Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
a Segít megyei szövetség Egymillió forint visszatérítés a nagykereskedelmi vállalatoktól Az utóbbi két évben mindinkább kézzelfogható a Békés megyei MÉSZÖV érdekképviseleti tevékenysége. Ugyanis a megyei szövetség ÁFÉSZ-titkár- ságának szakemberei különböző nagykereskedelmi vállalatokkal előnyös megállapodásokat kötnek. Ezt példázza az a tény is, hogy 1969-ben a DÉI,- TEX, a RÖVIKÖT, az ÜVÉRT és a FÜSZÉRT vállalattal olyan érdekképviseleti szerződést kötöttek, miszerint az AFÉSZ-eknek az említett nagy- kereskedelmi^ vállalatok vissza- j térítést fizetnek. Az említett 4 ! nagykereskedelmi vállalat e í megállapodás alapján az áruforgalmazás arányában 1969- 1 ben 700 ezer forint visszatérítést fizetett a megye fogyasztási szövetkezeteink. Ebben az évben már 15 kereskedelmi, illetve nagykereskedelmi vállalattal, szállítóval kötött hasonló szerződést a megyei szövetség szakgárdája, az AFÉSZ-ek érdekében. Az ÁFÉSZ-ek idei áruforgalmazása olyannak ígérkezik, hogy a nagykereskedelmi vállalatok j i idei visszatérítése eléri az 1 ! millió forintot. (b) Jé szakmát választottak Részlet az orosházi gimnázium és szakközépiskola géplakatos tanműhelyéből. Minden fiatal előtt nagy kérdőjelként áll életpályája kezdetén: mi is legyen. Nem könnyű dolog olyan pályát választani, amelyen az ember végig kedvvel, ambícióval, munkáját szépnek és eredményesnek találva megelégedetten, boldogan haladhat végig. Az egyéniséghez illő és a társadalmilag legszükségesebb szempontokat figyelembe véve a pályaválasztási tanácsadó-hálózat törekszik arra, hogy a nagy kérdés eldöntésében segítségére legyen a fiataloknak. A hivatalos és adminisztratív tanácsadásokon kívül azonban sok segítséget nyújtanak az alkalmanként ilyen céllal rendezett kiállítások is. Egy ilyen kiállításról szólunk e sorokban, melyet Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnázium- és Szakközépiskola zsibongójában láthatott és láthat az érdeklődő közönség. Az iskolában évek óta géplakatos szakközép- iskola működik. A kiállítást e szakközépiskola tanulóinak munkáiból rendezték. Vitrinekben helyezték el a tárgyakat: a végzős tanulók vizsgaremekeit és az alsóbb osztályosok egyszerűbb munkadarabjait. Sülé László műhelyfőnök értékelése szerint a legsikerültebbek a negyedévesek munkái. — Ez természetes — teszi hozzá —, hiszen ők napok múlva már szakmunkásként dolgoznak valahol. Nem volt könnyű feladatuk pedig. Saját tervezés alapján kellett elkészíteni egy- egy gép kicsinyített mását. Az értékelés figyelembe vette az önálló elgondolást, egyéni módszert és azt, hogy a tanuló milyen anyagok igénybevételével oldotta meg feladatát. Az érettségizők derekasan! helytálltak. A szakember iga- I zán gyönyörködhet az elkészí- J tett munkadarabokban, a laikus pedig kedvet kaphat hozzá... A kiállítást a műhelyben végzett munka közben készült igényes fotók, egy-egy munka- mozzanat elvét szemléltető rajzok, oktatási táblák teszik teljessé, melyeket ugyancsak a tanulóik készítettek és amelyek- j nek az is jelentősége, hogy — a kiállított tárgyakkal együtt — az iskolai szertár állományát gyarapítva a jövő évek oktatását szolgálják. Így együtt igen vonzó a kiállítás, valóban a szakma dicsérete. Kérdésként vetődik azonban | fel, hogy a gyakorlatban milyen a szakma becsülete? A műhelyfőnök megelégedetten mondja: — Szakmánknak és a nálunk végzett szakmunkásoknak sok lehetősége van. Tanulóink valamennyien jól el tudnak helyezkedni. A vállalatok becsülik a szakközépiskolát, és keresik a