Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Nagyon szerencsés lennék, ha még egyszer eljöhetnék Gyulára Beszélgetés dr. Ivó Lapennával Befejeződött Pécsett a nemzetközi néptáncfesztivál Az idei eszperantó nyári egye­temnek nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi résztvevői is időben értesültek arról, hogy részt vesz a gyulai találkozón dr. Ivó Lapenna, a világszövet­ség elnöke is. Az első tájékoz­tatás úgy szólt, hogy amennyi­ben elfoglaltsága engedi, megje­lenik már a megnyitón is. Nem így történt. Hírek terjedtek él a világszövetség elnökének be­tegségéről. Annál nagyobb örö­met keltett, hogy csütörtökön este megjelent a nyári egyetem színhelyén, pénteken részt vett a megyei tanács fogadásán, szombaton pedig elmondta nagy érdeklődéssel várt beszédét a nyári egyetem hallgatói előtt. Zsúfolt teremben hangzott él az előadás az eszperantó szerepé­ről a modem világban, s akik hallhatták, hosszú ideig tartó élményt vittek magukkal. Az egyórás, végig lebilincselő elő­adás után dr. Ivó Lapenna időt szakított arra, hogy válaszoljon a Békés megyei Népújság né­hány kérdésére. — Minek köszönheti a gyu­lai nyári egyetem, hogy meg­tisztelte megjelenésével? — volt az első kérdésünk. (A be­szélgetést dr. Mátéffy József, a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke tolmácsolta.) — Már régen hallottam a gyu­lai nyári egyetemekről, értékel­tem a korábbi programokat. Ar­ra a megállapításra jutottam, hogy egészen kiemelkedő kultu­rális eseményről van szó. Ami­kor megérkezett a meghívás, nagy örömmel fogadtam el, an­nál is inkább, mert Magyaror­szágon mindig jól érzem ma­gam, szívesen jövök ebbe az or­szágba. Budapesten is van né­hány elintéznivalóm, onnét Bécsbe utazom, ahol megnyitom a világkongresszust. — Ma találkozott először hivatalosan a gyulai nyári egyetem résztvevőivel. Mi a véleménye a megjelentek szá­mát, a rendezést illetően?. — Most tartózkodom először Gyulán, a nyári egyetem alkal­mából, s nagy örömömre szol­gál, hogy ilyen sokan jelentek meg. Köztük sok ismerőssel ta­lálkoztam. A rendezvény rendkí­vülien méltó és magas színvona­lú. Tapasztaltam, hogy a hallgató­ság komolyan érdeklődik az elő­adott témák iránt, észleltem azt is, hogy az egyik előadás után külön csoportokban vitat­koztak. Az abszolút tökéletes •»■■■■■■■■■■■■MiauaiMaMaaiaiBMBaiiiBaaai a TitkosSgynökök A telefonbeszélgetések le­hallgatása, a „megbízhatatlan elemek" megfigyelése, besúgók elhelyezése a különböző társa­dalmi és politikai szervekben, vaskos dossziék a „másképpen gondolkodókról" — ma már az rendezéshez minden bizonnyal hozzájárult a város és az egyéb szervek támogatása is. — Pénteken találkozott professzor úr, a megye veze­tőivel. Milyen impressziókat szerzett ezen a baráti találko­zón? — Igen kellemes benyomáso­kat szereztem a rendkívül ud­varias vezetőkkel történt meg­ismerkedésem alkalmával. A fogadás több mint 2 órán át tar­tott, s szinte már kellemetlenül éreztem magam, hogy annyi időt áldoznák ránk. Annak él­lenére, hogy ott megköszöntem az igen szívélyes fogadtatást, örülök, hogy a sajtó nyilvános­ságát is igénybevehetem köszö- netem megismétlésére. — Amennyiben elfoglaltsá­ga engedi, számíthat-e a gyu­lai nyári egyetem, hogy ismé­telten ellátogat a rendezvény­re? — Nagyon szerencsés lennék, ha még egyszer eljöhetnék Gyu­lára. Jövőre Londonban rendez­zük meg a világkongreszust. Utána, ha valamelyik közeli országban járok, feltétlen eljö­vök önökhöz is. — Milyennek találja, pro­fesszor úr ezt a kis várost, ahol az idén immár a VIII. nyári egyetemet rendezték meg 13 ország eszperantistái- nak részvételével? — Bejártam a város minden zugát, nagyszerűen éreztem ma­gam városukban. Nem vártam, hogy ilyen kiváló körülmények­kel találkozhatom. Megkérem, tolmácsolják a város lakossá­gának elismerésemet és köszö- netemet mindazért, amiben itt részesültünk, — fejezte be nyi­latkozatát a világszövetség elnö­ke. A kérdező,,' Viszontlátásra” köszöntésére őszintén hangzott a válasz: Gis revido!... Iván László Pécsett vasárnap befejeződött az I. Magyarországi Nemzetkö­zi Néptáncfesztivál. A felszaba­dulásunk jubileuma tiszteleté­re rendezett fesztiválon más­fél ezer táncos vett részt. A fesztivál zárónapján került sor a modern tánckompozíciók bemutatójára, amelyen három külföldi és négy hazai együttes szerepelt a jórészt szakembe­rekből álló közönség előtt. Este látványos gálaest keretében történt meg a táncverseny eredményének kihirdetése és a fesztivál díjainak átadása. A nemzetközi zsűri a fesztivál nagydíját a bolgár Várna vá­ros táncegyüttesének ítélte oda. Az első díjat a román „Hate- gana” vajdahunyadi kohászati kombinát együttese, a második díjat a magyar vegyipari dol­gozók szakszervezetének „Bar­tók Béla Együttese” és a har­madik díjat a HVDSZ Bihari János Együttese nyerte eL A zsűri több különdíjat is kiadott: az élő folklór meggyőző tolmá­csolásáért a lengyel Podhale Gorái tánccsoportnak és szólis­tapárjának, a finn és a holland együttesnek saját folklórjuk művészi bemutatásáért, az üz- bég néptáncok magas színvona­lú előadásáért a szovjet együt­tesnek és szólótáncosnőjének, s végül a csehszlovákiai Opavica sziléziai tánccsoport koreográ­fusának és táncosainak, Megnyílt Janisay Tibor festőművész kiállítása "A Békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum igazgatója Dér László üdvözölte vasárnap 11 órakor a múzeum kiállítóter­mében a Jankay Tibor békés­csabai születésű, az Egyesült Államokban élő festőművész tárlatán megjelenteket. Ezután Babák György, a bé­késcsabai városi tanács elnök- helyettese beszélt Jankay Ti­bor munkásságáról, elmondta többek között, hogy nem lehet meghatottság nélkül szemlélni a művész képeit, aki több mint húsz éve a távozás után még mindig csabai munkásokat, szanazugi tájakat, csabai ma­donnákat fest. Az elnökhelyettes megnyitója után Kisdéginé Kirimi Irén, a Magyar Nemzeti Galéria mű­vészettörténésze méltatta Jan­kay Tibor művészetét, a szülő­földhöz való ragaszkodását, mű­vészetének emberi közelségét. Köszönetét mondott Békéscsaba városának és a Munkácsy Mi­hály Múzeumnak azért, hogy a kiállítás rendezésére lehetőséget teremtetteki Kisdéginé Kirimi Irén dr. Jankay Tibor húgával, Margittal beszélget. „amerikai életforma" elidege­níthetetlen részévé váltak. Mindez azonban már nem elégíti ki a „boszorkányvadá­szat" rendőrségi szakértőit. A titkosszolgálat ügynökei — a Washington Post című lap ta­núbizonysága szerint figyelme­sen tanulmányozzák a nyilvá­nos könyvtárakat látogatók névsorát és összeírják azok ne­veit, akik bizonyos irodalmat olvasnak. A Milwauke-i nyilvános könyvtár dolgozója elmondta a Washington Post tudósítójának, hogy május elején a titkosrend­őrség ügynöke követelte tőle harminc bizonyos könyv olva­sóinak névsorát. A könyvtáros­nő megtagadta a nevek kiadá­sát, de néhány nap múlva a városi ügyészségtől utasítást kapott, hogy bocsássa az ügy­nök rendelkezésére a számára szükséges kartonokat. A kiállítás egyik részlete. (Fotó: Demény) BÚCSÚ Imre bácsitól Gyászlobogó szomorkodik az egészségház homlokzatán, egy olyan embertől búcsúzik mély­séges részvéttel Békés la­kossága, aki egész életét a la­kosság egészségügyének szolgá­latában töltötte. Negyvennégy esztendőn ke­resztül magas szintű hivatástu­dattal éjjel-nappal mindenkor készen állt a segítésre. Áldoza­tos életének szinte minden per­cét a gyógyítás ügyének szen­telte, csupán az utolsó két hó­napban vette le lábáról a gyil­kos kór, és — milyen kegyetlen a sors — számára nem volt or­vosság! Annak az embernek a betegágyánál, aki ezreknek ad­ta vissza egészségét, kétségbe­esetten, tehetetlenül álltak az or­vosok: betegsége gyógyíthatat­lan volt. Kevés embert szerettek és be­csültek úgy Békésen, mint dr. Kovács Imre körzeti orvost. Fe­lejthetetlen alakja úgy marad meg emlékezetünkben, ahogyan ismertük, tiszteltük és szeret­tük: télen-nyáron kerékpáron, hajadonfővel, kigombolt ing­ben, legfeljebb kiskabátban, or­vosi táskával ment fáradhatat­lanul segíteni, gyógyítani. Ha valaki, ö igaz ember volt a szó és a tett legigazibb értelmé­ben. Ezért búcsúzik tőle mélységes fájdalommal és a gyászoló csa­lád iránti végtelen együttérzés­sel az általa annyira szeretett szülőföldje egész lakossága. £s csak búcsúzunk, de mindig emlékezünk, mert vannak em­berek, akiket nem lehet felejte­ni Imre bácsi közéjük tartozik. Dr. Ó. Kovács István Célba ért a Ra-2 Thor Heyerdahl norvég kuta­tó papirusz-hajója a Rá—2 héttagú nemzetközi legénységé­vel 57 napos, több mint 5100 kilométeres útját befejezve, va­sárnap este sikeresen befutott a Barbados -szí getén levő Brid­getown kikötőbe. Az utazókat a szigeten kitörő örömmel fogad­ták. Heyerdahl elmondta, hogy az expedíció elérte célját be­bizonyította, hogy az egyipto- miak papirusz-hajóikkal már 4000 évvel ezelőtt eljuthattak Dél-Amerikába. Heyerdahl szerint az út má­sik, nem kisebb jelentőségű ta­pasztalata az, hogy „nyolc kü­lönböző országból származó em­ber vallását*, politikai nézetei­re ég bőre színére való tekintet nélkül” eredményesen együtt tud működni. (MTI) Szakmunkás­tanulónak érettségivel rendelkező fiatalokat veszünk fel az 1970/71-es tanévre MAGASNYOMÖ GÉPMESTER és KEZISZEDO szakmára, gyulai és békéscsabai telephelyre. Jelentkezés személyesen vagy írásban legkésőbb aug. 10-ig a következő címen: Békés megyei Nyomdaipari Vállalat személyzeti vezetőjénél, Gyula, Jókai u. 5—7.

Next

/
Thumbnails
Contents