Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

Nagydíjat nyert az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron az új termék, a csabai csípős kolbász. Állandó, nagy figyelmet követel a csontozok munkája. A gyulai húsipar sok évtizedes múltra tekinthet vissza, össze­függ ez azzal, 'hogy az itteni polgárok állattenyésztése nemzet­közi hírű volt már a múlt szá­zadban is, állatvásáraira német, osztrák, cseh, ólasz kereskedők rendszeresen eljártak és nagy mennyiségben vásároltak. írásos adatok tanúskodnak arról, hogy 1848-ban hatósági vágóhíd mű­ködött az akkori városháza ud­varán, 1854. július 28-án pedig a nagyváradi helytartósági osz­tály arról rendelkezett, hogy a 2 eddigi három mészárszék helyett hatot kell felállítani. A későbbi intézkedés úgy szólt, hogy vágó­csarnokot kell létesíteni, épüle­tek is legyenek körülötte. A mostani vágóhíd, ahol a készít­ményekhez az alapanyagokat előállítják, 1868-ban készült el, tehát elmúlt már 100 éves. A legfontosabb termék, amire az egész vállalatot alapozták, a gyulai kolbász. A készítés törté­nete és fejlődése egybeesik a város húsiparának fejlődésével. A gyulai hentesek készítményeit már a múlt században is szíve­sen vásárolták az itt megfordu­ló idegenek, elvitték hírét és tulajdonképpen ez alapozta meg a gyulai kolbász nemzetközi hírnevét. A századforduló előtt egymás­tól függetlenül, eltérő receptek alapján készítették a kisiparo­sok a kolbászt. A ma ismert és gyártott készítmény összetétele 1914-ben Stéberl András hentes, mester műhelyében alakult ki. Ebben az esztendőben kapott iparengedélyt, felhasználta az itteni hentesek tapasztalatait és gondolva a távoli piacokra, ki­alakította a nemzetközileg is el­ismert sajátos ízt és aromát. A hódítóút persze nem volt egyszerű, de a hírnév, azzal együtt a kereslet is állandóan fokozódott. Eljutott a különböző nemzetközi vásárokra és 1935- ben a brüsszeli világkiállításon már arany díjjal tüntették ki. Senki sem gondolt arra, hogy még a második világháború után is egyszerű, kisipari, technolő e>o alkalmazásával készítették. Az akkori termelés, ami évi 5 va­gonnál nem volt több, nem sürgette a korszerű gyártástech­nológia kifejlesztését. Nem sür­gette azt a gyár szempontjából kedvező, olcsó munkaerő-kínálat sem. Gyökeres változást a termelés­ben az ipar, köztük a Stéberl- üzem államosítása hozott amikor jogutódként megalakult a Gyulai Húsipari Vállalat. Ez tette lehetővé, hogy főként 1953-tól kezdődően kibontako. lg fiáré/ffCBkSa 1970. AUGUSZTUS V zott a gyulai kolbász készítésé­nek nagyiparszerű jellege. Ekkor még főként idényjellegű volt a tevékenység, így a dolgozók az év nagy részében munkanélküli­vé váltak. Ezért vált szükséges­sé a termelés szervezése mel­lett olyan technológiai folyamat kialakítása, amely lehetővé tet­te az egész éven át tartó folya­matos foglalkoztatást. Ebben az évben már 18 vagon gyulai kol­bászt értékesítettek külföldön. Ma már ott tartanak az azóta bekövetkezett üzemfejlesztés és bővítések következtében, hogy például az idei exportterve a vállalatnak 240 vagon, csak a kolbászból. Az eredeti Stéberl-féle üzem­ből ma már csak egy-két épület áll. Oj épületek sora emelkedett és emelkedik még napjainkban is. Nemrég fejezték be a füs­tölő és érlelő raktár bővítését, űj raktárt, új füstölőket is léte­sítettek és azokat klímaberende­zéssel látták él. A gépeket két­szer is cserélték s napjainkban olyan töltőgépekkel dolgoznak, amelyek külön-külön 10 mázsa kolbász bélbe töltését tudják elvégezni óránként. Bővítették a szállító-kapacitást is, új és kor­szerű gépkocsik beállításával Ennek köszönhető, hogy a szál­lító kapacitás az 1953 évihez vi­szonyítva a tizenegyszeresére nőtt. A kazánokban ma már gázzal tüzlenek, a gázfogyasz­tásban is elsők a gyulai ipari létesítmények között, évi igé­nyük meghaladja a másfélmil­lió köbmétert. A termelés növekedésével ter­mészetesen emelkedett a dol­gozók létszáma is. Erre csak két adat: 1959-ben 281, tíz év múlva, 1969-ben pedig már 773 dolgo­zót foglalkoztatott az egyesített fit vagon vállalat. A dolgozók számának emelkedésével évről évre