ nozhatnak itt, vagy miféle álla- • latókat tarthatnak egyáltalán s itt? Mögötte, távolabb a nyílt j tenger előtt, itt is hosszú — két- • tős — „lidó”-sor, azaz: zátony- ; sziget, hosszanti túrzás. A nyugati láthatár tengere tó- 5 vább is apró zöld-fehér csők- : volt minden rocskákkal: zöld szigetekkel ki- j rakva... Fölöttük egyre harago- ! sabb az ég: fekete felhőkből már : villámok cikáznak, csapnak a ■ vizekig. Északkeleten feltűnik ! egy nagyobb szigetcsoport. Rajta : fal vak, városok. Igen: Mazzorbo ; szigete, hátul balra pedig Tor- • cello, jobbra Buráno (,,Bé”-vel). : E városka közepén feltűnik egy : magas torony... nézem, nézem: ; ferde, igen, ferde — de még J mennyire! Hogy néhány merő- i leges építményhez, sudár fához, • falhom hasonlíthatom, meg is I hökkenek! Bizony: ez egy máso- • dik Pisai Ferdetorony.., Meg- : süllyedhetett itt, a mocsár köze. | pén — s valahogy aláépíthették ; süllyedő oldalát. De ugyan, hogy i is mertek itt ilyen magas tor- ; nyot építeni? És hogy nem fél- : nek lakói élni alatta? Templom- : ba járni? Nem félnek további ■ süllyedéstől, leomlástól...? Szép, j tetszetős, igaz, berajzolódik új- I ja a lagúnák feletti égbe s a ! végtelen vizek, szigetek felett ■ messze ellátszik... Behajózunk a j zátonyszigetek labirintus vilá- i gába... Torcello és Buranó között ! is nagyobb zátonvsziget van; a j haió csuda, hogy utat talál ol- | dalai mellett, megfeneklés nél- I kül... : (Folytatjuk) Tavaly ősszel legalább 120-an vettek részt társadalmi munká­ban a Hdmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár (HÖDIKOT) csor- vási telepének a kialakítánában. Ahogy beszélik, id. Vereska Mi­hály munkacsapatával szinte éj­jel-nappal dolgozott. És decem­ber 1-én Csorvás lakossága pá­ratlan esemény szemtanúja le­hetett: az új üzemben megkez­dődött a termelés. Az asszonyok és lányok szíve­sen jöttek ide. Miég túljelentke­zés is volt De jó néhányan már a tanfolyamon úgy érezték, hogy nem képesek megtanulni a var­rást. Mások a 8 órai ülést so- kalták. Amikor pedig tavasszal kisütött a nap, egyesekben nyug­talanság támadt. Megszokták, hogy ilyenkor a szabadban dol­goznak, nem tudtak a zárt fa­lak között tovább maradni. Vol­tak, akik a keresetet keveselték, mondván, hogy nehéz a kezük és reménytelen, hogy valaha is tel­jesíteni tudják a normát. Így gondolta Könyves Györgyné négygyermekes asszony is, aki egyenesen az Ady Tsz-bői került az üzembe tavaly november 27- én. Azért is emlékezetes számá­ra ez a dátum, mert egybeesik a születésnapjával. Négy gyermek neveléséhez pénz kell. Érthető, hogy már az első napokban nagy igyekezettel fogott a munkához. De. hiába Ámulva vette át az első havi keresetét, ami alig tett ki 500 forintot — Nem hittem a szememnek — emlékszik vissza arra a kel­lemetlen pillanara és arra gon­dolt, hogy legjobb lesz, ha mind járt kéri a munkakönyvét. Sí­rásra fakadt. Alig tudták meg­értetni vele. hogy a kezdet mindenütt nehéz Többet nem is igen lehetett vol­na elérnie. Azóta nyolc hónap telt el és Könyves Györgyné keresete megháromszorozódott, sőt leg­utóbb már az 1700 forintot is elérte. Derűsen mondja: — Csak úgy legyen munka továbbra is, mint mostanában van, akkor elégedett leszek. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jól keressen? — kérdezem. — Kézügyesség és szorgalom. Jól ki kell használni a munka­időt. A cigarettázást, beszélge­tést nem fizetik. Nem vágyik vissza a tsz-be. A férje ugyan részes művelésre vállalt egy hold cukorrépát és két hold kukoricát. Van háztáji föld is. Mindez azonban már részben a két nagyobb fiú gond­ja. Szépen elosztják a munká­kat. És anyagilag az egész csa­lád megérzi, hogy az asszony is dolgozik. Vitális Mfihályné ugyancsak az elsők között kérte a fevételét az üzembe. Mindig varrónő szere­tett volna lenni, mire elérkezett a várt pillanat. Egyelőre betaní­tott