Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

A nyugdíjas mester és tanítványai

B legM ember, ha meg-1 tett életútjárói visszatekint, talál valakit, akinek sokat köszönhet, aki elöntő hatással volt pályájának egész alakulására. Az ember elindulhat ugyan többféle életpályán is, de sok jószándékú indulás megfeneklik, ha az adott környezet, az emberek és vezetők ráhatása j nem hatványozza meg a pálya-1 választó erejét.

Érettségi után nekem nem volt sok választási lehetőségem, az 1950-es évek elején vidékünkön csak egyetlen nagy vállalat, a MASZOLAJ R. T. tudott akkor még munkalehetőséget biztosítani. Az egyre sűrűsödő fúrótorony-erdőhöz kellett a fúrómunkás, de lehetőleg helyi munkaerőkből, hiszen a régi törzsgárda lakásproblémáit is alig tudta a vállalat megoldani. Az egész vidék akkor olajlázban égett, falvak lakói álmodtak gyors várossá fejlődésről.

Így találkoztam én is, az akkori fúrómumkás, Széli József főfúrómesterrel. Bizalmatlanul méregetett .szúrós szemmel figyelve minden mozdulatomat. Űj ember voltam a fúróbrigád- I jában, át kellett esnem szigorú |

Széli József, az orosházi nyugdíjas főfúrómester.

kritikáján. A többiek megmondták, ha az öregnek megtetszek, akkor az istennek sem enged el a, brigádtól, de ha nem nyerem el a tetszését, rövidesen búcsút mondok a fúrós szakmának. Húszéves fejjel még sok virtusra, bravúrra képes az ember, így hát kiálltam a próbát. Sőt! Amikor egyetemre indultam, mindenáron le akart beszélni elhatározásomról. Ebből tudtam meg. hogy becsüli a munkámat és megszeretett.

Ha ritkán találkoztunk valahol, a tanítványára büszke mesterként bánt velem. Ma jól megérdemelt nyugdíjaséveit tölti Orosházán, miután utolsó feladatként a békési szénhidrogén-vágyon feltárásának nehéz időszakát még végigcsinálta. Nehezen tudná most már bárki is megmondani, hogy Széli József az alföldi szénhidrogén-bányászat hány szakemberét tanította meg a szakma gyakorlati fogásaira, hányán voltak, akiket éppen az ő emberséges szigora és szakmaszeretete , indított el, vagy tartott meg az olajbányászat nehéz, mindig egész embert kívánó útján. Fontos munkájának közvetlen örököse Varga Lajos vezető főfúrómester mosrt a hatezer méteres Hód—I. mélyfúrás mélyítését irányítja. Kiváló tanítványai. Csontos Sándor. Nagy Lajos, Láposi Ferenc főfúrómesterek ma már az alföldi fúrási szakemberek törzsgárdáját alkotják. Sokat tanultai'- tőle a fiatal mérnökök is.

11 közelmúHiian öreg napjait hosszú időre bearanvozta egy kedves, figyelmes találkozás. Ismét együtt ülhetett legjobb tanítványaival a fehér asztal mellett, öreges derűvel hallgatta a tanítványok csintalan- ságókban is bővelkedő visszaemlékezéseit. Sok, vele is kapcsolatos történetet kétszer is elmondatott velük. Somogyi Imre, a Bányász Szakszervezet! Alföldi Területi Bizottságának 1 titkára pohárköszöntőt mondott j a nyugdíjas mesterre, aki jogosan lehet büszke tanítványára, Vad János Állami-díjas főfúrómesterre és társaira, akik ma j már mind fontos posztokon j dolgoznak. Az ő hálájuk a legnagyobb dicséret marad számára. És ez örökre szól!

Fekete Imre

Belvizes tanulságok

Békésen

Az eddigi felmérések szerint Békés lakásállományának mintegy 10 százaléka szenvedett belvízkárt. Körülbelül 100 család volt kénytelen lakását elhagyni; közülük 21-et Iskolákban helyeztek el, a többiek rokonoknál, ismerősöknél húzódtak meg.

Nem egészen végleges adatok szerint 279 lakást kell újjáépíteni, 263-at pedig felújítani. A lakóépületekben keleikezett kár a műszaki felmérések szerifit

11—12 millió forint, ugyanakkor a mezőgazdaság kára meghaladja a 40 millió forintot. Pontosan nem lehet még tudni hogy mekkorák az ár- és belvíz elleni védekezés költségei, illetve, hogy a felsőbb szervektől mennyi pót- hitelt kap a nagyközség tanácsa.

