Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
TT * /\ * ^ * KL » cÁ—(Z> • /K * S£. * K °cá A meztelenek álma. Harapnak a halak? A háromperces lágytojás sta-tja. Csak mondd, nyugodtan szivem Apróságaimból Egy tájékoztatóból olvasom: „A lakásépítési program keretében további 40 korszerű, fürdő szobás lakás készül.” A magam részéről már Jó előre felhívom a figyelmet, hogy amelyik szoba fürdik, az nem is annyira korszerű... * * • Szintén tájékoztatóból való a következő szívmelengető hír: „A termelőszövetkezetben év végére Jelépül egy modern tojó ház’’. Véleményem szerint az a ház szuper-modem lesz, ha tojik is, de a magam részéről a tojásából nem kérek. Töredelmes önvallomás: Sokszor bánt, hogy magamra hasonlítok. • • • Mindenkire egy Nan süt, csak sajnos, nem egyformán. * • • Visszaemlékezéseim szerint már annyit ültem értekezleteken, hogy kitelt volna belőle egy életfogytiglanos büntetés. : A főkönyvelő felsőhajt mér- ■ legkészitéskor: „Okos ember : volt. aki a ceruzát kitalálta, de i hát még aki a radírt!” • • • Az öregség nem „azzal” kezdődik. hanem azzal, amikor már nehezedre esik a zokni felhúzáBizonyos idő óta nejem szüle- ■ tésnapjai elvesztették nyilvános- \ ságukat, csendes szertartássá l alakultak át: minden számszerű ■ indokolás nélkül némán aján- 5 dékozök. : • • » ■ Vannak kitüntetések, ame- ! lyekhez elég csak mesörearedni. ; OKI I Elfogadhatatlan javaslat ■ „Pokol az életem a férjemmel: I hazudós, aljas, zsugori, szoknya- S vadász, iszákos, önző, lusta, lom- ; ha és veszekedős!” 5 „Miért nem hagyod ott?” • „Hogyisne! Boldogtalanná j tett, amióta csak összeházasod• tunk, és most én tegyem bol• doggá!?” Olasz BOLONDOS ÖTLET Aruház Milánóban, A litfben, amely most indul a földszintről felfelé, legalább húszán szoronganak, mint a szardíniák. A liftes csukja az ajtót, amikor a lift közepéről megszólal egy hang: „Álljon meg, álljon meg, az isten szerelmére! — kiáltja egy csinos fiatal nő. Nyissa ki, ki kell szállnom, feltétlenül ki kell szállnom!” „Mi történt?” — kérdi résztvevőén a lift egyik udvarias férfiutasa. „Képzelje, elfelejtettem, hogy gyalog akarok felmenni, mert fogynom kell!” MŰLIK AZ IDŐ Egy napon a 90 éves Bemard Shaw, miközben gyalog ment fel az emeletre, megállt egy pillanatra és így szólt kísérőjéhez: — „Hát igen! Ezekben a pillanatokban érzem, hogy már nem vagyok 70 éves!” FELTÁRATLAN terület Két barátnő beszélget: — Csak tudnám, mit találsz Richardban ? — Semmit, de engem szórakoztat a keresés! apróságok Bemard de Fontenelle francia akadémikus reggeli imája (meghalt 1757-ben): Uram, add, hogy soha meg ne nősüljek! — Uram, add, hogy ha megnősülök, ne csaljanak meg! — Uram, add, hogy ha megcsalnak, soha se tudjam meg! — Uram. add, hogy ha megtudom, ne higyjem el! — Uram, add, hogy ha elhiszem, ne törődjem vele! A színház előnyei közé tartozik az is — mftndta Bemard Shaw —, hogy ez az egyetlen hely, ahol a szegények lenézhetik a gazdagokat — karzatról! • * • „Utálom a találkákat — mondta Paoló Stoppá —, ha korábban érkezem, azt hiszik, elepe- dek; ha későbben érkezem, szemtelennek tartanak; ha pontréfák tosan érkezem, pedánsnak tartartanak; és ha egy általában nem megyek el, neveletlennek tartanak” KÜLÖNBÖZŐ CÉLOK Két barát találkozik az utcán. „Hová sietsz?” „Sietek haza, mert a lány szabadnapos és a feleségem egyedül van otthon.” „Erről jut eszembe, nekem is sietnem kell, mert a feleségem nincs otthon és a lány egyedül van!" Legúiabb Örököl az egykori zárdanövendék A 39 éves Marie Veraeke belga asszony minden valószínűség szerint hatalmas vagyont örököl egy londoni bíróság most hozott válóperi döntése alapján. Ezzel a birósági döntéssel ugyanis érvénytelenítették egy 1955-ben kötött házasságát, és így törvényes özvegye lett Eugenia Mas- sina egykori szicíliai „bandave- zémek”, akihez az említett évben ment Londonban férjhez. Az olasz törvények szerint tehát ! az időközben elhunyt Massina ! legalább egymillió fontra be- ; csült vagyona felének jogos örö• köse. í Marie Veraeke 1949-ben, 17 • éves korában egy belgiumi zár- I dába vonult. Egyelőre nem tisz- ! tázott körülmények között meg• ismerkedett Massinával, aki „el• csavarta fejét” és rábírta, hogy ! kövesse őt Londonba. Hat évig > ellenállt a csábításnak, de végül ! engedett. Az angol fővárosban ! hamarosan kiábrándult, és olyan j keserű csalódás érte, hogy pi- j ciny padlásszobába vonult visz- : sza, és megélhetési gondjainak ; enyhítésére prostitúcióhoz folya- ; modott. Kiutasíttatásának meg• akadályozására névleges házas- j ságot kötött egy nyugalmazott í shanghaji rendőrtiszttel. Ezt a ■ házasságot bontotta fel most a ! londoni bíróság. Ismét összetalál- í kozott Massinával, és akkor I megesküdtek. Nászéjszakájukon j Massina meghalt. Így lett törvé- j nyes örököse az egykori gengsz• tervézérnek. Washingtonban mosta- 5 íróban már nem látsz • annyi apát és fiút együtt : vacsorázni étteremben, 5 mint azelőtt. A titok \ nyitja, nem sok étterem l hajlandó „bevenni” a tisztes apák fiainak öltözékét. Barátom, McGrory, az egyik este azt javasolta Marschali fiának, hogy érettségijének örömére vacsorázzanak együtt egy előkelő étteremben. „Remek", mondta Marshall, „mehetünk". „Nem lenne jó, ha felvenné7 egy inget?" kérdezi McGrory. „Úgy már van rajtam,- egy garbó. Valami gőz van?" „Én úgy gondoltam, hogy felvehetnél inget, nyakkendőt, mondja McGrory. „Miért, esküvőre megyünk?" kérdezi Marshall ... „A legtöbb előkelő étteremben a nyakkendő kötelező, így McGrory. „Miért? így Marshall, shall. „Hogy legyen mit leönteni levessel!" ordítja McGrory. „Na gyerünk, vegyél fel inget, nyakkendőt és ne szemtelen- kedjl’> Egyszemélyes díszvacsora McGrory felesége sietve beront. „Mi ez a nagy kiabálás?" McGrory: „Elviszem öf vacsorázni a Paul Young étterembe, hogy megünnepeljük az érettségijét és még nyakkendőt sem akar kötni!” „Ha nyakkendőt kell kötni, nem megyek" így a Marshall. „Köss nyakkendőt és vegyél zakót is. Apád büszke akar lenni rád!" mondja Mrs. McGrory. „Mi köze az ingnek és a nyakkendőnek ahhoz, hogy apám büszke-e rám vagy sem?’’ „Dehogyis akarok büszke lenni rád, csak nem akarok szégyent vallani veled!” ordít McGrory. Néhány perccel később Marshall gyűrött ingben és szakadt nyakkendővel megjelenik. Az arca vörös a méregtől. McGrory már éppen indulni akar, de hirtelen megtorpan a látványtól. „Nincs rajtad cipő" mondja McGrory. „Cipőről nem volt szó” mondja Marshall. „Miért kellene cipőt húznom?" „Egészségügyi rendszabály!" üvölti McGrory. „Senki sem fogja n lábam nézni. Az asztal alatt lesz”, tiltakozik Marshall. „Valaki meglátja a lábad, amikor az asztalhoz kísérnek. Az emberek kiborulnak, ha azt látják, hogy a vendég mezítláb sétál egy előkelő étteremben „De hiszen nyár van. Senki nem hord nyáron cipőt.” Mrs. McGrory közbeszól: „Marshall, menj fel és húzz valamilyen cipőt. Apád olyan keveset hér tőled.” Marshall felbaktat. „Nem akartam előkelő étterembe menni". Pár pillanat múlva lejön, szó nélkül kocsiba ülnek. „Marshall — mondja McGrory — kivennéd a hajadból a vörös szalagot, mielőtt bemegyünk a vendéglőbe?” „Micsoda helyre megyünk, ahol még szalag sem lehet az ember hajában!" „Nagyon jó hely, Marshall. Nagyon jól főznek. Te most már felnőttéi és más iránt is kell érdeklődnöd, nemcsak a tur- mixek és a rósejbni iránt." „Azt akarod mondani, hogy ahova megyünk, ott nem kaphatunk turmixét és rósejbnit? Azt mondtad, egy jó étterembe megyünk!” ,Jdarshall” mondja McGrory nyugodtan. „Látod ott McDonald lacikonyháját? Tessék, itt van két dollár. Menj oda, és egyél, amit akarsz, érettségid örömére”. „Jössz?" kérdi Marshall. McGrory bánatosan rázza a fejét. „Nem, csak szégyent vállánál velem.” Irta: Art Buchwald
