Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
A KPD betiltásának évfordulója Leíaríóztási hullám Uruguayban Uruguayban folytatódnak a razziák, bár a hatóságok ezzel közvetlenül fenyegetik a gerillák fogságában levő túszok életét. Eddig több mint kétszáz személyt tartóztattak le. (Telefotó — AP—MTI—KS) Összecsapás a szabadságharcosok és a bábrendszer katonái között Fogadás a moszkvai nagykövetségen Saigon Egy dél-vietnami katonai szóvivő szombaton közölte, hogy pénteken Quan Tri tartományban, Hai Lang-tól 5 kilométerre északnyugatra összecsapás folyt le a partizánok és a dél-vietnami fegyveres erők között. A kormánycsapatok három katonája meghalt, egy pedig megsebesült. Quang Ngai tartományban a hirhedt „Americal Division” katonái több mint kétórás ütközetet vívták a szabadságharcosok- j kai. Tizennyolc amerikai megi sebesült. Kongó nemzeti ünnepe alkaimából Moszkva A Kongói Népi Köztársaság moszkvai nagykövetségén szombaton sajtóértekezletet tartottak az ország nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának napja alkalmából. Julien Boucambou nagykövet ismertette azokat a sikereket, amelyeket a köztársaság elért. A kongói nép el van tökélve arra, hogy folytatja a harcot az afrikai földrészen az imperializmus és a neokoloni- alizmus ellen — hangsúlyozta a nagykövet, majd köszönetét fejezte ki a szocialista országoknak az őszinte segítségért. Miközben a nemzetközi figyelem a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött és Moszkvában aláírt szerződésre irányúi, kiemelve, hogy a bonni kormány végre elindult a7 európai realitásokat figyelembe vevő úton — augusztus 17-én egy olyan évfordulóhoz érkezünk, amely egészen más oldalról világítja meg a hivatalos nyugatnémet politikát. Ezen a napon tizennégy éve, hogy a karlsruhei alkotmány- jogi bíróság törvénytelennek nyilvánította Németország Kommunista Pártját (KPD), azaz betiltatta a párt működését. Nem felesleges emlékeztetni az akkori időkre. A nemzetközi imperializmus világszerte görcsös erőfeszítéseket tett, hogy csírájába fojtsa a7 öt kontinensen rohamosan fejlődő kommunista és munkásmozgalmat, felszámolja pártjait és szervezeteit, amelyek éltetői és vezetői voltak a békéért, a hidegháború ellen, a gyarmati országok felszabadulásáért, az általános emberi jogok, az igazi demokrácia kivívásáért folytatott harcnak. Nyugat-Németországban az adenaueri rezsim hatalmának csúcsán volt, de szüntelenül erősödték a baloldali szervezetei is. Ugyanebben a7 időben a Német Demokratikus Köztársaság újabb és újabb sikereket ért el a szocialista építésben. És a tettek ereje bizonyította a kommunisták vezette társadalom fölényét. Ilyen helyzetben az adenaueri államgépezet elérkezettnek látta az időt, hogy göbbelsi módszereket vessen be a politikai harcban: az osztálybíróság megfellebbezhetetlen ítéletét. Nyugat-Németországiban ezután tizenkét évig nem volt legális szervezetük a kommunistáknak. A kommunista párt betiltását durva és gátlástalan politikai terror követte. A párt tagjait és vezetőit üldözték, börtönbe vetették, szervezeteit szétverték, a működéséhez szükséges felszereléseket elkobozták, megsemmisítették — de mindezt hiába, mert a pártat nem tudták felszámolni. Ugyanakkor a bonni kormány semmit nem tett az újfasiszta, militarista, revan- sista szervezetek burjánzása ellen, sőt hivatalosan vagy félhivatalosan támogatta is azokat. Közben a világ sokat változott, letűnt az adenaueri korszak is. Az illegalitásban dolgozó kommunisták fokozni tudták harcukat a tömegek érdekében, a demokratikus szabadságjogok kiterjesztéséért. A küzdelemben érték vereségek is a demokratikus tömegmozgalmat, a fejlődést azonban nem lehetett feltartóztatni: 1968 szeptemberében a Német Kommunista Párt (DKP) néven megalakult a kommunisták új harci csapata. A küzdelem azonban nem