A védekezési időszak néhány érdekes tanulsággal is szolgált. A tanács évenként készülő belvízvédelmi terve például használhatatlannak bizonyult. A tervben szerepeltek ugyanis olyan eszközök, melyek nem a tanács tulajdonát képezik, ezért a kritikus időszakban a tulajdonos (például egy-egy tsz) használta fel őket, természetesen saját területének mentesítésére. Az is kiderült, hogy a tanácsnak nem áll ren<’«'1lrpi’é- sére annyi adat, melyek birtokában elkerülhette volna a köz. munkánál azt, hogy egészséges emberek kimaradjanak, illetve, hogy idős, beteg emberek felesleges zaklatására kerüljön sor. A lakosság felesleges zaklatását idézte elő az a tény is, hogy az utasításokat esetenként pontatlanul mechanikusan továbbították a „közbeeső szervek" felelőtlen emberei. /

A békésiek elismerésüket fejezték ki a víz- és csatornamű vállalat, a KEVIÉP, a DÄV dolgozóinak, a termelőszövetkeze, teknek, • tűzoltótestületeknek, valamint a mezőgazdasági szakiskola oktatóinak és diákjainak. Ugyanakkor megemlítik, hogy késve kapcsolódott a védekezési munkába fi Kettős-, Sebes-Körös védelmi társulat, a gyulai pedig semmit sem tett.

Még egy különös tapasztalat, emberi vonatkozásban. Közei ötszázan vettek részt a védeke. zési munkákban sokan kitűntek áldozatkészségükkel, fárad, ságot nem ismerő munkájukkal. Ugyanakkor a nem veszélyeztett területek lakóinak egy része közömbösen szemlélte a bajba jutottak erőfeszítését. Jó néhány vezetőt sem lehetett megtalálni a nehéz nanokban. Olyanok, akik napfényes időben „tündököltek”, bal esetén „láthatatlanokká v általi.”

Felavatták a honvédség új tiszthelyetteseit

(Folytatás az 1. oldalról)

mikrofonhoz. Üdvözölte a fiatal tiszthelyettesek szüleit, a vendégeket és a katonákat. Ünnepi beszédében arról szólt, hogy a hivatásos tiszthelyettesek avató ünnepsége mindig kiemelkedő eseménye a néphadsereg személyi állományának. Majd így folytatta: „Mai'ünnepségünk jelentőségét növeli az avatás nyilvánossága, amely egyik mutatója a hivatásos tiszt- helyettesi szolgálat, az ezzel járó megtisztelő kötelezettségek fontosságának, megbecsülésének. Avatási ünnepségünk azért is kiemelkedik a korábbi évek hasonló ünnepségei közül, mert arra hazánk felszabadulása jubileumi évfordulójának évében került sor.

Negyedszázad alatt valóra vált mindaz, amiért népünk legjobbjai, Dózsa parasztjai, Rákóczi kurucai, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc honvédéi, a Magyar Tanácsköztársaság hős vöröst! a d serege, az ellenállási mozgalom hős harcosai harcoltak, vérüket hullatták, életüket áldozták”. A vezérőrnagy a továbbiakban arról beszélt. hogy pártunk és munkásosztályunk Vezetésével a 25 év alatt mit tett országunk.. Méltatta azokat a sikereket, amelyeket elértünk, megemlékezett a mepróbáltatásokról, s ezen belül a következőket mondotta:

„A pusztító árvíz családi otthonokat, virágzó termőföldeket, falvakat tett tönkre. A súlyos természeti katasztrófa azonban azt is megmutatta, hogy dolgozó népünkben hatalmas energiák rejlenek. Mint ismeretes, egész népünk egy emberként sietett a bajba jutottak segítségére. Ismét bebizonyosodott az is, hogy a bajban sem vagyunk egyedül. Segített — élén a Szovjetunióval — a szocialista országok testvéri közössége, és segített a nagyobb család, az emberiség is. E gigászi küzdelemből néphadseregünk, s közötte a Központi Tiszthelyettesi Iskola személyi állománya is becsülettel kivette részét, s ez népünk osztatlan elismerését váltotta ki.” A továbbiakban arról beszélt, hogy a szocializmus felépítésének megvalósításához békére van szükség. Beszélt a nemzetközi imperializmus céljairól, arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok beavatkozik más népeik életébe, szennyes háborút kényszerített Vietnamra és kiterjesztette ezt a háborút Kambodzsára is, arról, hogy az imperialisták rendszeres gazdasági, politikai és ideológiai diverziót folytatnak a szocialista országok ellen.

Végül a fiatal tiszthelyettesekhez szólva a következőket mondta: „Eredményes tanulmányi munkájukért köszönete- met és elismerésemet fejezem ki. Meggyőződésem, hogy élethivatásuknak választották a katonai pályát, a szocializmus építésének és védelmének fegyveres szolgálatát, a katona-fiatalok nevelését, kik-nzését. Az iskola megfelelő alapot adott

önökne/k új beosztásukban végzendő munkájukhoz. A nemzetközi helyzet bonyolultsága azonban szükségessé teszi' a fegyveres erők állandó, magas fokú harckészültségét, azt, hogy a legbonyolultabb helyzetben is képesek legyenek az agresszió visszaverésére. Ez Önöktől továbbá tanulást és a korábbinál

magasabb szintű munkavégzést igényel.” *

Az ünnepi beszéd után a zenekar az Intemacionálét játszotta el, majd a fogadalmat tett fiatál tiszthelyettesek díszmenetben vonultak el a dísztribün előtt a közönség elismerő tapsától kísérve.

Botyánszki János

Díszmenetben vonul el a tiszthelyettesek egysége a tribün

elő tt.

Szülők, akik büszkék katonafiaikra.

(Fotó: Demény Gyula;