Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
Csaknem 800 féie tankönyv 15 millió példányban Vannak-e kulturális szenzációink? _ Á Tankönyvkiadó ebben az évben csaknem 800 féle könyv kiadását tervezi, mintegy 15 millió példányban. Ezen belül az általános iskolai tankönyvek 9 millió 130 ezer, a középiskolaiák 4 millió 900 ezer, a felnőtt-oktatás céljaira szolgálók 800 ezer, az egyetemek és főiskolák részére készülők 180 ezer példányban jelennek meg, 57 ezer pedig a nemzetiségi iskolákban szükséges, az egyetemek, főiskolák 2835 féle jegyzet készítését kérték. A tervék szerint 59 féle egyetemi tankönyv jelenik meg, ennek mintegy kétharmada új. Az iskolai tankönyvek közül a legtöbb új — 32 féle — a szakközépiskolák számára készül. Folytatódik a reformtankönyvek kiadása a dolgozók iskolái és a nemzetiségi iskolák számára, több új könyvet kapnak a szakmunkásképző tanintézetek is. Újdonság lesz a fizika, valamint a kémiai szakmai példatár, az egészségügyi szakmai gyakorlatokhoz, feladatgyűjtemény mechanikából a fizika oktatásához — szakközépiskolásoknak. Nem, nem én vagyok a Sámuel. öt már megtalálták. Az én nevem talán nem is fontos, majd ha megtalálnak, nevet is kapok. Mert egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy két derék utódom, Rockenbauer Pál tvszerkesztő és dr. Gábort Miklós kandidátus — a legjobb tudomásom szerint a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályának vezetője — által indított akció sikerrel fog járni. E mozgalom célja nem kevesebb, mint megkeresni engem. Ez a címe a tv-műsomak is: „Keressünk ősembert!” Nos ezzel az üggyel kapcsolatban van néhány szó mondanivalóm nem is annyira a mozgalom fent említett két megindítójához, inkább a Magyar Televízió közönségéhez. Azokhoz az emberekhez, kedves utódaimhoz, akik megnézik majd néhány hét múlva a tv-filmet, arról, hogy ki vagyok én tulajdonképpen, mi maradt meg belőlem és ezeket a maradványokat hol kell keresni. Távol áll tőlem., hogy reklámot csináljak magamnak, hisz az ókori’ Lucréciusztól Darwinig — a tudósok hosszú sora foglalkozott létezésemmel, csont, leleteimmel, hogy ne is beszéljek a kultúrámról és testi felépítésemről —, amely fokozatosan alakult át — akár hiszitek, akár nem — a mai embertípussá. Levelet is azért írok a doronghoz szokott — inkább mancsnak nevezhető — kezemmel, hogy késő utódaimnak megkönnyítsem a kutatás munkáját és ha a tv-filmerv felbuzdulna valaki és elindulna csekélyke valutájával Cromag- nonba vagy Neandervölgybe, akkor lebeszélném erről, mert e helyeken már egyszer megtaláltak engem. Általában ne keressenek se külföldön, se széles e hazában a barlangokban. Azokat már alaposan felkutatták a tudósok és ismereteim szerint nincs már barlang az országban, ahol reám, vagy a nyomomra bukkanhatnának a televízió kíváncsi nézői. De azért járjunk el módszeresen, mint ahogy ezt a másik kedvenc unokám, Darwin mondotta volt. Először is — én — az ősember nem bujkálok a huszadik század emberei elől. Egyszerűen az a helyzet, hogy testem elporladt. csontjaimat megőrőlte az idő, ami megmaradt, azt meg a vadállatok hurcolták szét. így hát a késői korVANNAK-E? Költőt faggatok erről és tétova nemmel válaszol „A nagy korszakfordulók hozzák meg a maguk szenzá- zióit” — mondja inkább önmagának, mint nekem. „A szenzációk, a technika és sport területén jelentkeznek” — véleke. dik tanár barátom. Aztán egy gimnazista leány meglepő sietséggel bólint igent a kérdésre és