Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
Hozzájárulás az európai biztonsághoz A hét közepén újra előveszik a moszkvai tárgyalóasztalnál azt a vörös szattyán^ bőrbe kötött szerződésszöveget, amelyet a múlt hét végén írt alá Scheél nyugatnémet és Gro- mikő szovjet külügyminiszter. Még két aláírás kerül az okmányra: a Moszkvába látogató Brandt kancellár és a szabadságéról a találkozó céljából hazautazó Koszigin miniszterelnök névaláírása. Brandt moszkvai látogatása — negyedszázad alatt a második nyugatnémet kormányfői látogatás a szovjet fővárosban — valóban nagy jelentőségű esemény. Van abban valami figyelemreméltó, hogy a bonni kormány szóvivője, a kancellár moszk- ‘Vai utazását kommentálva, ép, pen arra mutatott rá, hogy az első bonni kormányfői utazás, Adenauer 1955-os látogatása után az NSZK hibázott: a két ország akkori diplomáciai kapcsolatfelvétele után egyszerűen befagyasztotta kapcsolatai- it Moszkvával. Ahlers államtitkár, az idézett szóvivő, ehhez a történelmi tényeknek megfelelő kommentárhoz mindjárt hozzátette, hogy a múlt héten parafáit és a héten a kormányfők által is aláírandó szerződést teljessé tehetné egy sor más megállapodás, a többi között a kereskedelmi kapcsolatokról, a kulturális cseréről, vagy a légiforgalomról. Nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta megállapodások kidolgozása és megkötése nem a szovjet félen múlik majd, hiszen a most megkötött szerződés első nyugati kommentárjai is éppen a szovjet külpolitika készségét, őszinte megállapodás-szándékát emelik ki. Scheel és Gromiko külügyminiszterek tárgyalásai idején a szovjet fővárosban tartózkodó újságírók sokszor panaszkodtak arról, hogy „tulajdonképpen semmiféle értesülést nem lehet kapni, tökéletes a hírzárlat”. Ez igaz is volt. A felek . (és ezúttal nyilván a nyugatnémet tárgyalópartnerek Is) számba- vették: milyen súlyos károkat okozott a tárgyalások előkészítő szakaszában a megbeszélésekről szóló állítólagos feljegyzések, a-z úgynevezett Bahr-do- kumentumok vázlatos nyilvánosságra hozatala. így nyugodtan, valóban a nyilvánosság kizárásával tárgyalhatták meg az európai és a vllágbéke szempontjából oly fontos szovjet—NSZK szerződést. A sajtótudósitók az egyik nyugatnémet szóvivőtől főként olyan megfogalmazású tájékoztatókat kaptak naponta a Gromiko—Scheel megbeszélésekről; amelynek használata elsősorban a gépkocsi Vezetők fogalomkörére emlékeztetett. Szó esett itt első és második sebességről, motorzajról és fékről; az efféle, a világpolitikában szokatlan definíciók azonban segítettek megértetni a szerződés megfogalmazásával kapcsolatos érdekeket, A kommentátor megjegyzései ugyanis már túlmutattak az elmúlt hónapok politikai Valóságán. Jó ideig ugyanis „a ids lépések politikájáról” esett szó csak Bonnban, amikor a szocialista világgal való kapcsolatrendezés kérdéseiről beszélték — ez gyalogjáró-fogalom. Az NSZK keleti politikája Bahr államtitkár előkészítő megbeszélései idején a gyalogúiról az autópályára lépett, Scheel külügyminiszter moszkvai tárgyalásai alatt már a volánhoz ült, kapcsolgatta első és második sebességre a motort, gyakran odapillantott a haladást gátolni akaró kereszténydemokrata ellenzék fékező kísérleteire. Talán nem túlzás, ha a nyugatnémet kormányszóvivő autóspéldáit használva kimondjuk; Brandt moszkvai útjával teljes menetsebességre kapcsolhat az a bizonyos gépkocsi. A szovjet—nyugatnémet szerződés szövege még nem került nyilvánosságra; nyilvánvalóan a kormányfői aláírások után ismeri meg majd a világ az állítólag bevezető szövegből és öt cikkelyből álló okmányt. De ha a pontos szöveget nem is ismerjük még, a lényeg az, hogy a Nemet Szövetségi Köztársaság kormánya végre kötelező nemzetközi jogi formában ismeri el az Európában kialakult és megszilárdult területi status quo megváltoztathatatlan voltát. Egy folyamat vége és egy új folyamat kezdete ez. Az NSZK évtizedeken át követett hallatlanul negatív nemzetközi politikája (amelyről joggal mondható, hogy kísérlet volt az elvesztett második világháború „utólagos megnyerésére”) végérvényesen