fejeződött be a Németország Kommunista Pártját betiltó bírósági döntés megsemmisítéséért, mert az a döntés antidemokratikus és törvényellenes. A jelenlegi bonni kormány, amely már sok erőfeszítést tett jó szándékának, úgynevezett megbékélési politikájának, állítólagos demokratizálási törekvéseinek propagálására, mindez ideig elzárkózott a betiltó határozat megsemmisítésé elől. A másik kérdés: hogyan egyeztethető össze a bonni külpolitika — amely állítólag valamennyi szocialista országgá^ hosszú távra szeretné rendezni viszonyát — egy olyan belpolitikával, amelyben a reális külpolitikai törekvések valódi és őszinte híveit elnyomják törvényekkel és bírósági döntésekkel sújtják. Legádázabb ellenfeled pedig teljes szabadságot élveznek. Ha el- hihetjük, hogy Brandt nem csupán taktikázásból követi ezt a külpoitikad vonalat, akkor a bonni kormány általános koncepciói szerfelett ellentmondásosnak tűnnek. A német kommunisták az új párt megalakítása óta sem törődnek bele a karlsruhei betiltó határozatba, hanem folytatják küzdelmüket a kommunista mozgalom cselekvési szabadságának kiharcolásáért. Blvtársa- ink a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyosak lehetnek benne, hogy teljes szolidaritásunkkal támogatjuk őket ebben a harcukban. Izrael késlelteti Jarring misszióját New Yorkban, az ENSZ szék- íelyén, Tel Avivban és Kairóban egyaránt a fő téma az izraeliek Egyiptom elleni vádja, amely szerint Egyiptom megsértette a tűzszünetet. New Yorkban, az ENSZ-főtit- kárság köreiben nyugtalanságot okoz a vád és az a tény, hogy a kezdetben sokkal dinamikusabban induló Jarring-misszió tényleges felújítása késlekedik. Attól tartanak, hogy Izrael az , EAK elleni vádaskodását arra a tűzszünet életbe léptetése után állították fel, miért várt Dajan hadügyminiszter hat napig a bejelentéssel. Tel Aviv eközben amerikai válaszra vár. A nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy a tűzszünet megsértése körüli incidens ismét próbaköve lehet Tel Aviv és Washington kapcsolatának. Az indonéz függetlenség 25 éve fogja kihasználni, hogy még In- ! kább elhúzza képviselőjének j kinevezését a Jarring-vezette • tárgyalásokra. U Thant ENSZ- ; főtitkár elrendelte, hogy az j ENSZ fegyverszüneti albizott- ; sága elnökének jelentését, • amelyet az izraeli panasz alap- ■ ján állított össze, ne tegyék ■ közzé, és még a Biztonsági Ta- ■ nács tagjai elé se terjesszék. A • főtitkár ezzel azt akarja kife- j jezésre juttatni, hogy a köz- • vetítési törekvések pártatlan köz- ! reműködője kíván maradni. A • főtitkár úgy véli, hogy min- • denfajta állásfoglalás olyan ■ ügyekkel kapcsolatban, hme- ■ lyekben az ENSZ közvetlenül ! nem illetékes, veszélyeztethet- ■ né Jarring törékeny megbíza- : tását. U Thant szigorúan a be : nem avatkozás elvé* kívánja ; követni ebben a kérdésben. j Kairóban az izraeli panaszt ! változatlanul úgy tekintik, ■ hogy Izrael ismét megkísérli • Jarring missziójának késlelte- ; tését. Egyiptomi hivatalos kő- ’ rök visszautasították az izraeli : vádakat és azzal érveltek, hogy : vajon, ha a Tel Aviv-i állítá- • soknak megfelelően az egyip- > tömi rakétákat néhány órával i 2 sääMMKm 1970. AUGUSZTUS 16. Huszonöt esztendeje, hogy Ázsia egyik legfontosabb országában, Indonéziában kikiáltották a köztársaságot. Ez a negyedszázad előtti fordulat a má- södik világháború közvetlen következménye volt. A távol-keleti háború első szakaszában a hollandok által gyarmatosított szigetvilág japán megszállás alá került. A japán impémium bukása után az indonéz nemzeti függetlenségi mozgalom hatalmas erővel tört felszínre — immár a holland gyarmatosítók ellen. A „Merdeka” — Szabadság — kiáltás először Jáván harsogott végig. Ezen a legfontosabb és legnagyobb lélekszámú központi szigeten már 1945. augusztus 17-én kikiáltották az Indoné7 