Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

Hatványozott felelősségiéi H azánk közvéleményének tá_ jékoztatása céljából je­lentette meg a sajtóban az MSZMP Központi Bizottsága a párt X. konrgesszusának irányelveit. Már az első olva­sáskor, s behatóbb tanulmányo­zásakor méginkább kitűnik: sokkal több ez, mint tájékozta­tás pártunk eddigi vezető, irá­nyító munkájáról és további célkitűzéseiről. Az irányelvek minden pontja, bekezdése ugyanis hű tükörképet ad a tár-] sadalmi és gazdasági életünk eddigi fejlődéséről, a további teendőkről, a népek nagy csa­ládjában, a békéért és az embe­riség jövőjéért vívott harcban elfoglalt helyünkről. Átfogó jel­lemzést adnak az irányelvek a világ valamennyi országához fű­ződő viszonyunkról. Az egyes kormányok szándékait aszerint ítéli meg, hogy azok a haladást avagy a kor szellemétől idegen imperializmus hatalmi vágyait, népelnyomó törekvéseit szolgál­ják-e. Államunk eddigi aktív nem­zetközi politikájával jelentős te­kintélyt vívott ki magának. En­nek nyomán jórészt elhalkultak már azok a megjegyzések, ame­lyek túl kicsinek ítélték hazán­kat ahhoz, hogy a világ esemé­nyeinek, a népek sorsának ala­kulásába beleszóljon. Kisebb és nagyobb országok közössége al­ÍSnyapizsgálati nap Békéscsabán A Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezetének műszaki ellenőrzési és anyag- vizsgáló szakosztálya a GTE központi anyagvizsgáló szak­osztály közreműködésével au­gusztus 28-án, pénteken dél­után fél 4 órai kezdettel anyagvizsgálati "v napot rendez Békéscsabán, a Technika Há­zában.- Először dr. Zimmer Ká­roly kandidátus tartja meg elő­adását. Bevezetés a színkép- elemzésbe címmel, majd dr. Réty Pál kandidátus, a roncso- lásmentes anyagvizsgálatról tá­jékoztatja a részvevőket. Beke sokatmondóan a fő­hadnagyra pillantott, ő is fel­állt éá a sínekre néző ablakhoz lépett. Odakint sötét volt még, a peront azonban megvilágították a villanykörték. Az egyetlen leszálló egy idő­sebb parasztember, nagy batyut cipelve, lassan közeledett a ho­mályból. Paál, biztonságban érezve magát, a tükrös szekrényhez guggolt, s az aj térésnél rá­cseppentette a híres sok-sok bűncselekménynél bevált vegy­szert. A fán pezsegni kezdett a be­leivódott vér A „paraszt” — a szolnoki MÁV-főnökség alkalmazottja, aki közelről ismerte Medgyest — e pillanatban ment el az ál­lomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néztek. Beke feszülten figyelt. Az utas, az ablak közelébe érve, leemelte a kalapját, s mintha a bélése érdekelné, belepillan­tott. Az őrnagy megértette a jel­zést: a tanú nem ismerte fel „Medgygest”. Az ajtóhoz ug­rott, hogy a peronra siessen. Odakint ebben a pillanatban lövés csattant. Beke elsápadt: biztosra vette, hogy a piszolygolyó a szolnoki vasutast találta. „Medgyes” fel­ismerte a helyzetet, rádöbbent: kotja a szocialista tábort,! amelynek meghatározó szerepe; van a világ arculatának alakítá­sában. Ugyanígy hazánkban is a kisebb-nagyobb társadalmi réte­gek építik mind nagyobb siker-j rel a szocializmust. Pártunk gondosan kialakított és évről évre fejlesztett szövetségi poli­tikája egységbe tömöríti a mun­kásokat, parasztokat, értelmisé­gieket, kispolgárokat, a külön­böző világnézetű emberek egé­szét. Elsősorban egyenként raj­tuk múlott eddig is, és múlik ezután is az, hogy az építőmun­kában milyen helyet vívtak vagy vívnak ki maguknak. Csakis a végzett munka és tár­sadalmunk rendjének, törvé­nyeinek tiszteletben tartása dönti el az egyes emberek hova- j tartozását. Régen megfogalma- j zott és újra ismételt igazság az, I hogy az egyén boldogulása nem; független a társadalom egészé- j nek boldogulásától. A kisebb-1 nagyobb közösségek rosszallásá­ba, elítélésébe, törvényeink szi­gorába ütköztek és ütköznek ez­után is azok, akik jogtalan ha­szonszerzésre, harácsolásna tö­rekedtek vagy törekszenek. Szükségtelen az ilyesmi, hiszen a szorgalmas munka és a taka­rékos életmód nyomán nemcsak