végzősöket. Van úgy, hogy már egy évvel előbb is kiszemelik a nekik való tanulót. Az ügyesebb, szorgalmasabb növendékek még válogat- \ hatnak is, hogy hova menjenek dolgozni, és nagy előny számukra az érettségi, a magasabb szintű elméleti felkészült- ; ség: ez rövid időn belül előnyösebb bérezést is eredményez részükre. Meggyőződésem, hogy akik a géplakatos szak- középiskolába jöttek, jó szakmát választottak. Beck Zoltán békés mernél 5 1970. JÚLIUS 23. Calderon: Két szék közt a pad alatt A Gyulai Várszínház évek óta kialakult sajátos stílusának megfelelően az idei nyáron is bemutatta a világirodalom egyik klasszikusának vígjátékét. Most Calderonnák, a spanyol barokk legnagyobb drámaírójának Két szók közt a pad alatt című művét vitték színre. Maga az író is korának jellegzetes egyénisége: a jezsuiták nevelték, majd szabadabb életformát választva csak ötven éves korában lépett be a papi rendbe, addig mint katona és író élvezte az élet „világi” örömeit, s közben egész életére a színház vonzásába került. Az ellenreformáció írója lett ugyan, aki roppant gazdag életművében elsősorban a világi s egyházi hatalmi pozícióit visszaszerezni akaró katolikus egyház érdekeit ábrázolta hősei cselekedetében, fejezte ki gondolkodásmódjukban, mégsem vált egyoldalúan teológikus íróvá, amit most bemutatott vígjátéka is bizonyít Calderon e műve jellegzetes cselekménydráma, amely egy kalandregény izgalmasságával ontja a komikus szituációkat, s ezek révén lett a barokk kor szórakoztató darabja a katolikus vallási érzéseket mesterségesen felszító drámák tömkelegében. Calderontól nem idegen a spanyol történelem „aranyszázadát” követő hanyatlás társadalmi konfliktusainak ábrázolása sem (mint például A zalameai bíró nemes—paraszt ellentéte), e tár- j sadalmá vígjátékában azonban j elsősorban erkölcsi-etikai szférában bontja ki a szemben álló hősök konfliktusát, ugyanakkor komolyabb hangvételű drámáinak egyes elemei is felfedezhe- I tők, mint hit az erény diadalában, a becsület mindent elhatároló és meghatározó szerepe, stb., hiszen ebben a „köpenyeskardos” komédiában is a becsü_ let, a hűség szent, s ezért esik „két szák közt a pad alá” Don Diego, a kor tipikus kalandora is. Szerencsésen átmenti e művében Calderon a spanyol reneszánsz üde népiességét, hiszen a kóborlovag illúziói mellett lép- ten-nyomon ott van a népi- paraszti valóság a szolgák, szol- j gálók személyében, ugyanakkor ! a felsült lovag tanulságos esete is közel áll nemcsak a nemesi, hanem a népi igazságszolgáltatás moráljához is. Ez az ötvözés kétségtelen, hogy tompítja a társadalmi mondanivalót, viszont bőséges lehetőséget ad a könnyed szórakoztatásra, a felszabadult nevettetésre. E könnyed szórakoztatási szándék érződik Sándor János rendezői koncepciójából is. Kitűnően érzékeltette a neves szereplőgárda játékával a mű cselekménydráma jellegét, mértéktartóan poentírozta a helyzet- j komikumokból adódó játékíehe- I Szervizek, figyelem! hűtőszekrényekhez aggregétől és minden egyéb alkatrészt raktárrá! szállít a Hűtőgépgyár Kertész Péter, Horváth Gyula és Tordy Géza a várszínház Calderon- bemutatóján. tőségeket, s az eredeti szöveg ' ésszerű húzásaivá] pedig pergő ritmusúvá lett az előadás, mind- j végig áradt belőle a vígjátéki feszültség dinamikája. Hatásos 1 rendezői eszköznek bizonyult a darab „spanyolos” hangulatot teremtő zajos, hangoskodó indí- ! tása, s ezt az illusztrációs funk- | ciót jól töltötték be a miniatűr közjátékok is. Az elmélyült koncepciót igazolja az, hogy a rendező ökonomikusán igazodott el a kitűnően