Köztársaságot. Jáva szigetén néhány nap alatt mindenütt vörös-fehér köztársasági zászlók lobogtak, s a falakat eltakarták a „Soha többé holland rabszolgaságot” feliratok. Az indonéz szigetek nagyobb területen vannak elszórva, mint egész Európa. A köztársasági felszabadító mozgalom erejéről tanúskodik, hogy ilyen körülmények között is csak néhány hétig tartott, amíg Szurríátrán, Borneon és a távolabbi szigeteken is megalakították a köztársasági nemzeti bizottságokat. Ma, huszonöt év után ennek a néhány napnak alapvető történelmi tanulsága az, hogy az indonéz tömegekben elevenen él és hatalmas erőkifejtésre ösztönöz a nemzeti függetlenség gondolata. Vannak azonban más tanulságok is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy Indonézia egyrészt gáz. dasági kincsed, másrészt elsőrendűen fontos stratégiai helyzete miatt mindig a nagyhatalmi hódító törekvések és a különböző imperialista cselszövések középpontjában állott. 1945 és 1950 között a holland, majd az angol—holland katonai és politikai intervenciók egymást követő hullámai öntötték el az országot, így az Indonéz Köztársaság ténylegesen csak 1950-től élhetett a szuverenitásával. Am az ezt követő másfél évtizedben is történtek fegyveres kísérletek az orszák egyik vagy másik részének elszakítá- sára. A szeparatista katonai lázadások mögött, amelyek az évek során elsősorban Szumát- rát, a második legfontosabb szigetet tűzték ki célpontnak, rendszerint már az amerikai titkosszolgálat állott. Indonézia sorsára szerencsétlen hatást gyakorolt a későbbiekben a kínai vezetők külön hatalompolitikai vonalának befolyása. A kínai politikai hatás megmutatkozott olyan lépésekben, mint a Malaysiával való úgynevezett, „szembenállási politika” túlhajtása, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetéből való kilépés. Mindebben vitathatatlan felelőssége volt Szukamo elnöknek, akinek élete összeforrt az indonéz függetlenségi harccal — a mozgalom tévedéseivel és hibáival egyaránt. A kínai orientáció erősödése végül is lehetetlenné tette Szukáménak, hogy folytassa egyensúlypolitikáját a hatalmas országban működő különböző társadalmi erők közötti feszültség csökkentésére. Ily módon erősödött az ellentét az elnök által képviselt politika és az ország életében nagy szerepet játszó hadsereg, valamint a legkezdetlegesebb tömegerőkre támasz, kodó reakciós mohamedán tö- megpártök között. Mindez korlátlan lehetőségeket teremtett a CIA, az amerikai titkosszolgálat számára, amely a hatvanas évek első felében egyre erőteljesebben fokozta tevékenységét Indonéziában. Végül bekövetkezett 1965. október 1-én az ismert és tragikus fordulat, amelynek pontos, megbízható lefolyását máig sem tárták fel. Csak az eredmény világos. Indonéziában gyakorlatilag a hadsereg vette át a hatalmat, amely eltűrte, sőt bátorította a kommunisták és a baloldali erők tömeges lemészárlását, majd ennek lezajlásával párhuzamosan Szukámét fokozatosan kiszorította a hatalomból. Ma, az Indonéz Köztársaság kikiáltása után huszonöt esztendővel ez a hatalmas és le- bilincselően érdekes szigetbirodalom továbbra is az ázsiai politika egyik nagy és megoldatlan kérdőjele. Az országban Szuhartó tábornok vezetésével katonai rezsim kormányoz. Ugyanakkor ez a rendszer mindmáig — legalábbis nemzetközi kérdésekben — tudomásul vette a tényleges erőviszonyokat. Egyelőre nem változtatott hivatalosan az ország külpolitikájának el nem kötelezett jellegén, s igyekszik megőrizni józan és korrekt kapcsolatait a szocialista országokkal. Mindez arra mutat, hogy a7 állami lét. első huszonöt esztendejében megerősödtek azok a belső erők, amelyek számára töretlenül elsőrendű feladat marad Indonézia független állami létének biztosítása. Ezeknek az erőknek a hatását még az 1965-ös fordulat utáni tragikus vérveszteségek sem tudták megsemmisíteni. —ie