megbukott — és a szocialista külpolitika, mindenekelőtt a szovjet külpolitika esztendők óta megismételt, világos felszólításait megértették és követték Bonnban: a józanság felülkerekedett a tartalmatlan illúziókergetésen: egy közvéleménykutatás szerint e pillanatban az NSZK lakosságának 80 százaléka helyesli a „keletre nyitás”, azaz a Brandt-kor- mányzat világos szándékát a szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálására. Hiba lenne persze lebecsülni a Rajna-menti politikában még számottevő visszahúzó erőket — nemcsak az áttelepültek revan- slsta szervezeteiben, nemcsak az NPD újnáci összejöveteleiben átkozzák meg és kiáltják ki árulónak a realitásokat végre elismerő Brandt-féle politikát. Sem Franz Josef Strauss, sem Kurt Georg Kiesinger nem tették még le a fegyvert: Brandt moszkvai látogatása után, a szerződés kormányfői aláírása után nyilvánvalóan új támadás-sorozat várható jobbfelől a szerződés ellen. Ha az a bizonyos, a Scheel ^-Gromiko tárgyalások idején annyiszor elhangzott autóshasonlat itt is használható, azt kell mondanunk: a remélhetőleg megfelelő sebességgel haladó gépkocsi útiéból időben el kell takarítani a honi akadályokat is. azaz a szociáldemokrata—szabad demokrata koalíciónak megfelelő következetességgel fel kell lépnie a szélsőséges, militarista és nagytőkés csoportok ellen. A nem*etkft»l közvélemény ma már úgy tekint a Moszkvában aláírt szerződésre, mint az európai biztonsági konferencia összehívásához adott rendkívüli hozzáiámlásra. Gárdos Miklós Kiújultak a harcok Távol-Keleten Ma Moszkvába érkezik Brand! Moszkva Azzal kapcsolatban, hogy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár kedden Moszkvába érkezik, az Izvesztyija hétfő esti száma a kancellár arcképét és rövid életrajzát közli. A lap bonni tudósítója jelenti, hogy Gromiko szovjet és Scheel nyugatnémet külügyminiszter tárgyalásainak eredménye élénken foglalkoztatja a nyugatnémet közvéleményt. A lapok a rádió és a televízió kommentárjainak többsége kedvezőnek mondja a moszkvai tárgyalások eredményét, úgy értékeli, hogy az a Szovjetunió, és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendezésének előjele. Mindössze 3 kilométerrel Phnom Penh központjától folytak a harcok hétfőre virradóan kambodzsai kormánycaapatok és a felszabadító hadsereg egységéi között. Mint az UPI írja, Phnom Penh becsapódó gránátok robbanásaira ébredt. A központból katonákkal teli autóbuszak indulták abba az irányba, ahonnan a lövöldözések és a robbanások zaja hallatszott. A kormánycsapatok egyik tisztje szerint Szihanuk- pártiak fegyveres alakulata kíKözos szovjet— csehszlovák hadgyakorlat Mint F. Kudma alezredes, a Csehszlovák Nemzetvédelmi Minisztérium sajtóosztályának szó. vivője közölté, a harcászati és politikai kiképzési tervnek meg. felelően e napokban Csehszlovákia területén közös hadgyakorlatok kezdődtek a Csehszlovák Néphadsereg alakulatainak és a Szovjet Néphadsereg közép, só hadseregcsoportja csapatainak részvételével. A hadgyakorlat célja csapatok harcászati felkészültségének to. vábbí elmélyítése, a két testvéri hadsereg kölcsönös akcióinak kidolgozása és barátságé, nak erősítése. Bérletet tett arra, hogy behatoljon a fővárosba. Vasárnap este amerikai Phan- tom-repülőgépek támadták a kambodzsai Kirlrom térségét. A népi hadsereg légvédelmi egyse, gei a behatoló gépekre tüzet nyitottak. A Reuter szerint a hét végén és vasárnap kiújultak a harcok Dél.Vietnamban. A népi erők aknavetőkkel és rakétákkal lőtték vasárnap eote az amerikaiak Saigontól 120 kilométerre keletre levő egyik táborát, majd gyalogsági rohamot intéztek ellene. Az egyórás csatában két amerikai katona meghalt, a sebesültek száma kilenc. Támadás érte vasárnap a Saigon! erők egyik táborát is. Rátaláltak az elrabolt amerikai diplomata holttestére Mint az AFP közli gyorshírében, az egyik montevideéi rádió- állomás jelentéae szerint az Uruguay-! rendőrség rátalált a Tu- pamaros-gerillák által foglyul ejtett Dam Mltrlone amerikai diplomata holttestére. A gerillák korábban értésre adták, hogy ki- végzik