Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
Az udvarlás művészete Nyugat-lrországban felnőtt ■ férfiak, többségükben földműve- l sek, újból iskolapadba ültek. • Nem szaktudásukat akarják bő- : viteni,' hanem az udvarlás mű- « vészeiét akarják elsajátítani. ; Galway városában egy fiatal ta- ! nitónő hetente kétszer tanfolya- • mot tart: Hogyan szólítsuk meg i a kislányt?” címmel, „Rendesen meg kell mosa- : kodniuk és borotválkozniuk, a j rendes, tiszta ruha és jó maga- j tartás is elősegíti a sikert” — : magyarázza a tanítónő a felnőtt 5 férfiaknak. ; A tanfolyamnak az a célja, s hogy kiegyenlítsék a két nem ■ arányát a sziget nyugati part- l vidékén. Ezen a területen ugyan : is a városokban nagyon sok a i hajadon lány, míg vidéken több- ■ ség ben vannak a férfiak. Az ; egész akciót Michael Keane ka- i tolikus pap kezdeményezte. A haladás és az emancipáció jj ellenére a közvetítők a lidsoon- • várni „házassági piacon” érik el : a legnagyobb sikereket. Évente j ősszel a szénabegyűjtés után sok j fiatalember és hajadon lány ér- ! kezik a városkába. A vasárnapi ■ mise után a házasulandó férfiak : az utca egyik oldalára állnak, a ■ lányok a másik oldalra. Az úton : haladnak a közvetítők, akik a \ régi szabályok szerint összepá- • rosítják az érdeklődőket. Cípóbáborű a vevő pénzéért Az alábbi cikk megírására 1 végső soron az a levél adott okot, amelyet a Békési ÁFÉSZ , vezetői küldtek a Népújság címé- j re. A kereskedelmi főosztályvezető és osztályvezető által aláírt hivatalos irat sürgős intézkedést kér a békési kenyérellátás javítására, mert a nagyközségben csak hosszas sorbanállás után lehet kenyérhez, pontosabban cipókenyérhez jutni. Hogy az alkotmány és a kenyér ünnepének előestéjén hány ember állt a békési pékáruból t előtt, azt pontosan megállapítani nem lehet. Az áldatlan állapotnak az az oka — írják a Békési ÁFÉSZ vezetői —, hogy a sütői pari vállalat nem ad annyi cipókenyeret a kereskedelemnek, mint amennyit az kér. A következtetések levonása előtt, hallgassuk meg az érdekelt feleket. MIT MOND A SÜTŐIPAR? A mostanit megelőző választás alkalmával a Békés megyei Tanács V. B. 1. sz. Sütőipari Vállalatának kommunistái megbírálták a kenyérgyár vezetőit, mondván; hogy miért nem létesít a gyár saját üzlethálózatot. A legutóbbi párttaggyűlésen — csakúgy, mint minden korábbi taggyűlésen — szóba kerültek a gazdasági-termelési kérdések, s a párttitkár beszámolójában többek között elmondotta, hogy jelenleg nyolc boltot üzemeltet a sütőipari vállalat, köztük a békésit is, s csak a júliusi kereskedelmi forgalom (1,2 millió forint) meghaladta a tavalyi egész évi saiát üzletben lebonyolított/ forgalmat. A titkár elmondotta azt is, hogy a kereskedelmi tevékenység megindítása egyrészt a kenyér minőségének úgrásszerű növekedéséhez vezetett, másrészt a nagyközönség helyeslő egyetértésével találkozott. Azzal most nem akarunk részletesen foglalkozni, hogy milyen nagy feladatot jelentett a sütőipari vállalat vezetőinek, dolgozóinak a fogyasztók körében közkedvelt, de roppant munka- és időigényes cipó termelésére való áttérés. Való igaz. hogy még mindig nem készül annyi cipó, mint amennyire szükség' lenne, de az érdekeltek mentségére legyen mondva, hogy: a sütőipar országszerte munkaerőgondokkal küzd; szűkösen a műszaki-fejlesztési lehetőségek, s — kenyérről lévén szó — nem kis gond a gazdaságos működés biztosítása. A vállalat főmérnöke ez utóbbi állítás illusztrálására elmondotta, hogy míg a vállalat 1968. első