már címekkel indokolja válaszát: „Hármat is mondok: láttam Barcsay Jenőnek Állvány j ablak előtt című képét; megismertem egy gyönyörű Illyés verset a Szekszárd felé címűt és nagyon szép előadásban hallottam a Varázsfuvolát”. Ezek szerint tíz esztendeje festett kép, még régebben szü-: letett vers és sok emberöltő tá-1 volságban komponált opera is lehet egy kortársunk számára, mai szenzáció?... Bizony lehet. Hiszen ki-ki saját sorsa, érdek- j lődése körülményei koordináta rendszerének megfelelő ütem és| sorrend szerint ismerkedik meg azzal, ami az emberi szellem erőfeszítéseiből a kultúra több. évezredes története során létrejött. CSAKHOGY a címben megfogalmazott kérdés a mának szegezi a kérdést. És olyasfajta té-j szaknak nem sok öröme telik j belőlem. De azért sem kell elkeseredni. Ha engem nem is j találnak meg — talán meglelik: a nyomaimat valamelyik vízmO- J sásban, téglafejtőben, dombhajlatban, mély út, vagy folyó partján. Ott keressetek kedves feleim, ahol a partfalban vékony faszén rétegre bukkantok, mert ott raktam tüzet valamikor 20—30 ezer évvel ezelőtt és bizony én is feledékeny voltam, vágj' stresses időszak homólyo- sította el amúgy sem virágos | kedélyemet és bizony ottfelej-1 tettem pattintott szerszámomat a tűz mellett. Am az is lehet, hogy a szőrös orrszarvú csont-1 maradványait találjátok meg a faszénrétegben- Nézzetek jói körül, mert ahogy ottfelejtitek bicskátokat néhanapján a konzervdobozok mellett, velem is megeshetett ilyen baleset. Hát ki gondol a pattintott kőszer- számra (bármilyen sokat is vesződtem vele), mikor észreve- szern, hogy egy ősmammut irigyelte meg a vacsorámat. Bizonyára tudjátok, hogy én, az ősember — vagy ahogy ti korotokban a tudósok neveznek — pal aeanth ropus — kedveltem a központi fűtést vagy a távfűtést és előszeretettel fogyasztottam ebédemet, illetve vacsorámat a meleg hőforrások környékén. Ezt csak azért írom meg, hogy az ilyen jellegű helyeket se felejtsétek el átkutatni, mert ha más nem — eev-kél csontdarab, esetleg egy késként használt kő, de ha szerencsétek van, a kemény húsba vagy csontba beletört zápfog — mármint az én boldogult zápfogam — talán akad a közelben. Még csak annyit! Sajnálom, hogy nem tekinthetem meg a rólam, illetve az én felkutatásomról szóló tv-filmet. de hát az én koromban még a barlangok falára sem rajzoltak a művészlelkű ősember kollégáim. Jelen soraimat is abban a reményben véstem ősunokám blokkiára, hogy valamelyik késői utódnak minden nehézség, akadály ellenére is sikerül megtalálni engem, az ősembert. Nézzétek meg a tv-filmet és annak útmutatásai alapján keressetek engem. Előreláthatólag augusztus elején találkozunk a tv képernyőjén. Palaeanthropos Jenő nyugalmazott ősember szavait lejegyezte: Scnyi Imre 1 nyékét kívánna válaszul, mint amilyen szenzáció volt a maga idejében Erkel Bánk bánjának bemutatója, Ady Oj versek című kötete vagy Reményi boszorkányos hegedűjének első diadalmas szereplése. Van-e ilyesmi napjainkban? Azt hiszem tétovázás nélküli, igennel válaszolhatunk a kérdésre. Mert nem szenzáció-e az, ahogy néhány fiatal zongoraművész — közülük a legismertebbek a Beethoven zongoraversenyt nyert Kocsis Zoltán és legjobb barátja Ránki Dezső — berobbant a magyar és a nemzetközi zenei életbe? Vagy ki tagadná meg a szenzáció értéket Darvas Iván színháztörténeti jelentőségű produkciójától, melyet az Egy őrült naplója eljátszásával nyújtott? A magyar irodalom és könyvkiadás történetében