Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

T * A * ^ * JKL *cl—A « R * K °<^L WWWMWWWWWMWWWWIWWWWMWWWWIWWIV >www%MWWWWW*»WWWWW»W<W*VW%WmMi*WW*WiMW*WMiWWWW*WM*WWM Képről IMPORT VICCEK Nem különös a koszt, de a kiszolgálás... , <=> TO T/IKARekossm <z> ELO^Do -------> '------------------------­Kép, szöveg nélkül. Óvatosság Mark Twain egyszer egy te­mető mellett haladt el és látta, hogy néhány városi előkelőség hevesen vitatkozik valamiről. — Miről van sz°? — Azon vitatkozunk, körül- vegyük-e fallal a temetőt. — Minek? — Hogy megóvjuk a temető területét I — De hiszen azok, akik a te­rületen belül vannak, nem jö­hetnek ki, akik pedig kívül van­nak, azoknak semmi kedvük, hogy bemenjenek. Az lehetetlen A rendőr megállít az úton egy nőt, aki túl nagy sebességgel ve­zette autóját: — Asszonyom, ön legalább száz kilométer óránkénti sebes­séggel hajtott! — Az lehetetlen! Húsz perce sincs, hogy eljöttem hazulról! Az egyetlen ... — Hallottad? Erzsébet rönt- genorvoshoz ment feleségül! Hát nem fantasztikus? — Azt hiszem, ez az egyetlen ember, aki talált benne valamit. Mark Twain lakcíme Mark Twain, egyik rajongója levelet írt az írónak, de nem is­merte a lakcímét. Ezért levelét így címezte: „Mr. Marii Twain, a jó ég tudja, hol”. Az írótól kapott válaszában ez áll: — „A jó ég tudta, hol. Köszö­nöm. Mark Twain”. A miniszter és a generális Amikor egyszer a Sándor cár jelenlétében sorra kerülő katonai díszszemlére készülődtek, Araic- csejev hadügyminiszter, a hír­hedt reakciós és zsarnok így szólt a maga korában közkedveltség­nek örvendő Jermőlov tábornok­hoz: — Alekszej Pjotrovics, a tüzér­ség tegyen ki magáért. Jól vi­gyázz, hogy a lovak is rendben legyenek! — Tudom, gróf úr, sorsunk gyakran az állatoktól függ — válaszolta Jermolov, aki gyűlöl­te a zsarnok minisztert. Napoleon és a könyv Napoleon egyszer le akart emelni a könyvespolcáról egy könyvet, amely a legfelső polcon volt. Minthogy azonban a nagy hadvezér — mint ismeretes — alacsony növésű volt (ezért „kis káplárnak” is hívták), nem érte el kezével a könyvet. Ekkor a je­lenlevő’tábornokok egyike oda­ugrott, hogy segítségére legyen. — Megengedi Sire, én nagyobb vagyok. — Talán azt akartad mondani, tábornok, hogy magasabb. Ha igen, akkor minden rendben van és köszönöm a segítséget. Lincoln és a tehenek Abrahám Lincoln megkövetel­te, hogy a hadsereg parancsnoka, McClellan tábornok részletes je­lentéseket küldjön mindarról, ami a hadseregnél történik. Egy­szer a tábornok a következő tar­talmú táviratot küldte: — Elfogtunk hat tehenet. Mit tegyünk velük? Lincoln válasza rövid volt: — Megfejni! A szélhámos Két ismerős beszélget: — Maga beleegyezik abba, hogy a lánya férjhez menjen eh­hez az alakhoz? ötévi börtön vár rá. — Micsoda szélhámos! Nékem csak három évet mondott. Galambok — Miből élsz? — Galambokból. — Olyan sok galambod van? — Nem. Reggel eladom mind, este pedig visszajönnek hozzám. Figyelmeztetés Oj edző érkezett skót labda­rúgó-csapathoz. összehívta a já­tékosokat és elmagyarázta a já­tékszabályokat : — A játék idején figyelemmel kell kísérni az ellenfelet, de a legfontosabb: le nem venni a szemet a labdáról. Egy labda két font sterling. Hollandiában Egy fiatal francia házaspár nászúira utazott. Hollandián ke­resztül menték gépkocsival. Ami­kor a férj egy pillanatra megái, lította az auitót, a feleség kije­lentette: — Nem is gondoltam volna, hogy ebben az országban ilyen erős szél van. — Ez teljesen érthető. Ahol ennyi a szélmalom! Ideggyógyásznál A beteg előadja panaszát: — Minden éjszaka egy gyö­nyörű lányról álmodom, aki meztelenül körültáncolja az ágyamat. — Ön bizonyára azt szeretné, ha véget vetnék ezeknek az ál­moknak. — Nem, inkább szeretném, ha elintézné, hogy amikor elmegy, ne csapja be olyan erősen az aj­tót. Turista Egy amerikai turista megnézi a Vezúv tüzet okádó kráterét — Ugye, nincs ilyen Önöknél Amerikában, — mondja büsz­kén az idegenvezető. — Nincs, de a mi Niagara-víz­esésünk két perc alatt eloltaná! Tájékozottság Vittorio Gassman szoros ba­rátságban volt egy bájos fiatal lánnyal, alá mindenáron színész­nő akart lenni. Egy napon a Ci- necitta bárjában kávéját kor­tyolgató művész megkérdezte a lányt: Mi a véleménye Shakes- peare-ről? — Miért — kérdezte a lány. — Hozzá