Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
Traktortól a repülőgépig A legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnék e két géptípusról szóló eszmefuttatásomnak valami érdekfeszítő elmet adni. Mindkettő olyan megszokott mér a mezőgazdasági termelésben, mint az, hogy egyre több falusi ember robog be udvarába saját autóján. A traktorról szóló újsághírek csak akkor érdekesek már, ha azt írjuk, hogy nemcsak jóval többet, hanem modernebbeket kap » mezőgazdaság. Ugyanez a helyzet a kombájnokkal is. Vannak, megszoktuk. Azt Is, hogy két hét alatt végzik el a gabona betakarítását, amin az. előtt csaknem két hónapig izzadt, fáradt a falu apraja, nagyja. A vegyszerező, műtrágyázó repülőgépeket sem kell bemutatni. Olybá veszik már a gyerekek is, mint a határ felett keringő gólyákat és más madarakat, annyira megszokott részvé. telük a nagyüzemi termelésben. Miért Írunk róla mégis? Azért, mert a megye egyik legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetének elnöke felsorolta, hogy közös szántóföldjük zömére repülőgépről szórták ki a műtrágyát, s permetezték ki a kézi kapálást feleslegessé tevő gyomirtó szereket. A tagok mind jobban „rágják" az elnök fülét, hogy vegy- szerezzék ezután a háztáji kukoricát Is, ne vonja el figyelmüket, erejüket annak kapálása a közöstől. Ez a szövetkezet most vásárolt jelentős számú kombájn-parkjához az SZK* típusúaknál jóval nagyobb vágószélességű és az aprómagvakat is kevesebb szemveszteséggel arató—csépió két NDK-kombájnt. A műszaki leírás szerint búzában 40 bold a napi teljesítményük egyenként. A repcéből napi 15 holdat vágtak le. A hozzá tar. to zó adapterrel igencsak letakarítanak majd ennyit kukoricából Is. Aligha kell sokáig várnunk a szövetkezeti gazdáknak arra a kérésére, hogy kombájnok taka. ritsák be a háztáji kukoricát is. Erről beszélgetve, csak úgy mellékesen jegyezte meg az elnök: „Amint lehet, veszünk egy növényvédelmi repülőgépet”. Ügy tudja, hogy alig 3 évet kell erre a lehetőségre —, nem az árára, hanem a vásárlási engedélyre — várni. Nos a repülőgép-vásárlási szándék indította el az eszme- futtatásomat. »Néhány perc alatt elvonultak lelki szemeim előtt azok a falusi emberek, akik magánbeszélgetések közben és az összejöveteleken fennen tiltakoztak a mezőgazdaság korszerűsítésének minden újabb és újabb elgondolása, terve ellen. Először a szövetkezés, aztán a traktor, a kombájn, a szakemberek, a műtrágyák és a vegyszerek ellen. Sorra, sorra mindentől a munka- és kereseti lehetőségeket féltették. Persze fűtötte ellenkezésüket az újtól való félelem is. Re- pülőgépellenes megjegyzéseket nem hallottam. Vagy azért, mert az nem „tapossa agyon” a földet, mint 20 évvel ezelőtt a traktor, vagy azért, mert az eddigi gépek fizikai munkát csökkentő és a termésátlagokat jelentősen növelő hatására, természetesnek veszik a mezőgazdaság eme „magasröptű” technikáját Is. Meg aztán nem akarnak úgy járni, mint ahogy többen is jártak a gépek ellenzői közül. A lovas és a tehenes szekérről a traktorra, kombájnra kerülve, megmosolyogták saját egykori oktalan félszüket a mind jobb létet biztosító korszerű, nagyüzemi gazdálkodástól. Kukk Imre Élet a százalékok inogott Pillantás a ruhásszekrényekbe „Zakó nélkül járhat, nadrág nélkül nem”. Állítja a hirdetés, amely az elmúlt hetekben sűrűn volt látható a lapok hasábjain. Van benne valami, bár ... Hiszen 1950-ben mindössze 384 ezer férfinadrágot gyártott a hazai ipar. Nadrág nélkül jártunk volna? Aligha. Csak éppen