családi ház építésre jutott eddig százezreknek, hanem a minden­napi életet megkönnyítő, ké­nyelmesebbé tevő háztartási berendezésekre, gépekre, sze­mélygépkocsira is. S az a cél, hogy a jövőben még több jus­son minden dolgozó családnak. E zért ösztönöznek tanulásra, gondolkodásra, még szor­galmasabb munkára, helytállásra és felelősségtudatra a párt kongresszusi irányelvei. Soraiból világosan kiolvasható, hogy sok még a tennivaló társa­dalmi és gazdasági életünk szá­mos területén. Negyedik ötéves tervünk célkitűzései is bővel­kednek a feladatok meghatáro­zásában. A tennivalók helyen­ként hatványozottan jelentkez­nek, mert az elmúlt években a harmadik 5 éves terv időszaké- ] ban több helyütt jobban előtér­be került az egyéni és a csopor­tos érdek, mint a népgazdaság fejlesztésére, a közös jólét növe­lésére való egyetemes törekvés. Megyénkben is akadtak olyan üzemek, amelyekben a pillanat­a ,,MAV-tlsztek’ csak a leleple- ! zó tanúra vártak, hogy letartóz- j tassák. ; Kint hirtelen megkönnyeb- • bűit. A sínen az állomásfőnök fe- : küdt, keze görcsösen szorította : a revolverét. — Nem várhattam! — mond- ■ ta a sötétből kilépő Ébert. — j Ha nem lövök, végez a vas- • utassal. Éppenhogy megelőz­tem... A második lövés. amelyre mindketten berohantak, a sza­lonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszitette a szekrényajtót, a vállába kapta a pisztolygolyót, egyenesen a fogason függő ru­hák közül. A „nyomorék” lány kiugrott búvóhelyéről és villámgyorsan a nyitott ajtónál termett. Ott egyszerre két revolver meredt rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke — maga már réges rég Nyugaton van...! A csinos arcra most kiült a kor. a harminc év és a „hiva­tás” nyoma, mindaz, ami a paralízis, a bénaság helyett va­lóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset... ; (Folytatjuk) nyi érdek határozta meg az áru­termelést. Néhány termelőszö­vetkezetünkben is jelentkezett a mának élés. Ez abban jutott ki­fejezésre, hogy a megtermelt értékből évekig nem, vagy csak alig fordítottak kisebb összege­ket a közös gazdaság továbbfej­lesztésére. Az irányelvek csaknem min­den pontjából kicsendül a jövő alakulása iránt kért nagyobb felelősségérzet. A felnőtt nemze. déknek foglalkozásra és világ­nézetre való tekintet nélkül ar­ra kell törekednie most napja­inkban és a jövőben, hogy mi­nél több korszerű ipari és mező- gazdasági üzemet, minél maga­sabb szintű tudományos és iro­dalmi örökséget hagyjon az utá­na következő generációra. Jogos és megszívlelendő az irányelv­nek az a megállapítása, hogy „A felnőtt nemzedék érettségének fontos mércéje; milyen utódokat nevel, hogyan készíti fel őket az életre”. E fontos hivatás betöltésé­hez, vagyis az ifjúság ne­veléséhez egyaránt szük­ség van a szülők műveltségének állandó növelésére, a lankadat­lan szorgalmú munkára, a kö­vetkezetes helytállásra és arra is, hogy ne árnyékolja be közü­lük senki tisztességét, becsületét semmi olyasmi, ami árthat a társadalomnak, az új generáció életfelfogásának. Kukk Imre A Vöröskereszt megyei veze- | tősége és a Megyei Vérellátó Al- j központ augusztus 24-től 26-ig háromnapos tanfolyamot rende­zett Békéscsabán a Szlovák Kollégiumban a véradófelelősök részére. Már hagyomány, hogy a vöröskeresztes munka maga­sabb szintre emelését célzó tan­folyamokat megrendezik, s eze- J ken az alapszervi véradófelelő- j sök orvosoktól, egészségügyi | szakemberektől filmvetitéses előadások keretében ismereteket szereznek a vér gyógyászati al­kalmazásáról, annak jelentősé­géről. Az idei tanfolyamon a megye alapszervezeteiből 156-an vet­tek részt, többségükben nők, s örvendetes, hogy köztük sok a fiatal. Az első napon öz Ferenc me- j gyei titkár üdvözölte a részve­vőket és beszélt a tanfolyam je­lentőségéről, majd dr. Nyekita Új könyv: Karinthy Ferenc: Celiérthegyi álmok A színész művészetének lé­nyege, hogy az előadás h ti rom órájára „más bőrébe bújik”, más embert