félévi nyeresége két és fél millió forint volt. addig az idei a másfélmilliót sem érd el. A csökkenő nyereség behatárolja a bér- és műszaki fejlesztés növelésének lehetőségeit. Nincs tehát azon mit csodálkozni, hogy a vállalat (s melyik vállalat nem tesz így?), minden eszközzel a nyereség növelésére törekszik — s erre jó eszköz a saját üzlethálózat kiépitése, mert így a kiskereskedelmi árrés is a sütőiparnál marad — de, és ezt nyomatékkai hangsúlyozzuk — ez a törekvés egybeesik a vásárlói igények mind teljesebb kielégítésének szándékával. A kenyérboltokban mindig friss a kenyér, folyamatosan kapható a cipó is és az nem fordul elő (amire az élelmiszerboltokban gyakran akad juk (pontosabban gazdasági érdekeik) alapján tájékoztatták, s a nézeteltéréseknek a kenyérboltok megnyitásából adódó haszon .elvonása” az oka . .. Mindemellett a sütőipari vállalat nem mond le arról, hogy újabb üzleteket nyisson. MIT MOND AZ ÁFÉSZ? Idézzünk most a Békési ÁFÉSZ vezetőinek leveléből: „Közel egy éve. hogy sok vita van a kiskereskedelem és a sütőipari vállalat között a kenyérellátás terén ... Egy időben a fogyasztók, illetve a kereskedelem kívánsága szerinti meny- nyiségben szállítottak részünkre cipó formájú kenyeret. A sütőipari vállalat is létesített a telephelyen egy boltot és azóta örökös vita van a kenyérszállítás körül. A fogyasztóközönség a cipókenyeret vásárolja elsősorban, így, ha az élelmiszer- boltokban nincs cipókenyér, akkor megy a sütőipari vállalat boltjába, amiből egyelőre Békésen csak egy van. A sütőipari vállalat a saját boltjában a vevők kívánsága szerint korlátlan mennyiségben szolgálja ki a cipókenyeret. Békésen mintegy 25 élelmiszer-, illetve vegyesbolt árusít kenyeret, ennek ellenére a tömeg egy helyre van kény- 'szerítve... Mindez csak azért van, mert a sütőipari vállalat nem ad a kereskedelemnek any- nyi cipókenyeret, amennyit kér, kapcsolja a vekni formájú kenyérhez és az ő általa kialakított 50—50 százalékos arányban szállít. Ezáltal az élelmiszerboltokban a cipókenyér elfogy, a vekni elég gyakran megmarad... A sorbanállás elég gyakori, s mindez csak azért van, hogy a kiskereskedelmi árrés is megmaradhasson a sütőipari vállalatnak. A vállalat kihasználja azt a helyzetet, hogy a kereskedelem másik sütőipari vállalathoz nem tud menni kenyeret vásárolni...” MI ÉRDEKLI A VÁSÁRLÓT? A vita a két érdekelt fél között — s ebben egyetértenék — a kereskedelmi árrés miatt van. Ez mázsánként 40 forintot jelent. Kézenfekvőnek látszik az a javaslat (amit a megye más részein már megtettek), hogy az árrésen osztozzanak meg. Azzal tisztában vagyunk, hogy a vállalatok belső ügyébe nem szólhatunk bele, s a cipóelosztásra kötelező határozatot még a köz érdekében sem hozhatunk. A közel egyéves vita epizódjai emlékeztetőként és figyelmeztetőül adjuk közre, azzal az apropóval, hogy a cipóháború bármennyire is a mázsánkénti 40 forintra megy, a döntést végső soron a fogyasztóknak forintban nem mérhető elégedettsége szolgáltatja majd. És végezetül még valami. A vásárlót nem az érdekli elsősorban, hogy milyen üzletben vásárol, hogy pénze a kiskereskedelem vagy a sütőipar bevételét növeli. A vásárlót az érdekli, hogy árujához jó minőségben, sorbanállás nélkül jusson hozzá. E kérdésben is a nagyközönség érdeke a perdöntő, annál is inkább, mivel itt a kenyérről van szó! Brackó István Gyülekeznek a fecskék Terített asztalnál A 20 éves Mihály megszerette a 19 éve-, Ágnest és feleségül vette. Egy rossz asztal, sublót, kispad