is páratlan, ahogy a tizenhétéves miskolci gimnazista, Bari Károly föltűnt. Néhány hónappal első költeményeinek publikálása után nem kevesebb, mint II ezer kötetben jelentették meg verseit. A könyv órák alatt egy szálig elfogyott. Sorolhatnám még kulturális életünk kisebb-nagyobb szenzációit. Mert annak számít az is, ahogyan múzeumi célokra hely-! reállították a budavári palota termeit. Szenzációt jelentenek a Szentendrei Teátrum évről évre ismétlődő előadásai. Vagy hogy az egyéni teljesítményekhez ka- nj'arcdjam vissza, Kardos G. György — a régen operettátdol-! gozónak elkönyvelt színházi i ember — regényíród sikere az[ Abraham Bogatir hét napjával; vagy a magyar hanglemezgyártás több, nemzetközi díjat nyert lemeze is szenzáció értékű. AZT . HISZEM, nem az a probléma, hogy vannák-e kulturális szenzációk. Ilyenek mindig is voltak. Hiszen Jókai is föltűnt valamikor, Bartókra is fölfi- - gyeitek, a régi Vígszínháznak is voltak izgalmasan gyönyörű előadásai, Babits Dante fordí- j tása. Móricz Boldog embere, a Szegedi Fiatalok föltűnése mi volt, ha nem- kulturális szenzáció? Napjainkban az a kérdés: vajon mindent megteszünk-e azért, hogy a kiemelkedő tehetségek, a művészettörténeti szempontból is jelentékeny alkotások akadálytalanul elnyerjék az őket megillető helyet. Ma már köztudott dolog, hogy a Rozsdatemető milyen nehezen lelt megjelenési lehetőségre. Nem egy kimagasló tehetségű festőnek — példaként csak Holló László és Kohán György nevét említem — életének jelentős hányadát az erkölcsi és anyagi megbecsülés jelei nélkül kellett végigküzdenie. Időnkint jelentős színművészek kérik idő előtt nyugdíjaztatásukat, mert úgy találják, nem foglalkoztatják őket megfelelően. Elképzelhetetlen olyan kultúrpolitika. amelyben minden jó kezdeményezés, minden tehetség, minden alkotás tüstént fölkarolóra lel. Aki ilyen helyzetről álmodik, az minden poszt betöltőjétől a tökélyt reméli. Az új, mindig magában rejti a szokatlan elemeit. A szokatlannak pedig ellenállást kell le- küzdenie. VISZONT a szocializmusnak létérdekei fűződnek ahhoz, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. Kultúrpolitikánk akkor érvényesül megfelelően, ha mind több lesz napjainkban a pozitív előjelű szenzáció. (A negatív szenzációk fölemlítését szándékosan mellőzöm, példatárát moziműsoraink gazdagítják a legerőteljesebben.) Néhol leleményes intézkedések sora szogálja a helyi értékek időben történő fölkarolását. Tudok megyéről, ahol számon 1970. JÜLIUS 17. tartják az olyan fiatalokat, akik matematikában, rajzban, irodalomban, nyelvtanulásban, énekben, színjátszásban vagy hasonlókban kitűntek társaik közül. A megye vezetői figyelemmel kísérik sorsukat. Ahol anyagi vagy egyéb okok gátolnák a tehetséges fiatal boldogulását — ott segítenek. Országszerte szaporodnak az olyan rendezvénysorozatok, melyek keretében dobogó kínálkozik új kezdeményezések alá, lehetőség nyílik a vidék tehetséges embereinek nyilvános szereplésére. Egyetlen megye „művészeti hetének” műsorfüzetét lapozgatva ilyen rendezvényekről olvasok: nemzetiségi művészegyüttesek fesztiválja; képzőművészeti szabadiskola a megye nemrég elhunyt festő szülöttének falujában; koncert a megye botanikus kertjében; irodalmi színpadok találkozója; egyik kisvárosunk festőinek tárlata; pásztor- és lovasnapok egyik állami gazdaságban; műemléki séta a megyei tanács épületében stb., stb. Tehetségekben sohasem szűkölködtünk. A tehetségek tömeges méretű