disztingvált jellemek rendszerében, s ezzel mintegy biztosította a Calderonra annyi- j ra jellemző drámaszerkezeti szilárdságot is. Munkájának külön j értéke, hogy a jól sikerült fordí_ tás nyomán megőrizte a mű korszerűen értelmezett, barokk nyelvpompáját, a csattanók nem váltak a hatásvadászás ' olcsó eszközeivé. Sajnos, a díszletek — Langmár András tervezése — nem segítették kellően a rendező elképzeléseit. Nem a barokk színpad bonyolultsága, hivalkodó munmentalitása hiányzott, hanem a várszínház objektív ; adottságainak megfelelő kömye- zetatmoszférát teremtő jelleg. A hivalkodó modemeskedés rikító | tarkaságába olykor-olykor belevesztek a szereplők, s ez rontotta a Bata Ibolya áltat tervezett, ! egyébként sikerültnek mondható jelmezek hatását is. A bemutató rangos színészi j teljesítményei közül nehéz egyiket, vagy másikat kiemelni, hiszen az előadás nagy értéke a színészi játék kiegyensúlyozottsága, a7 öncélú rájátszás elkerülése, noha az utóbbi az ilyen helyzetkomikumokra épített 1 darabban gyakori jelenség. Kertész Péter Don Diegója a barokk kor sajátos figurája volt, könynyelmű kóborlovag, aki a lovagi erények álköntösébe bújva, a társadalmi etikett fonákságait kihasználva még a siker reményében szélhámoskodhat. Az elszenvedett kudarc nem viseli meg túlságosan, hiszen az „aranyszázad” utáni idő még kedvez a hozzá hasonlóknak, de a leleplező nevetségessé tétel, ha szolidan is, már az író kritikája hőséről. A népi komédiázás remek képviselője volt Tordy Géza Don Rbdrigo szerepében. Mintegy népi mása Don Diego- nak, aki a maga módján éppolyan könnyelmű, mint gazdája, azonban illúziói nem olyan merészek. A helyzetkomikumokon tűt kitűnően élt a megformált jellem szerep-adta komikus lehetőségeivel, vérbő komédiázása nagyszerű vígjátéki hangulatot teremtett a kisebb és nagyobb szituációkban egyaránt. • Hasonló módon szólhatunk Horváth Gyula Don Sancho .szerepében nyújtott alakításáról is. Játékából érződött a tudatos, de nem túlhajtott szórakoztatás szándéka, igaz erjesztője volt a vígjátéki bonyodalomból adódó mulattató eseménysornak. Donna Beáta és Donna Klára egymással kontrasztos jelleme közül íróilag is Donna Beáta a jobban kidolgozott, s ebből adódik, hogy Papp Éva játéka Beáta Szerepében lényegesen színesebb és árnyaltabb, mint a Klárát alakító Mészáros Ágié. A két kitűnő művész szerepe fejezi ki azt a racionális vívódást, ami Calderon vígjátékaiban is fellelhető, még akkor is, ha cselekedeteiknek erőteljes érzelmi indítékai vannak. Papp Éva remekül oldja fel ezt a kettősséget, bizonyos értelemben Mészáros Ági is, noha a ráosztott szerep nem volt szerencsés, nem éreztük hitelesnek, hogy a szépnem iránt különösen vonzódó Don Diego miért lelkesedhetett Klára bájaiért. Üde színfoltjai voltak az előadásnak Szentirmay Éva Sára és Dobos Ildikó Inez szereplében. A két szolgáló az ízes népi humort testesítette meg, akik éppúgy rajongtak Rodrigóért, mint úrnőik Diegó- ért, s az ő játékukra is a rajongás és a józan realitás harmóniája volt a jellemző. Értékes teljesítmény volt még Xjjréti László Don FéliXe és Filltír István Don Leoneloja, hiszen a kor jellegzetes szokvány figuráit kellett élettelivé tenniük. Miniatűr szerepében (a Csendőr) megfelelt Várkonyi András is. összességében értékes prodük- ciót láthatott az ősziesre hajló nyári estén a közönség a Gyulai Várszínházban, klasszikus vígjáték kelt életre a színház eddigi. hagyományaihoz méltó színvonalon. Ezt az igényességet várja a várszínházért lelkesedők egyre növekvő tábora a jövőben is. Tóth Lajos