és két ágy volt minden vagyonuk, amely megfért szépen a cselédlakáűban. Mihály — ha esett, ha fújt —, hajnali 3-tól késő estig dolgozott. Bízott az erejében, szorgal. mában és arra számított, hogy egyszer majd jobb körülményeket teremt kettőjük számára. De bármit is tett, a cselédsors nem változott. É13 jöttek a gyerekek, az élet pedig egyre nehezebbé vált.. Most egy virágokkal díszített hosszú asztal körül ül az egész család. Szilágyi Mihály és a felesége aranylakodalmát ünnepli. Szeretettel köszönti őket 3 fiuk, 3 lányuk, 15 unokájuk, négy dédunokájuk, 3 menyük, 3 vejük. Ágnes néninek ragyog a szeme a boldogságtól. De amikor a régi emlékek szóba kerülnek, elko- morodik és kicsordulnak a köny- nyei. — Ne sírjon, mama! — vigasztalja az egyik fiú, arcát és ősz haját simogatva. — Hogyne sírnék, kisfián), amikor sokszor még kenyeret sem tudtam nektek adni. A felszabadulás Békéscsabán, az egyik vandháti tanyában érte Szilágyiékat. Miihály bácsi akkor érezte először, hogy öt is emberszámba veszik. Kilenc hold földet kapott. Szerencsére a nagyobb gyerekek már tudtak neki segíteni. A Nemzeti Parasztpart tagja, majd a városi elnöke lett. Aztán bikés moYBssn 1970. AUGUSZTUS 28. az UFOSZ elnökének, később pedig a DÉFOSZ titkárának választották meg. Felsorolni is nehéz azt a sok funkciót, amit még betöltött. Volt városi tanácstag, a megyei bíróságon népi j ülnök, a népi ellenőrzési bízott- I ság tagja, a földművesszövetkezet igazgatósági tagja, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság elnöke és munkásőr. A juttatott földet 1950-ben beadta a békóucsabai Vörös Október Tsz-be, ő pedig különböző munkakörökben dolgozott, végül 1962-ben a békéscsabai Lenin Tsz-ből ment nyugdíjba. Néhány éve a bal lába megbénult és tolókocsin jár. Most 70 éves, de még jól emlékszik életének szinte minden epizódjára. Arra is, hogy mint gazdasági cseléd, évente 12 mázna búzát, 4 mázsa árpát 40 kfló szalonnát, 40 kiló sót és 80 pengőt kapott az uraságtól. És ezért neki sem ünnepe, sem vasárnapja nem volt. Ma havonta 910 forint a nyugdíja és a Lenin Tsz-től minden évben 2 mázra búzát kap. Ha jól számolja, ez értékben legalább kétszer annyi, mint az egykori gazdasági cseléd egész évi jövedelme. Először tyúkleves kerül az asztalra, aztán birkapörkölt, rántott hús, sütemény, feketekávé következik. Ital mindenféle. Az ünnepséget a gyerekek rendezik. A zenét olyan dzsessz-zenekar szolgáltatja, melynek tagja Szilágyi Antal, ifjú Szilágyi Mihály és ifjú Szilágyi István is. Csakhogy most a zenekar magyar nótákat játszik. És ne csodálkozzon senki, hogy ebben a vigadozásban néha-néha egy könnycsepp gördül végig az ünnepeltek arcán. Az örömtől meg a bánattól ts. Pásztor Béla példa), hogy mindaddig nem szolgálnak ki friss kenyeret, amíg az előző ^apd el nem fogy. A sütőipari vállalat minden dolgozója tudja, hogy a kereskedelem nem jó szemmel nézi a vállalat saját értékesítési tevékenységét. s e véleménynek a ] párttaggyűlésen is hangot adtak, [ mondván: a közvéleményt és a ] hivatalos szerveket a kiskeres- I kedelem vezetői saját nézőpont- | A Közép-Tisza vidékén szokatlanul korán, már augusztus végén megkezdték a gyülekezést legkisebb költözőmadaraink, a fecskék. A fecskecsapatok csoportokba verődése a népi megfigyelések szerint a korai ősz beköszöntőt jelenti. Mozgolódás figyelhető meg a Tisza és a Körös menti madárrezerVörösköv János: A fekete macska visszatér — KÉMREGÉNY — 21. Kertész ezredes hivatali szobá. ja még azokra is lenyűgözően