Mttrionét, ha a kormány nem bocsát szabadon politikai foglyokat. A kormányzat meg. tagadta a követelés teljesítését. Összecsapások — a Jordán-folyó völgyében A Jordán-völgy déli részében vaoárnap egész nap folytatódtak az összecsapások két Palesztina! ellenállási szervezet (az El Aszá- fa és a palesztinod népi harc frontja) egységei és az izraeliek között. Izraeli részről repülőgépek ée páncélosok is részt. vettek a harci műveletekben. A palesztinai fegyveres harc Alku fegyverekről és támaszpontokról Ha csak az angol parlament történetében ritka eseménynek minősítenék a néhány nappal ezelőtti kínos összecsapást, amelynek során Wilson, az ellenzék vezére megkérdezte: „Vorster délafrikai miniszter- elnök hazudott vagy Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter vezette félre a Házat?” s válaszul Douglas-Home sápadtan kijelentette, bizonyos körülmények között kénytelen lenne „minden idők legnagyobb szélhámosának nevezni Mr. Wil- sont” — csak mellékes kérdésre figyelnénk. korvolt Á főkérdés ugyanis nem a szokatlanul izgatott hang a Themze-parti parlamentben; a főliérdés maga a téma, amelynek kapcsán ily kevéssé udvarias modorban aposztrofálják egymást kormány és ellenzék vezéralakjai. A téma még csak nem is egyszerűen a dél-afrikai fajül döző rezsimnek szállítandó angol fegyverek ügye — pedig emiatt csapott össze Home és Wilson, emiatt égették el a minap London belvárosában felháborodott fiatalok az angol lobogót és Edward Heath konzervatív miniszterelnök képét. Amikor • a munkáspárti mányt — pedig az sem büntetlen a kétértelmű politikai tettek elkövetésében — az afrikai fajüldözők, Smith Rhodesiája, avagy Vorster Dél-Af- rikája iránti kapcsolataiban! — felváltotta a tory, a konzervatív kormányzat, várható volt, hogy Heath és csapata a tegnap, a múlt „fehér politikáját” veszi újra elő Afrikában. De hogy még két-három hónapot se várjanak az afrikai népeket és a világközvéleményt méltán felháborító fordulattal, azt kevesen gondolták. Az ENSZ többször is, a legkülönbözőbb alkalmakkor kénytelen volt már foglalkozni a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaságnak nyújtott nemzetközi támogatással; esztendők óta szigorú tilalmat rendelt el a világszervezet az odairányuló fegyverszállításokra. Heath kormányának egyik első vendége éppen a dél-afrikai külügyminiszter volt; már londoni látogatása idején hírlétt, hogy elérte ennek a nemzetközi tilalomnak angliai semmibevételét. Ahogy múltak a napok, a szállongó hirek mind több és több oldalról nyertek megerősítést. Végül aztán indiszkréció parancsnokságának közleménye szerint több izraeli katonai járművet megsemmisítettek. Ugyanakkor a jordániai fővárosban folytatódott a tűzszünet kérdésében különböző: véleményt valló palesztinai szervezetek összecsapása. A Habbas- féle palesztinai népi felszabadítást front hat fegyveresét megölték. folytán kiderült: Heath miniszterelnök már közölte is, kormánya álláspontját a nemzetközösségi államok kormányfőivel Heath egy levelében ezt írta: „Elhatároztuk — főleg saját védelmi érdekeinkből kiindulva —, hogy részben visz- szatérürik a fegyverszállításokkal kapcsolatos korábbi politikánkhoz”. . Magyarán: Anglia fütyül az ENSZ-tilalomra, az afrikai országok felháborodására, a világközvélemény megvetésére, helikoptereket és Buccaneer típusú zuhanó'bom- bázókat szállít Dél-Afrikának, olyan gépeket, amelyeket „zen- dülésellenés szakemberek” ideálisnak tartanak egy felkelés — például az elnyomott, jogfosztott dél-afrikai fekete többség megmozdulása — leverésére. A folytatást jól ismerjük: az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra megerősítették a fegyver- szállítási tilalmat. A brit- nemzetközösség több országa kilépéssel fenyegetőzik, ha megkezdődik a szállítás. Az Afrikai Egységszervezet Addisz- Abeba-i központja nyilatkozatában leszögezte: Nagy-Britan- niának az az elhatározása, hogy felújítja a fegyverszállításokat a Dél-Afrikai Köztársaságnak, ellenséges cselekmény az afrikai államok és népeik ellen, s egyidejűleg a fegyverembargóra vonatkozó ENSZ-