javul­tak a munkakörülmények is. Az államosításkor jóformán semmi vagy alig volt elfogadható szo­ciális létesítmény. Kicsi volt az ebédlő, a konyha még kisebb, az öltözködésre pedig éppen csak hogy tudtak helyet kijelöl­ni. 1963-ban 5 milliós költséggel új szociális létesítmény épült, amely a követelményeknek és a korszerűség kívánalmainak egyaránt megfelel. Itt kapott he­lyet a konyha is, ahol napjaink­ban már 800 ember számára ké­szítenek ebédet, amit kulturált körülmények között, 1250 lég- köbméteres étteremben fogyasz­tanak el. Biztosították az öltöző­ket a férfiak és nők számára, a személyi higiéniát zuhanyozó és mosdó biztosítja. - Kultúrterem, könyvtár áll a dolgozók rendel­kezésére. Saját orvosi rendelőt is alakítottak ki, a rendszeres orvosi ellátás mellett nagy je­lentőségű, hogy állandó jelleg­gel szakképzett ápolónőt foglal­koztat a vállalat az elsősegély­nyújtás céljából. Az üzem valamennyi dolgozó­ja méltán büszke az üdülőtele­pükre, amelyet társadalmi mun­kában építettek fel szép környe­zetben, a Fekete- és a Fehér- Körös torkolata mellett és amely egyidőben 30 személynek nyújt kellemes pihenést. Eddig főleg a gyulai kolbász­ról, az annak készítésével ösz- szefüggő kérdésekről szóltunk. Erre vonatkozóan még annyit, hogy a mostani exporttermelés tizenháromszorosa az 1953 évi­nek. A gyulai kolbászt ma már 40 nagykereskedelmi vállalat ve­szi a világpiacon. Öröm a vezetőség számára, hogy sikerült megoldani az egyik legnagyobb problémát, a csomagolás kérdését is. A hazai papíriparnak sikerült olyan kar­tondobozt előállítania, amely megfelel a követelményeknek és az ’igényeknek. Itt is javultak a munkakörülmények, a tágas, vi­lágos csomagoló megépítésével, amit nemrég helyeztek üzembe. A termelést gépek segítségé­vel emberek végzik. Főleg fér­fiak, de női munkaerőt is tekin­télyes számban foglalkoztat a vállalat. Természetesen sok szakmunkás kell, éppen ezért sok fiatalt vesznek fel tanuló­nak, évente 25—30 kerül beisko­lázásra, akikkel külön nevelő foglalkozik. Elmondható, ’ hogy szinte az egész megyének itt nevelik, képezik a szakmunkás- utánpótlást. Ez viszont külön és nem is käs gondot jelent a vállalat vezetőinek. Törődnek ugyanis az erkölcsi nevelésük­kel, szálláshelyükön rendszere­sen ellenőrzik őket, érdeklődnek a szállásadóknál. Ügyelnek isko­lai tanulmányukra is, a szakmai képzés pedig az üzemben tör­ténik, jó szakemberek mellett és irányításával. Hasonlóan nagy feladat volt a megfelelő képzettségű műszaki értelmiség biztosítása. Itt is ma­guknak kellett cselekedniük, mert 20—25 évvel ezelőtt nem rendelkeztek kellő számú mű­szaki dolgozóval. Ma már ez a kérdés is megoldottnak mondha­tó. Az üzemen belüli közösségi szellem elismerésre méltó, de vonatkozik ez az egész vállalatra, amely a tavalyi egyesülés óta a Békés megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat nevet viseli. A jó kollektív szellemről tanúsko­dik, hogy a vállalatnál 18 szo­cialista munkabrigád működik; 373 taggal. A 18 közül tizenhá­rom már birtokosa a megtisztelő címnek, 5 pedig küzd az elnye­réséért. A brigádok közül a töl­tőműhely, a keverő és sajtoló mór elnyerte az aranykoszorús plakettet. Nagyszerű és sikeres munka­versenyeket szerveznek. Az idén például felajánlást tettek a kongresszus tiszteletére, vállal­ták, hogy több mint 1 százalék­kel járulnak hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez és harcolnak a „Szocialista Munka Vállalata” cím elnyeré­séért is. A felajánlásokat üzemrészenként tették meg, azokból egyetlen részleg sem vonta ki magát. A vágóhídiak például azt vál­lalták, hogy mind a sertéseknél, mind a marhavágásoknál a fő­termék kihozatalát a normához viszonyítva növelik. Az áruke­verő szocialista brigád az ex­portterv teljesítése érdekében vállalta a gyulai kolbász és a csabai csípős kolbász összmeny- nyiségben való legyártását. A zsírolvasztók csökkentik az ol­vasztási veszteséget, a szalonná­Százkct évvel ezelőtt már működött a mo-taui vágóhíd. így töltik a gyulai kolbászt. Van gépük, amellyel óránként 10 mázsát tölthetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents