Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
A belkereskedelem feladatai, intézkedései a dolgozó nők életkörülményeinek könnyítésére A Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma a napokban a dolgozó nők helyzetével, életkörülményeik javításával kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. A kollégium a következő ötéves terv időszakára meghatározta a belkereskedelem feladatait, amelyéket hétfőn dr. Koszó Károly főosztályvezető sajtótájékoztatón ismertetett. Elmondotta, hogy a belkereskedelem segítheti a dolgozó nőket a bevásárlásra fordított idő csökkentésével, az üzletek megfelelő nyitvatartásá- val a háztartási munkát könnyítő cikkek választékának növelésével. A minisztérium arra törekszik, hogy az üzlethálózat alkalmas legyen a terjedelmében növekvő, választékában szélesedő forgalom kulturált lebonyolítására. Gyorsabb ütemben akarják szélesíteni a kereskedelmi szolgáltatások körét, jóllehet jelenleg is mintegy 80 féle szolgáltatást nyújtanák a lakosságnak. A bolthálózat tehermentesítésére elterjesztik a csomagküldő keresekdelmet, létrehozzák ügynöki hálózatot, vidéken házi boltokat, a városokban automata-sorokat állítanak fel. A kereskedelem vezetőd megállapították, hogy a vendéglátóipar naponta mintegy egymillió dolgozó étkeztetéséről gondoskodik, ennek a szolgáltatásnak a minősége, a választéka azonban még korántsem kielégítő. A következő tervidőszakban az előfizetéses menüforgalmat több mint 20 százalékkal szeretnék növelni. Konzervből jelenleg 2800 vagonnyit árusítanak. 1975-re 18 600 vagonra növelik a mennyiséget. A gyorsfogyasztott ételek értékesítését megkétszerezik. A nagyvásártelep rekonstrukciójának befejeztével 1971-től a konyhakész termékek — burgonya, zöldség és főzelék — forgalmát a jelenlegi 71,2 vagonról 900 vagonra növelik. (MTI) Mikrobarázdás népművelés Száll a dal az örrném/kúti határban BARÄZDÄI volnának a népművelésnek? Ráadául mikrobaráz- dái? Arany János szántásnak mondta egy helyütt a maga munkáját. Évszázadnyi messzeségből is rímel talán népetokító buzgalmára az ismeretek terjesztésének, a műveltség társadalmi megosztásának modem formája, a hanglemez révén való népművelés. A műveltség is olyan, mint a szabadság. Minél több ember közt oszlik meg — annál több, nagyobb, mélyebb. Bizonyosan volt olyan időszak, amikor, ha tűzvész vagy egyéb csapás elpusztította volna teszem azt Beethoven valamelyik szimfóniájának néhány partitúráját .— a mű örökre elveszett volna. Ma, egyebek közt, lemezfelvételek sokasága őrzi, terjeszti, a bármikor megszólaltathatóság babonás varázsával teszi mindennapjaink örök részévé e remeklése, két. De él-e ilyen szerepével, lehetőségével a magyar hanglemez? Sok jel arra utal, hogy keresi helyét közművelődésünkben. Maga a tény is, hogy végre olyan hanglemezeink vannak, melyekre Európa olykor odafigyel (a Belga Rádió és Tv nagydíja 1967-ben; Német Lemezdíj 1967. ben; a párizsi Charles Cros Akadémia Nagydíja 1969-ben), minőségi értékelést jelent. A Quali- ton-Hungaroton 140 nyomtatott oldalon közreadta eddig megjelent lemezeit — ez a repertoár már választékot jelent. E válasz, tékban a művész-, az operett-, a magyamóta-lemezek mellett már jó néhány olyan felvételt is tartalmaz, amit a népművelésben közvetlenül felhasználható anyagnak tekinthetünk. Ady Endre 24 verse éppúgy megtalálható e lemezeken, mint Arany Jánosa Kosztolányi, Bornemissza Péter, Váci Mihály, Puskin, Vas István, Kölcsey, Nagy László, Shakespeare, Zelk Zoltán írásai. Zenés mesét, nyelvleckét, sportközvetítést tartalmazó lemezt csakúgy találunk a Quali- ton-Hungaroton művészi tasak- jaiban, mint a színpad egy-egy kimagasló művészének a Vast aps című lemezsorozaton rögzített emlékezetes sikerű jelenetét Az is tagadhatatlan, a magyar lemez elég változatos formákat keree ahhoz, hogy a közművelődésben szerepet érdemlő kiad. ványai eljussanak a kultúra műhelyedbe. Egyik ilyen kezdeményezés a Sztereo Színház. A zenei-irodalmi ismeretterjesztésnek ez a kerete lemezen és jelentős művészek élőszavas előadásában viszi el művelődési házakba, könyvklubokba, viszonylag kis közösségék elé is a múlt és a ma zenetörténetének korszakot nyitó darabjait.. Hasonlóképpen figyelmet érdemlő az a 16 lemezből álló zenetörténeti sorozat, mellyel az iskolai zeneoktatást segítik. VALAHA sokat játszadoztak irodalomrajongók a gondolattal : melyik volna az a száz könyv, amely méltón reprezentálná a világirodalmat. A század elején nálunk is készült nem egy ilyen százas könyvjegyzék... Mla már közkézen forog nálunk egy hanglemez-gyűjtemény alap- jegyzéke azokról a beszerezhető komolyzenei, könnyűzenei és prózai művekről, melyek egy tartarmaß lemeztár alapját jelenthetik. Bach válogatott orgonaműveivel kezdődik a sor és Koncz Zsuzsa nagylemezével zárul. Közben Beethoven, Mozart, Kodály, Bartók, Verdi és mások művei mellett verssorozatot ajánlanak e miniatűr „hangkönyvtárba”. Így láttuk Lenint címmel történeti visszaemlékezések, azonkívül színházi felvételek, népdalok s a honi három nagy beat-együttes számai is szerepelnek a felsorolásban. Mégis, éppen ez az alapgyűjtemény az ami néhány kihasználatlan + „lemezes lehetőségre” figyelmeztet bennünket Korunkban a hanglemez már nemcsak konzervált zene. Gondoljunk csak arra, mi minden röppen el a rádióban, amit az ember még nagyon sokszor meghallgatna. Az olvasó talán emlékszik például a felvételre, melynek Toscanini próbál volt a címe. Vagy hogy a közelmúltból vegyem a példát, a Veres Péter emlékműsorban olyan hangfelvételt is sugárzott a rádió, melyet az író műveinek gyűjtői — ha az lemezként kapható volna —, bizonyára örömmel csatolná. naik a szerző kötetei mellé. ELÉG tétova még nálunk a lemezgyártás és a könyvkiadás kapcsolata. Jobbára zenei életrajzokhoz, egy-egy zenetörténeti műhöz, néhány venseskönyvhöz mellékelnek lemezt Pedig __ h ogy csak találomra mondjak példát —»élő klasszikusaink műveit becsesebbé, kapósabbá tenné, ha mondjuk a fülszöveg helyett a szerzőnek a könyvről szóló vallomását is mellékelnék hozzá lemezen. Godoljunk csak arra: milyen kincs volna ma egy-egy Tersánszky, Tamási Áron vagy Füst Milán kötet a szerző hangját őrző lemezzel — s róluk már készülhetett volna ilyen lemez. A lemez és a népművelés kapcsolatának problémakörében olyan kérdések is felmerülnek: a hagyományos előszavas ismeret- terjesztő előadások iránt csökken az érdeklődés — de a keletkező vákumot kihasználja-e az oktató tartalmú lemez? Sajnos, még alig van ilyen. Pedig még az is elképzelhető, hogy termelőszövetkezetek, nagyvállalatok bizonyos szakmai-oktatási feladatok ismertetéséhez is eredményeceb- ben használhatnának lemezt, mint brosúrákat vagy gyakorlatlan előadót! Se szeri, se száma nálunk a közúti balesetnek. Vajon a KRESZ előírásait népszerű módon feldolgozó lemezsorozat nem számíthatna sikerre? A rádió Csúcsforgalom című riportsorozata egyike a leginkább hallgatott adásoknak. És rfiivel megint csak a rádió, hoz kanyarodtunk vissza; nem kéne bátrabban hozzányúlni a rádió hangosriport anyagához? Aki hallgatta annak idején azt a riportsorozatot, melynek keretében Erdei Ferenc beszélt szülővárosáról, Makóról, nem ad igazat nekem abban, hogy lemezt érdemelne az a riport...? És hasonló csaknem minden héten elhangzik a rádióban. Csodálkozom, hogy a rádió a bevált évkönyv mellett nem ad ki évente csak egyetlen olyan lemezt, amin az esztendő legemlékezetesebb adásait idéznék fel. Mi volna rádiószerű, ha az nem? NAGYON nekibátorodott tollal ajánlgatok itt már minden illetékesnek mindenfélét. Ezért, hogy a gyökerénél ragadjam meg a kérdést, szóváteszem: a lemezjátszó még mindig meglehetősen drága. Néhány esztendeje — szinte csak hetekre — feltűnt a kirakatokban egy né- hányszáz forintos, tehát még a kispénzű ember számára is hozzáférhető árú készülék. Azóta sem kapható hasonló áron lemezjátszó. Pedig ez az alapköltség még- mindig a gátja annak, hogy milliók mindennapi használati tárgyává legyen nálunk a gramofon és elfoglalja helyét a magyar otthonokban a csaknem minden lakásban fellelhető rádió mellett. Bajor Nagy Ernő §ms@s3 j 1970. JÚLIUS 7. Az örménykúti Béke Termelő- szövetkezet lelkes kultúrcsoport- ja — amint arról július 4-i számunkban már hírt adtunk — meghívásos folklór-találkozót rendezett szombaton este. A találkozóra több népművészt hívtak meg megyénkből, s eljött a Tolna megyei Báta község tánc- együttese is. A termelőszövetkezet központjának udvarán délután 5 órakor egymás után álltak meg a vendégeket hozó járművek. Kezdődött az ismerkedés. S hogyan ismerkedhetnek a népi hangszerek, népi táncok mesterei, kedvelői, ha nem azzal, hogy megmutatják mit tudnak? így történt örménykúton is. Az udvar végében, a nyári kemence előtt, megszólalt Kádár Ferencnek, a népművészet dévaványaí mesterének furulyája és Nácsa János, Szitás Albertné citerája. A kö- csögdudát Erdős Lajos szólaltatta meg. Ez ugyan még nem a műsor volt, csupán csak ismerkedés, de a zenétől kedvet kaptak a többi együttesek is. A bétái lányok, asszonyok táncra perdülve Ízelítőt adtak táncaikból, a gádorosi Just Zsigmond Kultúrház cigányegyüttese is felvillantott egy életképet, Adamcsik Józsefné Nagy Józsefnek, a kondorosa citerazenekar vezetőjének kíséretében gulyásnótát énekelt, Mblnár Pálné, a Béke Termelőszövetkezet kul- túrcsoportjának énekese pedig szlovák népdalt mutatott be. A rövid ismerkedés után, 6 órakor a termelőszövetkezet elnöke; Jantyik Pál köszöntötte a vendégegyütteseket, énekeseket és hangszerszólistákat, és 8 árakor az örménykúti Állami Gazdaság kultúrtermében ismét felcsendültek a népi melódiák, s a zsúfolásig megtelt kultúrterem közönsége nagy tapssal jutalmazta a műsort A lakosság szolgálatában vízvezetékszerelési, műköves (betonkerítések, lapok), épületbádogos szerelési munkákat vállalunk RÖVID HATÁRIDŐVEL. Mezőkovácsházi Építőipari ütsz A dévaványaiak, Kádár Ferenc, Nácsa János, Szitás Albertné, és Erdős Lajos népi hangszereikkel. Táncra perdültek a Tolna megyei bátai lányok. (Fotó: Barnáéz)
