Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
Béla bácsi A városi tanács művelődésügyi osztályán találom, Békéscsabán. Tíz éve itt van, jelen van, tárgyal, irányít, tanácsokat ad, dolgozik. Népművelési felügyelő. Kétszer kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A pályája? Nem különösebb, mint másoké. Ha szebb, annyival szebb, hogy amit csinált, azt mindig hivatásnak is érezte. „Harmincnyolc éve kezdtem. 1932-ben. Fáé pusztán. Tanítónak mentem oda, a Tisza-uradalom- ba. Tizenegy évig tanítottam a fáspusztai gyerekeket, aztán Űj. kígyósra helyeztek. Kígyóson találkoztam először a népműve. léssel., Hogyan is? Hát úgy, hogy énekkart szerveztem, elvállaltam a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatói állást, segítettem a könyvtárból könyvtárat, kultúrhelyet csinálni, meg sok más efféle. Gyorsan teltek az évek”. Aztán megint a múltról beszélünk. Béla bácsi a cigarettája füstje után néz: hogy válik semmivé. „Az apám konyhakerti munkás volt a Tisza-birtokon. Aztán a MÁV-hoz került, Csabaszaba. diba. így lettem én meg békéscsabai. Szeretem ezt a várost. Tudod, szeretném megérni, hogy szép, új művelődési háza lesz. Olyan, mint az Ifjúsági Ház*’. Akik halljuk, rosszaljuk a szót. Mi az. hogy szeretné megérni? Hát az csak természetes, hogy sok évtized vár még rád, Béla bácsi!? „No és? Éppen azért. Néhány évtized, és csak lesz új kul- túrház!” Nevetünk a mókán. Mindig ilyen. Ilyen volt mindig. Kötelességtudó, jókedvű. „Szeretem a fiatalokat. Nélkülük nem lehet népművelés. Csak velük együtt. Ha tehetném, ezt üzenném minden kezdő kol. tógának. A fiatalok nélkül el ne képzeljék a dolgukat”. Teheti, Béla bácsi. Üzenhet. Itt üzen meet, ezen a hasábon, 37 ezer példányban. Elég lesz?! „Sok élményt gyűjtöttem, sok. felé jártam, ismerem az egész megyét. Es a város, Békéscsaba. Ezt a, várost nagyon szeretem”. Hat éve tüntettek ki először él Szocialista Kultúráért kitüntetéssel. Most, augusztus 19 “én másodszor. Érdemesen. Nátor Béla bácsi nemsokára nyugdíjba megy. Tapasztalataira, meleg szívére azonban azután is számíthatunk. „Ezt megígérem” — mondja. Sasa Ervin Hatékonyabb, őszintébb pályaválasztási tanácsadást! Adatok a továbbtanulási lehetőségekről A z utóbbi hetekben sokat I olvashattunk a lapok és folyóiratok hasábjain az egyetemi, főiskolai felvételi vizs-1 gákról és azok eredményeiről, j Ezek az írások igyekeznek reá- | lis képet adni a felsőfokú in- i tézmények iránti érdeklődésről, a vizsgarendszerről és a jelöltek felkészültségéről. Vitatkoznak azokkal a nézetekkel, amelyek a szülők és tanulók körében a vizsgák tisztaságát vonják kétségbe. Csalt üdvözölni lehet a sajtó ezen törekvéseit, hiszen az egyetemi felvételi vizsgák még mindig tabuként élnek a közvéleményben. Kevesen vannak, akik pontosan ismerik a felvételi rendszerünket, a vizsgák követelményeit és legtöbbször szubjektív benyomások alapján alkotnak véleményt minderről. Az egyetemi felvételik körül valóságosan jelentkező problémák egyik legfontosabb eleme kétségtelenül az, hogy az elmúlt években csökkent az egyetemeken a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Az ez évi felvételek már javuló tendenciát mutatnak, a tavalyihoz viszonyítva több mint egy százalékkal nőtt az arányuk. E zúttal a Békés megyei gyerekek sorsáról szándékozom néhány szót szólni, nemcsak azért, mert közelebbről érdekel bennünket, hanem azért is, mert néhány más megyével együtt olyan helyzetben vagyunk, hogy a Békés megyed pályázók felvétele vagy elutasítása jelentősen befolyásolhatja a felsőoktatási intézmények hallgatóin belül a fizikai dolgozók gyermekeinek arányát. Az Egyetemi Számítóközpont részletesen feldolgozta az 1909 évi felvételi vizsgák adatait és ezek azt igazolják, hogy a megye középiskoláiból továbbtanulásra jelentkezett fiúk és lányok az országos átlagnak megfelelően kerültek felvételre. Az elmúlt évben felvételire jelentkezett az éretségizettek 