más gondunk volt, mint ruhatárunk bővítése. Elég volt egy nadrág. Jobb esetben kettő. Egy hétköznapi, meg egy ünneplő. Több lenne a férfi, vagy már nem elégszünk meg az egy-két nadrággal, Az ipar ugyanis 1960-ban 1 400 000, tavaly pedig 2 700 000 nadrágot gyártott, s akkor még hol van a szabóság termelése!? Ügy látszik, egy ruhásszekrénybe való bepillantás is sokat mondhat húsz év változásairól. Matuzsálem az ifjak seregében: a textilipar. A legrégibb gyáripar, Angliában kezdtek eiőször csattogni a mechanikai szövőszékek, hagy azután megjelenjenek a világ minden táján. Hazánkban lB90-ben 4669 munkást foglalkoztatott a textilipar. Az ipari munkások húsz százaléka dolgozott ebben az ágazatban 1938-ban. Három évtized múlva, 1968-ban e részesedés tíz százalék alá csökkent, A Matuzsálemnek fejére nőttek az Ifjak, az új iparágak. Az öreg azért így is 150 ezer embernek ad kenyeret. S persze, valamennyiünknek szövetet, fonalat, szőnyeget, függöny, alsó- és felsőruhát. A páncélíngtöl a perionig Az ember ősidők óta rengeteg dolgot fölhasznál öltözetéhez. Állatbőrökből kezdte, folytatta a füvek, pálmarostok fonatával, hogy azután eljusson a len, kender, gyapot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám texBaromfiipari ifjúsági találkozó Békéscsabán Nagy fejlődés előtt a BOV Július 11-én és 12-én Békéscsabán tartották meg a baromfiipari ifjúsági találkozót, melyen a BOV 11 gyára képviseltette magát. Megjelent a találkozón Csomós Károly, a BOV gazdasági igazgatója és Bankó Mihály, a városi pártbizottság titkára is. Halápi Balázs, a békéscsabai gyár igazgatója üdvözölte a résztvevőket, majd Csomó« Károly tartott vitaindító előadást. Elmondta, hogy az élelmiszeriparban a baromfiipar fejlődik a legdinamikusabban. Jól szervezett, kiegyensúlyozott a kapcsolata a mezőgazdasággal. A feldolgozás ma már nem szezonjellegű, a gyárakban a munkafolyamatokat gépesítették. Az idén várhatóan 14 ezer vagon baromfit dolgoz majd fel a vállalat, ami ezerrel több a tervezettnél. A következő években egy-egy új gyár létesül Zala és Szaboles-Szatmár megyében. így 1975-ben a terv már 18—20 ezer vagon lesz. A fejlesztéssel főként a belföldi igények kielégítése a cél. A későb- beikben — 1985-ig — 30 ezer vagon termelést kell elérni. A hazai fogyasztással egyidejűleg nő az exportigény is, sőt Libanonban — magyar—libanoni közös vállalkozásban — évi 12 millió csirke feldolgozására gyár települ, ahol magyar szakemberek irányítják majd a mun. Itát. Mindez az ifjúság számára rendkívül nagy lehetőségeket nyújt. Megfiatalított munkásgárda kerül mindenüvé és a vezetők is a fiatalok lesznek. Csomós Károly elmondta végül, hogy a gyárak nagyobb önállóságot kapnak majd, hogy helyben döntsenek a mezőgazdasággal kapcsolatban felmerülő kérdésekben. A fiatalok közül elsőként Ke- lemen Károly, a békéscsabai gyár KISZ-alapszervezetének titkára szólalt fel. Bevezetőben elmondotta, hogy a gyár dolgo- zóinak 50 százaléka KISZ-korú. Tíz évvel ezelőtt, a vezető beosztásúak még a7 időseit soraiból kerültek ki, ma már a fiatalok vannak többségben. Az ifjúság megállja a helyét a munkában, a magatartásban és a tanulásban egyaránt. Az idén heA gyár öt fiatalja jut lakáshoz a felépülő háztömbben, s ehhez 30—30 ezer forint támogatást kapnak. A fiatalok többsége olvas, művelődik és kulturált szórakozásra törekszik. Ezt elősegíti egy nemrég létrehozott klubszoba, a jövőben pedig megfelelő program kialakításával lehetőség nyílik a klubélet fejlesztésére. Fariras András, az orosházi gyár KISZ-ti fkára elmondta, hogy ez év április 4-én az alap- szervezet a KISZ Központi Bizottságtól elismerő oklevelet kapott. Az ifjúság a gyárban te , -I Tvim í vékenyen részt vesz a szocialista ten kapták meg a Kiváló Dolgo- u„,. zó jelvényt, 23-an pedig pénzjutalomban részesülték. A fiatalok közül egyesek türelmetlenek, nincsenek megelégedve a beosztásuk!