akar adni feleségül? A nagy alkalom Két skót találkozik az utcán. „Hogy vagy?” „Nem túl jól. Épp most jövök az orvostól, aki elrendelte, hogy négy héten át csak piritós ke­nyeret ehetem és vizet, ihatom’’ „Rendkívül sajnálom... Ide hallgass, éppen ideje tenne, hogy viszonozzam múltkori vacsora meghívásodat._ Eljössz holnap ebédre?” Cj idők Két nagyon elegáns hölgy ta­lálkozik egy kiállítás megnyitó­ján. „Ezer éve nem találkoztunk! — mondja az egyik. — Hogy van a két lányod?” „Hát — válaszol a másik — az első menyasszony, a másodiknak még nincsenek gyermeked.” Előfordul „Nem rossz, nem rossz — mondta egy nap Gilberto Govi a fiatal vígjáték-írónak, aki felol­vasta neki művét. — De egy ki­csit távol vagyunk a valóságtól!” „De Signor Govi! Olykor az álom sokkal szebb a valóságnál!” „Igaza van — bólintott a híres genovai művész — igazá van ..: Ha például azt álmodjuk, hogy nős emberek vagyunk...’' Régi török történet A szultán így szól a nagyve­zírhez: — Ö, nagyvezír, szükségem volna egy nagyon, de nagyon okos emberre, aki a birodalom pénzügyeivel foglalkozna. A nagyvezír így válaszol a szultánnak: „Ö szultán, ez az ember sem­mivel sem tudná jobban kimu­tatni bölcsességét, mint hogy visszautasítja ezt a feladatot!” A négykerekű pokol Az autóséletben akad­nak úgynevezett „meleg helyzetek”. Ezeket ki így, ki úgy védi ki. Bi­zony, egy igazi meleg helyzet megfelelő lélek­jelenlétet, jó helyzet- felismerést, gyors rea­gálást és azonnah. cse­lekvést diktál. E kis történet szenve­dő alanya is átesett egy olyan kalandon, amely­ről még ma is borzong- va beszélnek közelebbi ismerősei; ő viszont a lehető legmélyebben hallgat. Ügy kezdődött, hogy nem csekély erőfeszítés­sel megszerezte az úr­vezetői jogosítványt. Még meg sem száradt rajta tisztességesen a tinta, máris kocsi után nézett. Mert ugyan hogy győzze az ember kivárni azt a 2—3 évet, amikor ellenállhatatla­nul hív az út varázsla­ta, a motor éneke, a kerekek surranása; egy­szóval az egész szívdo­bogtató miskulancia, amit úgy általában au­tóséletnek neveznek. Az új kocsi igénylése tehát a fentebb emlí­tett okokból elmaradt; s helyette egy keveset használt Moszkvics 403-as foglalta el a díszhelyet a családi ház udvarán. Kézalól és tényleg jó állapotban. Ismerőstől. Telt, múlt az idő — április, május, június — a vezetés is egyre jobban ment, csak az hatott kissé za­varólag, hogy egy-egy rövidebb túra után, te­tőtől talpig leizzadva szállt ki a kocsiból. — Úgy látszik, ez szi­bériai széria — próbált viccelni a lihegő csa­ládfő. A gyerekek kezdeti lelkesedése a hőmérsék­let növekedésével ará­nyosan csökkent. Az autózás hovatovább büntetésszámba ment. Egy ragyogónak ígérke­ző júliusi hétvégén a nej így szólt: — Apus, meglátogat­hatnánk az öregeket! — Ügy is lett. Elindul­tak vasárnap hajnalban a Pestikörnyéki kis fa­luba. Kecskemét után mind kritikusabbá vált a helyzet a négykere­kű mozgó pokolban. A kis kerek mágneses hő­mérő könyörtelenül számlálta a celsiusokat; 45, 50, 55 — az ablakok leeresztve, minden olyan ruhadarab amit tisztes­séggel le lehet vetni, lekerült; mégis mind­egyikükről szakadt a verejték. — Jaj apus, túlszálad- tunk! Tényleg, elnézték a faluba vezető leágazást. De hát az 5-ös főközle­kedési úton nem lehet csak úgy forgolódni, ezért tovább hajtottak abban a reményben, hogy sikerül letérni. Tényleg, hamarosan ke­rült valami útfélé, rá­kanyarodtak, csak a felharsanó sípszó tudat­ta, hogy alighanem szabálytalanság történt. — Kérem a jogosítvá­nyát — lépett hozzá az országúti rend őre, majd szemmel láthatólag megdöbbenve az eléje táruló nem mindennapi látványtól; elmagyaráz­ta a letérés lehetőségét és nem bírságolt. Még utána is hosszú percekig csóválta a fe­jét — hogy lehettek úgy megijedve —, va­lósággal beleizzadtak. Hazaérkezés után az első út a régi tulajhoz vezetett. — Itt van a gyaláza­tos kocsid, vedd vissza, fizetsz érte amit akarsz, jól megy, dög meleg, kibírhatatlan. — Meleg... meleg... ó, én marha, elfelejtettem megmutatni, hogy a fű­tést hogy kell leállítani. És ti így használtátok idáig? Te jószagú atya­úristen!!! Ügy bizony És mivel a szovjet gyártmányú kocsiknak a legzordabb télben is kiváló a fű­tése, képzeljük el. mi­lyen hatásos volt július­ban. —SGY—

Next

/
Thumbnails
Contents