30,7 százaléka és a vizsgázók több mint fele be is került az egyetemekre, főiskolákra. Sajnálatos viszont, hogy az elutasítottak döntő többségénél nem a helyhiány, hanem az eredménytelen vizsga volt az ok. Nagyvárosok középiskoláiból is hasonló arányokban vették fel a jelölteket, de ott jóval több volt a helyhiány miatt elutasított. Igaz tehát az, hogy az egyetemek és főiskolák is szívesebben veszik fel a fizikai dolgozók gyermekeit (Békésben döntő többségben vannak), ha azok helytállnak a felvételi vizsgákon. E rőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy semmiféle konzekvenciát nem lehet levonni egy-egy iskola oktatómunkájáról abból, hogy egy évfolyamból hány tanulót vettek fel az egyetemre. Mégis érdemes megemlíteni néhány adatot: A Békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolából a jelentkezettek 65 százalékát, Sarkadról 66 százalékát, Dévaványáról 80 százalékét, Battonyáról 64 százalékét vették fel és a felvették 70—100 százaléka fizikai dolgozó szülők gyermeke. Ezeknél az iskoláknál nemcsak arról van szó, hogy a továbbtanuló fiatalokkal lelkiismeretesen foglalkoztak, hanem arról is, hogy őszintén és reálisan tájékoztatták őket a továbbtanulás lehetőségeiről, jé volt a pályaválasztási orientáció. A tanulókat gyakran befolyásolja a divat, ők pedig a szüleiket. Többek között ez iá hozzájárul ahhoz, hogy például az orvosi és jogi pályára 3—4-szeres a túljelentkezés és így igen magas a felvételi követelmény is, gyakori az elutasítás. A mezőkovácshézí gimnáziumból tavaly 12 továbbtanulni szándékozó gyerek közül 6(!) orvos akart lenni! Egyet sem vettek fel! Ugyanakkor egy sem jelentkezett műszaki vagy agráregyetemre, ahová viszonylag könnyebben be lehetett jutni. Ilyenkor önkéntelenül adódik a kérdés: mi jobb, szakmai képesítés nélkül gimnáziumi érettségivel munkát keresni, vagy más tudományágban szerezni diplomát. Kiválóan tükrözik az őszinte, helyes tanácsadást a dévaványai adatok: tudományegyetemre és orvosi . pályára 1—1 tanuló jelentkezett, azokat felvették. További 8 tanuló tanárképző főiskolára, óvónőképzőbe, illetve felsőfokú szakiskolába adta be jelentkezését és közülük hatot fel is vettek. F élreértés ne essék, senki sem mondja, hogy a viharsarki gyerekek nem lehetnek orvosok, jogászok, pszichológusok stto., és „csak” arra termettek, hogy üzemmérnökök vagy pedagógusok legyenek. Reálisan számolnunk kell azonban azzal, hogy mind az általános, mind pedig a középiskoláinkban rosszabbak az oktatás feltételei, mint a fővárosi vagy más nagyvárosi intézményekben. A körzetesítés, a középiskolai hálózatbővítés a még ma is feszítő pedagógushiány, a szemléltetőeszközök hiánya és korszerűtlensége a Békés megyei közoktatásra az átlagosnál jóval nagyobb terheket ró. Az elmúlt években nem volt erőnk arra, hogy az oktatás színvonalának emelése érdekében lényeges minőségi fejlesztést hajtsunk végre. Szűkek és korszerűtlenek a kollégiumaink. Mindezek együttesen jóformán a megye egész diáktársadalmát hátrányos helyzetbe hozták. Természetesen ezen az állapoton segíteni kell és a jövőben segíteti is fogunk. Most azonban meg kell érteni szülőknek, pedagógusoknak, tanulóknak egyaránt, hogy Ilyen helyzetből indulnak az érettségizett tanulóink az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra és ezzel mindenkinek számolnia kell. Az Egyetemi Számítóközpont vaskos közleményéből, még egy tanulságos adat: a megyéből jelentkezett és matematika- vizsgára kötelezett tanulók egy- harmada elégtelen dolgozatot írt Országosan is problémák vannak a középiskolai matematika-oktatással. A felvételi vizsgák önálló gondolkodókósz- séget igényelnek, a középiskolákban pedig — tisztelet a kivételnek — inkább az ismeretanyag verbális elsajátítására ösztönöznek. Helyes lenne, ha a középiskolák szisztematiku- sabban készítenék fel matematikából de más tárgyakból is a felvételi vizsgákra a tanulókat. Persze ehhez az szükséges, hogy