*/1. nehezen várják ki az időt, amíg gyakorlatilag is megtanulják a szakmát. Gyors ten ni akarásukkal nem egyszer összeütközésbe kerülnek az idősebb korosztály, beliekkel. Az idősebbek között viszont akadnak olyanok, akik nem szívesen foglalkoznak a fiatalokkal. A gyárban az azonos munkakörben dolgozók —, ha fiatalok, ha idősek — azonos bért kapnak. Ezzel az ifjúság elégedett. A keresetükből sokan a takarék, betétjüket is gyarapítják. A vezetők elismerik, hogy a fiatalok a tavalyi eredményükkel nagyban hozzájárultak a Szocialista Munka Gyára kitüntető cím elnyeréséhez. Kelemen Károly tájékoztatta a megjelenteket arról is, hogy a városban KISZ-lakások épülnek. bri gád mozgalomban. A gyár vezetői fiatalok, talán ennek köszönhető, hogy a vezetésbe bevonják a KXSZ-t is, az ifjúsággal kapcsolatos kérdések. ben meghallgatják a KlSZ-ve- zetőség véleményét, javaslatát. Farkas András beszélt arról is, hogy a gyár segítséget nyújt a lakásépítkezéshez, javasolta azonban, hogy erre a célra a gyár a fejlesztési alap bizonyos százalékát is használja fel. Felszólalt a találkozón Baukó Mihály, aki többek között a szakmunkásképzés fontosságát hangsúlyozta, amit lehetővé kellene tenni az idősebb korosztálynak is. Beszélt az üzemi négyszög kialakításáról, aminek a feltétele —■ mondotta —, a KISZ-szervezet kezdeményezése, egységes fellépése. Több más hozzászólás is elhangzott, majd a fiatalok városnézésen és ismerkedési esten vettek részt. A vasárnapot Gyulán töltötték. Pásztor Béla tilipari anyag az azbesztszál is — tűzálló ruháig készülnek belőle — az arany meg ezüst fonál, a kókusz rostja. A „textilipar” készített valaha páncélinget, s készít ma, már-már alig látható vékony szálakból perionharisnyát ... A textilipar, s ifjabb öccse, a ruházati ipar világszerte elsősorban nem fejlődési dinamizmusával tűnik ki, igény és kritika hatására megpróbálja az újjászületést. Öreg ipar, nem megy könnyen, de: elkerülhetetlen. Egy rövidke táblázat áttekintése talán nem terheli túlságosan az olvasót Nézzük csak, miként nőtt az ipari termelés, s ezen belül a textilipar produktuma néhány országban 1967-ig, 1950-hez mérten. (Százalékban, n azzal, hogy a vásárlód 1950 == 100.) Ipar Textilipar Egyesült AUamok 211 149 Japán 999 506 Német Szövetségi Közt. 318 223 Franciaország 249 125 Olaszország 395 140 Anglia 160 89 Magyarország 448 284 A textilipar tehát a példaként említett, de más országokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Igaz, hazánk esetében ez a „lassabban” sem kicsiség. Hiszen 1938—1940 között, éves átlagban 156 millió négyzetméter pamut- és 22 millió négyzetméter gyapjúszövetet termeltek, 1969-ben pamutszövetből 311, gyapjúszövetből 34,5 millió négyzetméter készült. Automaták és diszkrét ruhadarabok Napjaink embere egészen másként öltözik, mint elődei, harminc, ötven esztendeje. A vastag — kártolt — szövetfajták veszítettek népszerűségük, bői, előtérbe kerültek a fésűs gyapjúkelmék, a műszálak, a kötött textíliák. A hazai textiliparban 1960-ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a műszálak az anyagfelhasználásban. Arányuk ma