próbál megjelení­teni. Azaz: szerepet játszik. A valóságos életben is vannak olyan helyzetek, amikor más­nak szeretnénk látszani vagy másnak kell látszanunk, mint amik vagyunk. Tehát: szerepet játszunk. A szerepjátszás e két formá­ját — a színház és a valóságos élet pillanatnyi tökéletes egy­beesését — használja keretül darabjában Karinthy Ferenc (maga is az irodalmi fejtörők, szójátékok, nyelvi tréfák mes­tere). Azért, hogy megmutas­sa a háború, a gyűlölködés, az ostobaság embertelenségét, lé­leknyomorító hatásáí Érdekes, különös színdarab a Gellérthegyi álmok. Nem mondjuk, hogy nem írtak en­nél jobb drámát az elmúlt ne­gyedszázadban. Van fontosabb műve Karinthy Ferencnek is. De könnyedebb, szórakoztatóbb formában, nagyobb írói lele­ménnyel még nem szólt való­ban komoly kérdésekről az író. Drámairodalmunk is alig. A tavaszi fesztiválon csak­nem félezer csabai néző is lát­hatta a drámát. A Magvető Ki­adó most háromezer példány­ban könyvalakban is megjelen­tette a művet. d—ö Sándor százados tartott előadást arról, hogy milyen fontos a vér­ellátás rendkívüli helyzetekben. Ezt követte ö7 Ferenc előadása a véradófelelősök szerepéről, munkájáról, majd dr. Sonkoly Kálmán főorvos, a Békéscsabai Városi Kórház igazgatóhelyette. se a vér élettanáról, délután pe­dig dr. Rucz László, az alköz­pont vezető főorvosa a vérellá­tásról tartott előadást. Másnap dr. Ollár György és Salka László előadását hallgat­ták meg a részvevők, majd ellá­togattak a vérellátó alközpont­ba, ahol a tanfolyam hallgatói­nak egy csoportja vért is adott. Este a Kossuth Étteremben ba­rátsági találkozót rendeztek. Tegnap délelőtt dr. Tóth Pál, a medgyesegyházi szülőotthon ve­zető orvosa és dr. Horváth Ist­vánná, a Vöröskereszt Országos Központjának előadója tartott tájékoztatót. Az önzetlen segítés szószólói \ ' Véradófelelősök tanfolyama Békéscsabán „Szeretek táncolni... ” Egy szép táncos évtized után, augusztus 20-án Szocialista Kul­túráért kitüntetést kapott Ko­vács Judit Katalin, a Balassi , Táncegyüttes szólistája. Amikor gratulálok neki, za­vartan szabadkozik. Az együt­tes sok más tagja is legalább úgy megérdemelte volna — mondja és látszik, hogy komo­lyan így gondolja. Szép dolog a szerénység, de hát az igazság az, hogy nyilván nem érdemtelenül esett éppen rá a választás. — 1961 óta vagyok az együt­tes tagja — kezdi most már fel­szabadultabban. A munkám mel­lett a tánc tölti be az életemet. Hetenként háromszor próbálunk (magamban számolom: tíz év alatt ez majdnem ötezer óra, kerek 200 nap), évente általában ötven fellépésünk van (a legsze­rényebb becslés szerint is öt­venezer kilométert utaztak tehát 1961 óta). Jártunk az együttes­sel Békés megye szinte minden helységében, nagyon sok helyen az országban és jártunk Belgi­umban, Csehszlovákiában, Fran­ciaországban, Jugoszláviában. Olaszországban, Romániában és legutóbb a Szovjetunióban. — Melyik ország tetszett a legjobban? — Szicíliában láttam életem- i ben először a tengert. Talán ez volt a legszebb. — Hol aratták a legnagyobb ! sikert? — Itthon, azt Hiszem, több he­lyen is tetszett, amit csináltunk, külföldön pedig talán Szicíliá­ban és most legutóbb Dubnában, ahol a tudósok nem is akarták elhinni, hogy nem hivatásos együttes vagyunk. — Mit csinál, amikor nem táncol? — Dolgozom. Pontosabban: amikor nem dolgozom, akkor táncolok. 1963-ban kerültem a békéscsabai Kötöttárugyárba, idén érettségiztem a textiltech­nikumban. Jelenleg gyártmány- fejlesztési technikus vagyok. Reggel 8-kor kezd dolgozni. Negyed 5-ig tart a munka, utá­na próbára megy. Este 10, mi­re hazakerül. — Hogy bírja ezt a hatalmas igénybevételt? — Az első egy-két évben na­gyon nehéz volt. Később aztán könnyebb lett... és nagyon sze­retek táncolni. . Búcsúzóul ismételten a lel- kemre köti: írjam meg, hogy mindent a többieknek, s mes­terüknek. Born Miklósnak kö­szönhet. Megígértem, íme. D—o &MÜSMS R 1970, AUGUSZTUS 27,

Next

/
Thumbnails
Contents