Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

Nyomócsőgyártó berendezés Nincsenek istenségek... A Gazdasági Bizottság egyik kiemelt beruházása a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának építése. A 364 mil­lió forintos költséggel épülő gyárban gravitációs és nyomócsö­veket, mozaiklapokat készítenek. Különösen a nyomócsövek gyártása fontos a főváros vízellátása szempontjából. A gravi­tációs csöveket gyártó olasz berendezésekkel már régóta ter­melnek, most kezdték el az új csarnokban a Szovjetunióból vásárolt nyomócsőgyártó berendezések szerelését. A BVM szo­cialista szerződést kötött a szerelésben részt vevő és kooperá­ló vállalatokkal, hogy a berendezés az idén elkészüljön. Ké­pünkön: Szerelik a szovjet nyomócsőgyártó berendezést a szentendrei gyárban. Egyiptonr hivatalosan mohamedán ország, és az isz­lám heti ünnepnapja a péntek. A napi ötszöri imát otthon is elvégezhetik a hívők, de illő dolog, hogy a péntek déli imát a mecsetben végezzék. Ilyenkor az előimádkozó a szószékről in­telmet szór az igazhívők fejére, és áldást kér az államfőre. En­nek a beszédnek tehát politikai jelentősége is van. A kairói nép az ünnep előes­téjét csütörtökön víg szórakozás­nak szenteli. A mulatóhelyek az Imádeddin úton megtelnek, az autók ezred száguldanak össze­vissza jókedvű tulajdonosaikkal, és mindenki félbehagyja meg­kezdett munkáját. A mohame­dán péntek nem okvetlenül szü­net, az üzletet nem kell bezár­ni, és aki akar, dolgozhat is. Nem úgy a rákövetkező szom­baton, a zsidók heti ünnepén. Ezen a napon a hitbuzgó zsidó­nak nem szabad dolgoznia és egész napját, minden testi ere­jét és szellemi képeségét az Úr­istennek és az imának kell szentelnie. “Kairó belvárosa nép- telenné válik, a zsidó boltok nem nyitnak ki, és a vevőnek türelmesen várnia kell, mert vasárnap a keresztények,-koptok, görögök, örmények, olaszok, li­banoniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg álmosan az élet, vár­va a csütörtök boldogító dél­utánját. A vallásalapítók böl­csek voltak, ismerték az emberi természetet. Én rendszerint vasárnap kerestem fel a mohamedán ré­giségek múzeumát. Egyiptom a VII. században hódolt meg az arabok előtt. Hosszú évezredes történelme során szíriai pásztor­nép, perzsa, római, makedón és bizánci urak vetélkedtek bir­toklásáért. A kopt egyiptomi tűrte az idegen igát, és egyik urának nyelvét sem vallotta magáénak, pedig a hódítók ma­gas kultúrát honosítottak meg Egyiptomban. A pusztai arabok az iszlám jelmondatával — iHaniiiiiNiiniM.|IB Politika pongyolában VILÁGHÍRNÉV Nemrégiben — egy riasztó hír nyomában i— úgy hitte a világ, hogy a diplomatárab- lás divatja Dél-Ame­rikából átterjed Afri­kára is. A világsajtón át egy csapásra ismert-* té vált a 49 éves Lea Brian brit naevkövet- ■ségi első titkár, akit — saját elbeszélése szerint — három re- volveres ugandai né­ger elrabolt és csak a diplomata gépkocsiját hagvta a tett színhe­lyén, majd a Victoria tó egy kis szigetén 55 órán át tartott fogva. A kampalai brit nagykövetség Brian szerencsés megmene­külése után erélyes vizsgálatot követelt a rablók felkutatására. Aztán hirtelen csend lett a „rablás” ügyé­ben. Lea Brian ugyanis a vizsgálat során be­vallotta, hogy valójá­ban senki nem rabolta el, de az így szerzett népszerűséggel, hír­névvel legalább nagy­követi kinevezésben reménykedett. Mi tör­tént a valóságban? A diplomata tényleg 55 órát „raboskodott” a kis sziget egy szalma- kunyhójában, de nem kényszerből, hanem önkéntesen, előre megszervezve egyszer­re három ugandai né­ger szépség társaságá­ban. Azóta a világhír­névre törő diplomatát a Foreign Office csendben visszaren­delte. Családjával: fe­leségével és két kis­lányával tért vissza Londonba, ahol lefo­kozták és fegyelmi bizottság elé állítot­ták. Legújabb értesülé­sek szerint eddig csak az bocsátott meg ne­ki, akinek a legna­gyobb oka lenne a haragra: a felesége. A VÉDŐSISAK Az Amerikai Egye-. sült Államok jelenlegi alelnöke, Agnew ne­véhez sok politikai ot­rombaság fűződik és szószátyárkodásával Nixon jó néhány el­nöki sakkhúzásának a sikerét kockáztatta már. Legutóbb Agnew a sportban hallatott ma­gáról. Páros tenisz- mérkőzés közben ütő­jével a labda helyett saját partnerét, Jo­seph Blatchfordot, az úgynevezett fegyveres Békecsapattest veze­tőjét vágta kupán. Blatchford, mivel a fejére mért véletlen csapás következtében Agnew-val együtt 6:1, 6:1 arányban vesztett a Weicker kongresz­szusi tagból és a 66 éves Javíts szenátorból álló páros ellen, a leg­közelebbi mérkőzést az alelnök mellett már védősisakkal a fején játszotta végig. A Fehér Ház plety- kafofrásai szerint az eset után javasolták Nixonnak, hogy szin­tén tegyen a fejére védősisakot, valahány­szor alelnökével páros játszmába kezd. TRUDEAU ÉS A BIZTONSÁGI KÉRDÉS Az eredeti gesztu­sairól jól ismert ka­nadai kormányfő, Pi­erre Elliot Trudeau nemrégiben Japánban tett látogatást. A hi­vatalos programon kí­vül különös érdeklő­déssel kísérte a japán judózókat, akiket ed­zőtermeikben keresett fel. Trudeau tréfál­kozva jegyezte meg, hogy maga is űzi ezt a sportot, amelynek közismerten a japánok a mesterei. Az egyik japán judózó a tréfa kedvéért meghívta a kanadai miniszterel­nököt egy barátságos mérkőzésre és persze biztosította az 50 éves vendéget, hogy megfe­lelő finomsággal al­kalmazza majd ellene a szokásos fogásokat. Trudeau ahogy volt szürke utcai zakójá­ban, a porondra lépett, megragadta a japán sportolót, megforgatta és egyetlen fogással a földhöz teremtette. Látva ellenfele rös- telkedését, megvigasz­talta a japánt: „Az Ön kormányával a biztonsági kérdésekről folytatok tárgyaláso­kat, de a magam biz­tonságáról személye­sen kell gondoskod­nom.” A LEG­SZELLEMESEBB Az egyik amerikai ifjúsági lap a követke­ző szellemi fejtörőt közölte olvasói számá­ra: Egy léghajóba hárman szállnak fel: a washingtoni kormány két minisztere és Hallywood legszebb filmcsillaga. Műszaki hiba következtében a három közül az egyik utast ki kell dobni, a másik kettő életének megmentése érdeké­ben. Melyiket dobná ki ön? •— hangzott a kérdés. A legszelleme­sebb választ a lap pénzjutalomban része­síti. És általános megle­petésre az első díjat egy nyolcéves iskolás­lányka nyerte el a kö­vetkező válasszal: „A legnehezebbet”. G. hi „Nincsenek istenségek; csak az egy igaz isten” — nemcsak a Nílus deltájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem megnyerték az ős­lakók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tömegesen tértek át keresztény hitük szakadár szektáiból az egyszerű, könnyen érthető, monotheista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kul­túrájának egyik legerősebb bás­tyája lett. fi mohamedán múzeum csodás gyűjteményt foglal ma­gában. Az érdeklődő vagy a ku­tató elé tárja mindazt, amit az iszlám ihletett művészei száza­dok óta alkottak az iparban. Fajansz- és agyagedények, mé­csesek, lámpások, fara gványok, bútorok, szőnyegek, ékszerek, szövetek, selymek, brokátok tömege kápráztatja az ember szemét. Akad is néző bőven, De még ennél is jobban lebi­lincselt a nemzeti könyvtár. A Korán-kéziratok remekei, fél­méteres oldalakon csak egy-egy vers és kicsi, díszes, bőrkötéses példányok lapjai, olyan gyönyö­rű arab betűkkel írva, hogy in­kább virágos indának, mint szentszövegnek hatnak. Az arab mohamedánafc mindig nagy könyvgyűjtők voltak, és a régi arab irodalom még meglévő kéziratainak száma meghaladja a százezret A nemzeti könyvtár értékes kincseket őriz. Van-e nagyobb öröm, mint hétszáz-nyolcszáz év előtti arab kéziratokat kézbe venni, s szemünkkel végigszán- tani azokat a sorokat, amelye­ket szerzőjük nádtollával írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemelkedik az író jelleme, hite, ihlete, és megjelenik előttünk halhatatlan szelleme. Órákon át bámultam szinte révületben a márvánnyal' simított papírokra és éreztem, mint száll át rám is a régmúlt idők gondolatvilága és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyogó arab kul­túrájába, amelynek szellemi al­kotásait az eredeti papíron, uj­jammal érinthetem és értelmét agyammal felfoghatom. Ott fe­küdtek előttem a bőrkötésű fóli- ánsok, Dsáhiz, Gazáli, al-Fá- ridh, Zamakhsari művei és a költők dívánjaá. (Itt: versek gyűjteménye) Mutanabbi, Abu Nuvász. Es egyetlen teljes vers­gyűjtemény kézirata Ibn Rumi­nak, aki 896-ban halt meg, ab­ban az évben, amikor a magya­rok bejöttek Pannóniába. Itt feküdt előttem Abdur- Rahmán al-Dsabartá kézirata Napóleon egyiptomi expedíció­járól. Mint szemtanú és a Na­póleon létesítette „kilencek ta­nácsa” tagja, közelről látta az eseményeket. Megfigyelő képes­sége bámulatos volt. Egy ízben meglátogatta a Napóleon által életre hívott tudományos inté­zetet, és figyelte a kémikusok kísérleteit, hogyan alakítják át a vegyületeket. Ezt a műveletet bűvészeinek, az ördög mester­kedésének tartotta. A „kilencek tanácsa” mohamedán vallásjog­tudósokból állt, és ennek a tes­tületnek kellett volna az egyip­tomi népet fokozatosan bevezet­nie a demokratikus kormány­zásba. A vallás jog-tud ósok, az ulemák kívülről tudták a Ko­ránt, de nem tudták, mi a kü­lönbség a francia és angol kö­zött. Dsabarti kimerítően leírja, hogyan tért át Napóleon az isz­lámra Keleti ruhát öltött és felszólította Szelim török szul­tánt, csatlakozzék hozzá, hogy, együtt, mint mohamedán vezé­rek hódítsák meg a világot. Dsabarti, aid a XVIII. század­ban a középkor tudását képvi­selte, nem értette meg Napóle­on újítását. Hihába tanulmá­nyozta a forradalom tábornoka a Koránt, nem mozdíthatta ki a középkor dogmatizmusából a sejkeket. Dsabarti rosszailotta, hogy meg akarta reformálni a megkövesedett arab nyelvet és Allah rendelkezéseit összhangba akarta hozni a XVIII. század szabadelvű gondolkodásával. Lélegzetemet visszafojtva olvastam Dsabarti kéziratát és feltűnt előttem „Nablion” alak­ja — ahogyan az egyiptomiak Napóleont nevezték — keled ruhában, turbánnal fején, a „ki- leneek tanácsában”, amint há­romszínű kokárdákat tűz fel a sejkek mellére. Ez a kép szár­nyakra lendítette gondolataimat, és látni véltem azt is, hogyan menekült később néhány hívé­vel vitorlás gályán hazafelé. Már közeledett a francia par­tokhoz, amikor angol hadihajó tűnt fel a látóhatáron. Óriási izgalom fogta el a franciákat, de Napóleon a Karán olvasásá­ba merülve várta sorsát. Az an­gol hadihajó nem vette észre őket... és a történelmi fordulat elmaradt. (Részlet Gemtanus Gyula „Ke­let fényei felé” című könyvéből! Mit csempésznek Macedóniában ? Macedóniában egyre nagyobb méreteket ölt a csempészet. Mind többen jutnak arra a gon­dolatra, hogy kitűnően meg le­het élni belőle. De ahogy az idő múlik, a csempészek is jövedel­mezőbb, busásabb haszonnal já­ró áru felé fordulnak. A szövet, a műszaki holmi lassan kezd ki­menni a divatból, helyette in­kább a kábítószert, fegyvert és aranyat választják. A köztársaság bűnüldöző szer­vei alig néhány hónap alatt több száz csempészt lepleztek le, és több millió dinár értékű holmit koboztak el tőlük. Növekvőbén van a vám- és valutakihágások száma is. Mivel Macedónia közismert ópi- umtermesztő vidék,, a kábító­szer-csempészet egyre nagyobb méreteket ölt. A belügyi szer­vek szkopjei központi nyilván­tartójában egyre inkább szapo­rodnak a csempészek személyi adatait tartalmazó dossziék. A napokban lelepleztek és letar­tóztattak egy 40 tagú csempész­bandát, amely a nyers ópium beszerzésétől és feldolgozásától a kész morfium eladásáig min­dent megszervezett. Egyelőre huszonhármuk ellen indítottak eljárást. Az ópiumot meglehetősen kezű detleges módon dolgozzák fel: magánlakásokban rendeznek be rögtönzött „laboratóriumokat^. A nyereség legnagyobb része a közvetítők markát üti, akik ve­vőt találnak az árura, főleg kül­földön. A belügyi szervek erélyessé- géből ítélve mégsem valószínű, hogy tovább fog terjedni a ká­bítószer-csempészet, sőt minden bizonnyal le is törik. Ezt objek­tív körülmények is elősegítik, főleg az, hogy a nyers ópium feldolgozatlan állapotban élvez­hetetlen, Macedóniában még nincs elég kábítószerélvező, a külföldi beszerzőket pedig nem­igen érdeklik a csak kis tételek­ben átesempészhető mennyisé­gek. Fellendült a fegyvercsempé­szet is, de a belügy ezen a terü­leten is állandóan résen áll, s már fel is göngyölített néhány csempészcsoportot. A csempé­szek többsége külföldi állampol­gár. A legtöbb csempész mégis arany- és valutaűzérkedéssel foglalkozik. Az utóbbi néhány hónapban legalább százan buk­tak le. Több millió dinár értékű aranyat és külföldi pénzt ko­boztak ed től ük.

Next

/
Thumbnails
Contents