kibontakoztatásának gondja a mi korszakunk gondja. Gondja, feladata, gyönyörű lehetősége. Ma már nyilvánvaló, hogy nem magányos szenzációkra van szükségünk, hanem a közművelődés egyetemes fellendítésére. Ez lehet csak egészséges táptalaja a sokasodó kulturális szenzációknak. MERT, HOGY mást ne mondjak: az sem volna utolsó szenzáció. ha sikerülne fölszámolnunk az írástudatlanság utolsó maradványait. Bajor Nagy Ernő Georgij Prokrovszkij profesz. i szór úgy véli, hogy ezt a prob- j lémát az űrkohók oldhatják me; A kozmikus olvasztáshoz a nyersanyagot a naprendszer szolgáltathatja a maga megszámlálhatatlan meteorjával és kis-boly- gójával. Az űrkohóknak szükséges energiát napelemek fogják felhalmozni, a szinte tökéletes vákuum pedig lehetővé teszi a legkorszerűbb technológia al. kalrna zását. A szükségtelen hulladékanya. gok kis ion-hajtóművekkel eítá- volíthatók. Az „olvasztókemence” helyének megváltoztatására és a térben való irányítására ugj'anezek az ion-hajtóművek fognak szolgálni. A fémrudakat méretre szabják, csiszolják, majd pontosan megadott sebességgel útnak indítják a kozmoszban. Megalakul! a Hazafias Népiront városi nőbizoftsága Békéscsabán július 15-én tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront városi nöbizottsága. A tanácskozáson részt vett Fekete Jánosné, az MSZMiP városi bizottságának osztályvezetője és Nagy Imrémé, a Hazafias Népfront megyei nőbizottságánák titkára. A megnyitó után Mázán Mátyás, a népfront városi titkára tájékoztatójában ismertette az MSZMP KB határozatából adódó tennivalókat, majd megválasztották a népfront nőbizottságánák elnökét és titkárát. Elnöke: Gyebnár Jánosné lett, a titkár pedig: Bartolák Györgyné. A tanácskozáson felszólalt és a feladatokról beszélt Nagy Imréné, valamint Fekete Jánosné is. Ismét jelentkezik a „Fórum” A televízió egyik legnépszerűbb műsora, a Fórum, július 28-án ismét jelentkezik. Ezúttal az egészségüggyel kapcsolatos problémákról kérdezhetnek a nézők, s a legületékeoebbek válaszolnak: dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. Pesta László, az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke, Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára tá. jékoztatia a kérdezőket a képernyőről és telefonon. A riporter Szepesi György lesz. A megadott pályán haladva, a fémrudak megérkeznek a szerelés színhelyére és terelő gázsugarak irányításával automata szerelőpadra kerülnek. Ezután már csak az a teendő, hogy a vasrudakat a jövendő űrállomás egy részét alkotó, szabadon lebegő rácsos tartóhoz hegesszék (itt is felhasználható a Nap energiája). A fenti témájú cikk a Fáklya július 26-án megjelenő 14. számában olvasható a „Mai kérdések, mai vélemények” című ösz- szeállításban. Ebben a számban olvashatnak az új szovjet atom- hajókról, a Volga-vidék öntözési tervéről, az „Óceán” hadgyakorlat ról. Az első űrtrojka című filmről, egy gyárról, ahol a mű. szívet gyártják, valamint a szovjet rugby-bajnokságról. Békés megyei Szolgáltató és Termeié Szövetkezet kőműveseket, ácsot és segédmunkásokat azonnali belépésre felvesz Munkahely csak Békéscsabán, téli munka is biztosított. Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Csaba u. 2. Lakáskarbantartó részleg Olajtüzelésű gőzkazánhoz vizsgázott fiität keresünk Jelentkezés „Hattyú” Vegytisztítószalon, Békéscsaba, Lenin út 7. A szalonhoz vasalónőt is felveszünk. Az ősember levele a televízió nézőihez Honnan vegyék az űrállomások építőanyagát?
