Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
így látja a hefet kommenfátorunk, Gömöri Endre: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének tíznapos afrikai körútja ezen a héten egy sor fontos eseményt hozott. Az elmúlt hét végén lezajlott szudáni látogatás éppen vasárnap fejeződött be és a két ország között légügyi egyezmény, valamint műszaki-tudományos együttműködési szerződés aláírásával zárult. Ezek az egyezmények tükrözték a kapcsolatoknak azt a gyors fejlődését, amely az 1969 májusában bekövetkezett szu- dáni forradalmi fordulat óta megfigyelhető Szudán és a szocialista országok — köztük Magyarország — kapcsolataiban. E vasárnapi záróakkord után a hét első napjaiban Tanzániában folytatott fontos tárgyalásokat a magyar delegáció. Emlékezetes, hogy tavaly októberben a Július Nyerere tanzániai államelnök magyarországi látogatása után kiadott nyilatkozat is tükrözte: a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben azonos, vagy nagyon közeli a két ország álláspontja. A mostani tanácskozások megerősítették ezt az értékelést, s a közös nyilatkozat különösen a közel-keleti és délkelet-ázsiai kérdésekkel foglalkozva, megállapíthatta a két ország teljes nézetazonosságát Érdekes és figyelemre méltó fejleménye volt az útnak, hogy Tanzánia és az Egyesült Arab Köztársaság között útközben az Elnöki Tanács elnöke találkozott a dél-jemeni államfővel. Ez a találkozás eredetileg nem szerepelt a látogatás napirendjében. Létrejöttét úgy lehet értékelni, ; mint annak a pozitív politikai és gazdasági szerepnek a nagyrabecsülését, amelyet a.magyar külpolitika erejéhez mérten a térség népeit érdeklő legfontosabb politikai és gazdasági problémák megoldásában játszik. A rövid dél-jemeni megbeszélés után került sor az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásra. Ez minden tekintetben j kiemelkedő eseménye a tíznapos | körútnak. A Szudánban és Tanzániában folytatott baráti tanácskozások után a magyar küldöttség abba az országba érkezett, amellyel politikai és gazdasági kapcsolatai a legszélesebb körűek és legrégibbek a térség országai közül. A pénteken megkezdődött államfői tárgyalásokon sor kerül nemcsak a magyar—egyiptomi kapcsolatok további fejlesztési távlatainak megvitatásara — hanem arra is, hogy a közel-keleti fegyverszünet időszakában Magyarország ismételten kifejezze szolidaritását a jogos arab állásponttal. A hét világpolitikai, szempontból legnagyobb jelentőségű megnyilatkozása minden kétséget kizárólag az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek Alma Atában elmondott beszéde. Ez a beszéd áttekintette a világpolitika egész horizontját és a legidőszerűbb, legfontosabb kérdésekben szögezte le a szovjet álláspontot. Első helyen foglalkozott Brezs. nyev a szovjet—nyugatnémet szerződés jelentőségével. Világossá tette, hogy a szerződést a Szovjetunió egy pozitív folyamat kezdeteként értékeli. Kifejtette: a szerződésnek érvénybe 2 emmasst 1970. AUGUSZTUS 30. lépése után nemcsak az NSZK és a Szovjetunió közötti kapcsolatok fejlődésére, hanem az egész európai helyzetre kedvező hatása lesz. Brezsnyev nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a megkötött szerződés lehetőségei akkor tárulnak majd fel teljes egészükben, ha azt a két fé] ratifikálja és a szerződés érvénybe lép. (Köztudomású, hogy a ratifikálás szempontjából a problematikus fél Nyugat-Né- metország. A Brandt-kormány- nak nyilván kemény harcokat kell vívnia a ratifikálás ügyében a kereszténydemokrata ellenzékkel.) Kitűnt Brezsnyev