munkásként dolgozik, még­hozzá igen nagy ambícióvá;. Sze­retne majd szakmunkásvizsgát tenni. A jövő év decemberében tanfolyam indul, amin előké­szülhet a vizsgára. Az ő törzsgár. da-tagságára biztosan számíthat az üzem. A fiatalasszonynak tehát va­lóban az álma valósul meg. Egyébként úgy számol, hogy egy napra 60 forint kereset ju*, amit szorgalmas munkával el tud ér­ni. Ez a p^nz azért is jón jól, mert a férjével együtt nagy vál­lalkozásba fogott. Családi házat épít. Segíti őket az édesanyja, aki takarítónő és az édesapja, aki portás az üzemben. Kedvesen, mosolyogva mutat körbe az üzemben: — Nézze csak, milyen szép itt minden! Tiszta munka, igazán nőknek' való és ami nagyon fontos, Csor- váson van. . Ez a két mondat mindent összesűrítve foglal magába. Va­lóban szép, tágas, világos a mun­katerem. Néni hiányzik a ííoü- á'is létesítmény sem. Az udvart tavasszal a hét férfi dóig zó, a két villanyszerelő, a két műsze­rész és a három portás vttágos- kertté varázsolta. És már épül a bekötő út is az üzemhez, hogy az anyagszállításban esős időben se legyen fennakadás­Külön érdekességnek számít, hogy itt a vezetőség-beosztásokat asszonyok és lányok töltik be. Nő az üzemvezető, a három cso­portvezető, a párttitkár, a szak- szervezeti titkár. Tálán ezzel magyarázható, négy bármerre néz az ember, mindenütt ottho­nos rendet, tisztaságot, láthat. Sokat adnak a dolgozók az öl­tözködésre Is. Az egyik csoporfozető geren­dás; lány, Ráfael Ilonka A szak­mája férfifehér-ncm’"-Vészítő. Ért tehá, a varráshoz. Amikor pedig ezt be !ö bizonyította, előlépteti ték. Dicséri a beosztottjai szor­galmát, igyekezetét, — Most már szépven, pontosan dolgoznak, ami a legfontosabb, mert csak azért fizetnek mun­kabért, amit el is lehet adni. Azt is elmondja, hogy az élen­járók közé Vári Györgyné, Kecs­keméti Lászlóné, Le’styán Mi- hályné, Laurinyecz Katalin és Bíró Etelka tartozik, de mind- , nyáján nagy kedvvel dolgoznak, I senkire sincs panasza. Ami pe­dig közös érdem: még egy mun­kadarabot sem kaptak vissza Hódmezővásárhelyről. Ha így folytatják, akkor előbb-utóbb ex­portra is termelhetnek majd. , Ebben pedig nem mellékes szerep jut Szarka Erzsébetre, a gyártásközi ellenőrre, aki egyéb­ként a szakszervezeti titkár üs- De hallgassuk meg őt! — A dolgozók érthetően töb­bet és többet akarnak keresni. Sietnek, ám emiatt a hibalehető­ség is nő. Tulajdonképpen arra kell megtanítani őket, hogy gyorsan és hibamentesen varrjanak. Ha valaki mégis hibát követ el, Szarka Erzsébet dolga meg­akadályozni, hogy az folyama­tossá váljék. Nagy a felelőssége tehát. A MEO-csoportvezető Széli Lászlóné, aki pedig egyúttal a pártalapszervezet titkára is- Kis­sé meglep, amikor megtudom, hogy ő eredetileg baromfi-szak­technikus és kilenc hónappal ezelőtt még semmi kapcsolata nem volt a textikszakmával. Orosházán dolgozott, a BOV gyá­rában, de elege volt a naponta való utazgatásokból. Az üzem­be került. A munkakörével járó teendőket Hódmezővásárhelyen tanulta meg, méghozzá jól, amit bizonyít, hogy hibás termék nem kerül el Csorvásról. Fiatal asszony, ha mód lesz rá, tovább tanul. Másokat is erre buzdít. Ügy gondolja, megéri^ Legyen minél több jól képzett szakembere ennek az üzemnek, amit várhatóan fejlesztenek még. A vállalat ezt ígéri éa szá­mít a csorvási asszonyokra, lá­nyokra. Torotán János, a községi párt- bizottság titkára arról tájékoztat, hogy jövő szeptemberben szak­munkásképzés kezdődik Csorvá- son. Főként azoknak a fiatal lá­nyoknak kedvező ez a lehetőség, akik nemrég fejezték be az álta­lános iskola nyolcadik osztályát. Most csaknem 150-en dolgoz­nak az üzemben, A keresetek még nem érik el a várható szin­tet,' de évente már így is két­millió forinttal gazdagítják a la­kosságot. Pásztor Béla BÉKÉS HCCmjs^ K 1970. SZEPTEMBER 13. **

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents