Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

Ne legyen kevesebb a tavalyinál!

A jövő évi termést alapozzák

A learatott gabonatáblát tarlóhántás után istállótrágyával szórják meg az újkígyós! Aranykalász Tsz-ben. Szorgalmasan dolgozik a tagság a jövő évi termés alapozásán. Az Istállótrágya kiszórása után nyomban leszántják a területet (Fotó: Demény)

Fálya munkások

Az AGROKER Békés me- ] gyei Vállalata augusztus 17-én megbeszélésre hívta a Magyar I Nemzeti Barik, a Termelőszövetkezetek Szövetségének és a megye mezőgazdaságát irányító állami és pártszervék vezető beosztású dolgozóit, hogy az ár- és belvíz elvonulása után kialakult helyzetet a műtrágyarendelés visszamondásának körülményeit, az üzemektől beérkezett indokolásokat megvizsgálja és ebben az igen fontos ügyben állást foglaljon. Kiss Sándor, az AGROKER igazgatója bevezető előadásában elmondotta, hogy tavaly 3 és fél mázsa műtrágyát használtak fel katasztrális holdanként megyénk termelőszövetkezeteiben. Ebben az esztendőben 3,7—3,9 mázsa holdan- kénti műtrágya áll az üzemek rendelkezésére. Sajnos, ebből az ár- és a belvíz elvonulása után — anyagi fedezet hiányára hivatkozva — visszamondták 72 ezer tonnát így 1970-ben az egy holdra jutó műtrágya-felhasználás Békés megyében 3 mázsa alá szorul. Indokolt-e ez a visszalépés?

A kérdés tisztázásához visz- sza kell nyúlni ahhoz az ésszerű tényhez, hogy megyénk művelés alatt álló területéből majdnem 200 ezer holdat jelentettek be ár- és belvízkárra az üzemek. Kártérítést szerettek volna kapni a társadalomtól. A kárfelmérési bizottságok 120 ezer holdon találtak indokolt ár_ és belvízkárigényt. Ez azt jelenti, hogy ekkora területen a víz tönkretette a talajszerkezetet, kilúgozta a korábbi esztendőkben felhalmozott tápanyag-készletet Ha nem gondoskodnak üzemeinkben a tápanyag visszapótlásáról, akkor jövőre vajon milyen termésre számítanak?

Supala Pál, a párt megyei bizottságának osztályvezetője arról beszélt hozzászólásában, hogy a tápanyag-visszapótlás ügyében termelőszövetkezetek három csoportra kategorizálták önmagukat Az egyikbe azok tartoznak, amelyek az ár- és belvízkárosodás miatt fizetés- képtelenné váltak. Ezekben az üzemekben a legnagyobb gondot valójában a műtrágyavásárlásra fordítandó összeg előteremtése jelenti. A megyei tanács végrehajtó bizottsága központi alapból és saját költség- vetésből most már százmillió forintnál is nagyobb összeget helyezett el óvadék címén a Magyar Nemzeti Banknál, hogy az üzemvitelre feltétlen fontos kiadásokat a termelőszövetkezetek megkaphassák. A második csoportba azok a szövetkezetek sorolhatók, ahol ugyan még nem jelentkezett a bevételi hiány s ezt úgy szeretnék elkerülni, hogy a termelésre tervezett nagyon fontos költségeket, így a műtrágya értékét is megtakarítják. A har-. madik csoportba azok a szövetkezetek tartoznak, ahol műtrágyát azért nem akarnak vásárolni, hogy az év végére tervezett részesedést már most bebiztosítsák.

Vajon helyes-e a gazdasági vezetők mű trágya-megtakarítási törekvése? Egyáltalán nem! Ha ebben az esztendőben nem teszik meg az intézkedéseket a jövő évi termés jó alapozására, akkor jövőre vajon miből osztanak?

Báli István, a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Te- Mileti Szövetségének elnökeként vett részt a megbeszélésen. Mivel ő maga is tsz-elnök, mégpedig a Medgyesbodzás-puszta- otüakai Egyetértés Szövetkezetben, a gyakorlati életből hozta a példát. A Medgyesbodzás- pusztaottlakai Egyetértés Tsz- ben ebben az esztendőben 12 millió forint károsodást okozott a belvíz. Tavaly holdanként 3,4 mázsa műtrágyát használtak. Az idén, annak ellenére, hogy 800 holdat nem tudtak be sem vetni, a műtrágyafelhasználásuk holdanként eléri a 4,3 mázsát. Nem mondtak vissza egy deka műtrágyát sem, sőt ha lehet még néháhy vagonhoz hozzá szeretnének jutni. Jövőre holdanként már 4,7 mázsa műtrágyát használnak.

Ha Medgyesbodzáson az Igen nagy veszteség ellenére is úgy látják a termelőszövetkezet vezetőd és tagjai, hogy a műtrágyára a 12 millió forint bevételi kiesés ellenóre is szükségük van, akkor vajon mivel tudnák megmagyarázni a békésiek, a csárdaszálláslak, a kamutiak, a kétsopronyiak, a köröstarcsaiak a mezőberényiek és még mások az igen jelentős mennyiségű műtrágyavásárlás visszamondását ?

Krattinger Márton, a Magyar Nemzeti Bank Békés megyei Igazgatóságának vezetője említette, hogy a párt megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt időszakban már több alkalommal tárgyalt erről az igen fontos témáról. A banknál elhelyezett százmillió forintnál is több óvadék elegendő ahhoz,hogy a már most bevételi hiányos vagy pedig a Supala elvtárs által említett második kategóriába sorolt szövetkezetek megvásárolhassák a műtrágyát. A megyei tanács vb-ei- nökhelyettese Csatári Béla így összegezte véleményét: ha a, termelőüzemek vezetőivel, tagjaival ezekben a napokban, hetekben nem tudunk szót érteni az 1971-es gazdasági év jó előkészítésében, akkor a károk felszámolása több évre elhúzódhat Most tehát az a feladatunk, hogy a gazdasági vezetőkkel üljünk le, beszéljük meg a legfontosabb feladatokat. Azután az ezzel kapcsolatos üzemi teendőket valamennyi szövetkezetben, úgy ahogyan Medgyesbodzáson és máshol is csinálták, vigyék a tagság elé! Végső soron az ő jövedelmük növeléséről beszélünk még akkor is, ha a gazdálkodásban ma gondjaink vannak.

Szövetkezeti vezetők, pénzügyi szakemberek, megyénk mezőgazdaságát irányító párt- és állami tisztségviselők állás- foglalása egyöntetűen tehát az., hogy a megye termelőszövetkezeteiben az idei műtrágyafelhasználás ne legyen kevesebb a tavalyinál! Amikor ezt ilyen módon kifejezésre juttatták, akkor a pénzügyi zavarokkal küszködő gazdaságok részére vállalták az anyagi lehetőségek megteremtését azért hogy az óvadék összege ne legyen akadálya az 1971-es gazdasági év jó előkészítésének. Ha szükséges, akkor százmillió forintnál nagyobb összeg áll az üzemek rendelkezésére. Egy a lényeg: a termőtalaj minőségét állítsák vissza a korábbi színvonalra! Jó termést csak így remélhetnek;

Dupsi Károly

Figyelemre méltó statisztikát készítettek a minap Telek- gerendáson. A községben lakó 530 család négy és fél millió forint takarékbetéttel rendelkezik. Az átlag tehát — családonként 8490 forint. Négy évvel ezelőtt a telekgerendási- ak mindössze másfél millió forint betétállománnyal rendelkeztek. A postán titkosan kezelik a betéteket, ezért névnélTrepák István pályamester katonásan jelentkezik Tóth Istvánnál, a MÄV Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség vezető- mérnökénél. Jelenti továbbá:

— A létszám 2+26, az első vágányon befejeztük a munkát a két aláverő géppel és áttértünk a második vágányra.

Minden világos. Még annak a 2+26-nak a nyitjára is menten rájövök: kettő a brigádvezetők, huszonhat pedig a brigádtagok száma. A megállapításom csak annyiban módosul, hogy a kettő = előmunkással, a huszonhat pedig = fizikai dolgozóval.

Bicerén, a Békéscsaba—Gyula közötti vasútvonal egyik állomásán vagyunk, ahol az álmos csendet máskor csak az elrobogó vonatok zaja veri fel. Most azonban a két sárgára festett, sínen járó munkagéptől visszhangzanak az erdők, fasorok. Kram- pácsolnak, vagyis a zúzott követ tömörítik a talpfák alá rettentő erővel. Több száz munkást helyettesítenek. Olyanok, mint az ikertestvérek. A rajtuk levő kis táblán ezt olvasom: Buda Vibro -Hydraulik.

Aki csinálta, tudja, mit jelentett kézi erővel a krampácsolás. Magasba lendíteni a tömőcsá- kány* és lesújtani vele a kövekre. Tízszer, százszor, ezerszer egy nap. Valamikor régen űzve a félelemtől is. Mert nagy szerencsének számított, ha valaki a 3 és fél millió koldus országában bekerült a vasúthoz pályamunkásnak és szerencsétlenségnek, ha azt mondták: mehet.

Ma az emberek tulajdonképpen csak kiszolgálják a gépet. Vasvilla, sínemelő, rugfa és szintező a munkaeszközük. Télen pedig lapát a hóeltakarításhoz.

— Nehéz a munka? — kérdezem Turzó Tivadartól, aki Méhkül tudtuk meg, hogy Telek- gerendáson van olyan család, amelyiknek 600 ezer forint betétet kezelnek.

A községben működő Felsőnyomási Állami Gazdaság és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ezek szerint jó alap ahhoz, hogy a keresetből, illetve részesedésből jusson családi- ; ház-építésre, autóra, szép bútorra és ami marad, takarékosságra. I

kerékről került a pályafenntartáshoz. Legyint:

— Azt éppen nem mondhatom.

Hét éve csinálja és egyedül a hőségre és a hidegre panaszkodik. Nyáron a vasúti pályán jobban átforrósodik a levegő, mint máshol, télen pedig sokszor dermesztő a fagy.

öt tartják egyébként az egyik legjobb pályamunkásnak, azért is szegődtem éppen hozzá. S az elismerés, amit továbbítok, láthatóan jólesik neki, bár ő szerényen elhárítja azt:

— Ha rámbíznak valamit, igyekszem lelkiismeretesen megcsinálni, de nem hiszem, hogy itt bárkire panasz lenne. Minket elsősorban az vezet, hogy — ha már távol vagyunk hazulról

— minél többet keressünk.

Csak akkor szokott bosszankodni, ha néha-néha elromlik a gép. Máskülönben elégedett. Valamikor nem volt fürdőkocsi a lakószerelvényükön, de egy éve már az is van.

Szöllösi István ugyancsak az elsők közé tartozik. Kissé furcsállom, hogy ebédnél zsíros kenyeret vesz elő a táskájából.

— Ilyen rosszul megy? — fordulok hozzá.

— Ma jó vacsora lesz otthon. Viszem haza, Kötegyánba a félhavi fizetésem.

— Mennyit?

— Ezerháromszázat. Ebben 38S forint prémium is benne van.

— Az utóbbit miért kapta?

— A minőségi munkáért. Igyekszünk rendesen dolgozni. Ne szólongassanak bennünket. Meg a prémium is számít.

Törekvő ember hírében áll Szöllösi István. Szabadsága idején sem tétlenkedik. A kertjében dolgozik és a feleségével együtt részes munkát vállal a tsz-ben.

— Legyen több a családnak

— vélekedik és esze ágában sincs, hogy a feleségével együtt elmenjen nyaralni. Szakszervezeti beutalót kapna és ráadásul még szabadjegye is van, de hiába. Érvként ismétli: — Én már ilyen fajta vagyok, «“jak a gyerekek éljenek jól!

Fazekas József előmunkáson a rikító sárga mellény tulajdonképpen munkavédelmi előírás. Ez hívja fel távolból a mozdonyvezetők figyelmét arra, hogy itt pályamunkások dolgoznak.

Az előmunkásokat egyébként a legjobb pályamunkások közül választják ki, s meg kell felelnie az orvosi követelményeknek Is.

Fazekas József még 1938-ban került a vasúthoz, így tehát jól ismeri a tömőcsákányt. Csaknem harminckét évet töltött a pályán, de beteg soha sem volt. Jókedélyű ember. Megkérdezem tőle:

— Mit szól hozzá az asszony, hogy hetenként csak két napot tölt otthon?

— így kedvesebb, a találkozás — válaszolja mosolyogva.

Megszokta már, hogy a lakószerelvényen hétfőtől péntekig maga főzi a vacsoráját. Inkább szórakozásnak tartja. Azért marad ideje a tv-nézésre és olvasásra is.

— És nem mutatja be néha otthon a főzéstudományát? — faggatom tovább.

— Előfordul. Néha azt mondja a feleségem: „Jóska, most te következel.”

— ?

— Mi mást tehet az, aki szereti a békét?

Csatári Mihály a másik sár- gamellényes. Ö még fiatalember. Szereti a szabadban való munkát, a vándoréletet pedig megszokta. Nincs sok gondja az emberekkel, akik önmaguk vigyáznak arra, hogy mindenki végezze el a rábízott feladatot.

— Aki azon töri a fejét, hogyan tudna helyet csinálni a munkában a többieknek, az hamar elmegy innen. A brigád eltanácsolja. Ha valaki néhány hónapig „kibírja”, abból igazi pályamunkás lesz — állapítja meg Csatári Mihály.

Személyvonat robog végig a bicerei vasútállomás első * gá- nyán Békéscsaba felé. Csattognak a kerekek, a légáramlat felveri a port. Félelmetes, ahogy a szerelvény elhúz mellettünk. Legalább két és fél méterre állunk tőle, ez a szabály. Betartjuk. Mégis úgy érzem, mintha kifordulna alólunk a föld.

Nincs mitől tartani. Ezt a vágányt már rendbe hozták a pályamunkások.

Pásztor Béla

1970. AUGUSZTUS) 25.

Az átlag S490 forint