ne a IV. osztály derekán derüljön ki, hogy egy- egy jelölt hol akar továbbtanulni. -I M a tehát a Békés megye középiskoláiban érettségizett tanulók 18,5 százaléka tovább tanúi az egyeteme' n. főiskolákon és a mi egyetemistáinknak durván kétharmada fizikai dolgozó szülők gyermeke. Ugyanakkor hatékonyabb és őszintébb pályaválasztási tanácsadással, a szülők és tanulók szemléletének reálisabbá formálásával és nem utolsósorban az eredményesebb felkészítő oktatómunkával ez a szám lényegesen .növelhető. Petroszki István Ezt a filmet először magya-1 rázni kell. Elég baj ez már, s sajnos, a legtöbb magyar filmnél' ezzel kell kezdeni. A központi szereplő egy orvos, aki valamikor partizán volt tehát érdemeket szerzett, majd utána az ötvenes években nagy felelősséggel járó beosztást harcolt ki magának, s itt is „érdemeket” szerzett, amiért később bírálat érte, s ezután sértődötten távozott egy magyarországi vadon közepébe, hogy barátaival — volt harcostársaival — szenvedélyének, a vadászatnak éljen. Mindezt — aminek egyébként így röviden elmondva is iszonyatosan éles drámai töltete van —, néhány párbeszédből tudjuk meg, illetve az elejtett szavakból kell kikövetkeztetni. Vagyis az alkotók nem abból csináltak filmet, ami igazán érdekes lett volna, hanem azt vizsgálták hogyan alakul egy félreállított ember lelkivilága, hogyan tud szembenézni múltjával, s hogyan fogja formálni a jövőjét. A konfliktust fiatal feleségének régi szerelme fogja kirobbantani. A fiú megjelenése él- hidegíti az asszonyt a férjétől. A férj tanúja mindennek, érzi és látja is, hogy a magánélete, házaséletének jövője teljesen labilissá vált. Hozzájárul ehhez egy másik momentum: a fiú, aki egyébként szintén orvos, és munkájával sokkal intenzívebben vesz részt a társadalom életében, mint a csak többnyire vaHonismereti szakkör a Békéscsabai Ifjúsági Házban A békéscsabai Ifjúsági és Üt- törőházban nemsokára megkezdődik az élettelibb pezsgés. Október elejétől kezdve rendszeresen találkoznak a házban a helytörténeti és honismereti szakkör tagjai is. Tavaly az iparitanuló-iskola tantermeiben dolgoztak dr. Fekete Antalné ve. zetésével. A szakkör hallgatóinak törzsgárdáját most is az iparitanuló-iskola fiataljai alkotják, és különböző díjazott munkáikat most reprezentatív kiadványban szeretnék közzétenni. A szakkör három szekcióra oszlik. Külön csoportot alkotnak a munkásmozgalmi hagyományokat feldolgozó, az üzemkrónikások és a szakmai nyelvgyűjtők.' A megyében levő üzemek, vállalatok életével történetével éppúgy foglalkoznak majd, mint az ifjúsági és munkásmozgalom eseményeivel vagy ismert történeti személyiségek tevékenységével. dászgató ellenfele a vadászati lakoma alkalmával undorral hagyja ott az egész társaságot, félreérthetetlenül közölve, hogy nem tiszteli őket, még érdemeik és magas állásuk ellenére sem. A filmben tehát egy egyéni tragédia bontakozik ki. Egy ember, aki eddig fejedelem módjára élt, rájön, hogy szinte koldusszegény. Nincs igazán felesége, nincs igazán értékes múltja — hiszen a jövő nem értékeli érdemeit —, a jövője csup>án önkéntes száműzetés egy erdő közepén, ahol csak vadászhat, s a barátai is — már csak a múlton tudnák merengeni, igazán aktívan már nemigen tudnak a társadalom formálásában részt ven. ni. Ménképpen: ez az ember rá. döbben, hogy meg van fosztva az igazi sikerektől, az élete értéktelen élet, amelyet esetleg a közös ivászat feledtet. Tehetetlen dühében ezért lelövi a fiút, ahelyett, hogy az életén változtatna. A rendező világfilmet akar készíteni, ezért összelop mindenféle hatást, amit a legutóbbi nagy sikerű művészi filmekben látott, s összehord sok mellékes problémát is, ami egyáltalán nem tartozik a filmhez. Egyszerű, közérthető fogalmazás helyett bonyolult és homályos lesz, valószínű azért, mert azt hiszi, hogy talán ez emeli a gondolat művészi voltát. Péter László ",K A RITMUSBAN .., Demén* Gyula íeí—^'e m aniywqj Mérsékelt égöv