értékeléséből, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződést közös erőfeszítés eredményének tartja. A Szovjetunió részéről természetesen már régóta készen álltak az NSZK- val szemben fennálló feszültség enyhítésére a megfelelő, szilárd elvi alapon. Az NSZK kormánya elismerte a mai európai politika realitását, s ezzel megtette azt az ésszerű lépést a helyes úton, amely lehetővé tette a megállapodást. A Brezsnyev-beszéd második rendkívül fontos eleme a Közel- Kelettel foglalkozott, ismét leszögezvén, hogy a békét csak az izraeli agresszió minden következményének teljes felszámolása útján lehet biztosítani. Ez természetesen magába foglalja az izraeli csapatok teljes kivonását minden megszállt területről. A szovjet álláspontnak ez az alapvető .ismételt leszögezése az adott időpontban különösen azért jelentős, mert lassan megkezdődnek New Yorkban a Jarring által vezetett közvetett tárgyalások. E tárgyalások első, rövid periódusa azért szakadt meg, mert a7 izraeli ENSZ-meg- bízott tanácskozásokra visszatért Tel Avivba. Nem véletlen, hogy a Jarring által vezetett tárgyalások lassításával párhuzamosan amerikai források különböző áthidaló javaslatokat röppentettek fel. Ilyen volt az, hogy az érdekelt hatalmak hozzájárulása esetén „szovjet— amerikai békefenntartó erők létrehozásával” garantálják a közel-keleti rendezést. Ezzel csaknem egyidőben a7 amerikai szenátus külügyi lpizottságának elnöke, Fulbright azt javasolta, hogy az Egyesült Államok vállaljon katonai garanciát Izrael állami létének biztosítására az 1967-es határokon belül. Végül: rendkívüli politikai jelentőségűnek lehet minősíteni a Brezsnyev-beszédnek a Távol- Kelettel, illetve szorosabban véve a szovjet—kínai kapcsolatok, kai foglalkozó részét. Ennék nemcsak a szovjet és a kínai fél között folyó és Brezsnyev meghatározása szerint iß lassan haladó tárgyalások adnak időszerűséget. Aktuálissá tette a szovjet állásfoglalást Agnew amerikai al- elnök e héten zajló távol-keleti körútja is. Agnew Dél-Koreától Kambodzsáig — lényegében véve az amerikai agresszív távol- keleti. politika eddigi általános vonalának folytatását és megerősítését hangoztatta! Ebben az összetételben különösen hangsúlyozni kell Brezsnyevnek azt a megjegyzését, hogy a Szovjetunió nemcsak az államközi kapcsolatok rendezésére áll készen Kínával, hanem arra is, hogy a két nép között a jószomszédi viszony és barátság helyreálljon, s egyesítsék erőfeszítéseiket az imperializmus és a reakció ellen vívott harcban. Losonczi Pál az EAK-ban Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét Nasszer elnök üdvözli a kairól repülőtéren. (Telefotó = UPI—MTI—KS) Tárgyalások Kairóban Szombaton délelőtt megkezdődték a hivatalos tárgyalások a Naíozer elnök meghívására Kairóban tartózkodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és vendéglátója, az EAK elnöke között. A két államfő eszmecseréjével párhuzamosan a magyar kíséret Újabb összecsapás a gerillák és a rendőrök között Amman Pénteken este kétórás összecsapásra került sor a Palesztinái népi Demokratikus Front tagjai és a Jordán biztonsági rendőrség között. Hírügynökségi jelentések szerint a gerillák röplapokat osztogattak Amman külvárosában és a postahivatal környékén álló épületek falaira plakátokat ragasztottak, amikor a helyszínre érkező rendőrök fegyverüket használva akarták szétoszlatni a tömeget. Jasszer Arafat, a Palesztinái ellenállási mozgalom Központi Bizottságának vezetője éjfélkor kiadott parancsában félszólitotta a gerillákat, hogy térjenek vissza táboraikba, azok azonban elfoglalták a postahivatal épületét és a környező utcákat. A lövöldözés során két gerilla életét vesztette, többen megsebesültek. : ■ Uruguay-i iskolák bezáratása s ■ Montevideo : ■ Az Uruguya-i kormány pénte- * ken bezáratott 34 közéi pskalát : a tanév hátralevő részére, azt ! állítva, hogy ezek az iskolák „te- : nyésztik a felforgatást”. A fel- j dühített diákok azzal válaszol- ! tak hogy gyújtóbombát dobtak • egy iskolaépületre és ilyen fel- ! iratot festettek: „Le az árulók- • kai”. tagjai az EAK megfelelő személyiségeivel folytattak megbeszéléseket. Este az Elnöki Tanács elnöke és kísérete kirándulást tett a Kairó közelében fekvő gizehi piramisokhoz és megtekintette az egyiptomi birodalmak eseményeit felidéző híres gizehi fényes hangja tékort. Hiábavalóak Jarring erőfeszítései? New York Káoszán El-Zajjat, az EAK ENSZ-nagykövete pénteken kijelentette, hogy a közel-keleti béketárgyalások kevés reménnyel kecsegtetnék, ennek ellenére az egyiptomi kormány száz százalékos támogatásban részesíti Jarring erőfeszítéseit „A háború és a béke kérdéseiről van szó és ezek komoly dolgok. így a kínálkozó csekély lehetőség is megéri a fáradságot” — jelentette ki Zajjat Európa nyert vele A világlapok változatlanul vezető helyen és sokoldalú kommentárokban foglalkoznak a szovjet—nyugatnémet szerződéssel, és a Varsói Szerződés moszkvai csúcsértekezletével. Gyorsan követte egymást a két esemény. Augusztus 12-én írta alá Moszkvában az okmányt Alekszej Koszigin ás Willy Brandt, s nyolc napra rá, augusztus 20-án együtt ült ugyancsak Moszkvában a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé; a hét szocialista ország {Jártjainak első titkárai, miniozterelnökei és külügyminiszterei. Gyorsan őröltek a diplomácia és a nemzetközi politika malmai, s e gyorsaság azt jelzi hogy rendkívül jelentős kérdésről van szó: békepolitikánk nagyon jelentős állomásáról. A Varsói Szerződés csúcstalálkozójának fő témája a szovjet— nyugatnémet szerződés volt Megállapították, hogy ez a szerződés „fontos lépés a feszültség enyhítésének és az európai helyzet normalizálásának útján”. A moszkvai tanácskozás tehát szorosan összekapcsolta ezt a két fogalmat: a szovjet—nyugatnémet szerződést es az európai biztonságot. Két általános okból is összefügg a kettő: a szerződés egyrészt az európai biztonságért folyó küzdelem eredménye, másrészt tovább javítja földrészünk politikai légkörét, a tanácskozások körülményeit. A Moszkvában aláírt szerződés nem egyszerűen és nem elsősorban két ország megállapodása, (bár természetesen ilyen vonatkozásai is vannak), hanem európai méretű, európai jelentőségű lépés. Mert hiszen mit tekinthetünk az európai biztonság, a földrész politikai szilárdsága és békéje feltételének? Azt, hogy egyetlen ország se követelje más területeit tartsa tiszteletben más ország határait, a vitás kérdéseket csak tárgyalások útján oldják meg, s végül létesüljenek szoros gazdasági, tu. dományos, technikai és kulturális kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok között. A szovjet—nyugatnémet szerződésben ezeknek a követelményeknek fontos elemei találhatók. A Német Szövetségi Köztársaság elismerte a második világháború után kialakult határokat és nem támaszt területi igényeket másokkal szemben. Nagy jelentősége van ennek, hiszen a háború befejezése óta elsősorban az tartotta bizonytalanságban Európát, hogy a nyugatnémet revansisták meg akarták változtatni (és a Brandt-kor- mány ellenzéke ma is erre törekszik) a háború utáni helyzetet, A szovjet—nyugatnémet szerződésben a két fél lemond az erő-