már megközelíti a nyolc százalékot, igaz, a nemzetközi átlag 16—-17 százaléknál tart... A hölgyek diszkrét fehérneműinek termelése 1950 és és 1969. között 2 350 000 darabról 18 837 000 darabra nőtt, s ehhez nemcsak a vásárlók bu- gyellárisának kövéredése kellett, de — például — az is, hogy az automata gépek aránya 30 százalékra növekedjék a gépállományon belül, mert csak azok birkóznak meg a hajszálnál is vékonyabb műszálakkal., A fésült, gyapjútípusú fonal mesterséges szálból —, amelyet a hölgyek jól ismernek, például Kasmlllon néven — még ismeretlen volt két évtizede, sőt 1903-ban is mindössze 17 tonnára futotta, kísérleti gyártásként. Ma egyike a legközönségesebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Ahogy a hatvanas évek elején ismeretlen volt a nem szövött textília, a laminált kelme, nem folyt szintetikus selyemgyártás, nem készültek műszálból nagyobb mennyiségben női és férfi kötöttáruk. A „jó cuccok" külföldet járt turisták bőröndjében kerültek haza, ismerősök, barátok pukkasz- tására. Mígnem azután gyorsan leáldozott napjuk, hiszen a hazai ipar is termelni kezdte ... Míg új anyagok karriert futottak be, mások eltűntek a porondról. Ki venne fel a mai tizenéves bakfisok közül flórharisnyát? 1950-ben még 21 millió pár pamutharisnyát termelt az ipar .napjaikban már mindössze hétmilliót, s ennek nagyobb része is exportra kerül.. Viszont a műszálból készült harisnyák előállítása tizenöt év alatt megkilencvenszereződött — nem tévedés: a kileneven- szerese lett —, évente 28 millió pár kerül tasakokba. Vagy- ki gondolt volna a „ló- den-korszakban” arra, hogy az ipar hatalmas tömegben állít majd elő gyermekkabátakat és bundákat? Tömegesen? Igen, hiszen egyetlen évben 1 600 000 darabot készít az ipar. A sor folytatható. Húsz éve 455 ezer négyzetméter lakástextília került ki összesen a gyárakból, ma a tizennyolcszorosa, s mégis, a vevő panaszkodik. Kevés, s szegényes a választék, többet modernebbet követel. A szőnyegek termelése húszszorosa az 1950. évinek, mégis: nagy mennyisé- gű importra is szükség van. Mert ma egész egvszerűen nem lRkás a lakás szőnyeg nélkül. Mert illik, kell, mert — telik rá... Száz forintbál 10,3Q*at... összkiadásaink miden száz forintiáHól 18,30 jut ruházkodásra. Kiadott forintjaink felében több férfi és női konfekciónált felsőruhát, kötött felsőruházatot, alsóruházatot, férfi, és fiúinget vásárolunk. s kevesebb pamutszövetet, len- és kender- szövetet, ágyneműt. Azaz: értékesebb, s egyre kevésbé nélkülözhetetlen dolgokat. Évente 583 ezer négyzetméter gyaoiúszövet, 800 ezer női kabát, 1 900 000 fiú- ruha, s közel tízmillió férfi- és fiúing talál vevőre a kiskereskedelem, üzleteiben. (Az árakról, melyek 1969-ben, s most is szép csöndben emelkednek, kivételesen, ne ejtsünk szót, bár érdemes lenne...) A munkás- háztartások minden tagjára évente 1940 forint ruházkodási kiadás jut. Ugyanez az adat az alkalmazotti háztartások ese. tében 2556, a paraszti háztartásokban 1515, a kettős jövedelmű háztartásokban pedig 1923 forint. A ruházati cikkek forgalma 1950-ben nyolc, 1960-ban 16,6, 1965-ben 17,4, s 1969-ben 22,2 milliárd forintra rúgott. Igen, ügy látszik a bepillantás a ruhásszekrényekbe is sokat elmond a százalékok mögötti élet változásairól,.,. Mészáros Ottó Lakatos, hegesztő, öntő és segédmunkás dolgozókat veszünk fel. Bérezés megegyezés szerint Kéthetenként szabad szombat. Útiköltséghez hozzájárulunk. Jelentkezés: GYULAI VASIPARI SZÖVETKEZET. Gyula, Blanár L. u. 3. 162844