hatott, akik gyakran megfordultak benne, é hosszú helyiség bal oldali falának nagy részét— akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos színű gombostű-zászlócskák jelezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsövek, a meny- nyezeten pedig keskeny sin, a térképet elfedő függöny -számára. A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mellette kis guruló asztalkán hangszóros-mikrofo- nos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy villogó lámpa. Az íróasztalon még négy telefonkészülék. Jóllehet színük és alakjuk sem .sokban különbözött gazdájuk mindig biztos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jel. zett. A tanácskozó asztal a helyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virágtartókon elhelyezett vízi_ pálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezdte a napját.' hogy megállt a „tapéta” előtt. A zöld, narancs, viola és egyéb színű zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csupán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok városába lűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete, Dunántúlon pedig három: a gimnázium székhelyén Násfán és az onnan kiinduló országút mentén. Az ősz hajú tiszt itt tudott legjobban töprengeni. Amint nezte az események színhelyét, képze. létében megjelentek a szereplők, s szinte maga előtt látta: ezek ekkor indultak innen oda, itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekapcsolódott valaki. S hová vezetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett élő, s az előző este tartott beszámoló alapján a dombhajlatok között megbújó Ba- konyfürt vasútállomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult... Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondolataiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gombot, s beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett. — Jöjjenek be! A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan összetartozók meghittségéről beszélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonatkozott— Paál? vátumokban is, ahol . gólyacsapatok, kiskócsagok, bakcsók és más költözőmadarak készülődnek a melegebb tájakra. Szokatlan látványt nyújtanak a mezők, rétek is. A sok csapadék következtében dúsan fejlődő gyomok között sok helyen virít a kék búzavirág, a pipacs és más mezed virág. — A hét végén kijön a kórházból. Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jellemző munka- módszerét — a térképre pillantott: — Látom, a zászlók már a helyükre kerültek... — S te rövidesen indulhatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta már... No igen, igen, de hát esküvő ritkán adódik az ember eleiében. — Mielőtt folytatnám a szabadságomat, néhány körülmény még tisztázásra vár. — Remélem, rövidesen azon is túl leszünk. Mit javasoltok, melyikkel kezdjük? Ezt öli ketten már . nyilván megbeszélték, mert nagyon egyöntetű volt a válaszuk. — Az őrmesterrel. — Helyes. Amíg. elővezetik, addig elfogyasztunk egy feketét. Az ezredes ezúttal nem telefonált, hanem kiment az előszobájába. Beke közben ezt dörmögte: — Elegem van már a feketékből... Alig varom, hogy valamilyen üdébb színnel is találkozzam. — Azért nem kell majd feltétlenül behajtanod a Bakon y- ba. Tudod, régi igazság, hogy legjobb az egyenes út... — Nekem mondod? Elöljárójuk visszatért. — Örülök, hogy a kedélyetek csorbítatlan. Hát. foglaljunk helyet. Mindjárt itt lesz a kávé... Király őrmester szorongva nézett végig a folyosókon. Itt
